DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyûlés! Ez a több mint egyórás kétpercezés megerõsítette bennem azt a meggyõzõdést, miszerint ez arra jó, hogy a lényegrõl eltereljük a szót.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)
Lehet, hogy elolvasták a kormánypárti képviselõtársaim az elmúlt kedden fél kettõig, szerda hajnalig tartó általános vitával kapcsolatban annak a nem parlamenti képviselõ publicistának szombaton, az egyik országos napilapban megjelent megállapítását, hogy bizony a számszerûleg jóval kisebb létszámú ellenzék ebben a vitában óriási, nyomasztó - ezt a szót használta - intellektuális és morális fölénybe került. Gondolom, ezért vannak... (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Akkor is így röhögtek - elnézést a kifejezésért. Ennek ellenére ezt a megállapítást tette ez az újságban publikáló közíró, akinek ezúton is szeretném megköszönni azt, hogy figyelemmel kísérte a vitát. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Mennyit fizettetek?)
Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy látszik, elolvasván ezt a cikket, arra gondoltak, hogy most ide jönnek nagyobb létszámban, és meggátolják majd a tartalmas és érdemi részletes hozzászólásokat; de most azért eljutottunk legalábbis addig, hogy egy valódi felszólalásra is sor kerüljön.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tehát mi történt itt? A 2. számú módosító indítványhoz szeretnék hozzászólni, és ahhoz, ami ehhez kapcsolódik még: azt hiszem, 8. vagy 9. számot visel. Mi történt itt egy hét, 168 óra alatt? Menjünk sorba! Az elmúlt héten fél kettõkor lezárták a vitát, pontosabban erre nem volt lehetõség: berekesztették a vitát, majd errõl késõbb szavaztak. (Dr. Bihari Mihály: Nem igaz!)
Ugyanakkor, amikor megmondtuk, hogy természetesen módot fogunk nyújtani önöknek, tisztelt kormánypárti képviselõtársaim, hogy az akkor már átadott 282 ezer aláírással támogatott kérdést változtatás nélkül - mert erre nincs módunk és jogunk - beterjesszük módosító indítványként, hogy végiggondolhassák önök és a kormányuk, hogyan tudják elkerülni azt a durva alkotmánysértést, amellyel kapcsolatban álláspontjaikat jelenleg is megalapozottnak tartják.
Mi történt, tisztelt képviselõtársaim, a 282 ezer aláírás
tadásakor? Horribile dictu, az Országgyûlés elnöke nem átallotta azt magas közjogi méltóságának a birtokában kijelenteni, hogy ebbõl nemigen lesz népszavazás - mondotta az aláírásokat átadó tizenvalahány szervezet képviselõjének, akik alázatos módon felcipelték itt az Országgyûlés lépcsõjén azt a 282 ezer aláírást.
Szerencsére - azt kell mondanom, hogy szerencsére - a kormány tisztviselõi és az Országos Választási Bizottság azért egy kicsit másképp látja a dolgokat. Ha úgy lenne, ahogy ezt az Országgyûlés elnöke kijelentette - mondanám, hogy prejudikálta, ha nem sérteném meg ezzel a kifejezéssel õt, aki szakmailag talán az alkotmány elolvasásával kellene hogy kezdje a mûködését (Dr. Orosz Sándor: Kérem rendre utasítani!) -..., szerencsére másképp látták, és már másnap, néhány órával késõbb összehívták az Országos Választási Bizottság ülését. Ezen megállapították azt, hogy annak rendje és módja szerint sort kell keríteni ennek a nagyszámú aláírásnak a hitelesítésére.
(18.40)
Igaz ugyan - mint ezt Demeter Ervin frakciótársam a Magyar Demokrata Fórum képviseletében az imént elmondotta hozzászólásában -, hogy nem vagyunk megelégedve azzal a nyilatkozattal, amelyet az Országos Választási Bizottság azóta többször is hangoztatott, hogy se pénz, se paripa, és egyébként is 30 nap áll rendelkezésükre az aláírások átvizsgálására, és ezért várhatóan csak október 13-án, 12-én - ez a két dátum hangzott el - lesznek abban a helyzetben, hogy hivatalos végeredményt hirdessenek. Márpedig ez az idõpont az önök jóvoltából lehet, hogy néhány nappal késõbb lesz ahhoz a döntéshez képest, amely az önök alkotmánysértõ törekvését szentesítené; itt most idézõjelbe kell tenni ezt a szót, hogy szentesítés.
