NIKOLITS ISTVÁN tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselõ Úr! Tisztelt Képviselõház! Elöljáróban szeretném kijelenteni, hogy 1990-tõl kezdõdõen egyik magyar kormánynak sem volt érdeke a Carlos-ügy takargatása, semmiféle ilyen szándék nem munkált az akkori és a mai kormányban sem.
Azt is hozzá kell tennem, hogy 1990-tõl kezdõdõen a nemzetbiztonsági szolgálatok szintjén tökéletes együttmûködés volt a Carlosszal és csoportjával kapcsolatos információk és anyagok cseréjében. Ennek keretében tehát a Magyarországnak feltett kérdéseket egyrészt megválaszoltuk, másrészt a birtokunkban lévõ, erre vonatkozó anyagokat az érintett országok nemzetbiztonsági szolgálatainak maradéktalanul átadtuk. Ez a megállapítás tehát, hogy nem volt kapcsolat és akadályoztuk ezt a munkát, nem áll. Ha figyelemmel kísérte a nemzetbiztonsági kabinet állásfoglalását, ami szeptember elején született meg, ezzel kezdõdik, hogy leszögezi: ez a kapcsolat és ez az érintkezés 1990-tõl kezdõdõen zavartalan volt.
Ami a mostani lépést érinti, az azt jelenti, hogy miután az ön által is említett három országban alapvetõen abba a szakaszba jutottak a vizsgálatok és az igazságszolgáltatási eljárás, hogy szükség van érdemben, bizonyító erõvel átadni az európai jogsegélyegyezmény keretében a rendelkezésünkre álló információkat, Magyarország erre vonatkozóan tett kijelentést, hogy ezt az együttmûködést teljeskörûen fogja biztosítani az érintett országok joghatóságai részére.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)