DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársam! Drága Imre Bátyám! - ahogy egymást hívni szoktuk, mert közeli emberi kapcsolat fûz össze bennünket, és ez a kutyaszeretetben is megnyilvánul.
Nagyon örültem annak, hogy ezt az ügyet idehozta az Országgyûlés elé, mert az a kilenc õsi magyar kutyafajta, amely méltán megérdemli, hogy genetikai állománya megmaradjon, bizony most nincs kellõ megbecsüléssel elismerve ebben az országban. Vannak ugyan törzstenyészetek, de ezek a törzstenyészetek elsõsorban üzleti alapra szakosodtak, és ahogy ön is említette, bizony nagyobb pénzt lehet elérni esetleg egy harci kutya tenyésztésével vagy egy kedvtelésbõl tartott pici kis kutyácskával, ami a lakásban ugyan elfér, de semmi köze nincs azokhoz a magyar kutyafajtákhoz, amelyeknek a genetikai állományát õrizni kell.
Tudok azonban önnek egy jó hírrel szolgálni: amennyiben azok a törzstenyésztõk, akik õsi magyar kutyafajtákat - természetesen megfelelõ pedigrével igazolva - tenyésztenek és tartanak, azok a genetikai alapok megõrzésére szolgáló pénzalapból pályázhatnak a jövõ évben, és aki ezen a pályázaton az Ebtenyésztõk Országos Szövetsége, illetve a törzstenyészetek igazolását és az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézetnek a bizonylatait is beszerezte, annak az állatai ehhez az állományhoz sorolhatóak be.
Nagyon örülnék annak, ha közösen vállalnánk fel azt, hogy speciális kutyakiállításokat rendeznénk, ahova csak azokat az õsi magyar fajtákat hívnánk meg, amelyek ennek az országnak közel 1100., sõt most már 1101. évében hozzátartoznak történelméhez, és hozzá fognak tartozni a jövõjéhez is.
Ezt ebben az Országgyûlésben egy nagyon lelkes képviselõ asszony nagyon sok és önfeláldozó munkával támogatja. Pécsi Ildikónak hívják, a Szocialista Párt képviselõ asszonya, és õ már többször indítványozta a képviselõknek - sõt mi több, én úgy tudom, hogy szórólapot is osztogatott -, hogy azokon a kiállításokon, ahol az õsi magyar fajtákat mutatják be, minél többen jelenjünk meg, ezt választókörzetünkben propagáljuk, és keressük fel azokat a tenyésztõket, akik esetleg egy-egy ilyen kiállításról lemaradtak, vagy nem tudnak róla, vagy esetleg nem is tenyésztõk, mert nem tartoznak egy-egy szövetséghez, de rendelkeznek olyan kutyával, amely megfelelõ genetikai alapot hordoz; hozzuk össze õket. És ez a kísérlet, azt hiszem, sikerülni fog.
Ha jól tudom a képviselõ asszonytól, õ tervezi, hogy az országgyûlési képviselõk úgynevezett kutyabarát körét összehívja valamikor a tavasz folyamán - még a választási kampány eldurvulása elõtt, hogy se a kutyák, se mi ne harapjuk meg egymást -, és ott bemutathatja mindenki, hogy milyen kutyával rendelkezik. Sajnos, nekem egy fox terrierem van, ami nem tartozik az õsi magyar fajtákhoz, de legalább olyan kedves és legalább olyan ragaszkodó, mint egy kuvasz vagy egy komondor. Tehát békésen éljünk egymás mellett, az õsi magyar kutyafajták fenntartását meg próbáljuk meg megfelelõ pénzügyi alapokkal is támogatni.
Még egyszer köszönöm szépen ezt a felszólalást, és remélem, hogy tavasszal mi, magyar kutyások, magyar kutyabarát országgyûlési képviselõk nem kutyául fogjuk érezni magunkat. Köszönöm szépen. (Taps. - Dr. Kávássy Sándor: Éljenek a magyar kutyák!)