Nem vagyunk megelégedve, mert idõközben részleteket is megtudtunk ennek a kijelentésnek a hátterérõl. Arról van szó, tisztelt képviselõtársaim, hogy az Országos Választási Bizottság és az ennek alárendelt hivatali szervezet nem rendelkezik megfelelõ anyagi eszközökkel, néhány millió forinttal - de lehet, hogy errõl sincsen szó -, megfelelõ túlórakerettel és megfelelõ létszámmal ahhoz, hogy az imént plasztikusan idézett lottóértékeléshez hasonlóan a hitelesítés eredményeként néhány nap alatt megállapítsa azt az általunk soha kétségbe nem vont tényt, hogy lesz 200 ezer hiteles aláírás.
Kérdezem én, tisztelt képviselõtársaim, van-e valós alapja ennek a kormányzati kijelentésnek vagy nincs. A bizottsági vitában, ennek a módosító indítványnak a bizottsági vitájában nagyon sokat vitatkoztunk errõl. Jelen volt Eörsi Mátyás államtitkár úr, talán meg tudja erõsíteni, amiket mondok. Fölvetettünk egy csomó ezzel kapcsolatos kérdést. Fölvetettük, hogy amikor 7-8 millió szavazatot - mégpedig általános választásokról vagy önkormányzati választásokról szóló több szavazólapon leadott szavazatokat - nyugodtan, 2-3 napon belül hivatalos végeredménnyel ellátva meg tudnak vizsgálni, akkor hogyan lehet az, hogy ugyanaz a cég - mert szó szerint ugyanarról a cégrõl van szó - a 200 ezer aláírás hitelesítését a 30 nap rendelkezésre álló idõ alatt kívánja csak elvégezni, és nem lát lehetõséget ennek a munkának a gyorsabb elvégzésére.
De felvetettünk egy egészen más típusú megközelítés kapcsán egy lehetõséget, amivel segíteni kívánnánk önöknek a módosító indítvány kapcsán abban, hogy elkerüljék ezt a durva alkotmánysértést - és majd késõbb ki fogok térni arra, hogy miben is áll ennek lényege. Felvetettük ugyanis azt, hogy miként az országgyûlési választások és az önkormányzati választások is egy és ugyanazon mozzanat két félidõben, két fordulóban történõ lebonyolítását tesznek lehetõvé, sõt, kötelezõvé adott esetben, miért ne lehetne ebben az ügyben a NATO- val kapcsolatos népszavazást és a másik kérdéssel kapcsolatos népszavazást mintegy két fordulóban, de ugyanazon népszavazás keretei között lebonyolítani. Eörsi Mátyás államtitkár úr erre - szó szerint talán nem egészen, de tartalmában - azt válaszolta, hogy ezt azért nem lehet, mert nincsen 3 milliárd forintja erre a kormánynak.
Tisztelt Képviselõtársaim! Én akkor megkérdeztem - nem kívánom ezekkel untatni önöket, de szeretnék rávilágítani néhány pontatlanságra -, hogy vajon miért kerülne 3 milliárd forintba egy másik forduló azon a népszavazási eljáráson belül, amely természetesen költség szempontjából nem igényel mást, mint egy másik, egy-két héttel késõbb megtartott, ugyanazon választói névjegyzék alapján, ugyanazon választási bizottságokkal, ismételt állampolgári megjelenést. Elismerem, némi villanyszámlát, némi számolási költséget, némi kávét, frissítõt, üdítõt s a többi igényel. De töredéke lenne, tisztelt képviselõtársaim, egy két fordulóban megtartott azonos, népszavazással kapcsolatos döntés kapcsán az állampolgárok megkérdezése!
