DR. CZUCZI MIHÁLY (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tényleg a késõi órán úgy gondoltam, hogy bõ negyedórában kár volna itt ecsetelni, mert a tisztelt képviselõtársaim nem biztos, hogy figyelemmel tudnák kísérni, de azért néhány szóban szeretném elmondani az észrevételeimet, és annál is inkább, mert úgy érzékelem, hogy ezen tervezet alapján még nincs meg az igazi kormányzati szándék a közalkalmazotti és köztisztviselõi jogviszony kettõsségének megszüntetésére.
(22.10)
Ettõl függetlenül az a véleményem, hogy egy nagyon jó törvényjavaslatot terjesztettek az Országgyûlés elé, de nem ártana, ha ezt a kettõsséget megszüntetné - ami úgy gondolom, hogy szinte egyedülálló a világon -, és más egyéb szempontból is szükséges lenne az egységes közszolgálati törvény megalkotása.
Nem akarok az általános értékelés szintjén maradni, de egy szilárd, megbízható szakmai színvonalat nyújtó, kiszámítható közigazgatás csak egy stabil, önbecsüléssel, társadalmi presztízzsel rendelkezõ, szakmailag felkészült és jól megfizetett köztisztviselõi kartól várható el. A törvénytervezetben nem nagyon lehet felfedezni, hogy a teljes köztisztviselõi kar tekintetében ez lenne a jogalkotó szándéka, ugyanis elkülönített belsõ köztisztviselõi kasztrendszert is kialakít némelyik fejezetnél, illetve másféle mértékegységgel mér. Ezért az a vélemény a köztisztviselõi körökben, hogy sok helyen nem oldotta az országos, megyei, területi, helyi köztisztviselõi kar felosztottságát, a köztisztviselõi törvény 44. §-ában foglaltakat és az illetménypótlékolás rendszerét.
Az összeférhetetlenség újabb eseteit nézve elõfordulhat, hogy végleg kiöntjük a fürdõvízzel a gyereket is. Ha a javaslat szûkíti a köztisztviselõi mozgásteret, akkor elriaszt ettõl a pályától, és ezért biztosítani kellene az elvárásoknak megfelelõ bért, idecsalogatni a jó szakembereket. Azt kellene biztosítani, hogy a köztisztviselõi fizetésbõl meg lehessen élni úgy, hogy ebbõl a jövedelembõl megteremthetõ legyen az ebben a szakmában dolgozók presztízse, és ezen keresztül ítélnék meg a munkájukat is. Jelenleg úgy érezzük, hogy csak az inflációt követi a jövedelem, és ez a leszakadó réteg igazán érzékeli a versenyszféra elõnyeit, és nagyon sokan eltávoznak ebbõl a szakmából.
A lényeg az lenne, hogy ne egy hûvös idegenként, egy ügyintézõként üljön, és ne csak a közoktatásban vagy oktatásban, vagy a tudományos munkában tevékenykedhessen, hanem részt vehessen olyan, szakmáját illetõ - és itt a túlmunkára gondolok - területen, ahol tényleg kifejtheti a felkészültségét. Úgy gondolom, hogy kényszerbõl mindenki - több-kevesebb áttételen keresztül - azért köztisztviselõnek vallja magát, még akkor is, ha kénytelen szakmai felkészültségét különbözõ társaságoknak, cégeknek eladni - itt a hirdetésekre és a kisebb cégekre gondolok, amelyek humán szférában hirdetik magukat, és próbálnak a köztisztviselõi szférába is valóban beépülni -, és elõfordul, hogy ugyanazon a helyen fejti ki tevékenységét esetleg egy szakmai oktatásban egy cégen keresztül, mint ahol dolgozik.
A jelenlegi bérbõl anyagilag így nem tud független lenni a köztisztviselõ, ezért az illetményrendszer bértáblájának szorzószámait az elsõ táblánál 1,5-del, a második táblánál 1,25-dal, a harmadik- negyedik táblánál 0,8-del volna célszerû indítani.
Felmerült azokon a vitákon, amelyeken én is részt vettem, hogy a miniszterek, államtitkárok illetményét a köztisztviselõi illetményalap bármilyen nagyságrendi szorzatában kellene megállapítani, ezzel is kifejezve a közigazgatás egységét. Köszönöm szépen a lehetõséget és a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)