DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselõ Úr! Tisztelt Ház!
A Tatai Brikettgyár története hosszú, a lényegét foglalom össze. A brikettgyár még 1993-ban dolgozói kezdeményezésre a felszámolás elõtt kivált a Tatabányai Bányák Vállalatból. A brikettgyárat a Reálbank a Tatabányai Bányák Vállalattól a fennálló tartozások fejében megvásárolta. A munkavállalók azonban kölcsönös megegyezéssel, a munkajogi jogutódlás megtartásával megszüntették munkaviszonyukat a vállalattal, és Privát Brikett néven kft.-t alakítottak. A Reálbanktól lízingbe vették a brikettgyárat, és korábbi igazgatójuk ügyvezetésével mûködtették. A Privát Brikett idõközben Tatai Brikett Kft.-re változtatta a nevét, és 1995. december 22-én csõdöt jelentett, felszámolása folyamatban van.
Megjegyzem, hogy '96 januárjában a képviselõ úr is részt vett azon a brikettgyári munkásgyûlésen, ahol a már felszámolás alatt álló gyár üzemeltetésére a Carbonsped vállalkozott. Ezt akkor a képviselõ úr nagy lelkesedéssel üdvözölte. Idõközben tudomásunk szerint a Carbonsped vagy az érdekkörébe tartozó valamelyik másik cég megvásárolta a gyárat. Maga a gyár ma valóban mûködésképtelen, és a dolgozók támogatókat keresnek az újraindításhoz.
Ami a végkielégítéseket illeti: az 1994-es Bérgarancia Alapról szóló törvény lehetõvé tette, hogy munkabértartozás, illetve a munka törvénykönyve szerint járó végkielégítés kifizetésére a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet elõleget - hangsúlyozom: elõleget -, azaz kamatmentes kölcsönt vehessen fel. A felszámoló ilyen kérelmet nyújtott be a Bérgarancia Alaphoz, és a támogatást, 5 millió 730 ezer forintot megkapta.
A felszámoló '97. február 5-én ugyanakkor levélben tájékoztatta az Országos Munkaügyi Központot arról, hogy a támogatás visszafizetésére nincs lehetõsége. A Bérgarancia Alapról szóló törvény értelmében az alap csak akkor nyújthat további támogatást, illetve a támogatás iránti kérelem csak abban az esetben nyújtható be, ha a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet az alappal szemben esetleg fennálló, korábbi támogatásból eredõ visszafizetési kötelezettségét maradéktalanul teljesítette. Sajnálatos módon erre nem került sor.
A végkielégítést tehát a Tatai Brikett Kft.-nek és nem az államnak kell kifizetnie. A kormány, illetve a Munkaügyi Minisztérium semmilyen mulasztást nem követett el, és erre nézve a képviselõ úr sem tudott semmilyen ténnyel elõállni.
Amikor a képviselõ úr a kormányt vádolja, õszintén szólva ez számomra kissé talányos. Nem tudom, ez azt jelenti-e, hogy képviselõ úr nincs tisztában azzal, hogy a magángazdaság és a jogállamiság keretei között a kormánynak milyen lehetõségei vannak, avagy esetleg azoknak a szimpátiájára apellál, akik ma is az államot - ahogy ön véli - mindentudónak vagy mindenhatónak feltételezik. Az elõzõ esetben esetleg arról van szó, hogy a képviselõ úr megközelítése mutat némi pártállami sajátosságot, az utóbbi esetben másoknak tulajdonít ilyet.
Végezetül szeretném elmondani, hogy Tatabánya város önkormányzata is nyomon követi a munkavállalók sorsát. (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) A polgármester úr nyilatkozata szerint van esély munkához juttatásukra. Kérem a tisztelt Házat, hogy válaszomat fogadja el. (Taps a kormánypárti padsorokban.)