BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Az SZDSZ-frakció nevében Gaál Gyula képviselõtársam már egy átfogó áttekintést adott a zárszámadásról, és külön foglalkozott a Számvevõszék véleményével. Én azt a vonalat folytatom, amit õ a felszólalása második részében kezdett el, tehát az 1996. évi zárszámadás gazdaságpolitikai vonatkozásaira, összefüggéseire szeretném összpontosítani a figyelmet.
Az 1996-os év, mint az évek általában, természetesen szorosan összefügg a megelõzõ évekkel - 1994-95-tel -, meg összefügg 1997-tel is, és ez a jó, mert a gazdasági folyamatok általában nem egy-egy éven belül valósulnak meg, hanem amit az egyik évben elrontunk, az a következõ évben hull a nyakunkra, és amit az egyik évben jól csinálunk, annak a gyümölcseit is a következõ években szoktuk élvezni.
Tehát ott kezdem, hogy a jelenlegi kormánykoalíció '94-ben, amikor megalakult, azt mondta - amit a Szabad Demokraták Szövetsége a maga gazdasági programjában is mondott -, hogy a feladat: megteremteni a gazdasági növekedés feltételeit, biztosítani azokat a feltételeket, amelyek mellett stabilan, kiegyensúlyozottan növekedhet a gazdaság. Azt is tudtuk és elmondtuk, hogy ennek az adósságteher és az adóteher a fõ akadálya; az az adósságteher, ami az ország, és az az adóteher, ami a polgárok vállára nehezedett akkor, amikor a jelenlegi kormány munkához láthatott. Az erõfeszítések arra irányultak, hogy csökkentsük az adóterhet és fokozatosan szabadítsuk meg az országot az adósságtehertõl.
Ha bárki kézbe veszi ezt a zárszámadást, azt látja, hogy a kormány, a költségvetési politika - ami ebben a zárszámadásban tükrözõdik - ezt a két nagyon fontos célt lépésrõl lépésre megvalósítja, és ez látványosan tükrözõdik ebben a zárszámadásban. Hiszen mit jelent az a tény, amit oly sokszor hangsúlyoztak már képviselõtársaink - valamilyen rejtélyes okból csak kormánypárti képviselõtársaink és a kormány képviselõi -, hogy az újraelosztás mértéke, tehát a költségvetési kiadások bruttó nemzeti termékhez viszonyított nagysága két év alatt 61 százalékról 51 százalékra csökkent? Mit jelent ez a tény? Ez azt jelenti, tisztelt képviselõtársaim, hogy ennyivel kevesebb teher nehezedik a magyar adófizetõk mai vállaira - tehát ennyivel kevesebb adót kell beszedni -, és ennyivel kevesebb teher nehezedik az adófizetõk holnapi vállaira, vagyis ennyivel kevesebb adósságot kell a költségvetésnek vállalnia feladatainak a megvalósításához. Ezt az egyik legfontosabb célt megvalósította a gazdaságpolitika ezekben az években.
Mi a másik kérdés? A másik kérdés az, hogy amint ezt célul tûztük ki, és mint ahogy ez az 1996-os zárszámadásból is tükrözõdik, az adósságteher is csökkent. Az adósságteher egyik mércéje, a kamatterheknek az exporthoz viszonyított nagysága az egykori 1990-es 16 százalékról 1996-ra 6 százalékra csökkent, tehát Magyarország súlyosan eladósodott országból a súlyos adósságtól megszabadult országgá vált. Ekkora változást nagyon régen tudott elérni a gazdaságpolitika.
Elértük tehát azt, amit akartunk. Érezte ezt a változást a magyar keresõ, adófizetõ állampolgár 1996-ban? Persze, hogy nem érezte, hiszen ez egy olyan változás, aminek a gyümölcseit a következõ években érezzük!
Mi volt az eszköze ennek a változásnak, milyen úton tudta a gazdaságpolitika megalapozni a következõ évek növekedését? Ennek a fõ eszköze a leértékelés és a szigorú költségvetési és pénzpolitika volt. Az 1995-ös leértékelésnek meg a pénzpolitikának az eredménye a versenyképesség rövid távon is tapasztalható növekedése; ennek a versenyképesség-növekedésnek az eredménye az a látványos exportnövekedés, amit 1996 utolsó negyedévében és 1997-ben értünk el.
Kétségtelen tény - és ez a zárszámadásból kiderül -, hogy a gazdaságpolitikai intézkedésektõl várt eredményeket a tervezettnél valamivel lassabban értük el, tehát '96-ban még nem jelentkezett a beruházások növekedése, és még nem jelentkezett olyan dinamikus termelésnövekedés, ami a cél volt, de éppen azért jó, hogy csak egy jó fél évvel késõbb tárgyaljuk ezt a zárszámadást, mert ma már az 1997. évi elsõ félévi adatok alapján világosan látjuk, hogy ami '96 utolsó negyedévében jelentkezett, az nem valami átmeneti jelenség volt, hanem tartós új tendenciája a magyar gazdaság fejlõdésének.
(12.20)
Elértük tehát a növekedés látványos elindulását, pont azt, amit a választások idején ígértünk, megteremtettük az alapokat ahhoz, hogy a növekedés elinduljon.
