DR. TÓTH TIHAMÉR (MDNP): Köszönöm. Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A köztisztviselõk jogállásáról szóló '92. évi XXIII. törvény módosítására benyújtott törvényjavaslat a terjedelménél fogva akár egy átfogó módosítás is lehetne, de ha végiglapozzuk, azt tapasztaljuk, hogy rendszerében nem változtatja meg a hatályos törvény rendelkezéseit. És tulajdonképpen azok az újdonságok, azok a változtatások, módosítások, amelyeket ez a javaslat tartalmaz, csak részleges módosításnak tekintendõk.
Ennek ellenére, úgy érzem, nem lehet felmenteni a kormányt annak a következményei alól, hogy sajnos megint egy olyan törvényjavaslat áll elõttünk, amelyik az érdekegyeztetés során nem nyerte el valamennyi félnek a támogatását. Úgy gondolom, itt, a kormánypártok padsoraiban ülõ azon képviselõk, akik egyúttal bizonyos szakszervezeteket is képviselnek, már megkapták azokat a jelzéseket - a szakszervezetek kívánságait -, amelyeket az elfogadandó törvényjavaslatba, illetve törvénybe majd be fognak építeni. Remélem, hogy ehhez megszerzik a kormány támogatását is, és akkor talán egy utólagos érvényt lehet szerezni azoknak a kívánságoknak, amelyeknek a törvénytervezet tárgyalása során kellett volna bekerülniük az elfogadott törvényjavaslat szövegébe.
Szeretném jelezni azt, hogy ha a köztisztviselõi törvény módosításáról majd egy új koncepció készül, remélem, nem lesz messze annak az ideje, amikor a kormányzat belátja azt, hogy a közalkalmazotti és a köztisztviselõi szférában nem lehet két, egymásnak ellentmondó és másképpen szabályozó törvényt hatályban tartani, hanem egységesíteni kellene ezeket. Ugyanis a legtöbb településen, ahol egymás mellett dolgoznak a közalkalmazottak és a köztisztviselõk, óriási feszültséget jelent az, hogy az egyik csoportra ilyen törvény vonatkozik, míg a másik csoportra vonatkozóan teljesen más, eltérõ rendelkezések vannak hatályban.
Az év során, amikor a munka törvénykönyve, valamint a foglalkoztatási és a közalkalmazotti törvény módosítására sor került, már jeleztük, szakmailag meggondolatlan és átgondolatlan módosításnak tartjuk azt, hogy a foglalkoztatási törvénybõl kivesz egy olyan intézményt, mint a csoportos létszámleépítés intézménye, és az ehhez kapcsolódó különbözõ elõírásokat, és utána majd ezt a különbözõ ágazatokban érvényesülõ és hatályos, mintegy anyagi törvényekben szabályozza. Így került be külön a csoportos létszámleépítésre vonatkozó szabály a munka törvénykönyvébe, majd bekerült a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénybe, most pedig a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvénybe. Tehát három különbözõ törvényben szabályozza ugyanazt az intézményt, amelyet korábban egy helyen, a foglalkoztatási törvényben tettek meg. Nem tudom, hogy miért került erre sor, miért volt rá szükség?
Ugyancsak a jogbiztonság elvének sértését és sérülését látjuk abban, hogy például a köztisztviselõi törvénynek volt már egy módosítása, az 1997. évi LXXI. törvény.
(21.40)
Itt például a jelen javaslattal is érintett 13. §, amely a Ktv. 15. §-át módosítja, október 1-jével fog változni. Október 1-jével fog hatályba lépni egy módosítás, és ez a módosítás hatályban lesz egészen december 31-éig, mert január 1-jétõl pedig életbe lép a mostani módosítás. Ha egy törvény hatályos rendelkezése mindössze arra jó, hogy három hónapot éljen, akkor úgy érzem, itt valami nincsen rendben.
A jelenlegi módosító javaslat meglehetõsen nagy terjedelemben foglalkozik a köztisztviselõket érintõ fegyelmi eljárással és a fegyelmi eljárás lefolytatásával. Ha indokolt ez a mostani módosítás, és az elmúlt idõszak gyakorlati problémái vetik ezt fel, akkor azt kell mondanom, nagyon szomorúak kell legyünk, hogy a köztisztviselõi szférában ilyen mértékû a fegyelemsértés, ilyen nagy tömegben került sor az elmúlt idõszakban fegyelmi eljárások elrendelésére, hogy ilyen sok pontosítás, ilyen sok újabb részletrendelkezés beiktatása szükséges.
