KÓSA FERENC, a kulturális és sajtóbizottság elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Az 1996. évi I. törvény, közismertebb nevén a médiatörvény 62. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Magyar Rádió, a Magyar Televízió, valamint a Duna Televíziót mûködtetõ Hungária Televízió Közalapítványok kuratóriumai évente beszámolnak az Országgyûlésnek a felügyeletük alá tartozó közszolgálati intézmények mûködésérõl.
Elõírja a törvény azt is, hogy a kuratóriumok beszámolóját az ellenõrzõ testületek véleményével együtt kell az Országgyûlés elé terjeszteni. A Magyar Televízió kuratóriumának, valamint a kuratórium ellenõrzõ testületének beszámolóját az Országgyûlés kulturális és sajtóbizottsága még a tavaszi idõszakban több alkalommal is tárgyalta és értékelte, miként errõl Kovács András az imént is szólott.
(19.50)
Az írásos beszámolókból és a szóbeli kiegészítésekbõl rendkívül bonyolult és ellentmondásos helyzet tárult elénk. A teljesség igénye nélkül csupán vázlatszerûen jelezném a Magyar Televízió mûködésével kapcsolatos megállapítások jellemzõ mozzanatait, a mûködés eredményeit és hiányosságait. Egyfelõl megállapítható, hogy a Magyar Televízió kuratóriuma törvényben rögzített feladatainak jelentõs részét teljesítette. Elkezdõdött a Magyar Televízió szervezeti átalakítása. Ennek érdekében a médiatörvény 66. §-ának elõírásai szerint létrejött a Magyar Televízió Részvénytársaság, megtörtént a pályázatok kiírása, az rt. elnökének megválasztása, az alelnökök jóváhagyása, a könyvvizsgáló kinevezése, az rt. felügyelõbizottságának létrehozása és a többi.
Jelentõs lépések történtek a gazdálkodás és az archiválás rendjének kialakítása érdekében. A kuratórium következetesen védelmezte, és erejéhez mérten biztosította az MTV Rt. függetlenségét. Elismerésre méltó eredményként értékelhetjük azt is, hogy az átalakulás megrázkódtatásai ellenére az intézmény folyamatosan mûködött. Ez a tény az MTV Rt. vezetése, az MTV-ben dolgozó szakemberek, valamint a kuratórium közös felelõsségét jelzi, és azt bizonyítja, hogy a törvény szellemében az érintett szereplõk között érdemi együttmûködés alakulhat ki.
A felsorolt megállapítások akár örvendetesnek is nevezhetõk. A Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumának beszámolója ugyanakkor tárgyilagosan beszámol a késlekedésekrõl és a mulasztásokról is. Idézem: "Az MTV mûsora nagyjából olyan, mint egy közszolgálati feladatokat is ellátó kereskedelmi adóé." - állapítja meg a kuratórium beszámolójában. Továbbá idézem: "Az MTV Rt. valószínûleg legfontosabb alapokmánya a közszolgálati mûsor-szolgáltatási szabályzat - melynek tartalmaznia kell a mûsorszolgáltatás alapelveit, belsõ mechanizmusát, etikai kódexét és a szabályzat megszegéséért járó szankciókat - sajnálatos módon nem készült el, noha a médiatörvény 29. §-ának (4) bekezdése a törvény hatálybalépésétõl számított kilenc hónapban jelöli meg a közszolgálati mûsor-szolgáltatási szabályzat elkészítését."
E kétségtelenül súlyos törvényi mulasztások mellett a kuratórium és az ellenõrzõ testület beszámolójából további mûködési gondokról és zavarokról is tájékozódhatunk. Néhány jellemzõ részletet ismét szó szerint idéznék: "A részvénytársaság érdemben még nem tudott változtatni a korábbi áttekinthetetlen és nehezen ellenõrizhetõ gazdálkodáson. A kuratórium elnöksége többszöri sürgetése ellenére sem kapott az MTV Rt. elnökétõl kielégítõ tájékoztatást a társaság gazdasági stratégiájáról, a megcsappant pénzforrások miatt megváltozó gazdálkodás folyamatáról és módjáról. Az MTV elnöke a törvény elõírásaival ellentétben elmulasztotta megkérni a kuratórium elnökségének elõzetes jóváhagyását a 300 millió forintnál nagyobb szerzõdések esetében, holott ezt a médiatörvény 66. §-a a kuratórium határozott hatáskörébe utalja."
