DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kérdésnek a NATO-feléhez kívántam hozzászólni, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy Lezsák elnök úr lényegileg összefoglalta a kérdést. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Nem így van, kedves képviselõtársak? (Vancsik Zoltán: Nem értettük, mit mondott. - Zaj. Derültség.) Ha ezt a biztatást megkapom, akkor természetesen kész vagyok elmondani. Ugyanis az országos népszavazás elrendelésérõl szóló országgyûlési határozati javaslat számos alapvetõ kérdést vet fel.
Az elsõ kérdés a két különféle tárgyú állásfoglalás összekapcsolása. Érthetõ az idõszempont, a pénztakarékossági szempont és a nagyobb részvételt biztosítani igyekvõ szempont ebben a kérdésben. Nem indokolható viszont az a tény, hogy a szavazás kimenetelét veszélyeztetheti az, hogy közben a kormány benyújtotta a parlamentnek a termõföldrõl szóló 1994. évi LV. törvény módosító javaslatát, amely tartalmilag - hogy úgy mondjam - éppen beletrafál a népszavazásra bocsátandó kérdésbe.
Az elmúlt napok vitái és csúsztatásai nyomán - ki kell mondanom - aláhúzandó, hogy a NATO kérdésében nincs igazi, érdemi ellentét az itt ülõ pártok között. Kétszeres biztosítás az a kormány részérõl, hogy a kérdéseket, a földre vonatkozó részét, hogyan fogalmazta át. És ami itt délután elhangzott, nem használtam ki a kétperces reagálás lehetõségét: nyilvánvalóan mindnyájunk számára világos, hogy a jogi kérdésekre, a jogi részletekre vonatkozó vita mögött politikai vita húzódik, és a jogi formalitások túlhangsúlyozása ezért nem látszik teljes mértékben indokoltnak.
(0.10)
Mivel a NATO-csatlakozást veszélyezteti a kormányzatnak a lépése, ezért szükségesnek vélem foglalkozni, akár deklaráció szintjén, az euro-atlanti integráció e fontos kérdésével. Ezen belül is természetesen van különbség, hiszen a világ és a Nyugat, ha lassan is, de most már feldolgozza a délszláv háború tanulságait, amelyben négy éven keresztül azt láthattuk, hogy az egykori Jugoszlávia haláltusájában milyen lassan született döntés, és milyen szervezet, milyen közösség volt képes végül is a döntést meghozni, amely ténylegesen a helyzet rendezése irányában segített.
Ezért emlékeztetni szeretnék arra, hogy Holbrooke úrnak a budapesti nyilatkozata alapján úgy tûnik, hogy Nyugat-Európa képtelen volt a Balkán-válságot kezelni, csak az Egyesült Államok és Washington irányítása alatt álló NATO volt képes a válságot Európában lecsillapítani és elrendezni. Az európai államok közül Németország állt ki a leghatározottabban a NATO keleti bõvítése mellett, Franciaország ezzel szemben erõteljesebben hangsúlyozta a Nyugat- európai Unió meglétét és szerepét. A NATO meglévõ struktúrájának fejlesztését igazolta azonban a tapasztalat.
A Varsói Szerzõdés és a Szovjetunió felbomlása óta vita folyik arról, hogy a szovjet uralom alól felszabadult Közép-Európának milyen helye legyen az új európai biztonsági rendszerben. Az MDF megalakulásától azt vallja, hogy Magyarország jövõjét csak az euro- atlanti szervezetek keretében és azok által nyújtott biztonsági mechanizmusok között látja biztosítottnak.
Antall József pártelnök és miniszterelnök határozottan képviselte ezt az álláspontot. Miniszterelnökként mindent megtett, hogy Magyarország közelebb kerüljön a NATO-hoz, az EU-hoz, a NYEU-hoz, valamint más euro-atlanti intézményekhez. Tárgyalásain nyugati partnereitõl gyorsabb felzárkózási lehetõséget kért, és ebben reménykedett. Érveit a konzervatív politikusok általában többnyire osztották. A nyugati világ azonban akkori tapasztalataink szerint kiváró maradt, hosszú, bürokratikus mechanizmusok indultak be, amelyekben a bõvítés melletti politikai akarat néha elhalványodni látszott.
Ezt hazai politikai ellenfeleink is látták. A baloldal az ellenünk folyó 1994. évi választási kampányban nyugati elkötelezettségünket is támadta. Azt állították, hogy egy olyan világ felé törekszünk, amely bezárkózik elõttünk. Mi úgy tudjuk, hogy ezzel kapcsolatos, ennek az öröksége az a népszavazásvita, amely a radikalizmust eszközül használó, kicsiny politikai erõknek kedvez csupán az országunkban.
