DR. EÖRSI MÁTYÁS külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ismét utalást hallottunk az OECD-szerzõdésre, amelyet a parlament 100 százalékos többséggel fogadott el.
Glattfelder képviselõ úr az imént utalt egy európai integrációs bizottsági ülésre. Talán nem volt ott azon a másik ülésen, ahol a bizottság meghallgatott errõl egy tájékoztatást, amelynek az volt a lényege, hogy az OECD-tagság akkor teszi lehetõvé a nemzeti elbánás igénylését, ha a tagság idõpontjában a hatályos jogi szabályozás valamilyen módon nem felel meg az OECD-tagság feltételeinek.
Nem lehet azonban olyan nemzeti elbánás iránti igényt bejelenteni, amely egy jövõbeli idõszakra vonatkozik; tehát sem a magyar kormánynak, sem pedig másnak nem volt módjában, hogy olyan döntést hozzon, hogy az akkori jogi szabályozásnak meg nem felelõ helyzetre tegyen igényt az OECD felé.
Ha képviselõ úr ezzel tisztában van, és úgy gondolja, hogy akkor nekünk nem kell az OECD-tagság, amely persze az európai uniós tagságnak is feltétele... (Demeter Ervin: Nem ezt mondta. Miért nem figyelsz?) - hiszen az Európai Unió minden tagja tagja az OECD-nek -, akkor ezt elmondhatta volna abban a vitában, de ha most gondolja így, akkor elmondhatja most is, hogy nem kell nekünk belépni az OECD-be, nem kell belépni az Európai Unióba sem. De képviselõ úr, azt nem lehet csinálni, hogy belépünk egy klubba, és nem fogadjuk el a klub alapvetõ szabályát, amit egyébként minden tag elfogadott! - nemcsak Magyarország, hanem rajtunk kívül minden tag.
Kérem, hogy vegye ezt figyelembe, amikor az OECD-tagsággal kapcsolatos következményekrõl beszél. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)