Ilyen és ehhez hasonló törvényi mulasztások és mûködési zavarok miatt a kuratórium ellenõrzõ testülete kénytelen volt megállapítani, hogy a Magyar Televízióban - idézem - "a közszolgálatiság teljesítéséhez szükséges költségek nem állapíthatók meg", továbbá azt is rögzítette, hogy "a kuratórium a törvény szerint legfõbb feladatát, a közszolgálatiság érvényesülésének tartalmi felügyeletét nem tudta és jelenleg sem tudja gyakorolni".
Tisztelt Képviselõtársaim! A Magyar Televízió kuratóriumának éves beszámolójából felidézett részletekkel igyekeztem érzékeltetni, milyen feszültségek és ellentmondások alakultak ki a Magyar Televízióban. Ezek ismeretében érthetõ, hogy a kulturális és sajtóbizottságban megfogalmazódott olyan javaslat is, mely szerint az Országgyûlés ne fogadja el a beszámolót. A mélyebb és alaposabb elemzések azonban azt bizonyították, hogy nem lenne helyénvaló, ha a kialakult helyzetben mindenért az alapítvány kuratóriumát tennénk felelõssé. Márpedig ha az Országgyûlés nem fogadná el az MTV kuratóriumának éves beszámolóját, az egyértelmûen a kuratórium elmarasztalását jelentené.
Minél tovább gondolkoztunk, vitatkoztunk a bizottságban, annál világosabbá vált, hogy az MTV Közalapítvány Kuratóriumának, valamint a kuratórium ellenõrzõ testületének beszámolója korrekt, jogszerû, szakszerû és tényszerû, reálisan és felelõsen tájékoztatja az Országgyûlést a Magyar Televízióban kialakult helyzetrõl. A beszámoló tehát a saját mûfajában elfogadható. Ezt javasolja a kulturális és sajtóbizottság az országgyûlési határozati javaslat 1. pontjában.
A kulturális és sajtóbizottság ugyanakkor arra a határozott álláspontra jutott, hogy az MTV kuratóriumának beszámolójának elfogadása semmiképpen sem jelentheti a beszámolóban jelzett törvényi mulasztások egyszerû tudomásulvételét. Az Országgyûlésnek kötelessége, hogy megkövetelje a törvény maradéktalan tiszteletben tartását. Ezt az álláspontunkat rögzítettük az országgyûlési javaslat 2. pontjában. Engedjék meg, hogy felidézzem:
"Az Országgyûlés felszólítja a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumát, hogy a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény - a továbbiakban Rtv. - 66. §-ában rögzített hatáskörében maradéktalanul tegyen eleget tulajdonosi képviseleti jogosítványából eredõ kötelezettségeinek, és kellõ határozottsággal járjon el annak érdekében, hogy a Magyar Televízió Részvénytársaság a jövõben a beszámolóban jelzett mulasztások és törvénysértések nélkül, a közszolgálati céloknak megfelelõen, pénzügyileg átláthatóan és takarékosan mûködjék. Az Országgyûlés felkéri a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriumát, hogy a beszámoló kiegészítéseként a beszámolási idõszakot követõen e célból hozott határozatairól és intézkedéseirõl 1997. szeptember 15-ig tájékoztassa az Országgyûlést."
Itt szeretném megjegyezni - egyébként Molnár Péter hozzászólásához hasonlóan -, hogy mivel a tavaszi idõszakban született ez az országgyûlési határozati javaslat, értelemszerûen a szeptember 15-i dátumot módosítanunk kellett. Zsigmond Attila képviselõtársammal benyújtottuk az erre vonatkozó módosító indítványt, és október 15-re javasoljuk ennek a második eszmecserének, beszámoláskiegészítésnek a idõpontját.
A Magyar Televízió kuratóriumának elnökétõl - itt és más megnyilatkozásaiban is - a kulturális és sajtóbizottsághoz eljutott hivatalos levelébõl is értesültünk, hogy az elmúlt idõszakban - tehát a nyári hónapokban - jelentõs lépések történtek a Magyar Televízió mûködési zavarainak elhárításában és a mulasztások pótlásában.
