DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Négy, nagy jelentõségû törvénytervezet általános vitája zajlik: az alkotmánytörvény módosítása, az országos népszavazásról és népi kezdeményezésrõl szóló törvény módosítása, az országgyûlési képviselõk választásáról szóló és a választási eljárásról szóló törvény módosítása. Ezeknek az általános vitája zajlik.
Nem azért ismétlem meg ezt, mintha tisztelt képviselõtársaim nem lennének ezzel tisztában, csak az elõzõ hozzászólást hallgatva - nem a kétperceseket - az volt a benyomásom, hogy már elõreszaladtunk, és a részletes vita zajlik, hiszen az egyes konkrét benyújtott módosító indítványok indokolása zajlott. Persze ez nem baj, mert egy ponton túl szétválaszthatatlanok az általános, elvi jellegû kérdések, javaslatok és az azokhoz kapcsolódó indítványok. Azt gondolom, hogy a módosító indítványokról folytatandó vitában el lehet mondani akár a Független Kisgazdapárt által benyújtott módosító indítványról is az észrevételeket, tehát van még idõ.
Azt gondolom azonban, hogy érdemes ennek a négy törvényjavaslatnak az általános kérdéseirõl is szólni. A négy törvényjavaslatból - mint köztudott - kettõ teljesen új törvény lesz, az egyik a népszavazásról Bs népi kezdeményezésrõl szóló törvény, a másik pedig a választási eljárásról szóló törvény.
Elnézést, hogy nem emlékszem pontosan név szerint, egyik képviselõtársam már az elmúlt alkalommal elmondotta, amikor Torgyán József arról beszélt, hogy az országgyûlési képviselõk választásáról szóló törvény 98 százalékos módosítására kerül sor, hogy arról van szó, hogy az országgyûlési képviselõk választásáról szóló törvénybõl átkerülnek a rendelkezések - azt hiszem, Szigethy István képviselõtársam mondta ezt a múlt alkalommal - a választási eljárásról szóló törvénybe, és ezért szûkül le az országgyûlési képviselõk választásáról szóló törvény, de ugyanígy a most napirenden ugyan nem szereplõ önkormányzati képviselõk választásáról szóló törvény is. Tehát nem gyökeres változásról, hanem átstrukturálódásról van szó, miután egymással összefüggõ, remélhetõleg stabil közjogi törvényi rendszer alakul ki, amennyiben a parlament elfogadja a választásokkal kapcsolatban mind az alkotmány módosítását, mind az országgyûlési képviselõk választására vonatkozó törvényt, mind pedig a választási eljárási törvényt.
Ennek a jelentõségét az adja, hogy így tulajdonképpen egy háromszintû stabil törvénykezés és törvénycsomag jön létre. Az alkotmányban benne maradnak az alapvetõ alkotmányos garanciát jelentõ rendelkezések, a választójog általánosságára, közvetlenségére, titkosságára vonatkozó szabályok, és az úgynevezett anyagi jogi választási törvényekbe kerülnek bele a különös szabályok, amelyek eltérnek az országgyûlési képviselõk választása, az önkormányzati képviselõk választása, a nemzetiségi képviselõk választása stb. kapcsán, vagy még esetleg más tárgykörben születõ választások kapcsán. És lesz egy stabil eljárási törvény, amely mindegyik választásra egységesen vonatkozik, részben rugalmasan alakítható és változtatható anélkül, hogy az anyagi jogi szabályokat állandóan változtatni kellene, esetleg magát az alkotmányt kellene változtatni. Azt gondolom, ez egy korszerû szabályozási mód, és ráadásul hosszú távra stabilizálná a választási rendszerre vonatkozó törvényeket. Ez adja véleményem szerint ezeknek az egymással összefüggõ törvényeknek a jelentõségét, és csak együtt lehet ezeket vizsgálni és elemezni.
Mint ahogy idõben is együtt kell elemezni ezeknek a törvényeknek az alakulását. Salamon László képviselõtársam kitért arra - és ez tényszerûen igaz -, hogy az 1997. július 15-én kihirdetett LXIX. számú, alkotmányt módosító törvény már a választásokat illetõen bizonyos változásokat hozott, itt nem lényegeset. Lényegileg csak a köztársasági elnök jogkörévé és feladatává tette az országgyûlési és az önkormányzati képviselõi választások, valamint a népszavazás idõpontjának a kitûzését. Jelentõsebben változtatta, kétségtelen tény, ez a nyári alkotmánymódosítás a népszavazással kapcsolatos témákat. Ott hat témakörben elõre szabályozott abban az értelemben, hogy kiegészülne ezt a hat témakört érintõ szabályozás a most tárgyalás alatt levõ, átfogó, új népszavazási törvény rendelkezéseivel. Tehát mind idõben, mind pedig hierarchikusan egymással összefüggõ törvénycsomagról van szó.