Meg lenne oldva az a súlyos probléma, amellyel önök nem kívánnak szembe nézni, és én most már másfél órája hallgatva ezt a vitát, egyetlenegy kormánypárti képviselõtõl még csak egy félmondat erejéig sem kaptam arra választ, hogy miért dugják önök a fejüket a homokba, mint az a bizonyos strucc. Miért nem néznek szembe a tényekkel, hogy most már 330 ezer állampolgár kívánja a saját elolvasott kérdését látni a szavazólapon a földdel kapcsolatban.
Önök tényleg azt akarják elhitetni itt a parlament nyilvánossága elõtt saját magukkal, de ami még súlyosabb, a választópolgárokkal, hogy önök nem tudják, mirõl van szó? Önök nem tudják, hogy jelenleg egy olyan törvény alapján lesz majd népszavazás, ami nem azonos az alkotmányban írtakkal, tehát alkotmánysértõ?
Ki kell mondani, tisztelt képviselõtársaim, hogy az az annak idején, 1989-ben, a Németh-kormány által megalkotott népszavazási törvény alkotmánysértõ, a szó legegyszerûbb, legszimplább értelmében, ugyanis nem áll összhangban a Magyar Köztársaság módosított alkotmányával. Lehet ezt vitatni? Igen, önök megpróbálták vitatni, egy héttel ezelõtt, elhangoztak vélemények, leginkább kormánypárti oldalról, de volt még függetlennek mondott szakértõ, alkotmányjogász, aki például nem átallotta azt kijelenteni, hogy nem lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni, nincs ilyen hatásköre az Alkotmánybíróságnak, eszi, nem eszi, nem kap mást, hurrá, a kormánynak igaza lesz a parlamenti szavazógép kapcsán, és majd akkor meglátjuk, hogy ugyanabban a kérdésben lehet-e két éven belül még egyszer bármilyen kezdeményezésre népszavazást rendezni.
Ez nem így van, tisztelt képviselõtársaim! A Magyar Demokrata Fórum vette a fáradságot, és a hajnalig tartó vitát követõ napon elkészítette azt az alkotmánybírósági beadványt, amelyet egyébként szerencsére a sajtó és az elektronikus média megfelelõ, korrekt módon ismertetett, aminek az a lényege... (Dr. Kertész Zoltán tapsol.) Köszönöm szépen. Nyilván képviselõtársam is figyelte a híradásokat. A Szabad Demokraták Szövetségének képviselõjérõl van szó - azoknak mondom, akik csak hallgatják -, Kertész úr tapsolt közbe. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Tehát ismertette azt a beadványt, amelynek kapcsán mód és lehetõség van megkérdezni az Alkotmánybíróságtól, hogy hatáskörébe tartozónak tartja-e annak megállapítását, és az alkotmányos rend helyreállítását, hogy ha utólag, egy 1989-es népszavazásról szóló törvény nem áll összhangban az alkotmánnyal, és egy ilyen látszólagos konkurencia lép fel két népszavazással kapcsolatban, mi a teendõ.
Számunkra egyértelmû a válasz, nyilván meg kell semmisíteni az erre vonatkozó alkotmánysértõ rendelkezést, illetõleg pótlólag elõ kell írni önöknek, nekünk, itt a törvényhozásnak a mulasztás pótlását. Hogy ez mikor fog megtörténni, nem tudjuk. Bízunk abban, tisztelt képviselõtársaim - mi a magunk részérõl, akik a beadványt szerkesztettük, bízunk abban -, hogy minden ellenkezõ nyilatkozattal, minden zavarkeltõ híreszteléssel szemben az Alkotmánybíróság van abban a helyzetben, hogy ezt a kérdést sürgõsen megvizsgálva még a jelen kérdés, az itt fekvõ kormányjavaslat lezárása, szavazással történõ eldöntése elõtt ezt megtegye. Hogy okunk van-e erre a bizalomra, annak Bkes példája volt a huszonvalahány törvénnyel kapcsolatos Bokros- csomag igen gyors és rapid elbírálása.
