DR. KÓNYA IMRE (MDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselõtársaim! Az általános vita keretében két kérdésrõl szeretnék szólni; egyrészt az alkotmánymódosítással kapcsolatban a hatálybalépés kérdésérõl, másrészt pedig az eljárási törvényrõl, ezen belül is három, látszólag részletkérdésrõl, ami azonban véleményem szerint fontos, azonkívül pedig egy alapvetõ kérdésrõl, az ajánlási rendszerrõl.
Mindenekelõtt az alkotmánymódosítás: egy olyan kérdésrõl van szó, ami folyosói beszélgetések során már fölmerült különbözõ képviselõtársaim részérõl. Én õszintén megmondom, hogy amikor Bihari Mihály képviselõtársam az alkotmánymódosítás részleteirõl kezdett beszélni, és fölvetett egy olyan kérdést, ami valóban érdekes kérdés - amit õ úgy minõsített, hogy ez látszólag jogászkodásnak vagy formális kérdésnek látszik, de alapvetõen lényeges -, én azt hittem, hogy erre a kérdésre is ki fog térni, mert ez valóban olyan kérdés, aminek a következményei nagyon lényegesek, és ami fontos alkotmányos problémát vet fel. A hatálybalépés kérdésérõl van szó.
Egyetértés volt a pártok között az elõkészítés során abban, hogy célszerûnek látszik azonos idõpontra rögzíteni minden negyedik évben az önkormányzati, illetõleg az országgyûlési választásokat. Ez azonban egy alapvetõ problémát vet föl.
Nevezetesen: a jelenleg ülésezõ Országgyûlést és a jelenleg mûködõ Országgyûlést, ugyanúgy, mint a képviselõ-testületeket és a polgármestereket, négy évre választották a választópolgárok. A választópolgárok adták a mandátumot a képviselõ-testületeknek és a polgármestereknek, ugyanúgy, mint az Országgyûlésnek. Ezt egy utólag meghozott alkotmánymódosítással megváltoztatni, tehát lerövidíteni ezt a mandátumot, úgy érzem, a jogállami kritériumokba ütközik. Azt hiszem, hogy ez elég egyértelmû.
A megoldás: amennyiben az országgyûlési képviselõk, a jelenleg mûködõ országgyûlési képviselõk úgy döntenek, hogy célszerûbb lenne lerövidíteni a mandátumukat és megfelelõ idõpontban egy új választást kitûzni, akkor semmi akadálya nincs, mert az Országgyûlés föloszlatja önmagát, és a jogállami sérelem nélkül az egyezõ vagy legalábbis többségi politikai akarat megvalósulhat és érvényesülhet.
Úgy gondolom, az önkormányzati választások esetében nem ilyen egyszerû a helyzet. A képviselõ-testület természetesen föloszlathatja önmagát, tehát csak úgy lenne megvalósítható, ha valamennyi képviselõ- testület egyöntetûen föloszlatná magát. Én úgy vélem, hogy ez nem reális. Ez esetben tudomásul kell venni, hogy a parlament a most megválasztott képviselõ-testületek, illetve polgármesterek mandátumát nem tudja megrövidíteni, tehát csak a legközelebbi választásra vonatkozhat az a kedvezõnek tartott idõpont, amit most esetleg egy alkotmánymódosításnál vagy egy erre alapuló választójogitörvény- módosításnál ez az Országgyûlés elfogad.
Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan korlát, amit a tisztelt Országgyûlésnek mindenképpen figyelembe kell venni, ezért a Magyar Demokrata Néppárt egy módosító javaslatot terjesztett elõ, amelyben a hatálybalépést, az alkotmánymódosítás hatálybalépését a 2. és 4. § vonatkozásában '99. január 1-jével javasolja.
Hangsúlyozom, hogy emellett, ha egy többségi akarat nyilvánul meg abban a vonatkozásban, hogy májusban legyen a legközelebbi választás 1998-ban, akkor semmi akadálya nincs, mert akkor a parlamentnek egyszerûen fel kell oszlatnia magát, és a hatályos alkotmány szerint annak rendje, módja szerint megtartani a következõ választást.
A másik kérdéskör az eljárási törvény. Való igaz, amit Bihari képviselõtársam mondott Torgyán Józsefre reagálva, hogy ez az eljárási törvény tulajdonképpen nem egy új törvény, hanem összeszedi a hatályos joganyagot, és megfelelõ logika szerint egy egységes szabályozást ajánl.