Az egy szerencsétlen dolog, hogy a megindult népszavazási kezdeményezések éppen ebben az idõszakban érik el a törvényalkotásnak ezt a folyamatát, jogi vitákra adnak okot, illetve olyan rendelkezések is hatályban vannak még - vagy lyukak vannak a törvényben -, amelyeket egy jövõre irányuló, egymással összefüggõ szabályozás kiiktathatna. Ilyen például az, amit itt többen érintettek, hogy a népszavazásra jogosult kezdeményezõk közötti hierarchikus rendet nem szabályozza a törvény, sem a hatályos népszavazási törvény - a '89. évi XVII. törvény -, sem pedig a benyújtott törvényjavaslat errõl nem szólt.
Az elmúlt héten ezt Sepsey Tamás képviselõtársunk is szóvá tette. Én visszaigazoltam azt az igényét kétperces reagálásban, hogy ha az élet már napirendre tûzte ezt a problémát - amire, azt gondolom, nem gondolt 1989-ben senki, aki az akkori népszavazási törvénynek az elõkészítésében részt vett -, hogy elõfordulhat olyan eset, hogy ugyanarra a tárgykörre vonatkozóan lényegileg hasonló kérdés kapcsán vita bontakozhat ki arról, ki mikor kezdeményezett, és az idõbeni elsõbbség és a hierarchikus elsõbbség ügyét hogyan kell megoldani. Erre ma nincsen jogi szabályozás. Az idõbeni elsõbbség könnyebben megoldható, a hierarchikus elsõbbség dolga egy komoly jogi vitát indukálhat.
A jövõre vonatkozóan ezt úgy lehet megoldani, hogy a tárgyalás alatt levõ népszavazási törvényben egy egyértelmû rendelkezést kell tenni - én a magam részérõl a holnapi napig be kívánok nyújtani egy ilyen módosító indítványt -, egyértelmû rendelkezést kell hozni és beépíteni a törvénybe arra vonatkozóan, hogy ugyanarra a tárgykörre vonatkozóan ha bárki elindított egy kezdeményezést, addig, amíg a parlament nem dönt a kezdeményezés kapcsán a népszavazás elrendelésérõl vagy az elrendelés megtagadásáról, addig abban a tárgykörben és azzal a kérdéssel kapcsolatban más ne kezdeményezhessen népszavazást.
(18.20)
Ez vonatkozzon arra az esetre is, hogyha a kormány vagy a köztársasági elnök vagy a képviselõk meghatározott köre kezdeményezett, akkor ne lehessen aláírásgyûjtést kezdeményezni, és vice versa: ha az aláírásgyûjtés elkezdõdött, akkor az elõbb felsorolt kezdeményezésre jogosultak szintén ne kezdeményezhessenek népszavazást. Azt gondolom, hogy a jövõre vonatkozóan ez a korrekt megoldás. A jelenlegi helyzettel kapcsolatban - miután nem ez van napirenden, ez a vita majd a holnapi napirenden lesz - ezért itt most nem is mondom tovább véleményemet.
Azt gondolom, hogy az alkotmánymódosítás két fontos témakörben érinti a választási rendszerünket. Az egyik a képviselõk - mind az országgyûlési, mind az önkormányzati képviselõk - megválasztásával kapcsolatban a választások idõpontjának a rögzítése. A legtöbb párt egyetértett azzal, hogy valamilyen módon ezt rögzíteni kell. Azt a megoldást választja a benyújtott két törvényjavaslat, hogy az alkotmány csak azt mondja ki, hogy törvényben meghatározott idõpontban kell megtartani az országgyûlési, illetve az önkormányzati képviselõk választását. Tulajdonképpen az eljárási törvény az, amely konkrétan megnevezi az október hónapot, illetve az április hónapot. Errõl még folyik némi vita. Én azt gondolom, hogy ez jelentõs elõrelépés, sok vita megelõzésére szolgáló elõrelépés.
