BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen az érdeklõdést.
Tisztelt Képviselõtársaim! Csak azért kértem nem kétpercest, mert hátha a két percen túllépek a mondandómmal - de nem sokkal.
Azzal szeretném kezdeni, hogy lássunk világosan: a mai részletes vita tárgya, mint erre többen felhívták a figyelmet, a kormány elõterjesztéséhez fûzött módosító indítványok tárgyalása. Az a nagyon fontos politikai, közjogi kérdés, amirõl itt Balsai István képviselõtársunk hosszasan beszélt, ennek a mai vitának nem tárgya - az egy másik vita.
Az, ahogy a napirend elõtt ma például Dávid Ibolya, tegnap Pokorni Zoltán errõl a kérdésrõl beszélt, csak azért volt napirend elõtt elõadható, mert a mai részletes vitának nem az a tárgya, hogy mi történik a 300 ezret közelítõ vagy már túllépõ aláírással alátámasztott kérdésfeltevéssel. Ez nem ennek a mai vitának a tárgya -
igaz? A mai vitának csak az a tárgya, hogy a kormány megtette a maga népszavazási javaslatát, és ehhez a javaslathoz kormányoldalról is, ellenzéki oldalról is módosító indítványok kerültek benyújtásra. És csak azzal kell ma foglalkoznunk, hogy ezekhez a módosító indítványokhoz mi a viszonyunk, ezeket a módosító indítványokat jónak tartjuk vagy nem tartjuk jónak, elfogadandónak tartjuk vagy nem tartjuk elfogadandónak. Én csak ebbõl a szempontból szeretnék most hozzászólni.
A vita arról szól, hogy jó-e a földre vonatkozó kérdésnek az a megfogalmazása, amit a kormány javasol, jó-e abban az eredeti formájában, ahogy a kormány benyújtotta, illetve jó-e abban a módosított formájában ez a két kérdés, ahogy Bihari Mihály és Orosz Sándor javasolta ennek a módosítását, vagy pedig ehelyett a négy ellenzéki párt által benyújtott módosító indítvány szerint most nem a 300 ezer aláírással, hanem itt, parlamenti eljárással azt a kérdést kellene népszavazásra kitûzni, amit önök a Magyar Demokrata Fórum kezdeményezésére - ehhez a Fidesz és mások csatlakozásával - javasoltak.
Azt gondolom, hogy ennek a kérdésnek, hogy melyik a jobb kérdésfeltevés a földkérdésben, ha már földügyben népszavazásra kerül sor - és az általános vitában elmondtam, hogy én ezt egyébként miért nem tartom szerencsés ötletnek -, akkor ezt a kérdést sok szempontból lehet vizsgálni, de legalábbis két szempontból. Az egyik szempont, hogy a kérdések - ahogy itt oly sokszor elhangzott ma is meg korábban is - megtévesztõk-e, félrevezetik-e a közönséget. Ez az egyik lehetséges kérdés.
(Az elnök széket dr. Gál Zoltán, az Országgyûlés elnöke foglalja
el.)
A másik lehetséges kérdés pedig az, amivel foglalkozni fogok, hogy módot adnak-e a népakarat érvényesítésére az adott kérdésben avagy sem. Ebbõl a két szempontból érdemes összehasonlítani azt a kérdésváltozatot, amit a kormány, illetve a kormánypárti képviselõk módosító javaslata ajánl, és azt a változatot, amit Demeter Ervin, Pokorni Zoltán és mások módosító indítványa javasol.
Önök azt állítják, tisztelt képviselõtársaim, hogy a kormány javaslata megtéveszti a választókat, mert amikor a szövetkezetekrõl és gazdasági társaságokról beszél a második kérdés, akkor nem teszi hozzá - mondják önök -, hogy ezáltal lehetõvé válik az is, hogy a külföldi tõke rátegye a kezét a magyar földre - mondják önök.
A másik oldalon azt mondják kormánypárti képviselõk - és én hajlok arra, hogy van valami igazság abban, amit mondanak -, hogy az önök által javasolt kérdésfeltevésbe - hogy így is, úgy is, amúgy is, mindenképpen a külföldi tõkét meg kellene akadályozni - bele van rejtve az, csak nincs kimondva, hogy akkor bizony a magyar szövetkezetek meg a magyarországi vállalkozások sem juthatnak földtulajdonhoz. Önök azt mondják, hogy ez nem baj, vegye meg a szövetkezet a tagok nevére a földet, aminek rengeteg hátránya van, amirõl most nem fogunk beszélni, mert nem a földtörvény van napirenden - de most ezt tegyük is félre.
