PÓDA JENÕ (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Kedves Szabó Államtitkár Úr! Matematikus Kollégám! Bizonyára ismeri a sakkjátéknak azt a kialakult szokását, gyakorlatát, hogy egy lépés bizonyos más lépéseket von maga után. Azt is szokták mondani, hogy az ember néha elkövethet olyan hibát a sakkjátékban, ami után kialakul egy olyan lépéssorozat, amibõl igazából nincs jó kilábolási lehetõség. Szélsõséges esetben, ami a játszma végét eredményezi, ezt fonalas vesztésnek szokták nevezni, és lehet, hogy a döntõ hibát nyolc-tíz-tizenkét lépéssel korábban húzta az ember, és mégsincs ebbõl a helyzetbõl kibúvó, menekvés.
(22.00)
Ilyen rossz húzása volt a kormánynak az, amikor elõvette a földtörvény módosítását. Biztosan lehetett tudni, hogy ez egy izgalmas téma lesz, hiszen jelentõs érdekeket, sõt, a tárca döntõ többségének érdekeit sérti ez. Ebben a helyzetben viszont még nincs meg a fonalas vesztés - mindannyiunk szerencséjére.
Tehát a kormány korrigálhat: vannak más olyan lépései is, amikkel elkerülheti ezt a bizonyos matthelyzetet. És jó is lenne, hogyha elkerülné ezt a matthelyzetet, mert nekünk nem az az érdekünk, hogy a kormányt "bemattoljuk", mert ebben a helyzetben a Magyar Köztársaság érdekeit is súlyos sérelem érné, hiszen mindannyian azt szeretnénk, ha a NATO-nak mielõbb tagjai lehetnénk. De itt a kezdõ, rossz lépést meghúzó kormány következõ lépésén múlik az, hogy ez a fonalas vesztési sorozat végigmegy vagy nem megy végig.
Nagyon szeretnénk, hogyha erre a korrekcióra sor kerülne; erre minden lehetõsége megvan a kormánynak, ezt Demeter frakcióvezetõ úr pontosan megfogalmazta - kár a szavait kiforgatni; tulajdonképpen felajánlotta a kormánynak azt a lehetõséget, amivel ki tud lábalni ebbõl a helyzetbõl. Ezért ezt ki sem kell önöknek gondolni; egyszerûen meg kell cselekedni, és ezzel mindannyian jól járunk.
És ami még ennél is fontosabb: a Magyar Köztársaság jár a legjobban. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret lejártát.) Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Vancsik Zoltán: Tévedésben vagyunk!)