Itt nem errõl van szó, itt egy Alkotmánybíróságon már többször elõfordult törvényjavaslat ismételt, újólagos, perújításszerû megvizsgálásáról van szó. Ennek az ügynek nyilván van gazdája, volt gazdája az Alkotmánybíróságon. Nem okozhat gondot ennek a tisztázása; úgy gondolom, ez nemcsak morális értelemben és nemcsak jogi értelemben, de az alkotmány védelme értelmében elsõrendû kötelessége lesz az Alkotmánybíróságnak. Bizalommal várjuk intézkedésüket.
De ettõl függetlenül, tisztelt képviselõtársaim, természetesen ez az egyik alkotmányos lehetõség, amelyre módot látunk és találtunk annak kapcsán, hogy a 2. számú módosító indítványban foglaltaknak érvényt szerezzünk, mert nem az a négy parlamenti párt, nem azok a frakcióvezetõk, akik aláírták ezt a módosító indítványt ragaszkodnak konok, kitartó, csökönyös módon az önök által kritizált kérdések feltevéséhez, hanem a rendkívül nagy számú, példátlanul nagy számú állampolgár, honfitársunk akaratának alkotmányos védelme kívánja meg, hogy jobb belátásra késztessük önöket. Bár nincsenek kedvezõ tapasztalataink, de önök mégis válaszút elé fognak kerülni, és erre sajnos nem volt alkalmas önöknek a szerdai alkotmányügyi bizottsági vita, mert ott - ahogy mondani szokták - erõbõl lesöpörték ennek a módosító indítványnak az akceptálását, ennek bármilyen formájú támogatását.
Nagyon sajnáljuk, hiszen az eseménysorozat nyilvánvalóan elõrevetíti azt a történetet, amelyet mindannyian tudunk, hogy egy alkotmánysértõ, az alkotmánnyal ellentétes törvény alapján fölmerült helyzetben fognak önök a döntésükkel népszavazásra késztetni sok millió állampolgárt. Kérdés, hogy ilyen helyzetben el fognak-e menni kellõ létszámban, kérdés, hogy úgy fogják-e érezni, hogy hiteles az a szándék, amellyel kapcsolatban szintén egy példátlan és kellõ kritikával nem is illethetõ akciónak voltunk a tanúi a hét végén, emlékezetem szerint pénteken, amikor a kormány két tagja és Budapest fõpolgármestere egy meg sem született országgyûlési határozat kapcsán kiült - nyilván nem a saját zsebükbõl finanszírozott kampány kezdeteként - a televízió kamerái elé, és a meg sem született, a nem létezõ, a jogilag nonszensz népszavazás támogatásával kapcsolatban egy ilyen nosztalgikus sugallatú háromigenes népszavazásra buzdította azokat az állampolgárokat, akik azt sem tudják, mirõl van szó.
(18.50)
Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Szabad Demokraták Szövetsége! Minõsíthetetlennek minõsítjük az ilyen kampánykezdést. Minõsíthetetlen ezzel kapcsolatban az, hogy az ország legnagyobb példányszámú napilapjában ugyanez a párt a háromigenes népszavazással kapcsolatos kampány kezdetének minõsülõ fizetett politikai hirdetést tett közzé. Önök nyilván olvasták, ha még nem, tanácsolom, hogy olvassák el, hogy mikor és milyen határidõkkel lehet kampányt folytatni, akár egy választás - akár országos választás, akár másfajta választás -, akár egy népszavazás kapcsán. Önök, tisztelt szabaddemokraták, lábbal tiporják az alkotmányt, az alkotmányos törvényeket. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom. Látom, hogy Bauer képviselõtársam benyomta a gombot, remélem, meg fogja erõsíteni, amit mondok, van rá módja, de lehet, hogy nem ezt kívánja tenni. Hozzá kell tennem, hogy természetesen ezt az eljárást is adott esetben a törvényes formában kifogásolni fogjuk és tudjuk.