Van azonban néhány pontja ennek az eljárásjogi törvénynek, ahol a Magyar Demokrata Néppárt véleménye szerint - hogy is mondjam - az egységes szabályozás megteremtésével a korábbi szabályozásnál kedvezõtlenebb megoldást alkalmaz.
(18.50)
Ez pedig abba a körbe is beletartozik, amit részletkérdésnek mondtam, és abba is, amit lényeges dolognak tartok, nevezetesen az ajánlási rendszer, ahol egy sajátos megoldással találkozunk. Itt ugyanis nem lehetséges egyszerûen csak a régi megoldást kodifikálni, hiszen egyfajta ajánlási rendszer mûködött az országgyûlési választásoknál, és egy másfajta ajánlási rendszer az önkormányzati választásoknál. Kérdés, hogy ha egységesíteni akarunk, akkor melyik az indokolt. A törvényjavaslat az országgyûlési választásoknál alkalmazott megoldást javasolja általánosnak, a Magyar Demokrata Néppárt pedig meggondolandónak tartja, hogy különbözõ garanciális szempontokból az önkormányzati választásoknál alkalmazottat kellene általánossá tenni.
Erre a legfõbb indokunk az, hogy az ajánlási szelvények gyûjtése minden esetben, de az önkormányzati választásoknál különösen, a szavazás, a választás titkosságának elvét jelentõsen korlátozza, hogy ne mondjam: csorbítja. Úgy gondolom, hogy ha ajánlási szelvényeket szedünk, abból az következik, hogy mindenki csak egy ajánlási szelvénnyel rendelkezik. Tehát akinek odaadja az ajánlási szelvényét, feltételezni lehet, hogy õrá fog szavazni is. És különösen akkor, ha egy kis körben, mondjuk, önkormányzati választások idején egy községben, egy kisvárosban valaki vállalja azt, vagy esetleg éppen nem vállalja, hogy odaadja az ajánlási szelvényét, mert ezzel nyíltan kiáll egy párt vagy egy jelölt mellett, és ezzel egyben a másik jelölttel szemben - ami azért nem közömbös dolog -, akkor lehetséges, hogy azt a megoldást fogja választani, hogy inkább nem adja oda az ajánlási szelvényét; vagy pedig, ha odaadja, akkor nyilvánvalóan a szavazás titkossága sérül, és ez rendkívül aggályosnak mondható.
Úgy gondolom, hogy ha ajánlási ív van, akkor mindenki annyi ajánlást tesz, amennyit jónak lát, és ezért nem kerül olyan helyzetbe az ajánlást tevõ, hogy valaki szemrehányást tesz neki, hogy: a másikat ajánlottad, engem pedig nem. Aki ezt nem akarja vállalni, az természetesen nem adja oda az ajánlási cédulát. Ez viszont megint csak nemkívánatos dolog, mert úgy gondolom, elõ kell segíteni azt, hogy minél több jelölt, aki megfelelõ ajánlással és háttérrel rendelkezik, indulhasson a választásokon. És majd a választáson a szavazópolgárok, a titkos szavazás alkalmával fogják kiválasztani azt a több jelölt közül, akit a többség erre alkalmasnak talál.
Véleményem szerint itt egy téves felfogás érvényesül, amikor úgy érvelnek az ajánlási szelvény mellett, miszerint milyen komolytalan dolog, hogy valaki többet is ajánl. Akik így érvelnek, azok összetévesztik a szavazást és az ajánlást. Szavazni nyilvánvalóan csak egy személyre lehet, de semmilyen elvbe nem ütközik, hogy az ajánlással akár több személynek is lehetõséget kívánjak adni, illetve hozzájáruljak ahhoz, hogy több személy is részt vegyen a megmérettetésen.
A Magyar Demokrata Néppárt véleménye szerint tehát helyesebb lenne a két adódó lehetõség között az egységesítést úgy megoldani, hogy a többes ajánlást lehetõvé tevõ ajánlási ívet válasszuk, tehát hogy aláírással lehessen ajánlani.
