DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Köszönöm a lehetõséget, amely azért indokolt, mert a tegnap délelõtti, szûkre szabott, húszperces idõkeretben mint a Magyar Demokrata Fórum szónoka nem tudtam részletesebben megvilágítani azokat az indokokat és kifejteni azokat az érveinket (Közbeszólás a bal oldalról: Nagyon kíváncsiak vagyunk!), amelyek a termõfölddel kapcsolatos, kormány által javasolt és önök által láthatóan még most éjszaka is támogatni kívánt kérdés feltevését nem teszik lehetõvé. (Francz Rezsõ: Nem ez van napirenden!) Ezért engedjék meg, hogy most Póda Jenõ gondolatait folytatva rátérjek arra, amivel befejezte képviselõtársam: hogy miért tartjuk elfogadhatatlannak azt, hogy a kormány által javasolt, termõföldre vonatkozó kérdések a NATO-val kapcsolatos kérdéssel együtt legyenek feltéve, miért rosszak és miért megtévesztõek ezek a kérdések.
Engedjék meg, hogy néhány sorban összefoglalt érveléseinket ismételten - lehet, hogy már nem elõször - megismertessem önökkel, hátha nem lesz haszontalan, hátha önök és ezúton a közvélemény, az, aki esetleg még ebben a késõi vagy korai órában is figyelemmel kíséri ezt a vitát, vagy majd megismerkedik a sajtó útján ezzel, talán még nagyobb számban, nemcsak 280 ezer választópolgár akarataként, hanem még nagyobb tömegekben egyet fog érteni azzal, hogy nem megfelelõek azok a kérdések, amelyeket önök akarnak ráerõltetni a népszavazási lapra.
Miért fordulunk a közvéleményhez? - ez az elsõ kérdés. Azért fordulunk a közvéleményhez, hogy megakadályozzuk a kormánynak azt a törvénymódosítási szándékát, amelynek révén külföldiek kezébe juthatna a magyar termõföld. Mi a szándék és mi a valóság, tisztelt képviselõtársaim? Mi a kormány szándéka? Azt mondja a kormány, és önök azt ismételgetik, hogy lehetõvé kívánják tenni a hazai mezõgazdasági szövetkezetek földhöz jutását, lehetõvé kívánják tenni a külföldi tõke bevonását, lehetõvé kívánják tenni az állami gazdaságok földjének is a privatizálását.
Hogyan akarja a kormány e szándékát megvalósítani, az õ szóhasználatával? A törvény és az erre alapuló népszavazási kérdés szerint a módosítás ne csak hazai magánszemélyek, de belföldi bejegyzésû jogi személyek és társaságok, ezen belül a szövetkezetek részére is tegye lehetõvé a termõföld vásárlását.
Valójában megakadályozza-e ez, hogy a többségében külföldi egyének és társaságok jussanak a magyar termõföldhöz? A kormány szerint igen, hiszen a törvény kimondaná, hogy a termõföldhöz az a jogi személy juthatna, amely Magyarország van nyilvántartásba véve amely legalább öt éve mezõgazdasági tevékenységet folytat amely a telephelyén vásárol földet és amely megfelelõ mezõgazdasági szakembert alkalmaz. A valóságban azonban véleményünk szerint, és még egyszer mondom, eddig 282 ezer állampolgár véleménye szerint, nem akadályozza meg ez a kérdés és ez a módosítás azt, hogy a többségében külföldi egyének és társaságok jussanak a magyar termõföldhöz, hiszen adataink szerint - nyilván önök is ismerik ezeket az adatokat, de nem árt, ha megismételjük - a Központi Statisztikai Hivatal nyilvántartása szerint Magyarországon már ma is több mint 3000 - még egyszer mondom: 3000! - olyan cég van, amely mezõgazdasági tevékenység végzésére jogosult, és már több mint öt éve van bejegyezve. Ezeket a külföldi tõke bármikor akadály nélkül felvásárolhatná, kedve szerint telephelyet létesíthetne, vagy a névleg szükséges szakembert is könnyûszerrel megszerezhetné és produkálhatná.
Ezenkívül az a társaság, amelyet Magyarországon jegyeznek be, akkor is magyar jogi személynek számít, ha külföldi tulajdonban van. A tulajdont és a cégnyilvántartási bejegyzést szándékosan összekeveri a kormány, meg kívánja téveszteni a közvéleményt, a törvény valójában csak a külföldi bejegyzésû cégeknek nem engedné meg a földvásárlást, de a külföldi tulajdonosoknak igen. (Dr. Kertész Zoltán: Nemzetközi szerzõdés kötelezi a kormányt erre! - Közbeszólás: Nem kötelezi! - Vancsik Zoltán: Ne hányd a borsót!) Folytathatom, képviselõtársak?
