DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Ház! A napirend keretében a népszavazásról szóló törvényjavaslathoz és az ide vonatkozó alkotmánymódosítási javaslathoz kívánok hozzászólni.
A népszavazással kapcsolatos érdemi politikai kérdések legnagyobb részét ez év nyarán az önkényes kétpárti alkotmánymódosítás rendezte. A Fidesz-Magyar Polgári Párt azon túl, hogy tiltakozott az alkotmányozási moratórium megsértése ellen, a népszavazásra vonatkozó alkotmánymódosítási javaslatot illetõen rámutatott arra, hogy az Alkotmánybíróság a népszavazás jogi rendezésével kapcsolatos határozatában nem alkotmánymódosításra, hanem a meglévõ népszavazási törvénynek az alkotmánnyal történõ összhangba hozására hívta fel az Országgyûlést. A kétpárti kormánytöbbség azonban ezt figyelmen kívül hagyva más kérdésekkel együtt egy szükségtelen és végiggondolatlan alkotmánymódosítást hajtott végre. (Dr. Toller László: Ezt mibõl gondolod?)
Mielõtt képviselõtársaim sérelmeznék, hogy most miért a nyári alkotmánymódosítással foglalkozom a mostani helyett, sietek megnyugtatni képviselõtársaimat, hogy az ily módon létrejött alkotmányos szabályozást adott helyzetnek tekintve, annak hibáival csak annyiban kívánok foglalkozni, amennyiben az a mostani újabb alkotmánymódosítás tükrében, illetve az ehhez kapcsolódó népszavazási törvényjavaslat megvitatása kapcsán megkerülhetetlen.
Az elsõ észrevételem mindjárt az elõttünk fekvõ legújabb alkotmánymódosításhoz kapcsolódik. A nyári alkotmánymódosítás elsietett, hevenyészett voltára utal, hogy elmaradt az aláírás- gyûjtési idõ alkotmányban történõ meghatározása. Nagyon szerencsétlen dolog, hogy még jóformán meg sem száradt a festék a Magyar Közlöny 63. számú példányán, máris módosításra, kiegészítésre kerül a népszavazásra vonatkozóan frissen alkotmányba került szabályozás. Törvényeknél sem szerencsés, ha két-három hónaponként változtatgatjuk, módosítjuk, kiegészítjük rendelkezéseiket. Egy alkotmánynál pedig - mellyel szemben jellegébõl folyóan kiemelt követelmény a stabilitás, az alkotmányos szabályozás tartós mivolta - végképp nem szépészeti kérdés, ha egy adott témakör kapcsán két-három havonta alkotmánymódosításra vagy kiegészítésre kerül sor.
Ezért ismételten azt tudjuk mondani: széles körû konszenzus nélkül meghozott, elkapkodott, utólagos javítgatásokra szoruló alkotmánymódosítás helyett az Alkotmánybíróság döntésének megfelelõ kiérlelt törvényi szabályozást kellett volna létrehozni.
A másik észrevételem az elõttünk fekvõ törvényjavaslat - mármint a népszavazási törvényjavaslat - és a nyáron áthajtott alkotmánymódosítás szabályainak összevetésébõl adódik. A törvényjavaslat 8. §-a a népszavazás ügydöntõ és véleményezõ eseteit nem a nyáron elfogadott alkotmánymódosítás szabályainak megfelelõen javasolja rendezni. Az alkotmánymódosítással alkotmányba korporált 28/C. § (3) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy a népszavazás eredménye akkor kötelezõ az Országgyûlésre, azaz a népszavazás akkor ügydöntõ, ha az országos népszavazást el kell rendelni, azaz amikor annak megtartása kötelezõ. A kötelezõen elrendelendõ országos népszavazást azonban a nyári alkotmánymódosítás egyetlen esetre, a kétszázezer választópolgári kezdeményezés esetére korlátozta, amint azt az alkotmány 28/C. § (2) bekezdése tartalmazza.
Ezzel az alkotmányos rendelkezéssel viszont szembenáll a törvényjavaslat 8. § (3) bekezdése, amely a nem kötelezõen elrendelendõ népszavazások esetében is lehetõvé teszi ügydöntõ népszavazás tartását, az Országgyûlésre bízva, hogy a mérlegelés alapján kiírandó népszavazás ügydöntõ, vagy véleményezõ legyen. Amíg tehát az alkotmány az ügydöntõ népszavazásnak egyetlen esetét, a kétszázezer választópolgári aláíráson alapuló kezdeményezés esetét intézményesíti - amikor is a népszavazás elrendelése kötelezõ is egyben -, addig az elõttünk fekvõ törvényjavaslat az ügydöntõ népszavazás lehetõségét már az Országgyûlés diszkréciójától függõen kibõvítené anélkül, hogy erre az alkotmányban alkotmányos felhatalmazása lenne.