Az országgyûlési javaslat 3. pontjában a kulturális és sajtóbizottság felkéri a kormányt, hogy a médiatörvényben rögzített módon gondoskodjon a Magyar Televízió, a Duna Televízió és a Magyar Rádió anyagi támogatásáról. Ehhez persze az szükséges, hogy a Magyar Televízió mielõbb és maradéktalanul teljesítse törvényes kötelezettségét.
A kulturális és sajtóbizottság határozati javaslatának 4. pontja az MTV létszámleépítésére vonatkozik. Eddig a karcsúsítás nehézségekbe ütközött. Most kialakultak a kereskedelmi csatornák, a szakemberek választhatnak munkahelyet, nem kerülnek az utcára, fokozatosan végre lehet hajtani a szükséges létszámcsökkentéseket. A végkielégítésekhez költségvetési támogatásra van szükség. Értesülésünk és elõzetes reményeink szerint a jövõ évben erre a célra mintegy félmilliárd forint állhat majd a Magyar Televízió rendelkezésére.
Tisztelettel kérem a képviselõtársaimat, hogy a kulturális és sajtóbizottság határozati javaslatait fogadja el. Ezt a bizottság egyhangú döntéssel ajánlja az Országgyûlésnek. Ennyit szólnék hivatalosan mint bizottsági elõadó a bizottság javaslatáról.
Engedjék meg, hogy az imént elhangzott élõ beszámolóval kapcsolatosan is néhány gondolatot megemlítsek. Mindenekelõtt azzal kezdeném, hogy jó érzés volt hallani, hogy Kovács András, a Magyar Televízió kuratóriumának elnöke felelõsséget érez a Duna Televízió mûködési gondjaiért ugyanúgy, mint a másik közszolgálati, a Magyar Televízió mûködési gondjai iránt.
(20.00)
Errõl több alkalommal és ilyen hangnemben szót ejtettünk a kulturális és sajtóbizottságban. Valóban jogos ez a felvetés, hiszen míg a Magyar Televízió elõfizetése az államhatárokon belüli állampolgárokra vonatkozik, a Duna Televízió valóban Skandináviától Izraelig és Párizstól Kelet-Európáig sugároz egyebek között az alkotmány azon passzusa szerint, hogy az anyaország felelõsséggel tartozik a határainkon kívül élõ magyarság kulturális és információs ellátásáért. Azt hiszem, hogy jó hangulatban valamennyi párt egyetérthet azzal, hogy ez az alkotmányos legitimációs alap segíthet a Duna Televízió folyamatos mûködésének támogatásában. Azt hiszem, hogy az elkövetkezendõ hetekben komolyan kell ezzel foglalkoznunk, mert nem véglegesíthetõ az a megoldás, hogy a Magyar Televízió rovására a Duna Televízió mûködését támogassa az Országgyûlés.
A második megjegyzésem Kovács András szóbeli kiegészítésével kapcsolatban a törvény esetleges tapasztalatainak megtárgyalására és az esetleges törvénymódosításra vonatkozik. Való igaz, hogy a törvényben ugyanúgy, mint az élet annyi más területén, ellentmondások feszülnek. Valóban feszültség van aközött, hogy a kuratórium tulajdonosi jogosítványokat kapott, felelõsséggel tartozik mindenért, a közszolgálati tartalomért és a gazdálkodásért stb., ugyanakkor a beleszólási joga szinte nulla. De emlékezzünk vissza, és bárki hamar végiggondolhatja, hogy csak ebben az egyenrangú szilárd egyensúlyban - tehát két szuverenitás egymás melletti mûködtetésében - találtuk meg a demokrácia alapvetõ lényegét, mert abban a pillanatban, ha a kuratórium beleszólhat, akkor odavan a televízió alkotóinak szuverenitása. Ez teljesen természetes. Azt is õriznünk kell.
Ha már ennél az egyensúlyrendszernél tartunk, valóban meg kell nézni azt, hogy ennyire éles határvonalat kell-e húzni a kuratórium és a közalapítvány között, mert más megfontolások és a gyakorlati tapasztalatok is immár nem politikailag, hanem szakmailag vetnek fel bizonyos kérdõjeleket. Azt hiszem, hogy a kulturális bizottság ez irányban nyitott lehet.
