DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Közelednek a választások - közeledik az igazság pillanata. Mindannyiunknak érdemes szembenéznie azzal, hogy mit ígértünk három évvel ezelõtt, mit tettünk, és mit értünk el. (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból: Helyes! Mit értetek el?) Engedjék meg, hogy röviden errõl beszéljek. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)
1994-ben ez a kormány, e kormánynak mindkét pártja - már a választási kampány során - azt ígérte, hogy minden tõle telhetõt megtesz a kapcsolatok javításáért a szomszédos országokban, s minden tõle telhetõt megtesz az ott élõ magyarság jogainak megerõsítéséért, jogainak biztosításáért. (Dr. Torgyán József: Szóba se állnak veletek!) Ez volt az ígéretünk, kedves barátaim. És mit tettünk? Ennek érdekében következetesen, higgadtan, józan kompromisszumokra törekvõen, de elvi politikát folytattunk, amelynek egyértelmû és látható sikerei vannak. Ezek a sikerek mind Magyarország nemzetközi megítélésében, mind pedig némely ország belsõ átalakulásában tökéletesen megfigyelhetõk.
Ezek tehát már az eredményeink is, tisztelt képviselõtársaim! Mert mi kezdettõl fogva saját politikánkat nem a vágyainknak rendeltük alá, és fõleg nem az ábrándjainknak és az illúzióinknak, hanem a valóságnak, a tényleges lehetõségeknek. Csak azt teljesíthettük, amire lehetõségünk adatott ebben a térségben - azt viszont teljesítettük is, tisztelt képviselõtársaim. Itt tehát ténylegesen eltért a kormánypártok és az ellenzéki pártok politikája. Mert 1990-ben nem az volt a legfontosabb változás, hogy Magyarországon a külpolitikában csak a szomszédsági és kisebbségi kérdések kerültek elõtérbe, hanem a legfontosabb változás az volt, hogy törekedtünk a nemzeti szuverenitás kiteljesítésére, Magyarország európai felzárkózására, a sikeres nemzetek közé való beilleszkedésre annak érdekében, hogy ezzel más céljainkat is elõsegítsük.
Bizton megállapíthatom, tisztelt képviselõtársaim, nemcsak a magam nevében, nemcsak a kormánypártok nevében, hanem független politikai elemzõk, nemzetközi szaktekintélyek nevében is, hogy ezen az úton a magyar kormány nagyon komoly eredményeket ért el. Ez nem öndicséret, ez csak annyi, hogy tényeket szükséges megállapítanunk és leszögeznünk.
Tisztelt Képviselõtársaim! Fölmerült itt egy ellenzéki pártvezetõ néhány nyilatkozata; nem véletlenül, és érthetõ, hogy Pokorni Zoltán reagált is erre - hiszen Orbán Viktor olyan nyilatkozatokat tett, amelyeket tõle a legkevésbé sem vártunk volna. Orbán Viktor és a Fidesz 1990 és '94 között igen józan, higgadt módon, értelmesen bírálta az akkori kormány külpolitikáját. Azt állította az akkori kormány külpolitikájáról, hogy szimbolikus politikát folytat, hogy nem a realitásokhoz alkalmazkodik, hanem a vágyképekhez és a szimbólumokhoz. Bírálta a kormány akkori elsõ emberét, miniszterelnökét azért, mert 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát lélekben. (Dr. Szabó Zoltán: Így van!) Ezt nem árt elfelejteni, tisztelt képviselõtársaim! Ugyanakkor Orbán Viktor néhány héttel ezelõtt bírálta a magyar miniszterelnököt, Horn Gyulát, hogy nem nevezi magát lélekben ilyen miniszterelnöknek. Vajon melyik Orbán Viktornak hihetünk ezek után, tisztelt képviselõtársaim? (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Szabó Zoltán: Egyiknek sem! - Derültség.)
Fontosnak tartjuk azt, hogy a külpolitikában visszatérjen a józan megértés és a higgadt egymásra figyelés. A magyar kormány az elmúlt idõszakban nagyon sokat tett azért, hogy az ellenzéki pártokkal, a határon túli magyar szervezetekkel ezt a józan együttmûködést kimunkálja. Önök sorozatosan elutasították ezt, tisztelt képviselõtársaim! Bár mi látjuk a fokozatokat: másképp utasítja el Torgyán József, és másképpen az ellenzék más tagjai, de érezhetõen nem kívánnak élni azzal a lehetõséggel, amely nem a kormány számára kedvezõ, hanem az ország számára kedvezõ lehetõség: hogy közösen, együttesen léphessünk föl a számunkra fontos célok elérése érdekében.
Ennek az országnak az egy tõkéje volt - és én merem remélni, hogy marad is -, hogy a legfontosabb külpolitikai célkitûzésekben az egyetértés fennállt, legalábbis az euro-atlanti integráció tekintetében. Nagyon nagy baj, hogy pártpolitikai célokból önök ezt kockára tették, tisztelt képviselõtársaim! És nemcsak azért nagy baj, mert ez árt az országnak, de engedjék meg, hogy azt mondjam, ez árt önöknek is. Ha önök figyelték az elmúlt években a közvélemény- kutatásokban a kormány külpolitikájának megítélését és a legfontosabb külpolitikai célokkal való egyetértést, akkor kénytelenek megállapítani, hogy a magyar nép túlnyomó többsége egyetért azzal a külpolitikával, amelyet ez a kormány folytat (Taps a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás az FKGP soraiból: Honnan tudod?), ellentétben azzal, amit az elõzõ kormány folytatott, és amit önök folytatnak. (Moraj az ellenzéki pártok soraiban.)
Én sajnálattal látom azt, tisztelt képviselõtársaim, hogy az ellenzéki képviselõk közül sokan semmit nem tanultak; de az még fájdalmasabb, hogy sokan nagyon sokat felejtettek.
Köszönöm szépen. (Derültség és nagy taps a kormánypártok soraiban.)