DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Teljes körû az egyetértés a parlamenti patkóban - ha végignézünk - abban a kérdésben, hogy Magyarország védettségét a NATO keretei között kell biztosítani. Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, mert az elmúlt napokban nyilvánosságra kerültek olyan álláspontok és nyilatkozatok, amelyek próbálták ezt megkérdõjelezni, illetve azt a látszatot kelteni, mintha ez az egyetértés megbomlott volna.
A problémát nyilván az okozza, hogy nemcsak a NATO-csatlakozásról történõ kérdésben lesz népszavazás, hanem a földtörvény ügyében is. E kettõ összekapcsolása óhatatlanul vitákat eredményez, illetve a földtörvény komoly politikai vitát eredményez. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk az elõzményekrõl - hogyan jutottunk oda, hogy együtt kerül szavazásra a NATO és a földkérdés -, a kérdések tartalmáról, másodsorban mind a kormány, mind az ellenzék kérdéseirõl, a népszavazás idõpontjáról és végül az MDF által ajánlott megoldási javaslatról.
Mielõtt érdemi hozzászólásomhoz hozzákezdek, szeretnék elnézést kérni Bihari Mihály képviselõtársamtól, ha a vita hevében esetleg olyan erõs kifejezést használtam, ami indokolatlan volt. Elnézését kérem, képviselõ úr!
Az elõzményekrõl: a madridi tárgyalást megelõzõ napokban a miniszterelnök úr hétpárti tárgyalást kezdeményezett annak érdekében, hogy az Országgyûlés felkészülten fogadja a döntést, és az Országgyûlés egy politikai nyilatkozattal válaszoljon erre a kérdésre. Ekkor szóba került a szöveg pontos részleteiben, és az ellenzék is elmondta álláspontját. Sikerült egy közösen elfogadható szövegtervezetet készíteni, amit az Országgyûlés utána - ha jól emlékszem - egyhangúlag elfogadott.
Ekkor mi jeleztük, hogy nemcsak a kormány által kezdeményezett népszavazással kell számolnunk, hanem van még egy olyan kérdés - ez a földtörvény módosítása -, amelyben népszavazásra lehet számítani. Nem nehéz elõre megjósolni, hogy a jogszabályokból adódó idõhatárok miatt ez a két népszavazás egy idõpontban történik. Márpedig ha egy idõpontban történik, akkor óhatatlan, hogy a vitában dominánsan meg fognak jelenni a földtörvény körüli nézeteltérések, és ez óhatatlanul is rányomja a bélyegét valamilyen kérdésben a NATO-csatlakozásra. Ezt mi egy káros folyamatnak tartottuk, ezt jeleztük a miniszterelnök úrnak. Azt javasolta a Magyar Demokrata Fórum, hogy ebben a helyzetben véleményünk szerint az a célszerû megoldás, ha a kormány visszavonja a földtörvényjavaslatát.
Ekkor erre a felvetésre nem kaptunk barátságos választ a hétpárti tárgyaláson - aki jelen volt, bizonyára emlékszik rá. Határozottan és keményen elutasította a miniszterelnök úr ezt a javaslatot, ami meggyõzõdésünk szerint elkerülte volna, hogy a NATO kérdéséhez kapcsolódó földtörvény népszavazásának vitája rányomja a bélyegét, és nehezítse ezt a problémát.
(21.00)
Ezt követõen a népszavazási kezdeményezés elindult nyáron a földtörvény ügyében, mert többen úgy látták, hogy a kormány által benyújtott javaslat lehetõvé kívánja tenni közvetett módon külföldiek számára a földtulajdonszerzést. A kérdés konkrétan erre a problémakörre szólt, és e problémakör kezelésére kíván igen vagy nem választ kérni az állampolgároktól.
A Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz népszavazási kezdeményezésének visszhangját tapasztalva a kormány augusztus végén belátta, hogy nem tudja megakadályozni földügyben a népszavazást, és csupán a kisebb vagy a nagyobb tekintélyvesztés között választhat. Az elõbbit választotta, és bejelentette, hogy immáron õ is akarja a népszavazást, még mielõtt összegyûlt volna a 200 ezer aláírás, és ezzel kötelezõ lett volna akarnia.
Akkor tehát úgy láthatjuk, hogy gyõzött a demokrácia, gondolhatjuk, mondhatjuk, mert a kormány meghajolt a kezdeményezés elõtt és a kezdeményezés mögött levõ népakaratban. Zavartalanul mûködik a népszavazás intézménye - mondhatjuk; ezúttal a kormány ellenõrzésének és társadalmi felülbírálatának szerve is jól mûködik. Sajnos nem egészen ez a helyzet. Bár a kormány magáévá tette a népszavazás gondolatát - s itt hangsúlyozni kívánom: a gondolatát -, nem a kezdeményezõk által feltett és az állampolgári aláírásokkal támogatott kérdésrõl kíván szavaztatni, hanem a saját szája ízének megfelelõbben fogalmazott kérdésekrõl.
