DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A közelmúltban több törvényjavaslat benyújtására került sor, amelyek a személyi jövedelemadó rendezésére vonatkoznak. Az egyik ezek közül a T/4639. számú önálló képviselõi indítvány, amelyet három MSZP-s képviselõ terjesztett elõ, közöttük szerepel Buzás Sándor képviselõtársam is. A javaslat a mezõgazdasági õstermelõ meghatározásával foglalkozik, és ezzel összefüggésben azzal, hogy mit kell érteni saját gazdaság alatt.
Sajnálatos tény, hogy az úgynevezett saját gazdaságok hazánkban egyre jobban elsorvadnak. A nemzetgazdaság alapját képezõ falusi kisárutermelés katasztrofális állapotba került. Folyamatosan csökken az állatállomány, ami a közeljövõben még az élelmiszer-ellátást is jelentõs mértékben megnehezíti. Egyre több az elhanyagolt, mûveletlen földterület, tehát a magyar élelmiszer-ellátás a korábbi évekhez viszonyítva tovább romlott. Mindezek következtében a mezõgazdaságban dolgozóknak, az õstermelõknek, a saját gazdaságban tevékenykedõknek egyre csökken a jövedelme, és ezért is egyre nagyobb számban számolják fel gazdaságaikat.
A javaslat a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítását tervezi. Ezzel összefüggésben az a kérdés merül fel, hogy miképpen lehet a nem létezõ jövedelmekre jövedelemadót kivetni. Jövedelem nélküli jövedelemrõl van ugyanis szó sok esetben azért, mert a magángazdálkodók, a mezõgazdasági kistermelõk jövedelme nem növekszik, megélhetési feltételeik romlanak, mert a gazdálkodásukhoz szükséges feltételeket az állam nem biztosítja. Példa erre a búzaár alacsony értéke és a bekerülési költség óriási emelkedése. Ez mind jövedelemkiesést jelent.
A fentiek miatt a parlamentnek inkább olyan törvényjavaslatokkal kellene foglalkoznia - természetesen evvel is -, amelyek e helyzet megszüntetésével kapcsolatosak, olyanokkal, amelyek célja az, hogy az Kstermelõk, a gazdálkodók olyan feltételek között végezzék termelõmunkájukat, amelyek számukra valóban jövedelmet biztosítanak. Ennek a jövedelemnek elegendõnek kell lenni ahhoz, hogy önmagukat, családjukat megfelelõ színvonalon tartsák, és eleget tudjanak tenni az állammal szembeni kötelezettségeiknek, vagyis megfelelõ jövedelemmel rendelkezzenek ahhoz, hogy abból adót is fizessenek. A magyar nép õsidõk óta tisztában volt avval, hogy adót fizetni kell, hiszen az állam abból tudja fedezni azokat a kiadásokat, amelyek rá tartoznak - pillanatnyilag ez a helyzet nem áll fenn -, és még inkább fejlesztést is tudjanak a jövedelmekbõl indítani - jelenleg ez lehetetlen.
A javaslat termeltetési szerzõdésekkel és azzal kapcsolatos hitelekkel függ össze. Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy az ilyen szerzõdések alanyai között nincs egyenlõség. A mezõgazdasági kistermelõk kiszolgáltatott helyzetben vannak. Jól példázza ezt az a számtalan eset, amelynek során például az állatnevelésre, illetõleg - hizlalásra vonatkozó szerzõdéseket létrehozó termelõk teljesítéseit a megrendelõ nem fogadta el, vagy nem a szerzõdésben megállapított árat biztosította. Országos felháborodást keltett a szekszárdi húskombinát ilyen jellegû ügye is. A termelõk kiszolgáltatott helyzetben vannak. Sok esetben még a szerzõdés alapján nekik járó jövedelemhez sem jutnak hozzá. Számtalan olyan eset van, hogy a termelõknek bírósághoz kell fordulni, hogy a pénzüket megkapják, és ez sajnos nem mindig jár sikerrel. És ennek következtében a kiadás jelen van, a hozam, azaz a jövedelem meg elmarad. Tulajdonképpen mindegy, hogy hogyan veszik ki a pénzt a zsebbõl, csak eltûnjön a termelõ zsebébõl.
Tisztelt Országgyûlés! A fenti körülmények mutatják, hogy ebben az országban sok esetben valóban hiányzik a jövedelemadó legfontosabb, nélkülözhetetlen feltétele, és ez nem egyéb, mint maga a jövedelem. Az állam csak abban az esetben tarthat igényt az adózók pénzére, ha a jövedelmezõ gazdálkodás feltételeit megteremti. Ez pedig egyre késik. Egyre több olyan magyar termelõ, aki vállalkozásban folytatja tevékenységét, kerül olyan helyzetbe, hogy kénytelen abbahagyni foglalkozását, mert nem éri meg: az infláció, a kiadások olyan óriási mértéket öltenek, és a bevételeivel ezt nem tudja fedezni.
Tudta mindig a magyar vállalkozó, a magyar földmûvelõ réteg is - ismételten elmondva -, hogy adót fizetni kell, az adót tisztelte, vannak azonban olyan törvények, amelyeket csak tudomásul vesz. Ezt is tudomásul veszi, de a terhek egyre jobban nehezednek rá. Én nem vagyok közgazdász vagy adószakértõ, akinek joga volna ezt firtatni, de az biztos, hogy a magyar államban egyre jobban jelentkezik az a szükségállapot, amelynek megoldását a Magyar Országgyûlésnek mindenképpen meg kell tenni.
Ehhez kérem a tisztelt Országgyûlés valamennyi tagjának a segítségét, hogy a vidék elkeseredettsége ne fokozódjon, hanem csökkenjen. Mindenki várja azt a lehetõséget, hogy ez a forma elõbb- utóbb bekövetkezzen, mert a magyar nép érdekében a gazdálkodást jövedelmezõbbé kell tenni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
(21.50)