Kerülhet-e a külföldiek tulajdonába az a föld, amelyet itthon bejegyzett társaság vásárol meg? A kormány szerint és önök szerint nem, mert önök szerint az ingatlan-nyilvántartásba nem annak személy szerinti tulajdonosa, hanem a földet vásárló társaság kerül bejegyzésre, és ezenkívül önök azt mondják, azt állítják, hogy ha a társaság megszûnne, a törvény akkor sem engedné a vagyonrész föld formájában való kivételét.
A valóság ezzel szemben sajnos nem ez, tehát azt kell válaszolnunk, hogy kerülhet a külföldiek tulajdonába föld, amelyet itthon bejegyzett társaság vásárol meg, mivel akié a társaság, azé a föld. Ha közvetlenül nem is, de közvetve az õ tulajdona. Az a külföldi személy, aki száz százalékban tulajdonosa egy társaságnak, akkor is egyedül rendelkezik a társaság százszázalékos tulajdonában álló föld felett, ha ebbõl egyetlen százaléknyi sincsen saját tulajdonában. Ezenkívül a törvény azt sem korlátozza, hogy a megvásárolt cégek osztódás esetén a földvásárlási jogukat utódszervezeteinek örökíthessék.
Tisztelt Képviselõtársaim! Nem lehetne-e akkor egy olyan törvényt csinálni, hogy csak a mezõgazdasági szövetkezetek vásárolhassanak termõföldet, más társaságok ne? Önök valójában ezt akarták, erre céloztam tegnap délelõtt, de ezt nem lehet, mint már akkor kifejtettem, mert az alkotmány tiltja, hogy a magyar bejegyzésû jogi személyek között hátrányos megkülönböztetés legyen, ezt nem engedi meg a magyar jogi környezet, a magyar alkotmány is tiltja.
Ezen túlmenõen - erre is rámutattunk, és most még egyszer megismételném - hazánknak a nemzetközi egyezményekhez, nevezetesen elsõsorban az OECD-hez való csatlakozása kizárja annak a lehetõségét, hogy a magyar törvényhozók és jogalkalmazók hátrányos megkülönböztetésben részesítsék a külföldiek által létrehozott vagy megvásárolt jogi személyeket, társaságokat. Feltétele-e - ez egy fontos kérdés, önök mindig ezzel érvelnek -, hogy a külföldi tõke mezõgazdasági termelésbe való bevonása esetén a társaságok földhöz is juthassanak? A földhöz jutás egyáltalán lehetõség-e, feltétele-e az állami gazdaságok privatizálásának? A kormány szerint igen, mert azt állítják, és önök ezt ismételgetik, hogy a külföldi befektetõ a saját tulajdonába szeret beruházni.
A valóságban azonban nem ez a helyzet, tisztelt képviselõtársaim, hiszen az állami gazdaságokat eddig is nagyon jó áron lehetett privatizálni, anélkül hogy az állami gazdaságokkal együtt az általuk mûvelt földet is magánosították volna. A vevõ csupán tízéves bérleti jogot nyerhetett az állami tulajdonú földekre, és ez egyetlenegy esetben sem akadályozta meg a tõkebevonást.
Mi lesz, ha nem lesz, mármint tudniillik ez a törvénymódosítás, és ha ezzel kapcsolatban az önök kérdésfeltevése kudarcot vall? Baj lenne- e ez, az, ha elmarad a kormány által javasolt törvénymódosítás, ha a szövetkezetek mint jogi személyek továbbra sem juthatnának termõföldhöz? Önök azt mondják, hogy igen, ez nagy baj lenne, mivel aki nem lehet tulajdonosa az általa birtokolt és megmûvelt földnek, az kevésbé mer hosszú távra tervezni, kockáztatni, befektetni. Azért is baj lenne, mondják önök, hogyha a szövetkezetek nem tudnak földet vásárolni, mert kiszorulnak a termelésbõl, továbbá az állattartó gazdaságok környezetükben nem jutnak elegendõ földhöz, amelyeken a szükséges mennyiségû takarmányt biztonsággal meg tudnák termelni.