Tisztelt Képviselõtársaim! Felhívtuk a múlt hét végén az állampolgári kezdeményezésû aláírásokat szervezõ intézményeket és szervezeteket, hogy szerezzenek érvényt egy másik alkotmányos törvényben biztosított joguknak, nevezetesen forduljanak az országgyûlési biztoshoz, akinek a pontos neve: "az állampolgári jogok országgyûlési biztosa." Én azt hiszem, hogy különösebb nyelvtani elemzést nem igényel annak taglalása, hogy az állampolgári jogok országgyûlési biztosának elsõrendû kötelessége, hogy 320 ezer állampolgár alapvetõ alkotmányos jogának megóvása érdekében intézkedjen. Hogy mit és hogyan, erre nem kívánunk tippeket adni. Megvan a törvényes lehetõsége, várjuk, nagyon várjuk ennek a viszonylag új alkotmányos intézménynek ezt a súlyos vizsgáját, mert ez egy nagyon súlyos vizsga. Nagyon fontos dolog az, hogy a katonákat a laktanyákban az ágyak alatt metróztatják-e, és hogy ezzel kapcsolatban milyen ombudsmani intézkedésekre kell hogy sor kerüljön, nagyon fontos, tele van vele a sajtó, én is egyetértek vele; de én azt hiszem, van olyan fontos, hogy az állampolgári jogok országgyûlési biztosa 320 ezer állampolgár alapvetõ, az alkotmány 2. §-ában biztosított közvetlen hatalomgyakorlási jogának az érvényesítését szorgalmazza - mert hogy errõl van szó, azt szeretnénk megvilágítani a 2. számú módosító indítvány részletes vitája kapcsán.
Én azt hiszem, ma már ez nem lehet kétséges, tisztelt képviselõtársaim, még azoknak a doktriner jogászoknak a számára sem, akik kétségbe vonták a népszavazással kapcsolatos alkotmányos jog elsõdlegességét, primátusát. Tudom, Bauer képviselõtársam írt az Élet és Irodalomban ezzel kapcsolatban egy nem jogászi fejtegetést, amelyben körülbelül arra utal, hogy Magyarországon képviseleti demokrácia van, és ezért valami rangsor van a képviseleti demokrácia alkotmányos intézményei és a közvetlen demokrácia alkotmányos intézményei között; én így értettem a szavait, de ha ezt vissza akarja vonni, arra lesz majd módja. Ezzel mintegy azt sugallta, hogy a magyar alkotmány parlamentáris demokrácia, tehát a nép a néphatalmat, a szuverenitást választott képviselõi útján gyakorolja - ez igaz, benne van az alkotmány 2. §-ában. De mindjárt úgy folytatódik, hogy "valamint - tehát nem csillaggal, különleges esetben - közvetlenül gyakorolja."
Mi a közvetlen nép általi hatalomgyakorlás módja, tisztelt képviselõtársaim? Természetesen négyévenként a választás - erre majd lesz módja néhány hónap múlva -, és természetesen az egyetlen komoly intézmény, amely az alkotmány írott szövegében is szerepel: a népszavazás.
Mit jelent a népszavazás intézménye, tisztelt képviselõtársaim? Ne tartsanak igazán idõhúzónak, ha néhány szóval erre is szeretnék kitérni. Nem én mondom, a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága mondta ezt már 1990-ben a szabaddemokraták egyik beadványa kapcsán az akkori, talán perfektebb alkotmányos gondolkodásuknak megfelelõ beadvány kapcsán, hogy igen, a népszavazáshoz való jog természetesen magában foglalja a népszavazás kezdeményezésének a jogát, tehát nem lehet senkit az elõl az alkotmányos alapjog gyakorlása elõl elzárni, hogy aláírásokat gyûjtsön, és annak kellõ számban történõ összegyûlése esetén erre vonatkozó jogát érvényesítve kérhesse a népszavazást, amelyet feltétel nélkül ki kell írni.
Ennek kapcsán jön a második eleme a népszavazásnak: a véleménynyilvánítás. Vagy elmennek, vagy nem - az is egy véleménynyilvánítás, ha nem mennek el -, és ott "igen"-nel vagy "nem"- mel kifejezik a kérdéssel kapcsolatos álláspontjukat.