Három kérdést kell ezzel kapcsolatban megválaszolni, amelyet az ellenzéki pártok, kiváltképp a legkisebb ellenzéki párt kettõvel elõttem szóló képviselõje, a Fidesz képviselõje, a Fidesz újra meg újra felvet. Az egyik kérdés az, hogy vajon a nagy erõfeszítések árán ugyanoda jutunk-e '98-ban, ahol '94-ben voltunk. Akinek a felfelé ugyanaz, mint a lefelé, akinek a javuló egyensúly ugyanaz, mint a romló egyensúly, akinek a növekvõ eladósodás ugyanaz, mint a csökkenõ eladósodás, az mondhatja, hogy ugyanoda jutunk négy év után. De aki észre tudja venni a különbséget aközött, hogy Magyarország külsõ és - hangsúlyozom - belsõ megítélése javul vagy romlik, aki eközött észre tudja venni a különbséget, az világosan látja, hogy nem ugyanoda jutunk '98-ban, mint ahol '94-ben voltunk, hanem egy gyökeresen más helyzetbe jutunk, ahogy elõttem fogalmaztak: visszaváltottuk már részben a jövõt az adósságból.
A második kérdés, amellyel nagyon sokat foglalkoznak, elsõsorban a legkisebbik ellenzéki párt képviselõi, a Fidesz képviselõi, az a kérdés, hogy vajon azért a javulásért valami indokolatlanul nagy áldozatot kellett-e vállalni a magyar lakosságnak. Tisztelt Képviselõtársaim! Elõször is azt szeretném leszögezni, ha van áldozat, azt nem a jelenlegi stabilizációért, hanem a korábbi, megalapozatlan költekezésért kell vállalni a magyar lakosságnak - s ez nagyon nagy különbség, tisztelt Ház!
A másik kérdés pedig az, hogy indokolatlanul nagy-e az áldozat. Azt kérném kedves Varga Mihály képviselõtársunktól, aki ezt szereti mondani, ha hallja, amit mondok: mutasson nekem egyetlen olyan országot Észtországtól Albániáig ebben a térségben, ahol ennél kisebb áldozat is elegendõ volt ahhoz, hogy egy szétesõ, a szocializmus 40 éves örökségével küszködõ népgazdaságból egy felfelé ívelõ gazdaságot alakítsunk ki - ahol ehhez kisebb áldozat kellett, mint Magyarországon. Mert az általa rendszeresen példaként említett Csehországban, Csehszlovákiában nem 20, hanem 30 százalék reálbércsökkenésre, Lengyelországban 40 százalék reálbércsökkenésre volt szükség az évtized elején ahhoz, hogy egy hasonló, kedvezõ irányú fordulatot elérjenek. Várom a Fidesz válaszát arra, hogy a világon hol az a hely, ahol kisebb áldozattal meg lehet valósítani egy hasonló fordulatot.
Arra hívnám fel a figyelmét - õ ma is idézte itt a cseh adatokat meg a lengyel adatokat, hogy '96-ban ott milyen növekedés volt -, azt kérem, hogy a magyar statisztikák mellett vegyen elõ nemzetközi statisztikákat. Azokban lapozzon vissza három-négy évet, és akkor látni fogja azt, ahhoz, hogy '96-ban ott annyival növekedjenek - 4-5 százalékkal -, annak milyen ára volt '90-ben, '91-ben Lengyelországban és Csehországban. S ha megvannak az új adatok, akkor lapozzon tovább, és nézze meg azt, hogy '96-ban annak a növekedésnek, amely Csehországban kialakult, milyen külkereskedelmi deficit volt az ára, és mi következett ebbõl '97-ben Csehországban. Ehhez nem is kell statisztika, csak az újságokat kell elõvenni. Azt kell tehát mondanunk, hogy az áldozat szomorú, de valószínûleg ennél olcsóbban ezt nem lehetett megúszni.
S végül azt is szokta mondani a Fidesz, hogy: lám, lám újra itt az egyensúlyromlás; tehát nem sikerült kiszabadulni a korábbi körbõl. Most tessék megnézni az idei adatokat, '97-es adatokat! 1997 elsõ féléve azt mutatja, hogy elindult a növekedés, és közben az export ugyanolyan gyorsan nõ, mint az import, különösen gyorsan nõ a gépipari export. A fizetési mérleg nem rosszabb, hanem ugyanolyan, mint tavaly. Tehát sikerült megvalósítanunk azt, tisztelt képviselõtársaim, mint amit a Fidesz a maga kormányzásának, a maga reménybeli kormányzásának az idejére, '98 utánra ígért, azt, hogy kiszabadul az ország az egyensúlyos növekedés csapdájából.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány nemcsak azt valósítja meg, amit a Fidesz a '94-es választások elõtt ígért erre a ciklusra, hanem ez a kormány már azt is megvalósítja, amit a Fidesz most ígér a következõ ciklusra! (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Csak azt tudnám, hogy mit fogunk megvalósítani a következõ ciklusban, kormányon - erre még nem ígért a Fidesz semmit. Köszönöm, tisztelt képviselõtársaim. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)