DR. BOROSS PÉTER (MDF): Tisztelt Ház! A délelõtti hozzászólások alapján szinte várható volt, hogy a vita ilyen lesz. Nyugodtan mondhatom, hogy Catónak Karthágó, Bauernek Fidesz. Állandóan visszatérõ érvelés: a Fidesz mit mondott. Tényleg önmegtartóztatás kellene itt, hiszen a koalíció szerint a miniszterelnök sem lehetne az, aki, ha egy párt annyira konzekvens saját korábbi kijelentéseivel. Tehát ha korrekcióra kerül sor bármi oknál fogva, azért az ne legyen halálos bûn! Jó volna, ha ezt a vitatónust, beleértve a bosnyákok földszerzésével kapcsolatos veszélyeket is, a továbbiakban mellõznénk.
Itt egy nagyon egyszerû kérdésrõl van szó, de bonyolítjuk. Azért bonyolítjuk, mert az a bizonyos NATO után következõ kérdés nem õszinte, nem mondja ki a valódi szándékot, kétségkívül félrevezetõ, és ennyiben valóban nem felel meg egy tisztességes politika követelményének, mert a harmadik kérdés sugall valamit, miközben a második a belföldi társaságok számára lehetõvé teszi a földtulajdont, ha külföldieké a társaság is. Ez ilyen egyszerû volna, ha hagynánk, hogy ilyen egyszerû legyen. De nem ez a fõ kérdés.
A fõ kérdés - és ez precedens értékû lesz -, hogy mi történik, ha valahol összegyûlik annyi népszavazást kötelezõvé tevõ aláírás, mint amennyi jelenleg összegyûlt. Akkor mi a teendõ? A feltett kérdéssel szemben meg lehet-e fogalmaznia a kormánynak egy másik, szerinte ugyanarra vonatkozó kérdést? Ha erre az lesz a válasz, hogy: lehet, át lehet fogalmazni a népszavazásra feltett kérdést, akkor abból olyan konzekvenciák adódnak, amit mindnyájan a legnagyobb aggodalommal szemlélhetünk. Meggyõzõdésem, hogy Bihari Mihály ezzel tökéletesen tisztában van. (Taps az ellenzéki oldalon.)