Tehát jóval összetettebb ez a népszavazásra vonatkozó alkotmányos jog, mint azt önök itt próbálták az általános vita kapcsán érzékeltetni, és azt mondani - sajnos még Bihari Mihály képviselõtársam is publikálásszerû nyilatkozatában azt sugallta -, hogy ez a törvényes helyzet: kétféle kezdeményezés van, az egyiket a kormány szeretné, a másikat a nép akarja. Mivel az egyik feltehetõen megelõzi a másikat, ezért a törvényes úton jár az az Országgyûlés, amely az elsõ ízben elõtte fekvõ javaslat kapcsán olyan határozatot hoz, amelyik kizárja az egyébként korábban megkezdett alkotmányos jog érvényesülését.
Tisztelt Képviselõtársaim! Rendkívül súlyos felelõsséget vesz magára a kormánypárti többség; természetesen a kormány a magyar jelenkori történelem legsúlyosabb felelõsségét jelentõ kérdés eldöntésének kívánt módját kockáztatja. Hogy ez mennyire így van, arra is választ kaptunk Eörsi Mátyás államtitkár úrtól a 2. számú módosító indítvány bizottsági vitája kapcsán, amikor az imént felvetett kérdésre, hogy vajon miért szegték meg annyira nyíltan a törvényt, hogy két szavazólapot kívántak elõterjeszteni a kétféle kérdés kapcsán, nem pedig a törvény elõírása szerinti egy szavazólapot óhajtottak mellékelni a határozati javaslathoz, azt mondták, igen, ez azért van, azért tették ezt - tehát tudatosan tették -, mert el akarták kerülni azt, hogy a nép egyfajta emocionális okból "nem"-mel szavazzon arra is, amire pedig nem szabad "nem"-mel szavazni: ez a NATO-csatlakozás kérdése.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezekben a nyilatkozatokban, ezekben a szándékokban, ezekben a folyamatokban mutatkozik meg a kormánynak, az elõkészítõknek a legsúlyosabb felelõssége, és önök ezt kívánják a jelek szerint támogatni! Nagyon-nagyon veszélyes helyzet alakulhat ki, és tulajdonképpen már csak hab a tortán a miniszterelnök megalapozatlan, a valóságtól teljesen elrugaszkodott nyilatkozata, amelyben kijelentette valamelyik szokásos fórumán, hogy azt kívánja a kormány, hogy hét-nyolc évig külföldi ne szerezhessen tulajdont. Hát a miniszterelnök el sem olvasta ezt az országgyûlési határozati javaslatot, amelyet itt át akar erõltetni; el sem olvasta a Magyar Köztársaság alkotmányát! Így ezek szerint - mint sok másról - errõl sincs fogalma sem. Nincs arról fogalma, hogy ha egy belföldi társaságnak külföldi tulajdonosa van, és ennek a társaságnak föld van a tulajdonában, akkor az külföldi tulajdonban van. Én azt hiszem, a magyar miniszterelnök a legsúlyosabb felelõtlenségrõl és politikai következményekkel is járó felelõtlenségrõl tett tanúbizonyságot ezzel a nyilatkozatával, amellyel szintén a legnagyobb mértékben félre kívánja vezetni azt a közvéleményt, amely amúgy sem lát már tisztán ennek a népszavazásnak a kétféle megközelítése kapcsán.