A magunk részérõl, az MSZP nevében mondhatom, fontosnak tartjuk, hogy a törvényben - jobb lenne, ha alkotmányban, de ha alkotmányban nem megy, akkor legalább az eljárási törvényben - egyértelmûen szabályozva legyen hosszú távra, stabilan a választások idõpontja. Ezzel el tudjuk kerülni azt a helyzetet, hogy hat vagy hét választási ciklus kapcsán akár 12 hónapon keresztül menjen a választások idõpontja, és a választásokra legkevésbé alkalmas hónapokban - mondjuk téli hónapokban vagy nyárközepi hónapokban - kelljen választásokat tartani. Ez tehát egy elõremutató és megítélésem szerint megnyugtató megoldás, bár még bizonyos viták itt folynak - nem annyira az önkormányzati képviselõk választásának októberi idõpontjával, mintsem az országgyûlési képviselõk április, esetleg május havi választásával kapcsolatban.
Van egy másik jelentõs új rendelkezése az alkotmánynak az országgyûlési képviselõk és az önkormányzati képviselõk választásával kapcsolatban. Ez már kevésbé megnyugtató. Mind a két esetre vonatkozóan az alkotmány és az önkormányzati képviselõk választásáról szóló törvény kimondja, hogy az országgyûlési és önkormányzati képviselõket is négy évre választják. Ez eddig is benne volt az alkotmányban. Vita volt arról, hogy meddig tart a mandátum. Az alkotmány azt mondja az országgyûlési képviselõk kapcsán, hogy az Országgyûlés mûködése az új Országgyûlés alakuló üléséig tart. Már az is fura, hogy az Országgyûlés mandátumáról beszél, holott mandátuma csak az egyes képviselõknek van, és az egyes képviselõk mandátumából áll össze az Országgyûlés mandátuma, és nem vice versa, az Országgyûlésnek magának nincs külön mandátuma. Van mûködési ideje természetesen, és ezt szabályozni kell. Azt mondja a törvény benyújtott tervezete, hogy az Országgyûlés mandátuma az alakuló ülésig tart. Az önkormányzati képviselõk esetében azt mondja, hogy az önkormányzati képviselõk mandátuma az önkormányzati általános választások napjáig tart.
Itt egy eltérés van az önkormányzatok mandátumának és mandátuma lejártának a meghatározása, valamint az Országgyûlés mandátuma és mandátumának lejárása tekintetében. Még érteném, ha egységesen szabályozná ezt a törvényt, és mind a két esetre az alakuló ülésig terjesztené ki a mandátumot vagy mind a két esetben a következõ választásokig. Én magam ennek vagyok egyébként híve, mégpedig azért, mert megítélésem szerint a választás konstituálja, hozza létre a mandátumot, nem pedig a mandátumvizsgáló bizottságnak a jelentése, nem az alakuló ülés, amelyen a mandátumvizsgáló bizottság jelentését elfogadják. Ezek utólagos törvényességi vizsgálatok, de maga a mandátum a választással keletkezik. Az Országgyûlésnek nincs külön mandátuma, csak a 386 képviselõnek, és a 386 képviselõ mandátuma a választásokkal kezdõdik, és véleményem szerint a következõ választásokig tart.
Az alkotmány rendelkezése szerint nem a következõ választásokig tart, hanem még tovább tart, az újonnan megválasztott Országgyûlés alakuló üléséig. Igaz, hogy ez nem hosszú idõ. A választások befejezésétõl számított 30 napon belül az alakuló ülést meg kell tartani. De akkor is fennáll a kettõs vagy párhuzamos mandátumnak a veszélye, nevezetesen az, hogy a korábban megválasztott, még mûködõ parlament mandátuma még nem járt le, az alakuló ülésig tart, eközben érvényesen és szabályosan megválasztott új vagy részben új 386 képviselõ van. Ha történetesen ebben az idõszakban kell összehívni az Országgyûlést, közjogi vitára adhat okot, hogy melyik 386 képviselõt kell összehívni.
Az alkotmány rendelkezése azt mondja - mert nyilvánvalóan ezért tartalmazza ezt a rendelkezést -, hogy a korábban megválasztott Országgyûlést kell összehívni mondjuk egy rendkívüli ülésszakra valami miatt, hiszen még tart a mandátuma az alakuló ülésig. Mi van, ha több országgyûlési képviselõ az Alkotmánybíróságnál megtámadja ezt az Országgyûlést összehívó határozatot, és azt mondja, hogy kérem, engem megválasztottak és érvényes, legitim választás alapján országgyûlési képviselõ vagyok, ezen az alapon elvárom, hogy engem hívjanak meg vagy engem hívjanak össze alakuló ülésre?
