GYÁRFÁS ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A munka világában reformértékû változás következett be, amikor 1992. július 1-jén a korábbi egységes munka törvénykönyve helyett életbe lépett a három, különbözõ szférában dolgozó munkavállalók jogviszonyát szabályozó törvény.
A közszolgálatban dolgozók munkajogi törvénye, a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény legfontosabb célkitûzése a preambulumban kerül megfogalmazásra, mely szerint: a társadalom közmegbecsülését élvezõ demokratikus közigazgatás feltétele, hogy a közügyeket pártpolitika-semleges, törvényesen mûködõ, korszerû szakmai ismeretekkel rendelkezõ pártatlan köztisztviselõk intézzék.
Azt mindannyian tudjuk, akik a közigazgatásban dolgozunk, hogy ezt a törvényt a hatálybalépése pillanatában sem fogadta kitörõ örömujjongással a köztisztviselõi kar, mert nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket. El kell ismerni, hogy a közigazgatásban dolgozók a nagyobb védettség, a kiszámíthatóbb elõmeneteli rendszer, a garantált illetményszabályozás elõnyeit élvezhetik, de már akkor látszott, akkor tudtuk, hogy a köztisztviselõvel szemben megfogalmazott elvárás nincs arányban a nyújtott elõnyökkel, az erkölcsi és anyagi elismeréssel akkor, ha azt a gazdasági szférában foglalkoztatottak jövedelmi viszonyaival hasonlítjuk össze.
Az elmúlt öt év tapasztalata birtokában csak üdvözölni tudom, hogy e törvény átfogó felülvizsgálatára sor került, s most a parlamentnek módjában áll pótolni, megváltoztatni vagy kijavítani mindazt, ami a gyakorlati alkalmazásnál nehézséget jelentett, vagy a társadalmi folyamatok változása miatt újrafogalmazást igényel. A törvénymódosítási javaslat néhány, általam lényegesnek tartott szabályozását kívánom kiemelni, s a tisztelt képviselõtársaim figyelmét ráirányítani.
Örömmel tapasztaltam, hogy bár nem kerülhet sor az illetményrendszer teljes körû reformjára, de a javaslat tartalmaz néhány olyan, minõségi munkára ösztönzõ, a személyi állomány kvalifikáltságát elõsegítõ elemet, mint például a képzettségi pótlék, a címadományozás kiszélesítése, az önkormányzatoknál az illetménykiegészítés bevezetésének lehetõsége, a felsõ fokú nyelvpótlék emelése, a rendszeres továbbképzések szervezése.
(21.50)
A köztisztviselõi álláshelyek betöltésének módját a javaslat a munkáltatói jogkör gyakorlójára bízza. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy minden munkáltató saját jól felfogott érdeke, hogy hosszadalmas pályáztatási folyamat nélkül is szakmailag a legfelkészültebbet, a legalkalmasabbat válassza munkatársának a munkaerõ-kínálatból. Sajnos el kell mondani, hogy nem igazán vonzza a pálya a kvalifikált szakembereket, még ott sem, ahol általános munkaerõ-túlkínálatról beszélünk.
"Nyilvános közzététel és pályázat" alcím alatt szabályozásra kerül, hogy a vezetõi és köztisztviselõi álláshelyek megüresedésérõl 15 napon belül tájékoztatást kell küldeni a Belügyminisztériumnak. A Belügyminisztérium a megüresedett álláshelyet hivatalos lapjában közzéteszi. Az e megoldást motiváló, segítõ jószándék értékelendõ, de túlzottnak tartom ezt kiterjeszteni valamennyi köztisztviselõre. Megfontolásra javaslom, hogy csak a megüresedett vezetõi munkakörökre legyen kötelezõ a tájékoztatás. Meggyõzõdésem, hogy amikorra megjelenik az üres állás a BM-közlönyben, az ország túlsó végén lévõ ügyintézõi munkakör már rég betöltésre került. Tudom, hogy az élet kényszeríti ki ezt a Ktv. szellemétõl idegen megoldást, amely a 10. §- ban került megfogalmazásra.
A Ktv. 11/A § (3) bekezdése szerint a képviselõ-testület politikai fõtanácsadói, tanácsadói munkaköröket hozhat létre a képviselõ- testület hivatalában a képviselõ-testület és bizottságai döntéseinek elõkészítéséhez, illetve a polgármester tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladatok ellátására. Ezt a megfogalmazást sértõnek érzem a hivatali apparátusra nézve. Hisz a teljes önkormányzati hivatal azon munkálkodik, én személyesen ezt tapasztalom az elmúlt 15 éves közigazgatási munkám során, hogy a testületi döntés-elõkészítés és végrehajtás megfelelõ legyen. Teszik ezt nagy szakértelemmel, pártpolitika-semlegesen.
A köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény ezidáig következetesen elválasztotta a szakmaiságot és a folyamatosságot képviselõk jogi helyzetét a meghatározott ideig pozícióba került politikusétól. Az önkormányzatoknál stabilizálódott a köztisztviselõk helyzete, a választások idõszakában is szakszerûen mûködtek a hivatalok. A képviselõ-testület, a polgármester kicserélõdése esetén is tudták a dolgukat, sõt ez az apparátus segíti a testület mûködését induláskor, s az egész ciklusban is.
A politikai fõtanácsadói, tanácsadói munkakör ilyen módon való létrehozása megítélésem szerint veszélyezteti az egységes hivatalt, a pártpolitika-semleges ügyintézést, és még inkább eltávolodik egymástól a polgármester, a képviselõ-testület és a törvényességért felelõs jegyzõ, valamint az általa irányított köztisztviselõi kar. Úgy gondolom, hogy e posztra jól felkészült, nagy közigazgatási gyakorlattal rendelkezõ szakemberre lenne szükség. Vajon talál-e majd minden képviselõ-testület ilyen szakembert, aki a határozatlan idõre szóló kinevezését megváltoztatja, vagy helyette pártképviselõk kerülnek ebbe a munkakörbe jóval magasabb illetményért, mint amilyen a hivatalban dolgozó szakembereké? Ha ezt a törvény nem szabályozza, akkor lesznek önkormányzatok, amelyek külön hivatalt akarnak majd létrehozni politikai fõtanácsadókból, egy a polgármesternek, egy a testületnek, egy-egy fõ a bizottságoknak. Ez talán nyolc-tíz fõ is lehet, létszámuk elérheti ezt a nagyságrendet, és ezt természetesen az önkormányzatnak kell fizetnie. A központi közigazgatási szervek vezetõi mellett el tudom képzelni, de önkormányzati hivatalokban ma még testidegennek érzem, különösen kisebb településeken, s meggyõzõdésem, hogy többet ártana a légkörnek, mint segítene a munka színvonalán.
Tisztelt Képviselõtársaim! A tartalékállomány intézményének bevezetése a köztisztviselõk helyzetének stabilitása irányába mutat, de a tervezett szabályozás alapján ellentmondást látok. A köztisztviselõt a felmentési idõ tartamára beleegyezésével tartalékállományba kell helyezni. Ha a köztisztviselõ a tartalékállományba helyezéséhez nem járul hozzá vagy kérésére a tartalékállományból törlik, a reá irányadó végkielégítés felére jogosult. Ha a dolgozót felmentik a munkavégzési kötelezettség alól, kereshet magának másik munkahelyet, így nem fog, mert akkor le kell mondania a végkielégítés felérõl. Megítélésem szerint ezzel korlátozzuk a köztisztviselõt, és hátrányosabb helyzetbe kerül, mint például egy közalkalmazott.
A köztisztviselõi törvény eddigi egyik nagy fogyatékossága volt, hogy nem rendezte megfelelõen a jegyzõk, aljegyzõk illetményét. Ennek köszönhetõen a legtöbb önkormányzat személyi illetmény alkalmazásával tudta pályán tartani jegyzõjét. A jelenlegi javaslat igyekszik pótolni a korábbi hiányt, és - a település lakosságszámához igazítva a jegyzõk illetményszorzóját - bevezetésre kerül a körjegyzõi illetménypótlék. A kialakított arányok továbbra sem oldják meg a problémát például a fõjegyzõk vonatkozásában, mert elõfordulhat, hogy egy körjegyzõ illetménye több lehet, mint a megyei vagy fõvárosi fõjegyzõ alapilletménye.
Tudom, hogy e törvénymódosítási javaslatot hosszú hónapok óta vitatják az illetékes szakemberek és érdek-képviseleti szervek különbözõ fórumokon és egyeztetéseken. Számomra természetes, hogy van véleménykülönbség, hogy bizonyos kérdésekben nem egyeznek az álláspontok, de szeretném felhívni valamennyiük figyelmét arra, hogy a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény e módosítása minden bizonnyal évekre meghatározza a központi közigazgatásban, az önkormányzatoknál dolgozó köztisztviselõk helyzetét, s ezen keresztül a közigazgatás állapotát is, hisz a közigazgatási munka minõsége a köztisztviselõk szakmai felkészültségén és hivatástudatán is múlik.
Tisztelt Képviselõtársaim! Meggyõzõdésem, hogy a köztisztviselõk jogállásáról szóló törvény ily módon történõ módosítására szükség van, s bízom benne, hogy e módosítási javaslat az itt elhangzott észrevételekkel, véleményekkel tovább finomítva alkalmas arra, hogy tovább stabilizálja és presztízsében megerõsítse a köztisztviselõi kart.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)