Mi az akadálya, tisztelt képviselõtársaim, valójában annak, hogy önök támogassák, önök eleget tegyenek 320 ezer állampolgár igényének? Nem kell érdemben foglalkozni vele, szerencsére ezt meg is tiltja a törvény. Önöknek ezt nem kell vizsgálni, nem kell nyelvészkedni, mint ahogy Szigethy képviselõtársam tette az imént, nem kell belekötni a kérdésbe, a fogalmak tisztázásába, mert akkor bele lehet kötni a kormány által javasolt kérdésekbe is, abba, hogy mi az, hogy külföldi természetes személy, kérdezhetném én, ha bele akarnék kötni. De ez úgy, ahogy van, elfogadhatatlan - mert hiszen ki a külföldi természetes személy? Állampolgárság, otthonos, kettõs állampolgár? Mi a helyzet a szervezetekkel, a nem gazdálkodó szervezetekkel? - itt felmerült ez más megközelítésbõl. Ami a fogalmak alapvetõ tisztázását illeti, a kormány kérdése legalább annyi, ha nem több sebbõl vérzik, de erre nincs szükség. Mint erre rávilágított az alkotmányügyi bizottságban helyet foglaló jogász képzettségû, közjogi kérdésekben jártas képviselõtársam - aki jelenleg nincs itt, ezért nyugodtan mondhatom helyette, mert nyilván nem kívánt ebben a kérdésben hozzászólni -: egy népszavazásra feltett kérdés nem jogi dogmatikai szempontból, minden szempontból kifogástalan jogászkodás alapját képezhetõ kérdés. (Vancsik Zoltán dr. Szabó Zoltánnal beszélget.) Megvárom, amíg Vancsik képviselõtársam szót kér... (Vancsik Zoltán: Csak arról beszélünk, képviselõ úr, hogy nem a tárgyról beszél.) Köszönöm szépen. Nyomja be a gombot, képviselõ úr. Én másfél órát vártam arra, hogy szót kapjak. Biztos lesz még idõ arra, ha türelmesen megvárja a képviselõtársam, hogy a kormánypárti többség tudatában szót kapjon. Én azt hiszem, hogy nem tudunk párbeszédes diskurzust folytatni, ezért ott folytatom, ahol az imént megszakítottam.
(19.00)
Tehát tisztelt képviselõtársaim, a népszavazási kérdés nem jogi precizitással és nem a polgári jog legkényesebb részleteire is kiterjedõ módon feltehetõ kérdés. Ilyen nem lehetséges! Ilyen nincsen! Hiszen ha ez így lenne, az önök kérdését sem lehetne föltenni. Nem lehetne föltenni ugyanolyan okokból, ami itt már elhangzott, hogy mi van az örökléssel, mi van az egyházakkal, mi van a külföldön élõ magyarokkal, most mitõl külföldi valaki. Tehát ez nincs! Ezt ne kérjék számon az ellenzék által és 320 ezer állampolgár által szorgalmazott kérdésen, mert akkor ugyanúgy számon kell kérni azt is, amit a kormány akar. Egyébként ott van módjuk számon kérni, mert ott önöket döntési helyzet illeti meg, önök elutasíthatják a kormány kérdéseit. Ezt várjuk majd önöktõl.
A másik esetben nem tehetik ezt meg. A másik esetben egyet tehetnek, tisztelt képviselõtársaim: szép csendesen, megtalálva a módot annak, hogy ne meneteljenek szembe ilyen nagy társadalmi igénnyel, szembekerülve ezzel a helyzettel, megpróbálják meggyõzni a kormányukat, hogy vagy vonja vissza a földtörvény módosítását, és ezzel úgy, ahogy van, az ügy ad acta kerül, és nincs semmi akadálya a NATO-val kapcsolatban valóban fontos kérdés eldöntésének. Vagy várja meg ennek a kérdésnek a kapcsán azt a néhány hetet, ami esetleg eggyel több, mint az önök által tervezett menetrend, ez az erõltetett ütemû menetrend, amely esetleg elzárhatná ennek a kérdésnek a népszavazási eldöntését, vagy önök terjesszenek elõ egy ilyen indítványt, ami kettéválasztja ezt a népszavazást. Még egyszer mondom, a költségek elhanyagolhatóak - és egyáltalán, fölmerülhet-e az a kérdés, hogy mennyibe kerül a demokrácia. Felmerült-e önökben akkor, amikor elkezdtek kampányolni a Népszabadságban politikai hirdetésként egy olyanról, ami nincs is eldöntve? Ugye nem merült föl? Ilyen körülmények között tehát erre való hivatkozás teljesen üres.
