ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Igen, erre teszek kísérletet, elnök úr. A Magyar Rádió Részvénytársaság költségvetése tervezetében a mûsorterjesztési költségek 75 százalékos fedezetét irányozza elõ a kormány-elõterjesztés annak ellenére, hogy a médiatörvény - éppen azért, hogy a mindenkori költségvetési vitáktól távol tartsa a médiumok mûködését - ezt a kormány, a mindenkori kormány felelõsségéül, feladatául teszi.
A Magyar Rádiónak természetesen semmi befolyása nincs, sem a kuratóriumának, sem a részvénytársaságnak, hiszen az Antenna Hungária mint monopolhelyzetben lévõ szervezet, olyan árat ír elõ, amit helyesnek tart. A Magyar Rádió csak drasztikus mûsoridõ-csökkentéssel válaszolhatna a törvényben szereplõ kötelezõ feladatok teljesítésének elhagyására. Az is közismert, hogy a középhullámú sugárzás a legdrágább, ugyanakkor csak ennek útján lehet mûsorral ellátni a határainkon túl élõ magyarságot, továbbá a régi készülékekkel rendelkezõ legszegényebb hazai hallgatókat. Ez az, amit a költségvetési javaslat kétségbe von, hiszen 75 százalékát kívánja csak nyújtani.
A Magyar Rádió betartotta a reklámelõírásokat, ezzel is hátrányos helyzetbe került pénzügyileg, és a Danubius Rádió évi bevétele - amely most a koncesszióba adással ugyancsak elesik a Magyar Rádiótól - több volt, mint amit a koncessziós díjból a Magyar Rádió megkap.
Mindebbõl arra lehet következtetni, hogy veszélyben van a médiatörvény szelleme, veszélyben van a pártatlan tájékoztatás, és veszélyben van a nemzeti és az egyetemes kultúra szakavatott rádiós közvetítése a hallgatók felé. Ez az, ami különösen indokolttá teszi a Magyar Demokrata Néppárt kiállását a kulturális bizottság határozati javaslata mellett, mert úgy gondoljuk, hogy az abban összefoglaltak, noha csak a most éppen idõszerû kérdésekre vonatkoznak, egyedül e határozat elfogadása teszi lehetõvé a médiatörvény végrehajtásának folytatását.
Köszönöm a szót, elnök úr.