Ez a világos kormányzati vonalvezetés hiányából adódó zavar, és ilyen zavarokat okoz ma a magyar NATO-csatlakozás megítélése, gyakran bizony meglehetõsen tisztázatlan fogalmakat vet fel az emberek fejében. Hiszen itt a mai napon már többször is elhangzott, hogy nem mindegy, hogy kik, milyen erõk hangsúlyozzák ennek a fontosságát. Keleti miniszterelnök úrnak... (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Mindig csak a miniszter!) miniszter úrnak az 1988-as tankönyvi hivatkozásaira már történt utalás.
A múlt már történetinek nevezhetõ szembenállásának legfõbb jellemzõjérõl azonban nem szabad megfeledkeznünk. A NATO a nyugati demokráciák és azok értékeinek védelmét jelentette, a Varsói Szerzõdés viszont a Szovjetuniónak olyan szervezete volt, amelyben a tagság nem szabad vállaláson, hanem kényszeren alapult, és ezt a kettõt nem lehet összekeverni. Megszüntetése tehát a szabadságot jelentette Közép- Európának és mindazon népeknek, amelyek a jaltai osztozkodást követõen a szovjet birodalmi befolyás alá kerültek. Ezért küzdött olyan határozottan az Antall-kormány a Varsói Szerzõdés megszüntetéséért.
A NATO, az EU és a NYEU a demokrácia értékeinek védelmét jelenti, ugyanakkor térségünk számára a lehetõ stabilitás kialakítását is. Ez azért sem kerül ellentétbe nemzeti érdekeink képviseletével, mert ha a szomszédaink valóban - és nemcsak retorikailag - azonosulnak az atlanti világ értékeivel, akkor követni fogják azokat a nyugati példákat, amelyek a nemzeti kisebbségek elnyomása helyett azoknak autonómiáját biztosítják.
(0.20)
A bõvítés ügye nemcsak az új európai biztonsági struktúra megteremtését jelenti, hanem az európai demokratikus értékek megszilárdítását is a térségünkben. Az MDF Magyarország jövõjét csak a NATO, az EU, a NYEU keretein belül látja biztosítottnak. Ezek olyan intézmények, amely az európai demokratikus értékek szilárd védelmezõi.
Csatlakozási szándékunk egyik legfõbb oka, hogy le akarunk zárni egy történelmi korszakot, amelyben a Nyugat és a Kelet között õrlõdtünk. Demokratikus értékeink, keresztény hagyományaink gyakran veszélybe kerültek. A történelmi viharok során a magyar társadalmi struktúra olyan sebeket kapott, amelyeket évtizedek múlva tudunk csak kiheverni. Az eredményes magyar modernizáció csak a nyugat védelmi ernyõje alatt valósítható meg.
Fontosnak tartjuk, hogy az euro-atlanti gondolat egész Közép- Európában hitelesen elfogadott legyen, és a mindennapi politikai gyakorlatot is áthassa. Ettõl várjuk, hogy a határainkon túl élõ közel négymillió magyar sorsa jobbra forduljon, és lezáruljon egy civakodásokkal teli történelmi korszak. Tehát ha szomszédainak ezzel azonosulnak, és olyan nyugati példákat és olyan megoldásokat tudnak követni, mint a dél-tiroli autonómia, amelyeket mi követendõ modelléként tartunk számon, akkor ezzel tényleg lezáródik egy nehéz történelmi korszak.
NATO-tagságunk. Szomszédos nemzetrészeink sikere is egyúttal, ha ez a folyamat lezáródik, hiszen a történelem azt bizonyítja és arra utal, hogy a tõlünk elszakított magyar nyelvû néprészek, mint mindig az elszakítás óta, békés úton, a jogállam eszközeivel jogi úton igyekeztek közösségi céljaikat megvalósítani, és ezzel gyakorlatilag a térség biztonságát sose fenyegették úgy, mint sok esetben a kisebbségek kétségbeesett helyzetében a viselkedésük erre módot adott.
A másik dolog az, hogy Magyarország NATO-tagságát és európai integrációs folyamatának elõrehaladását a határon túli magyar kisebbségek legitim szervezetei következetesen támogatták.
Ami az Európai Uniót illeti, még a Boross-kormány írta alá a társulási szerzõdést, szándékunk tehát, azt hiszem, ebbõl a szempontból is világos. A lényegi különbséget a kormány felfogása és a miénk között legfeljebb abban láthatjuk, hogy a választási kampányban és utána is feleslegesen túl nagy hangsúlyt kapott a népszavazás kérdése, ami ezért - és ezt már elemezték képviselõtársaim - elõbb véleménynyilvánító, majd ennek nyilvánvaló súlytalansága megélése folytán vált ügydöntõvé.