Lehet, egyeseknek úgy tûnik, hogy ez inkább egy elméleti vita. Azt gondolom, hogy nagyon egyszerûen rendezni lehetne ezt a dolgot: választástól választásig kell hogy tartson a parlament mandátuma is, összefüggésben azzal, hogy a parlamentnek a képviselõktõl elválasztott mandátuma nincs és nem lehet. Az egy más dolog, amikor meghosszabbítja az Országgyûlés vagy megrövidíti saját mandátumát, de ez egy más dolog, mert itt nem errõl van szó.
Értem és tudom, hogy felvetõdött egy olyan érv, hogy ha rendkívüli ülésszakra kell összehívni a választások megtörténte és az alakuló ülés között a parlamentet, akkor egyszerûbb a már mûködõ és korábban mandátumát igazolt Országgyûlést összehívni, mint az új Országgyûlést, amelynek az esetében még a mandátumokat is igazolni kell. Van ilyen veszély, ezt nem vitatom, de a közjogilag pontos és vitamentes megoldást véleményem szerint mégis a választásoktól választásokig tartó mandátum adná. Most, amikor az országgyûlési képviselõk és az önkormányzati képviselõk esetében a választások idõpontja hónapszerûen rögzül, megítélésem szerint jó lenne ezt is egyértelmûvé tenni és rögzíteni.
Azt gondolom, hogy nagyon fontos kitérni arra a kérdésre, hogy lehet-e még általánosabbá tenni a választójogot, lehet-e bõvíteni a választásra jogosultak körét. Ez itt is felvetõdött az elmúlt napokban az általános vita kapcsán, de felvetõdött az új alkotmány elõkészítése kapcsán is. Ha a számokból indulunk ki, akkor azt mondhatjuk, hogy a tízmillió - nem egészen pontosan - magyar lakosból 7,8 millió polgár rendelkezik választójoggal. Ez nemzetközi összehasonlításban hitetetlen nagy arány. Sajnos, ennek az aránynak az a hátulütõje vagy az a magyarázata, hogy egy nagyon elöregedett konstruktúrájú társadalom a magyar, és ennek következtében a 18 év feletti lakosok száma hihetetlen nagy. Ahol fiatalabb a korosztály, több a 18 éven aluliaknak a száma, ott kisebb ez az arány. Az a kérdés, hogy lehet-e bõvíteni ezt a 7,8 milliós kört vagy sem.
Tudjuk jól, hogy lényegileg négy esetben foszthat meg bíróság és elõtte pedig orvosszakértõi vizsgálat és jelentés valakit a választójogától. Az egyik az az eset, amikor azért nincs választójoga valakinek, mert közügyektõl eltiltó határozat alatt áll.
(18.30)
Ezt a határozatot bíróság hozza. Azt gondolom, hogy ebben az esetben nem lehet bõvíteni a kört.
A másik a jogerõsen szabadságvesztésüket töltõk választójogtól való megfosztása. Ez megint csak bírói ítéleten alapul. Van olyan ország, tudjuk jól - például Izrael -, ahol a szabadságvesztésre ítéltek, börtönben lévõk is választójoggal rendelkeznek.
Van a következõ eset, amikor valaki cselekvõképességét korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt áll. Ez is komoly orvosi vizsgálatokon és utána pedig bírói ítéleten alapul.
A negyedik a kötelezõ kényszergyógykezelést intézeti formában töltõk kizárása a választójogból.
Az a kérdés, hogy bõvíthetõ-e a választásra jogosultak alanyi köre. Ebben a vonatkozásban ez csak egyetlenegy vonalon, a szabadságvesztésüket töltõk esetében vetõdhet fel; más vonalon ebbõl a körbõl kilépve pedig a külföldön tartózkodó kettõs magyar állampolgárok választójoga. Az új alkotmány elõkészítése kapcsán lényegileg a pártok elfogadták azt az elvet, hogy majd az új alkotmányban ki kell terjeszteni bizonyos korlátok és szabályok mellett erre a körre a választásra jogosultak körét.
Azért emeltem ki és hoztam szóba ezt a témakört, mert néhány - az általános vitában elhangzott - hozzászólás félreértésre adott okot, mintha a magyar választójogi törvény és annak tervezete több százezer embert fosztana meg vagy indokolatlanul fosztana meg a választójogától. Azt gondolom, hogy ebben a vonatkozásban a magyar választójogi rendszert és választási rendszert nem érheti vád, illetve kritika.