Tovább folytatva a lehetõségeket, ma elhangzott napirend elõtt a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja részérõl az a bejelentés, hogy felkérik az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdésként annak az alkotmány-értelmezésnek a megkérésére a Magyar Köztársaság legfõbb ügyészét - akinek lehetõsége van nem mint parlamenti tényezõnek, nem mint kormánypárti képviselõnek, nem mint a kormánypártok által többségében uralt bizottságoknak, nem is mint a köztársasági elnöknek, akivel kapcsolatban enyhe fenntartásaink vannak, ami az õ jogosítványainak a tényleges gyakorlását illeti ilyen esetekben, hanem a valóban független, kizárólag a törvényesség, az alkotmány betartására, megtartására és az alkotmányos rendelkezések érvényesítésére egyébként is hivatott tényezõt, közjogi személyt, a parlament által igen hosszú idõre a közelmúltban megválasztott személyt -, hogy lépjen föl törvényes jogkörénél fogva az Alkotmánybíróság elõtt, és kérje alkotmányértelmezéssel, hogy mit is jelent az alkotmány 2. §-ának értelmében a nép közvetlen hatalomgyakorlása, mit is jelent a jogállam követelménye, mit is kéne kielégítenie egy korrekt népszavazási törvénynek azzal kapcsolatban, hogy ne fordulhasson elõ az az eset, amelyet már unalomig, de sajnos, az önök értelméig el nem jutó módon ismételgetünk, hogy ha egyszer egy erõsebb népszavazási jog megillet 200 ezer állampolgárt, akkor ezt nem lehet elgáncsolni, akkor nem fordulhat az elõ, hogy visszaélésszerûen gyakorolja bárki, kormány vagy önök a többség a jogát.
Ennek az értelmezésére kértük föl mint másik lehetséges fórumra a legfõbb ügyészt. Nagyon bízunk benne, hogy ez a felkérés meghallgatásra és fogadókészségre találva eljut az Alkotmánybírósághoz.
Ettõl függetlenül azért meg kell ismételnem azt a Fidesz-Magyar Polgári Párt által tett nyilatkozatot is, amely a mi fenntartásainkkal együtt a köztársasági elnöknek is lehetõséget ad ugyanerre az intézményre, sõt a köztársasági elnöknek többre is lehetõséget ad. A köztársaság elnökének arra is lehetõséget ad, hogy most az egyszer a kormánypárt alkotmánysértõ törekvéseivel szembehelyezkedve, ahogy ezt nem tette meg oly sokszor, legutóbb a Bokros-csomag kapcsán kértük, akkor is, ne hirdesse ki, kihirdette, 22-szer minõsítették alkotmánysértõnek... (Közbeszólás a bal oldalon.) - nyomja be képviselõtársam a gombot majd! -, tehát most ismételt lehetõsége van bizonyítani a köztársaság elnökének, hogy azért õ is ismeri az alkotmányt, ismeri azt a gyenge köztársasági elnöki jogkört, ami legélesebben és legnagyszerûbben abban mutatkozik meg, hogy ha a parlament valami olyat tenne, ami sérti az õ jogérzékét, az alkotmány védelme érdekében akár alkotmányértelmezéssel, akár pedig a népszavazás kiírásával kapcsolatos várakozó álláspontra helyezkedéssel nyisson utat a valódi demokratikus népi kezdeményezésen alapuló népszavazás lebonyolításának.
Nem kívánom, tisztelt Országgyûlés, megismételni az általános vitában elhangzottakat, nem kívánom azt a rendkívül nagy - és eddig sajnos, befogadókészségre számot nem tartható - érvet felsorolni, nincs még, úgy érzem, minden elveszve, önök be kell hogy lássák azt legkésõbb szeptember 30-a körül, amikor az Országos Választási Bizottság még az önök tervezett szavazását megelõzõen közzé fogja tenni a nem hivatalos becslését, ami 99,9 százalék pontosságú a 200 ezer aláírás meglétérõl, illetõleg hiányáról. Ebben a pillanatban lesznek önök abban a helyzetben, amikor már ki kell húzniuk a fejüket a homokból. Már nem tehetik azt meg, hogy rossz tanuló módjára egy gombnyomással ezt az ügyet félre akarják söpörni. Ez nagyon meg fogja bosszulni magát! Mi nem szeretnénk ebben arra az oldalra sodródni, akik ennek örülnek.
Mi arra kívánjuk önöket rábírni, hogy próbáljanak végre az alkotmány talajáról nem letérve azon az alapon, azon a közjogi alapon járni és gondolkodni, amelyet az imént megpróbáltam összefoglalni. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)