Ezekbõl a kérdésekbõl kevésbé lesz világos a szavazóknak, hogy mit kell választaniuk, ha a külföldiek földtulajdonszerzésének minden formáját meg akarják akadályozni, hiszen az eredeti szándék ez volt. Tehát a kormány kérdésébõl nagyon nehezen és nem nagyon tudnak erre válaszolni.
Az elsõ lépés, hogy az ellenzéki kezdeményezés kedvezõ fogadtatása láttán a kormány feladta a népszavazást ellenzõ álláspontját, azon túl, hogy saját érdekeinek helyes felmérését tükrözi, taktikus húzás volt. Valóban lehetne a demokratikus elkötelezettség elismerésének méltó bizonyítéka is. S ez az lenne, ha a kormány az aláírásokkal támogatott kérdést is magáévá tette volna. Erre még van lehetõsége, a vita nem zárult le. Ennek megfelelõ módosító javaslatot benyújtottunk, a Ház asztalán hever, tehát erre még megvan a lehetõsége a kormánynak. Azonban ha ezt elveti, és a saját kérdésérõl kíván szavaztatni, úgy ítéljük meg, hogy a demokrácia szellemével ellentétesen jár el.
Ha a kormány valóban véghezviszi, amit eltervezett, és megváltoztatja a kezdeményezõk kérdését, azzal olyan precedenst teremt, ami a népszavazás intézményének gyakorlatilag a semmibevételét jelenti. A mai nap után úgy gondoljuk - amikor beadásra került a 282 ezer aláírás -, hogy a kormány ezt nem teheti meg.
A kérdések tartalmáról néhány szóban: minden kérdést elég sok kritika ért, legyen az ellenzéki vagy kormánypárti. A kormány rögtön éles kritikával illette az ellenzék kérdéseit. Erre a hozzászólások során válaszolt Dávid Ibolya képviselõtársam és több hozzászóló, ezért erre nem térnék ki.
Inkább a kormány kérdésérõl néhány szóban; hiszen a jogi szakértõk a kormány kérdésfelvetését is fenntartásokkal fogadták. Például az ELTE egyik földtulajdonjogi kérdésében járatos szakértõje szerint - az egyik napilapban olvasható is a véleménye - a kormány földhöz kapcsolódó elsõ kérdése homályos, mert nem rögzíti egyértelmûen, mire vonatkozik a "megkülönböztetés nélkül" kifejezés.
Nem lehet tudni, hogy mi történik igen válasz esetén. Erre a problémakörre a kormánypárti patkóból is Orosz Sándor felhívta figyelmünket. Úgy gondolom, ez a kormány kérdésének esetében létezõ probléma. Ez a szövegrész ugyanis azt jelenti, hogy a szövetkezetek és a gazdálkodó szervezetek ugyanúgy juthatnának termõföldhöz, mint a belföldi magánszemélyek, a megfogalmazott javaslat szerint. Így viszont ez a kérdés ilyen formában feltéve ellentmond a földtörvény benyújtott tervezetének, mert abban a földszerzési feltételek nem azonosak magánszemély és jogi személy esetében. Magánszemélyek esetében például a megvásárolható földméret felsõ határa továbbra is 300 hektár, 6 ezer aranykorona maradna, miközben a gazdálkodó szervezetek - igaz, hogy az önkormányzatok hozzájárulásával - ennél nagyobb területet is vehetnének. Jogi személyeknél a mezõgazdasági tevékenység a földszerzés feltétele lenne. Ugyanakkor magánszemélyeknek nem kellene ennek a kritériumnak megfelelni.
Tehát a kormány által a parlamentnek benyújtott szabályozási, javaslati, alkotmányossági problémákat vethet fel, s a kormány népszavazásra szánt kérdése pedig félrevezeti az állampolgárokat, ha összehasonlítjuk a földtörvény beadott tervezetével, amely a Ház asztalán fekszik.
Azt sem lehet kizárni, hogy a kormány a "megkülönböztetés nélkül" kifejezéssel a belföldi gazdálkodó szervezetek között a tulajdonosaik alapján nem kíván különbséget tenni. Nyilván a nemzetközi kötelezettség miatt a kormány nem is diszkriminálhatja ezeket a cégeket aszerint, hogy van-e bennük külföldi tulajdonos, vagy nincs bennük külföldi tulajdonos. A mi ismereteink szerint a kormány törvényjavaslatának egy korábbi változata tartalmazott ilyen diszkriminatív megoldást, de az nyilván az alkotmánysértõ volta miatt, reméljük, végérvényesen elvetésre került.