Azt gondolom, hogy kölcsönösen azt mondja a két fél a másik kérdésére, hogy megtévesztõ. Azt gondolom, tisztelt képviselõtársaim, hogy ha a kérdésfeltevés másnapján tartanák a népszavazást, akkor ez az érv figyelembe vehetõ lenne. De ha végiggondolom azt, hogy november 16-áig másról sem fog szólni a közélet, mint hogy valójában mi is következik a kérdésekbõl, akkor a kérdések megtévesztõ jellegét nyugodtan elfelejthetjük, mert aki el fog menni a népszavazásra, és aki ott valahova be fogja húzni a maga keresztjét vagy bármilyen jelét, annak önök is, mi is el fogjuk magyarázni, hogy mi van a kérdésben. Mindenki pontosan tudni fogja, hogy mi következik akkor, ha a kérdésre igent vagy nemet mond. A megtévesztési problémát nyugodtan elfelejthetjük, mi is, önök is.
Van azonban a kérdésnek egy másik oldala, és én ezt tartom a fontosabbnak. Módot ad-e a kérdés arra, hogy a népszavazásra elmenõ állampolgár a maga akaratát kifejezésre juttassa? Módot ad-e? Igaz-e az, hogy vannak olyan magyar állampolgárok, akik úgy vélekednek, hogy a külföldiek pedig ne jussanak földhöz, mint például az itt jelen levõk közül számosan, mindkét oldalról, és ugyanakkor vannak olyan állampolgárok, akiknek az a véleményük, hogy a magyar szövetkezetek meg gazdasági társaságok jussanak földhöz? Vannak ilyen állampolgárok? Bizonyosan vannak... (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból.) Nemcsak az SZDSZ-ben, mert sajnos az SZDSZ választói még nem teszik ki az állampolgárok több mint 70 százalékát, akik a közvélemény-kutatáson azt a választ adták, hogy akarják; én ennek örülnék, de a legnagyobb sajnálatomra még nem ez a helyzet. (Gyimóthy Géza: Hála istennek!)
Tehát azt szeretném mondani, hogy ilyen állampolgárok vannak, tisztelt képviselõtársaim. Azt hiszem, ebben is egyetérthetünk, hogy vannak ilyen állampolgárok, akik ezt akarják. Lehet, hogy nincs igazuk. Lehet, hogy nem ismerik az OECD-megállapodás részletét, és még sok hibájuk lehet ezeknek az állampolgároknak, de hogy ezt akarják, az nagyon valószínû.
Most az a kérdés, tisztelt képviselõtársaim, hogy melyik az a kérdés, amelyik módot ad az állampolgárok akaratnyilvánítására. Az a kérdés, amely az itt jelen levõ, a 2. pont alatt szereplõ négypárti módosító indítvány - ami történetesen egybeesik a kétszáz-valahány vagy 300 ezer aláírás által támogatott kérdésfeltevéssel -, ez az a kérdés, amely módot ad az állampolgárok akaratnyilvánítására, vagy az a kérdés, amit a kormány tett fel?
(20.20)
Én azt hiszem, hogy bármelyikünk számára, aki egy picit is végiggondolja a dolgot, nyilvánvaló, hogy a kérdésnek az a módja, amit önök javasolnak, az azoknak az állampolgároknak, akik - sajnos ismételni vagyok kénytelen magamat - Glattfelder Béla 1994-es álláspontját ma is vallják, nem ad módot arra, hogy a népszavazáson kifejezésre juttassák az akaratukat. Ezzel szemben a kormány, illetve az Orosz-Bihari-féle módosító indítvány által megfogalmazott kérdés módot ad a mai Glattfelder Béla, a mai Bogárdi Zoltán és a mai Medgyasszay László álláspontjának a kifejezésre juttatására is, mert egyszerûen "nem"-et kell mondani az elsõ kérdésre, és "igen"-t kell mondani a második kérdésre - és kész! És önöknek két hónapjuk van arra, hogy ezt a fejébe verjék mindenkinek, aki önökkel ért egyet, pontosabban azzal, amit önök most mondanak, merthogy Glattfelder Béla valójában mit gondol, az egy másik kérdés. Tehát módot ad ez a kérdés arra, hogy az MDF, a Fidesz, a Kisgazdapárt hívei úgy tudjanak szavazni, ahogy akarnak; és módot ad azoknak is, akik úgy akarnak szavazni, ahogy a Szocialista Párt ama képviselõi akarnak, akik azt mondják, hogy szövetkezet "igen", külföldi természetes és jogi személy "nem." Módot ad nekik erre!
Tehát az a kérdés, amit a kormány tett fel, alkalmas az állampolgárok akaratának a kifejezésre juttatására. És miután népszavazásról van szó, s miután a népszavazásnak az állampolgárok akaratának a kifejezésre juttatására kell módot nyújtani, ezért a kormány-Bihari-Orosz-féle megfogalmazás az, ami a népszavazás mint intézmény valódi érvényesítésére módot ad. És az, amit önök javasolnak, tisztelt képviselõtársaim, a 2. pont alatt szereplõ módosító indítványukban, ez sajnos nem ad rá módot.
Ez a mai vitánk, a részletes vita a módosító indítványok tárgyalásakor, ez a dolog lényege. Köszönöm szépen, tisztelt képviselõtársaim. (Taps a bal oldalon.)