DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A Konstantinápolyi Magyar Intézet - mint egykori tanáromtól, dr. Kádár Zoltán professzortól tudom - csattanós válaszként a régi latin mondásra, hogy tudniillik inter arma silent musae, az elsõ világháború kellõs közepén, 1916-ban a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletére a klasszika és a keresztény archeológia, Bizánc és az iszlám történetének mûvelésére jött létre, továbbá hogy a török-magyar, illetve a keleti összehasonlító nyelvészetnek adjon otthont, és nem utolsósorban, hogy hathatós és intézményes kapcsolatot biztosítson a török és magyar szellemi élet között.
Az intézet igazgatója a klasszika, archeológia itthon és külföldön egyaránt hírneves képviselõje, Heckler Antal volt. Az intézet tagjai között pedig olyan kiválóságokat tarthatunk számon, mint Oroszlán Zoltán, Moravcsik Gyula és a méltán nagy névnek örvendõ Kós Károly.
Egyetlen hozzáértõ elõtt sem lehet vita tárgya, hogy a szóban levõ intézet ideája jeles eszme, melyre kiváltképp is igaz a régi szabály, hogy tudniillik a tûznek nem szabad kialudni, azaz esetünkre vonatkoztatva: a gondolatnak kihunyni.
(15.40)
Kérdezem tehát államtitkár urat, számíthatunk-e a jelenleginél pozitívabb hozzáállásra, avagy a kormány végképp ad acta tette a konstantinápolyi magyar intézet ügyét.
Várom válaszát. (Taps a jobb oldalon.)