(17.20)
Én most nem kívánok abban a kérdésben állást foglalni, hogy melyik megoldás a jobb. Elfogadom, hogy lehetnek érvek az egyik, illetve a másik megoldás mellett is. Csupán az a célom, hogy az alkotmányos szabályozás és az elõttünk fekvõ javaslat ellentmondásaira rámutassak.
Ez az ellentmondás, amirõl itt most beszéltem, kétféle módon is feloldható. A jogalkotói akarattól függõen vagy a törvényjavaslatból kell elhagyni azt a fordulatot, mely lehetõvé teszi, hogy az Országgyûlés a kétszázezer választópolgári akaraton kívüli további esetekben is ügydöntõ népszavazást rendelhessen el vagy az alkotmányba kellene most pótlólag bevinni, hogy ügydöntõ népszavazást az Országgyûlés maga is elrendelhet a kétszázezer választópolgár általi kezdeményezésen kívüli, további kezdeményezések esetén is. Mindenesetre, ha az utóbbi megoldást választjuk, akkor a népszavazás tárgyában az alkotmányt már ebben a kérdésben is módosítanunk kellene. Ez már egy további, második módosítás lenne, alig két hónappal az alkotmányos szabályozás megalkotása után.
Ugyanezt a problémát veti fel a törvényjavaslat 8. § (4) bekezdése is, amely akként rendelkezik, hogy az Országgyûlés által már elfogadott, de a köztársasági elnök által még alá nem írt törvény megerõsítésérõl elrendelt népszavazás ügydöntõ. Az alkotmányos alapja ennek a bekezdésnek is hiányzik, de ez a rendelkezés további gondokat is felvet.
Felmerül ugyanis a kérdés, hogy erre a gyakorlatban miként kerülhet majd sor. A probléma természetesen nem válaszolható meg azzal, hogy a törvényjavaslat 9. § (1) bekezdése rendezi, miszerint népszavazást a köztársasági elnök, a kormány és az országgyûlési képviselõk egyharmada kezdeményezheti az állampolgárokon kívül, mert ugyebár, az említett három tényezõ kezdeményezése csak fakultatív jellegû, azaz az Országgyûlés többségének döntése nélkül e kezdeményezésekbõl ténylegesen nem lesz népszavazás. Az pedig nem gyakorlati eset, hogy az Országgyûlés többséggel meghoz egy törvényt, és utána ügydöntõ népszavazást rendel el saját törvényhozói munkájával szemben.
A kérdés valójában az, hogy biztosítsa a törvényjavaslat, hogy állampolgári kezdeményezéssel is sor kerülhessen az alá nem írt törvény megerõsítésére, ilyen esetben is sor kerülhessen a népszavazásra. És mivel a köztársasági elnök 15, illetõleg sürgõs esetben 5 napon belül köteles dönteni a törvény aláírása tekintetében, és mivel sem 5, sem 15 napon belül nem lehet kétszázezer aláírást összegyûjteni és hitelesíteni, ráadásul még meg is tárgyalni vagy ennek alapján a népszavazás elrendelésérõl országgyûlési határozatot hozni, be kell látnunk, hogy a 8. § (4) bekezdésében foglalt eset a gyakorlatban lehetetlen.
Mármost döntsük el, hogy mit akarunk! Ha nem akarjuk azt, hogy a törvényt az államfõi kihirdetés elõtt ügydöntõ népszavazásra bocsássák, akkor ezt a bekezdést törüljük a törvényjavaslatból vagy a törvénybõl. Ha viszont azt akarjuk, hogy legyen ilyen lehetõség, akkor - megint csak alkotmánymódosítással - biztosítanunk kellene, hogy állampolgári kezdeményezés esetén a köztársasági elnök a törvény aláírásával várja be az állampolgári kezdeményezés végeredményét. Ez utóbbi döntés esetében ez már persze egy újabb módosítás lenne az alkotmánnyal kapcsolatosan - immáron a harmadik -, igazolva azt, hogy milyen szerencsétlen dolog volt a nyáron áterõltetett szabályozás, a nyáron áterõltetett alkotmánymódosítás.
Ezek után nézzük meg a törvényjavaslat néhány további rendelkezését! A 7. § (1) bekezdése azt tartalmazza, hogy a népszavazási kezdeményezést az Országgyûlés köteles napirendre tûzni és megtárgyalni.
Az imént olyan szabályozási problémákkal foglalkoztam, melyeknek - legalábbis részben, mintegy egyik megoldási lehetõségérõl nézve - a hiányos szabályozás az oka. Jelen esetben attól tartok, hogy a túlszabályozás hibájába esünk. Ha ugyanis a népszavazás kezdeményezése állampolgároknak és más alkotmányos tényezõknek, úgymond, alanyi joga, illetve feltétlen joga, és ha az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl az Országgyûlésnek kell döntenie, akkor ez aligha lehetséges napirendre vétel és a kezdeményezésnek a megtárgyalása nélkül. Ez, ha nem vennénk be a törvénybe, akkor se lehetne másképp.