Az új választójogi törvénynek és a választási eljárásról szóló törvénynek van néhány nagyon fontos hangsúlyozandó és kiemelendõ új szabályozási területe. Olyan új szabályozási tárgykörök kerültek be a választási eljárásról szóló törvénybe, amelyekrõl eddig törvény nem rendelkezett; vagy politikai megállapodások születtek, vagy még az sem. Ilyen a választási pénzekrõl való elszámolási kötelezettség, mégpedig két vonatkozásban is: a központi költségvetésbõl biztosított pénzeszközök felhasználásáról minden ebbõl részesedõ párt köteles elszámolni, és az Állami Számvevõszék vizsgálja ezen pénzeszközök felhasználását a másik pedig: a választásra fordított állami és nemcsak az állami, hanem más pénzeszközök forrását és felhasználási módját minden párt köteles a Magyar Közlönyben a második forduló után 60 napon belül elszámolni, illetve ezt a jelentést közzétenni. Egyúttal maximálja az egy választókörzetben felhasználható összeget a választási eljárási törvény egymillió forintban, amibõl az következik, hogy elvileg 386 millió forint a választásokra fordítható összeg.
Ez nóvuma, ez egy új, de régen is többek által követelt szabályozási tárgyköre a választási eljárási törvénynek. Ezt fontosnak, megerõsítendõnek tartom. Még akkor is, ha érheti kritika abban a vonatkozásban ezt a törvényi helyet, hogy nem ad elég precíz és részletes szabályt arra vonatkozóan, hogy el lehessen kerülni a visszaéléseket.
Vannak olyan országok, amelyekben már 50-60 éve szabályozzák a választásokra, kampányra fordítható eszközöket. Két fõ megoldási mód van. Az egyik az input oldalon, tehát az elfogadás oldalán szabályozzák szigorúan, hogy kitõl lehet elfogadni, mennyit stb., nyilvánosságra kell hozni az adományozó nevét stb. A másik az output oldalon szabályozza, amelyik azt mondja: nem az érdekel, hogy honnan jön a pénz, hanem az, hogy mire fordítják. Nagyon részletes elõírásokat tartalmaz például az angol választójogi törvény, pontosan számlákkal igazoltan nem 60 nappal a választások után, hanem a választási kampányban 20-30 nap stb., tehát szigorú, többszörös határidõhöz kötötten írja elõ a részletes elszámolást.
A magyar választási eljárási törvény még ilyen precizitású szabályokat nem tartalmaz, de az, hogy elsõ lépésként beemelte a törvényi szabályozási tárgykörök közé a kampányösszegekrõl, a kampányra fordított pénzeszközökrõl való elszámolást, azt gondolom, hogy ezt büszkén vállalhatjuk, és ezt az elsõ lépést kellõen el kell ismerni még akkor is, ha nem minden tekintetben elegendõ és garanciális a szabályozás ebben a vonatkozásban.
Azt gondolom, hogy nagyon fontos kiemelni azt, hogy a közvélemény- kutatásokkal, a kampányidõszak korlátozásával vagy a kampányeszközök alkalmazásával kapcsolatban egyértelmû, világos szabályokat tartalmaz az eljárási törvény, olyanokat, amelyeket eddig nem szabályozott törvény - például a választási plakátok, gyûlések, a rádió-, a televízióközvetítés igénybevételének szabályai a közvélemény-kutatási tilalom 8 nappal a választások elõtt a kilépõk kérdezhetõsége, amely nemzetközileg elfogadott - ez a "poll out" felmérés. A kilépõk kérdezhetõségének szabályozása rendkívül fontos és új területe, tárgyköre a választási eljárásnak.
Egy kicsit csodálkozom azon, hogy milyen kevesen figyeltek fel arra az új szabályra, amely az ajánlószelvények gyûjtésének a területére vonatkozik, holott itt egy nem lényegtelen bõvülés következett be, nevezetesen az, hogy az ajánlószelvény ezentúl csak az ajánló vagy az aláírásgyûjtõ munkahelyén és munkaidõben vagy munkavégzés közben nem lehet gyûjteni, egyébként munkahelyen is gyûjthetõ ajánlószelvény. Lehet, hogy ezt nem mindenki üdvözli, mert azt mondja, hogy túlzott kiterjesztése az ajánlószelvény gyûjtésének. A korábbi szabályok nem tették lehetõvé a munkahelyen való gyûjtést, sõt, még a jelenlegi szabályhoz képest is szûkebb körre szabták az ajánlószelvény gyûjtésének a lehetõségét. Azt gondolom, hogy lehet ezt kritizálni, lehet üdvözölni is, megítélésem szerint ez talán egy átmenet a késõbb esetleg az ajánlószelvény-gyûjtést eltörlõ vagy mással felváltó - íveken való támogatást gyûjtõ - szabályozásnak. Ezért engedtessék meg, hogy kitérjek ezen új szabály vagy némileg új szabály törvénybe való felvételére.
