GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Csupán azért kértem szót, mert úgy érzem, hogy Orosz Sándor alapvetõen rosszul értelmezi Dávid Ibolya felszólalását; Dávid Ibolya teljesen világosan és egyértelmûen fogalmazott akkor, amikor azt mondta, hogy a polgárok által támogatott kérdés népszavazásra bocsátása esetén, amennyiben az igen többségû eredménnyel zárul, akkor nincs törvényhozási kötelezettség. Magyarán: a jelenleg hatályos törvény is megfelelne annak, ami a népszavazási kérdésbe van belefoglalva.
Viszont ez nem jelenti azt, hogy abban az esetben, hogy ha az ellenzék által, a választópolgárok által támogatott kérdés kerül népszavazásra, és ha azzal a többség egyetért, vagyis többségében igen szavazatot adnak le, akkor a parlamentnek nincs lehetõsége a törvényt módosítani. Orosz Sándor a kötelezettség és a lehetõség fogalmát keveri össze. Ha valamire nincs kötelezettség, az nem jelenti azt, hogy arra lehetõség sincs.
Egyébként pedig az a helyzet, hogy Magyarországon a külföldiek jogi személyiségû társaságokon keresztüli földtulajdonszerzése összekapcsolódott a magyar szövetkezetek kérdésével. Az, mint már többször említettük, nem a mi hibánk, az az OECD-szerzõdésbõl következik.
De itt talán érdemes odafigyelni arra, hogy a MOSZ, a Mezõgazdasági Termelõk és Szövetkezõk Országos Szövetségének elnöke egyik, a Magyar Nemzetben adott interjújában felhívta a figyelmet arra, hogy nemzetközi szerzõdéseket nemcsak betartani, hanem módosítani is lehet.
Nyilvánvaló, hogy minden nemzetközi szerzõdés módosítható. Erre jó példa a GATT-egyezmény is, ahol szintén súlyos hibát vétettünk, de úgy tûnik, hogy hosszú idõk tárgyalásain keresztül mégis lehetõség nyílik a módosításra. Ahhoz viszont, hogy egy ilyen módosítási folyamat elkezdõdhessék, az elsõ és legfontosabb lépés az lenne, hogy a kormány ismerje be, hogy az OECD-szerzõdésrõl való tárgyaláskor súlyos hibát vétett.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)