Ez azonban nem igaz, tisztelt képviselõtársaim! A valóságban a helyzet egészen más, hiszen a szövetkezetek termelési biztonságát szavatolja a szövetkezeti tagok földtulajdonának közös mûvelése bérleti szerzõdés keretében, a megmûvelhetõ termõföld mennyisége a szövetkezetet alkotó magánszemélyek földtulajdonának gyarapítása révén is korlátlanul növelhetõ. Ezen túlmenõen a tõkeerõs hazai és külföldi vállalkozók jó haszonbérleti szerzõdéssel eddig is megfelelõ termelési biztonságot érhettek el, továbbá a külföldiek tõkeerejüknél fogva könnyebben és gyorsabban felvásárolhatnák a földet, mint például az állattartó telepek, ezért ezek nem könnyebben, hanem ezzel ellenkezõleg, nehezebben jutnának takarmánytermõ területekhez, ami végül is a telep felvásárlásához is vezethetne.
Ki nyerne? Ez a fõ kérdés, errõl beszélt a Magyar Demokrata Fórum elnöke az önök által kritizált, szerintem igen alapos és rendkívül fontos felszólalásában. Kiknek lenne jó tehát, ha a kormánypárti képviselõk megszavaznák a kormány által elõterjesztett törvénymódosító javaslatot? Nyerne rajta természetesen a mostani kormány, amely az állami gazdaságokat földdel együtt szeretné privatizálni, hogy újabb, szabadon elkölthetõ pénzforrásokhoz jusson, és persze nyernének mindazok, akik szabad tõkével rendelkeznek.
(1.20)
Vagyis nyerne a külföldi spekulánstõke, amelyik nyerészkedés céljából felvásárolná az olcsó magyar termõföldet, és az Európai Unióhoz való csatlakozás akár tízszeresére is növelheti a föld árát. A pénztõkések erre az értéknövekedésre számítanának, és nem beruházásokban gondolkodnának. Nyernének azok a külföldiek, akik a jól ismert és sokat kritizált zsebszerzõdéssel megszerezni kívánnák földtulajdonukat, és így ezt legalizálni tudnák. Természetesen nyernének ezenkívül a külföldi tulajdonban lévõ hazai élelmiszeripari cégek, amelyek most az alapanyagokhoz szükséges termõföldet is megvásárolhatnák.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ki veszítene? Kik járnának rosszul, ha önök, mint kormánypárti képviselõk, megszavaznák a kormány javaslatát? Nos, tisztelt képviselõtársaim, rosszul járnának mindazok a hazai gazdálkodók, befektetõk, akikkel szemben a külföldi tõke erõfölényben van, mivel a föld mennyisége véges és korlátozott, a hazai gazdálkodók kiszorulhatnának a magyar mezõgazdaságból, bérmunkás szerepre kényszerülhetnének. Természetesen rosszul járnának az önök által dédelgetett szövetkezetek is, amelyek ma a tulajdonosok által bérbeadott, valaha szövetkezeti részarány-földtulajdonként megszerzett földek révén a termõföld legnagyobb bérbevevõi. A külföldiek elsõsorban ezeket a földeket tudnák felvásárolni, és nem azokat, amelyeket a parasztok maguk mûvelnek meg, és ezért kevésbé eladók.
Ezért a készülõ törvény végsõ soron nem stabilizálni fogja a szövetkezetek helyzetét, hanem megrendíteni. Elõfordulhat, hogy a külföldi tõke a szövetkezet alól kivásárolja az addig bérelt teljes földterületet, és ezután a szövetkezet vagyona is - épületek, gépek, állattartó telepek - ingyen az ölébe hullik. Föld nélkül nyilván nem lehet ésszerûen hasznosítani õket. Mindazok a hazai földtulajdonosok is a vesztesek közé tartoznának, akik szorult helyzetükben eladnák hosszú távú jövedelemszerzési, megélhetési forrásukat, és a jövõben a magyar termõföld ára sokszorosa lenne a mostaninak. A mai eladók ettõl az értéknövekedéstõl elesnének.
Természetesen rosszul járnának a hazai gazdálkodók, mivel a külföldiek földvásárlási lehetõsége most ugrásszerûen megnövelné a föld árát, a föld bérleti díját, ezáltal a termelés költségeit is. Természetesen rosszul járnának a hazai fogyasztók, akik ezentúl drágábban juthatnak mezõgazdasági termékekhez és élelmiszerekhez. Természetesen rosszul járna a falvak társadalma, mivel a külföldi tõke kiszoríthatja a gazdákat a mezõgazdaságból, a vidék polgárosodása egyáltalán nem mehetne végbe a földmagántulajdonon alapuló magánvállalkozások nélkül. Végsõ soron természetesen az egész magyar gazdaság járna rosszul, mivel a megnövekedõ költségek rontják a mezõgazdasági és élelmiszer-ipari termékek külföldi versenyképességét, csökkenne az export és természetesen a valutabevétel is.