Valóságos gond az is, amit Kovács András az imént úgy foglalt össze, hogy tavaly esetleg 4-5 milliárdot vont el az MTV-tõl a költségvetési átcsoportosítás, és most is van egy kisebb mértékû ilyen gond, ilyen veszély, vagy ilyen várható dolog. Akkor is, most is, és a bizottsági megszólalásomban is azt hangsúlyoztam, hogy senki nem formálhat jogot arra, hogy költségvetési eszközökkel, tehát bizonyos összegek visszatartásával valamilyen nyomást gyakoroljon akármelyik közszolgálati intézményre, akár a televízióra vagy a rádióra. Ez politikailag nem lenne korrekt.
Azonban ezt nem szabad összetéveszteni azzal az igénnyel, hogy a közszolgálati televíziók és rádiók a saját gazdálkodásukban legyenek törvényesek, a saját kitûzött és megkövetelt törvényes céljaikat minél teljesebben megvalósítsák, mert ezzel egyenes arányban érkezhetnek a garanciák, az anyagi és pénzügyi támogatások. Ennek mégiscsak van egy íratlan törvénye, egy valamilyen egyensúlyrendszer. Azt hiszem, hogy ebben meg fogunk tudni állapodni a bizottságban, mert hiszen a kulturális és sajtóbizottság ugyanúgy csak abban gondolkodik, hogy minden közszolgálati csatornának folyamatosan és a lehetõ legjobb minõségben mûködnie kell.
Említette még Kovács András azt a sajátos helyzetet, hogy a reklámrészesedés valószínûleg most már a kereskedelmi hálózat kiépítése miatt jelentõs mértékben le fog csökkenni, és nem lehet olyan könnyen pótolni a hiányzó összegeket, mint ebben az esztendõben. Ez a reális helyzet, azt hiszem, hogy ezt mindannyian felnõtt módon tudomásul kell vennünk. Nem merek százalékokat mondani, mert erre még nincsenek tapasztalatok, csak jósolhatnánk, hogy körülbelül hány százalék marad a közszolgálatnál. Teljes mértékben egyetértek Kovács András beszámolójával a tekintetben, amikor azt hangsúlyozza, hogy ha a piaci, tehát a reklámigények és -szempontok felülkerekednek a televízió mûsoráramlatában, akkor sajnos ezzel nem a minõség kerekedik felül, holott a közszolgálatiság tartalma éppen a minõségi igény lenne kulturális mûsorokban ugyanúgy, mint minden más mûsorban, a minõségi emelés lenne a közös érdekünk. Közös érdeket mondok: a társadalom, a parlament és az érintett intézmények abszolút közös érdeke is.
Jó érzés volt hallani, hogy annyi aggodalom, és ilyen-olyan, talán nem is egészen jóhiszemû találgatás ellenére azt hallottuk most, hogy a politika a kívántnál nagyobb mértékben nem hatol be ezekbe az intézményekbe, illetve a kuratóriumba, a politikai akarat, vagy részpolitikai akarat, vagy akár kományzati, vagy ilyen, olyan, amolyan politikai részérdekek nem hatolnak be a szellemi mûhelyekbe. A kuratórium ilyen szempontból õrzi az intézmény szuverenitását és a társadalmi megbízatásának megfelelõen beszél és cselekszik errõl.
Legvégül - ha már ilyen egyensúlyokról esett szó -: a médiatörvény szellemében több helyen, de a betûje szerint is azt a feladatot rója mindannyiunkra, akiknek így vagy úgy közünk van ehhez a területhez, hogy ugyanolyan mértékben kell biztosítanunk a tájékoztatás szabadságát, mint a tájékozódáshoz való jogot. Mivel Magyarországon ennek a nagyon bonyolult és érzékeny egyensúlynak a megvalósulására még nem volt példa, egyáltalán nem véletlen, hogy ilyen nehéz vajúdás után hosszú évekig született meg a médiatörvény, és az sem véletlen, hogy ilyen nehezen valósul meg. De talán az is törvényszerû, hogy napról napra közelebb jutunk ahhoz, amit mindannyian szeretnénk: hogy valóban egy pártatlan, tárgyilagos, minõségi, tisztességes tájékoztatás legyen Magyarországon minden tekintetben.
Köszönöm a szót. (Taps.)