Tehát abban az esetben, ha a kormány a "megkülönböztetés nélkül" kifejezéssel tulajdonosaik alapján nem kíván különbséget tenni a gazdálkodó szervezetek között, akkor egyenesebb és korrektebb megoldás - véleményünk szerint -, ha külön kérdés tér ki arra, hogy a külföldi tulajdonú, magyar gazdálkodó szervezetek szerezhessenek-e termõföldet. A kormány ezt a kérdését nem így tette fel, így az félrevezetõ, mert az állampolgárok többsége vélhetõen nem tudja, hogy a belföldi gazdálkodó szervezetek fogalmába olyan társaságok is beletartoznak, amelyekben nemcsak közvetett, hanem akár 100 százalékos közvetlen tulajdonnal is rendelkezhetnek külföldiek.
A külföldi földszerzés szempontjából nem az az elsõdleges, hogy a külföldi földtulajdon kinek a nevén van, hanem hogy ki rendelkezik felette. Így az elõbbiek alapján megállapítható, hogy a kormánynak jelenleg a Ház asztalán levõ elképzelése növeli a külföldiek földszerzési lehetõségeit a jelenleg hatályos szabályozáshoz képest. Ezt szeretném leszögezni és hangsúlyozni: növeli a külföldiek földtulajdonszerzési lehetõségét a jelenlegi szabályozáshoz képest.
Ha a kormány két kérdését együttesen vizsgáljuk, az - meglátásunk szerint - még félrevezetõbb, mert a második kérdés a földhöz kapcsolódóan azt a látszatot kelti, mintha a kormány nem akarná földhöz juttatni a külföldieket, holott a javaslat - mint az elõzõekben próbáltam kifejteni - növeli a külföldiek földszerzési lehetõségeit.
Önmagában a kabinet a második kérdésfelvetése egyértelmû, bár nem tisztázott, hogy a külföldi magán- és jogi személyek földszerzési tilalmát miért az uniós csatlakozásról szóló szavazás idõpontjáig kellene fenntartani. A társulási szerzõdésben ugyanis nincs olyan szabály, amely arról rendelkezne, hogy az úgynevezett nemzeti elbánás elvét alkalmazni kellene a termõföldtulajdonra is.
Más a helyzet az OECD-megállapodással, amelyben hazánk a termõföldre nézve is vállalta a nemzeti elbánás elvének megtartását. Ez a nemzetközi megállapodás kimondja azt, hogy Magyarország a saját területén külföldi érdekeltségû cégeknek nem biztosíthat rosszabb körülményeket a hazai gazdasági szervezetek mûködési feltételeinél, ha a hazánk szabályozását az OECD-csatlakozás meglévõ állapotához képest változtatja. Tehát ez nem érintheti hátrányosan a külföldieket. Gyakorlatilag külföldön bejegyzett cégeknek is ebben a helyzetben lehetõvé kell tenni ennek alapján, az OECD-szerzõdés alapján a tulajdonszerzést.
Tehát ha a szabályozás megváltozik, mint ahogy a kormány javaslata szeretné, a külföldi érdekeltségû cégek az OECD elõírásai szerint nem kerülhetnek rosszabb helyzetbe, mint a hazaiak - ennek konzekvenciái vannak. Tisztelettel kérem, hogy gondolják át!
Ennyit röviden az idõ elõrehaladott volta miatt a kormány kérdéseirõl, és röviden, néhány szóban az ellenzékérõl, bár úgy ítéljük meg, hogy az aláírások kellõ nyomatékot adnak.
(21.10)
Az ellenzék kérdése, nevezetesen az, hogy "Egyetért-e ön azzal, hogy Magyarországon külföldi ne szerezhessen termõföldtulajdont?", és a betétben felsorolja, hogy sem egyénileg, sem szervezeteken keresztül, annak tagjaként vagy tulajdonosaként közvetve, és maga a szervezet - tehát hogy ezek ne szerezhessenek földtulajdont -, meglátásunk szerint egyértelmû, mert jogi szempontból a külföldi földtulajdonlás minden közvetett és közvetlen formáját kizárja.
Amennyiben az állampolgárok erre a kérdésre igennel válaszolnak, akkor tulajdonképpen a mai OECD-konform földtörvényi szabályozás fenntartását szavazzák meg az állampolgárok. Ez a megoldás megegyezik azzal... - tehát hogyha az ellenzéki kérdésre a népszavazáson igen válasz születik, akkor abból az a megoldás következik, ami megegyezik azzal, amit a kormány az Európai Uniónak a kérdõívek kitöltésekor átadott, és amiben eddig, a földtörvény benyújtásáig teljes volt a parlamenti pártok egyetértése.
Mi nehezményezzük, és választ várunk arra, hogy mitõl változott meg a kormány álláspontja. Úgy gondoljuk, hogy a vitában a kormánynak, bár sajnálom, hogy nincs itt az elõterjesztõ, mindenféleképen válaszolni kellene.
(Az elnökhöz fordulva:) Nem tudom, elnök úr, talán célszerû lenne, ha az elõterjesztõ részt venne. (Dr. Orosz Sándor: Itt van!)