Ami a látszólag kisebb jelentõségû - vagy inkább azt mondanám, részletkérdéseket - illeti, itt tényleg csak nagyon röviden utalnék arra, hogy a korábbi szabályozás szerint - mondhatom, hogy a hatályos szabályozás szerint - a választási bizottság állandó tagjainak jelölése úgy történt, hogy a belügyminiszter a jelölést megelõzõen a pártok véleményét is kikérte, és úgy szólt a törvény, hogy "személyükre a pártok javaslataira is figyelemmel a belügyminiszter tesz indítványt". Nos, erre utaltam akkor, amikor azt mondtam, hogy nem egyszerûen csak átvettük vagy egységesítettük a korábban sok törvényben lévõ szabályozást, hanem némileg módosította is ez a javaslat. Itt például kimarad az, hogy "a pártok javaslataira is figyelemmel".
Úgy vélem, hogy most, amikor más vonatkozásban a választási bizottságok szerepe megnövekszik - gondoljunk csak a népszavazással kapcsolatos törvényjavaslatra! -, akkor mindenképpen indokolt még fokozottabb gondot fordítani a választási bizottság állandó tagjainak pártsemlegességére, illetõleg kiegyensúlyozott jelölésére; tehát hogy egyoldalú kormányzati akarat ebben a vonatkozásban se érvényesüljön. Tudom, hogy a jelenlegi szabályozás szerint az, hogy "a pártok javaslataira is figyelemmel", nem köti meg a belügyminiszter kezét, tehát végsõ soron olyan javaslatot tesz, amilyet akar, de mégiscsak egy utalást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy szerezze be a pártok véleményét is a jelölésérõl, és egyfajta politikai kényszert jelent, hogy ne teljesen önkényesen adja le ezt a jelölést.
A másik ilyen kérdés, amely viszonylag részletkérdés, de mégiscsak alapvetõ kérdést jelent: jelenleg a hatályos szabályozás szerint csak az a szavazat érvénytelen, amelyet úgy adtak le, hogy abból nem lehet egyértelmûen megállapítani, melyik jelöltre szavaztak vagy melyik pártra adták le a voksukat. Most viszont olyan szabályozást javasol a kormány, miszerint érvénytelen az a szavazat, amelyet nem a törvényben - egyébként pontosan - meghatározott módon adtak le; tehát nem a keresztet tették bele pontosan s a többi, ez meg van a törvényben pontosan határozva. Én úgy vélem, hogy a választói akarat érvényesülése a legalapvetõbb. Itt van bírói kontroll is, tehát semmilyen önkénytõl nem kell félni. Amikor nem pontosan úgy, hanem egy picit netán másképp, de egyértelmûen megállapítható módon szavaztak a jelöltre, azt nyilvánvalóan érvényesnek kell tekinteni. Természetesen, ha például nem tollal töltötték ki a szavazólapot - mert ez is egy feltétel -, az nyilván nem tekinthetõ érvényesnek, mert ez másfajta, garanciális jellegû követelmény, hogy ceruzával ne lehessen szavazni.
És itt utalnék még egy, látszólag részletkérdésre, ami hiányzik a törvényjavaslatból. Tapasztalatból mondom, volt ilyen eset az elmúlt választás során, amikor a választási bizottság a jegyzõkönyvét ceruzával töltötte ki, illetõleg ilyen kísérlet volt, de még idõben rendbe lehetett hozni ezt a dolgot. De a törvényben erre is valamilyen módon ki kellene térni, hogy a választási bizottság is az eljárása során tintával, tehát tollal köteles dolgozni; ez garanciális feltétel. Látszólag ugyan tényleg részletkérdés, de azt hiszem, szintén nem lényegtelen.
Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim! Úgy vélem, egy olyan törvényrõl van szó, ahol a lényeget illetõen egyetértés van a pártok között. Nagyon kérem, próbáljuk meg azt a néhány kérdést még figyelembe venni, ahol esetleg javítani tudnánk azon a törvényjavaslaton, amit a kormány benyújtott. Ugyanis ez az egyetértés - ezt azért ismerjük el - úgy jött létre, hogy tulajdonképpen az a törekvés, amire ez a törvényjavaslat eredetileg irányult - már az egész módosítás, az egész hétpárti tárgyalássorozat, hogy tehát a választójognak egy reformját, egy átalakítását adjuk -, végül is kudarcba fulladt. Maradt belõle egy eljárási törvény, és maradt belõle az idõpont rögzítése. Úgy gondolom, akkor legalább ez legyen minél tökéletesebb.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)