Végül hadd szóljak arról, amit megint csak többen felvetettek - inkább karikírozva például Torgyán József képviselõtársam, amire Salamon László képviselõtársam reflektált is szerintem megfelelõen -: nevezetesen arra a veszélyre, hogy a kapcsolt és közös listák kapcsán fennáll az a veszély, hogy a parlament túlzottan szétaprózódik, mert kis támogatottsággal rendelkezõ nagyszámú párt kerül be a parlamentbe.
Ez a veszély reális. Erre találták ki a parlamenti bekerülési küszöböt. Ma már szinte nincsen olyan ország, amely ne alkalmazná az általában 4-5 százalékos küszöböt. A két választással ezelõtti, tehát a tegnapi lengyelországi és az azt megelõzõ lengyelországi választást megelõzõen Lengyelország, a lengyel parlament mutatta fel az elrettentõ példáját annak, hogy hogyan néz ki egy parlament, ha nincsen bekerülési küszöb. Akkor 12 százalékos volt a legnagyobb parlamenti párt támogatottsága, és több mint egy tucat olyan párt volt a lengyel parlamentben, amelynek egy-egy képviselõje volt. Ez egyrészrõl széttöredezte, fragmentálta a parlamentet, másrészrõl a kormányozhatóságot, a kormányalakítás és egy stabil kormány kialakításának lehetõségét akadályozta meg. A lengyel választójog kapcsán is az 5 százalékos küszöb bevezetése ezt a fragmentációt megszüntette.
Azt gondolom, hogy az a szabály, amit 1990-ben a magyar parlamenti választások kapcsán már elfogadtak a nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon - és ennek eredményeképpen a parlament is a törvényben -, nevezetesen az akkori 4 százalékos küszöb, illetve a '94-ben megemelt 5 százalékos küszöb ezen elveket célozta meg.
Nem jó, ha a rendszerben ezek kijátszhatók. Tehát én a magam részérõl üdvözlöm azokat a módosító indítványokat, amelyek az esetleges kijátszási lehetõséget akadályozzák.
(18.40)
Ha erre vonatkozóan korrekt és egyértelmû módosító indítvány születik, akkor azt nagy figyelemmel fogjuk tanulmányozni, és azon két ok miatt megfelelõ támogatásban is fog részesülni a mi részünkrõl... (Dr. Bihari Mihály az elnöki pulpitus felé fordul. - Gulyás József: A jegyzõ közbeszól!), amelyik két érv alátámasztja azt, hogy nem szabad hagyni, hogy a parlament fragmentálódjon, illetve kis támogatottsággal rendelkezõ pártok koalícióképes erõkké váljanak, és 2-3 százalékos támogatottsággal rendelkezõ pártok egy koalíció tagjaként erõs zsarolási potenciállal rendelkezzenek, különösen, ha nem túl nagy a kormánykoalíciónak a támogatottsága. Ez pedig sem szociológiailag, sem más szempontból nem kívánatos.
Ne felejtsük el: ahhoz, hogy a magyar parlamentbe valaki 5 százalék körüli eredménnyel bekerüljön, körülbelül 200 ezer szavazatra van szüksége. Azt gondolom, hogy 200 ezer szavazatnak a megkövetelése ahhoz, hogy egy párt parlamenti hellyel rendelkezzen, nem eltúlzott a 7,8 millió választásra jogosult számához és általában a választásokon részt vevõ 3,5-4 millió választásra jogosult számához viszonyítva.
Az általános vitában ennyit szerettem volna a választójogi törvények és az alkotmánynak a választásra vonatkozó szabályozása kapcsán elmondani, a népszavazási törvénnyel kapcsolatos észrevételeimet már volt alkalmam korábban elmondani.
Egyúttal szeretném azt hangsúlyozni, és zárómondatként elmondani, hogy a Magyar Szocialista Párt mind a négy törvényt fontos, elõremutató és progresszív törvénynek tartja, még akkor is, ha módosító javaslatokkal pontosíthatók és javíthatók ezek a törvények, ezért nemcsak az általános vitában, hanem a részletes vitában, majd pedig a szavazás során is támogatni fogja ennek a négy törvényterveznek az elfogadását.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)