De ha már mindenképpen eljárási oldalról is rögzíteni kívánnánk az Országgyûlésre háruló kötelezettségeket, akkor ez a rendelkezés leginkább a Házszabályba kívánkozna, hiszen a napirendre vétel szabályait általában a Házszabály tartalmazza.
Amennyire felesleges itt kimondani ezt az evidenciát, olyannyira hiányérzetem van a tekintetben, hogy a választópolgári kezdeményezés esetén ki az elõterjesztõje a kérdés parlamenti tárgyalásának.
Ez bizony szabályozatlan marad, márpedig, mivel a népszavazásról vagy népi kezdeményezésrõl nemcsak úgy - ezt az "úgy"-ot tessék idézõjelbe érteni - vitatkozunk, hanem a kezdeményezésrõl országgyûlési határozatot kell elfogadni, amint ezt a törvényjavaslat 13. §-a kifejezetten meg is említi, ezért az állampolgári kezdeményezés esetén is kell hogy legyen egy elõterjesztõ. Errõl pedig elfeledkezett a törvényjavaslat. Itt érdemben javaslom - a korábbi megoldásnak megfelelõen - az alkotmányügyi bizottság e feladattal történõ felhatalmazását.
Még mindig a 7. §-nál járva legyen szabad utalnom arra, hogy a népi kezdeményezés fogalmilag nem más, mint egy adott kérdés országgyûlési megtárgyalása. Így úgy tûnik, hogy az általános részben szereplõ megtárgyalási kötelezettség az országos népi kezdeményezés tekintetében nem több, mint egy napirendrevételi vita.
(17.30)
Hogy még a törvényjavaslat hiányainál maradjunk: az aktuális népszavazási vita tükrében - amely vita ma annyira fölkelti valamennyiünk és az ország egész közvéleményének figyelmét -, úgy vélem, joggal kérhetõ számon a törvényjavaslaton annak kifejezett szabályként való biztosítása is, hogy az állampolgárok által kezdeményezett népszavazást még véletlenül se lehessen olyan jogi trükkökkel meghiúsítani, amire most kísérlet történik. Magam úgy vélem, hogy a mostani szabályozás helyes értelmezése sem teszi lehetõvé a 280 ezer állampolgár kezdeményezésének megakadályozását, de úgy látszik, vannak kormánytöbbségek, melyeknek semmi sem lehetetlen. A példa tehát arra int, hogy az állampolgári kezdeményezések érvényesülésének biztosítása még a legrészletesebb, legkazuisztikusabb szabályozást sem teszi feleslegessé.
E probléma kapcsán az érdemi rendezést illetõen csak annyit: ha az állampolgári kezdeményezésû népszavazást a kormány vagy más, az állampolgárok erre jogosított körén kívül esõ alkotmányos tényezõ úgynevezett megelõzéssel meghiúsíthatja, az a népszavazási intézmény halálát jelentené a valóságban.
Végül legyen szabad szólnom a hatályba léptetésrõl szóló 21. §-ról. Tudom, hogy az aktuális népszavazási kérdéseket illetõen a pártok frakciói politikai egyetértésre jutottak arra nézve, hogy milyen szabályok alkalmazására kerüljön sor a konkrét esetekben. Mégis nagyvonalúnak tartom a hatályba léptetés szabályának kurtaságát más kezdeményezések regularizációja szempontjából. Folyamatban levõ kezdeményezéseknél ugyanis különféle problémák merülhetnek fel, amit a javaslatban szereplõ egy mondattal nem lehet rendezni, márpedig a szabályozásnak elvi szintûnek kell lenni, elvi szinten kell megfogalmazódnia. És az, hogy a két - a közvéleményt ma foglalkoztató - népszavazási kérdésben az alkalmazandó jogszabályok hatályát illetõen van is konszenzus a pártok között, még nem menthet fel minket az elvi igényû szabályozás követelménye alól.
Tisztelt Képviselõtársaim! Néhány, kifejezetten jogi természetû problémán keresztül kívántam érzékeltetni az alkotmányos szabályozás és a törvényjavaslat egymáshoz viszonyított egyenetlenségeit, illetve a törvényjavaslat néhány szakmai hibáját, anélkül, hogy az egyes kérdések politikai vonatkozásaiban elmélyültem volna. Remélem, hogy ezzel sikerül elõmozdítanom olyan szakmai megoldásokat, melyek a joghézagok, ellentmondások kiküszöbölésével elkerülhetõ jövõbeli vitáktól kímélnek majd meg bennünket. Remélem azt is, hogy sikerül sokukat meggyõzni az átgondolt, körültekintõ és konszenzuson alapuló törvényalkotás elõnyei felõl, hogy a jövõben ne legyen szükség arra, hogy egy-két hónapos alkotmányos szabályozást újólag módosítgatni, javítgatni kelljen.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Szórványos taps.)