Újdonságot hoz a javaslat akkor, amikor a jelenleg hatályos szöveg VII. fejezetét új címmel látja el, s ennek címe a "Köztisztviselõi érdekegyeztetés" lesz. Ha ettõl a módosítástól azt lehet várni, hogy a jövõben a köztisztviselõi érdekegyeztetés mûködni fog, és a köztisztviselõket érintõ törvényjavaslatok úgy fognak majd ide a parlament elé kerülni, hogy az érdekegyeztetés támogatását is bírják, akkor azt mondom, egyetértünk avval, hogy ez így nevesítve kerüljön be az új módosítás során majd a hatályos szövegbe. De félek tõle, hogy ez megint csupán egy formai kérdés lesz, és ennek ellenére a tartalom, az egyeztetés valódi tartalma a továbbiakban is úgy fog mûködni, mint ahogy eddig mûködött.
Engedjék meg, tisztelt képviselõtársaim, hogy nagyon röviden néhány kérdést részleteiben is érintsek. És most egy kicsit szerepet cserélünk az elõttem szóló kormánypárti képviselõvel, mert én szeretném jelezni neki, hogy nagyon is jónak és helyénvalónak tartjuk azt, hogy a köztisztviselõi törvény külön rendelkezik a politikusokhoz kötõdõ köztisztviselõknek a státusáról. Szeretném jelezni azt, hogy nem új munkakörök létesítésérõl van szó, ez a rendelkezés nem arról szól, hogy most új embereket kell felvenni. Ezek az emberek mindenütt ott vannak a hivatalokban, csak jelenleg kvázi bújtatott köztisztviselõként dolgoznak.
Azért jelentõs az, hogy itt meg fognak jelenni, mert mindenki tudja, hogy õk egy politikushoz kötõdõen kerültek az adott intézményben alkalmazásra, és tulajdonképpen az õ jelenlétük, köztisztviselõi viszonyuk addig érvényes, amíg ott az adott politikusnak is megvan a köztisztviselõi viszonya. Tehát én egyáltalán nem tartom ezt rossznak, sõt kifejezetten jónak, és emiatt ez itt külön megfogalmazásra került, hogy a köztisztviselõi jogviszonyok megszûnése esetén õket ne ugyanazok a juttatások illessék meg, mint az egyéb köztisztviselõt, tekintettel arra, hogy õk már alkalmazásukkor is tudták, hogy milyen státusban vannak, miért kerültek az adott intézménybe, illetve azt is tudták - vagy tudniuk kellett -, hogy ez a jogviszony meddig fog majd tartani.
Szeretném jelezni, hogy az egyértelmûség kedvéért viszont szükségesnek tartottuk volna azt, hogy ez a módosító javaslat ne csak a politikai fõtanácsadói munkakörnél jelezze a politikai státust, hanem a tanácsadóinál, mert az, hogy úgy szól, hogy politikai fõtanácsadó, tanácsadói, ebbõl nem feltétlenül következik az, hogy a tanácsadói munkakör is politikai.
Szeretném jelezni, hogy bizonyos megfogalmazások kissé bonyolultra sikerültek, és e tekintetben az egyszerûsítésre módosító javaslatokat nyújtottunk be a Magyar Demokrata Néppárt képviselõcsoportja nevében, mert úgy gondoljuk, ha egyértelmû, rövid és korrekt a törvényszöveg, az alkalmazása során lényegesen kevesebb félreértésre és mellékgondolatok támasztására lesz majd alkalmas.
Egyetlenegy konkrét dologról szeretnék még szólni, ami számomra eddig teljesen az újdonság erejével hatott, mert még eddig egyetlenegy rokon törvényben sem találkoztam vele, ez a rendkívüli munkaidõ. Gondolom, itt a túlmunka végzésére és a túlmunka elrendelésére gondolt az elõterjesztõ. De addig, amíg ez sem a munka törvénykönyvében, sem a közalkalmazotti törvényben nem szerepel, és a jelen törvény sem mondja és értelmezi, hogy mit értenek rendkívüli munkaidõ alatt, addig nem szerencsés ilyen új fogalmaknak a bevezetése, és éppen ezért javasoljuk, hogy a jelenleg hatályos köztisztviselõi törvényben meghatározott kifejezéssel, terminus technicusszal élve próbálják ezt a módosítást majd hatályba léptetni.
Ennyi lenne röviden az észrevételünk, a Magyar Demokrata Néppárt képviselõcsoportjának észrevétele a köztisztviselõi törvény módosításával kapcsolatban. Mint ahogy a bevezetõben is említetem, én nem búsulok amiatt, hogy nem egy átfogó törvénymódosítási javaslat került most a Ház elé. Azt viszont még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy ha ebben a kormányzati ciklusban már nem is lesz idõ rá, de remélem, nem kell sokat várni arra, hogy a közalkalmazotti és a köztisztviselõi szféra azonos törvényben, azonos feltételek melletti szabályozást kapjon.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)