Azt gondolom, hogy a madridi döntés rendkívül jelentõs számunkra. Annál is jelentõsebb, mert természetes dolog, hogy az amerikaiak továbbra is Oroszországot tartják igen fontos, talán legfontosabb térségbeli partnerüknek, és az európai politikai érdekeiket - például a NATO-bõvítés - csak ezzel együtt látják igazán. Bármilyen konfrontáció Oroszországgal a katonai kiadások emelését jelentené, és ezt már csak belpolitikai okok miatt sem a demokraták, sem a republikánusok nem akarhatják.
Magyarország számára az euro-atlanti csatlakozás fontos mind biztonságpolitikai szempontból, mind az ország modernizációja szempontjából. A csatlakozás valószínûleg elõször a NATO-tagsággal történik meg - és ez most már egyértelmûvé válik, hogy erre megvan a lehetõség -, majd az Európai Unió teljes tagjává válásával valósulhat meg az ezredforduló után.
A biztonságpolitikai érvek részletes taglalása helyett engedjék meg, hogy csak két utalást tegyek: egyrészt a belorusz események fényében ennek indokoltsága, azt hiszem, nyilvánvaló, másrészt a nem olyan rég hallott meiari fenyegetés, a lakosságcsere gondolatának felvetése ugyancsak jelzi a térség biztonságigényét még indirekt és inverz módon is.
Nyilvánvaló, hogy semlegesség csak két- vagy többpólusú világban valósulhat meg, hiszen valakikkel szemben kell megfogalmazni és folytatni a semleges politikát. Egy egypólusú világban ennek kiürül a tartalma. Azt pedig, hogy a semlegesség drága és drágább, mint a NATO- hoz való kapcsolódás megoldása, ezt legjobban Svájc példáján láthatjuk.
A másik érvcsoport, ami ide kapcsolható, a modernizációs érvek. Egyértelmû, hogy a magyar hadsereg technikai fejlesztése és erkölcsi és anyagi helyzetének javítása elmaradhatatlan szükségszerûség. Ugyanakkor azonban a Partnership for Peace, a békepartnerség keretében is történõ együttmûködés, valamint a boszniai rendezéssel kapcsolatos feladatok jelentõsen segítik modernizációnkat. Az IFOR, majd SFOR mûködése kapcsán további tapasztalatokat szereztünk a NATO-val és az amerikai fegyveres erõkkel való szoros együttmûködésrõl. Katonáink széles körû ismeretekhez jutottak a NATO irányítása alatt történõ feladat-végrehajtás mikéntjérõl, a tervezés és végrehajtás folyamatáról. Ez elõsegíti a Magyar Honvédség interoperabilitási szintjének emelését, illetve a NATO-ban honos eljárások és szellemiség átvételének felgyorsítását.
A hangoztatott veszélyekkel szemben, amelyek sokszor radikális csoportok részérõl megfogalmazódnak, hadd utaljak Karsten Voightnak, az Észak-atlanti Közgyûlés elnökének arra a nyilatkozatára véleményében, amelyben a bõvítési folyamat lendületének megtartása mellett kiállva hangsúlyozza, hogy a jelenlegi tagok nem kérhetnek aránytalan áldozatokat a belépõ új tagoktól. Így például szükségtelennek látja, hogy NATO-csapatokat és nukleáris fegyvereket állomásoztassanak egyes államok területén, amely érv idehaza oly gyakran szerepelt a NATO ellen.
Az MDF-nek ebben a kérdésben követett elveit, azt hiszem, abban foglalhatom össze, hogy egyrészt önálló magyar külpolitikára törekszünk, melynek vezérelve a nemzeti érdekek képviselete, és ennek keretében az MDF az euro-atlanti integráció határozott híve. Úgy érzem tehát, hogy kár volt kockára tenni ezt az ügyet a földtulajdon vitatott kérdésével. Ami viszont a földtörvény benyújtott módosító javaslatát illeti, azt hiszem, ez volna az egyetlen célszerû megoldás, hogy ebben a formában vonja vissza a kormány.
A demokráciát, úgy érzem, most tényleg veszélyezteti valami, mégpedig veszélyezteti az, hogy a közvetlen demokráciával manipulálni veszélyes. Elfogyhat a választói részvétel, hiszen a népszavazás érvényessége merül fel, ha felmerül. Az egyszerû emberek, a választópolgárok fejében mindenféleképpen megfordul az a kérdés, hogy több százezer ember, akiknek aláírása akkor is érvényes, ha esetleg egyéb formai hibákat lehet felfedezni az aláírásokban, akkor akaratuk kifejezésében megakadályozódnak.
A néppel szemben joghézagot ki lehet használni, de nem érdemes, mert ebben az esetben felmerül és a késõbbiekben is fel fog merülni a kérdés, hogy vajon a demokrácia fenntartható-e, miért menjen el szavazni, véleményt nyilvánítani a választópolgár. Ettõl pedig már csak egy lépés a demokrácia megszûnése. Ennek a veszélyére szeretném felhívni tisztelt képviselõtársaim figyelmét.
Köszönöm. (Taps az MDF soraiból.)