DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum nevében '96. IX. hónapban jómagam, XI. hónapban Lezsák Sándor elnök úr, azt követõen kétszer én, majd ismét az elnök úr mondott el napirend elõtti felszólalást, illetve tett fel kérdést: vajon mit tesz a magyar kormány a kábítószeres megelõzés érdekében?
Mindannyian tudjuk, hogy a kábítószer bent van az országban, mindannyian tudjuk, hogy bár a rendõrségi felderítések igen komolyak voltak az elmúlt idõszakban, de ez körülbelül 10 százalékát teszi ki annak a mennyiségnek, ami beérkezik az országba. Úgy gondoljuk, és ebben egyetértettünk itt, a parlament mindegyik frakciójában, hogy a megelõzés a legfontosabb; a megelõzés, tehát azok az iskolai vagy nevelõ programok vagy akár a különbözõ szórakozóhelyek megelõzõ vizsgálatai, ahol a fiatalok megjelennek.
Ezzel a nyár elején egyetértettünk. Ezért megdöbbentõ a kormányzatnak az a magatartása, hogy fokozatosan elbocsátja azokat a munkatársakat, akik évek óta mûködtek ebben a programban, és például a Mûvelõdési Minisztériumból az a munkatárs került - ha úgy tetszik - lapátra, aki három év óta közmegelégedésre csinálja a DADA-programot, ami a rendõrség és az iskolák kapcsolatából eredt, és egy olyan munkatárs kapta meg a feladatot, aki életében nem foglalkozott kábítószerezéssel. (Moraj és szórványos derültség a kormánypárti padsorokban.)
Ezért az volt a kérdésem: vajon kap-e kitüntetést a magyar kormány azoktól a kábítószerüzérektõl (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.), akik azt tapasztalhatják, hogy nincs megelõzés vagy nem mûködik igazán a megelõzés?
Kérem miniszter úr válaszát. (Taps az MDF padsoraiban.)