Vajon EU-elõírás-e ez, vagy kötelezettség az, amit önök állandóan hangoztatnak a földtulajdon szerzésének szabaddá tételével? Feltétele- e az Európai Unióhoz való csatlakozásnak a külföldiek földtulajdonszerzésének engedélyezése? A kormány egyes nyilatkozatai és az önök egyes érvei szerint igen. A valóságban - önök éppúgy jól tudják, mint mi - ez nem így van, hiszen a csatlakozásnak nemcsak hogy nem feltétele, hanem kifejezetten fenntartással történõ csatlakozási kikötést tett Magyarország. Ezt mi már teljesítettük, tehát ennek megfelelõen nincsen olyan elõírása sem az Európai Uniónak, sem pedig az ezzel kapcsolatban Magyarországgal megkötött szerzõdésnek, hogy a külföldiek földvásárlását meg kellene engedni. Az egyes tagországokban - itt már nagyon sokszor elhangzott - teljesen eltérõ a szabályozás: van, ahol szigorúbb, mint most Magyarországon. Dániában például helyben lakáshoz kötik a termõföld megvásárolhatóságát, van, ahol állampolgársághoz is kötik, és sokkal hosszabb és biztosabb feltételekhez, mint amilyet önök kívánnának.
Elõnyös-e Magyarországnak, ha a külföldiek már a csatlakozásunk elõtt földtulajdonhoz juthatnak? A kormány szerint igen - önök is ezzel érvelnek -, a valóságban nyilvánvalóan nem, hiszen a szerzõdés aláírása elõtt tett minden egyes lépés Magyarország pozícióját rontja. Elõnytelen azért is, mivel az Európai Unió agrárpolitikája a családi magángazdaságokra és a mezõgazdasági vállalkozásokra alapozódik, és nem támogatják a nagybirtokok kialakulását. Ezért a tervezett törvénymódosítás nem közelíteni fog minket az Európai Unióhoz, hanem távolítani tõle. Kevesebb támogatást kapnánk, mint most. Aki nagybirtokot akar, az idejönne, azt csinálnák nálunk, amit másutt nem lehet. A földeladás a munkahelyek eladását is jelenti, mert akinek földtulajdona van, nem akadályozható meg abban, hogy azon munkát végezzen. Amíg az EU nem adja meg nekünk is a szabad külföldi munkavállalás jogát, addig nekünk sem szabad ilyen engedményt adnunk. Akkor tartsunk népszavazást? Igen!
Mi lesz, ha a kormány és a kormánypárti többség ragaszkodik a tervezett törvénymódosításhoz, és a magyar termõföldhöz hozzájuttatná a külföldieket? Nos, tisztelt képviselõtársaim, nem gyõzzük eleget hangsúlyozni - még ebben a kései órában is -, hogy a magyar termõföld sorsa egész nemzetünk jövõbeni sorsát meghatározhatja. Nem nyugodhatunk bele az egész nemzetre káros törvénymódosításba, abba, hogy a külföldi spekulánstõke felvásárolja a magyar termõföldeket, a hazai gazdálkodók kiszoruljanak a magyar mezõgazdaságból, és bérmunkás szerepre kényszerüljenek, a hazai földtulajdonosok szorult helyzetükben eladják jövedelemszerzési, megélhetési forrásukat, ugrásszerûen megnõjön a föld ára, bérleti díja és a termelési költségek, a hazai fogyasztók drágábban jussanak mezõgazdasági termékekhez és élelmiszerekhez, nõjön a vidék elszegényedése, ne legyen esély a vidék polgárosodására, romoljon a mezõgazdasági és élelmiszer-ipari termékek külföldi versenyképessége, csökkenjen az export és az ország valutabevétele.
Mindent elkövetünk, hogy parlamenti kisebbségünk ellenére érveléssel, meggyõzéssel elérjük a törvénymódosítási javaslat visszavonását. Lehet, hogy a választások után egy parlamenti többség birtokában erre nagyobb esélyünk lenne, de a várható károk bekövetkezését minél elõbb meg kívánjuk akadályozni. Ezért is kezdeményeztük azt a népszavazást, amelyet rövid három hét alatt közel 300 ezer állampolgár hitelesített aláírásával, és ezért is kérjük, és fogjuk még kérni önöket, hogy fontolják meg javaslatainkat, és azt a módosító indítványt támogassák, amely az általunk feltett és oly sok ember által támogatott kérdésre adandó igen válasszal megtiltaná a jelenleg hatályos jogi szabályozással egyezõen a külföldiek termõföldszerzését.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)