TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ): Engedje meg, hogy röviden befejezzem ezt a gondolatsort. Tehát a magastetõ beépítése rendkívül vitatható, meggondolandó és a társasházak a magastetõk beépítésével bizonyos összegeket nyerhetnek, amit az épület fenntartására, felújítására fordíthatnak. Itt egy témát mégis kénytelen vagyok kiemelni.
(22.30)
A magastetõ-építési engedélyek kiadásánál az alatta lakó lakót érdekeltnek kell tekinteni, hozzájárulása mérvadó lehet. Többen javasolták, hogy különösen érintett lakóról tárgyaljunk ebben az ügyben. Nem tudom, hogy a törvényjavaslatba ezt milyen formában lehet beilleszteni.
A következõ témában a tömbrehabilitációról beszélnék, amelyet fideszes képviselõtársam említett. Nem elemzem a témát, viszont megjegyezném, hogy ez nem kifejezetten és nem klasszikusan a társasházak esetében alkalmazható megoldás.
A törvénytervezet korábbi változataiban a társasházak teljes közösségére nézve kötelezõ érdek-képviseleti szerv megalakításának javaslata is szerepel. Ez a szervezet információs, tanácsadó és érdek- képviseleti feladatai mellett a társasházak mûködésének - fõleg pénzügyi mûködésének - törvényességét is ellenõrizte volna. Személy szerint úgy gondolom, hogy ez ma egy kényes vagy nevezzük úgy, hogy kényessé formált kérdés. A lakóknak ugyanis alapvetõ érdekük, hogy lakhatási viszonyaik kulturált formában legyenek megoldva, ugyanakkor elviselhetõbb pénzügyi keretek között. A pénzügyek kezelése a már mindenki által említett 1977. évi XI. számú kormányrendelet szerint nem volt taxatíve elõírva. E területen számos visszaélésrõl - mondjuk megengedõen -, rendezetlen helyzetekrõl sokat hallottunk. A közös képviselõk vagy házgondnokok ismeretei is a lakóházfenntartás területén hézagosak voltak, tisztelet a kivételnek.
Megjegyezhetõ, hogy a világ egyéb területein a lakásfenntartási szakma önálló tevékenységi kör, melyhez építési ismeretek mellett jogi és pénzügyi jártasság is szükséges. A lakáskezelõ-lakásfenntartó szakma társadalmi elismertsége magas, a jól megfizetett emberektõl ezekután pontos munkát várnak el. Ma Magyarországon e munkakör kevéssé ismert, társasházakban sok esetben melléktevékenységként, esetleg nyugdíj mellett végzik rendkívül alacsony javadalmazás mellett. A törvénytervezet e kérdésre is feleletet kíván adni. A 34. § írja elõ, hogy közös képviselõ, intézõbizottsági tag feladatát csak szakképzettség birtokában végezheti.
A témától kicsit elszakadva jelezni szeretném, hogy mai iskolarendszerünknek is e feladat elvégzésére alkalmas szakemberek kiképzésérõl kell gondoskodniuk. A feladatra az építõipari mûszaki fõiskolák megfelelõ módon tudnak minden oldalról jól kiképzett, ismeretekkel rendelkezõ lakásfenntartó mérnököket kibocsátani.
Visszatérve az alapkérdésre: a társasházaknak szükségük van jól képzett szakemberre a helyi munkák végzésére, emellett azonban - ha csak látens módon is - egy érdek-képviseleti szerv létrehozása és mûködtetése is fontos lenne. Az érdek-képviseleti szervre a magántulajdon szentsége nevében megfogalmazott visszautasítás álságos válasz egy akut, mára már krónikussá vált problémára, amely partikuláris érdekekbõl fakad.
Javasolható mindezek után egy önkéntes részvételen alapuló társasházi szövetség létrehozása, amely szerintem még ellenõrzõ feladatokat is elláthat a társasházi lakók felkérésére alapján. Azt hiszem, ez a megoldás olcsóbb lenne, mint egy korábban felvetett javaslat, mely a társasházak mérlegbeszámolóit könyvvizsgálókkal kívánta volna ellenõriztetni. Egy biztos: a lakóközösség tagjai a lakástól életkörülményeik kereteinek nívós ellátását várják, és nem különbözõ egyesületekben való szereplési lehetõséget látnak a társasházi lakóközösségben. Az itt végzett munkát - mely idõ- és energiaigényes - a kényszer szülte, melynek elvégzését nem kívánhatja senki sem szerelembõl.
Befejezésül szeretném ismételni az elõterjesztõ által elmondottakat. A társasházakról szóló törvény tervezetét az Igazságügyi Minisztérium a beterjesztést jóval korábban megelõzõen elkészítette. A tervezetet ezek után a lakásügyben valamilyen formában érdekeltek legszélesebb köre elõtt vizsgáztatta. Számtalan egyetértõ és vitatkozó vélemény merült fel a végsõ változat benyújtása elõtt, melyek közül lehetõség szerint minden pozitív javaslat értékelt volt.
A legszélesebb demokratizmussal készített elõterjesztésben - azt hiszem - pont e miatt a törekvés miatt, hogy az érdekeltek köre rendkívül széles volt, néhány fontos javaslat kimaradt a további viták megelõzése és kizárása érdekében. A parlamenti fõ- és albizottságaink is többször tárgyalták a javaslatokat még a beterjesztés elõtt. Úgy hiszem, ezek után nem véletlen, hogy a parlamenti pártok vezérszónokai egyöntetûen támogatták az elõterjesztést, noha több részletben különvéleményüket hangoztatták. Ez természetes, az ügyek intézésének megfelelõ útja.
Ami viszont nem az, ha valaki - például érdekképviselet - ilyen elõzmények után a tervezet visszavonására tesz javaslatot mondvacsinált okok miatt. Az ilyen magatartást vissza kell utasítani, erre a törvényre ugyanis nagy szükség van. Szükség van arra, hogy ez a törvény mihamarabb lépjen életbe, rendezett viszonyokat, átlátható mûködést teremtsen egy átalakult, változó, nagyon sok embert érintõ, nagyon sok gondot jelentõ, ezért rendkívül fontos területen.
Az elõterjesztést természetesen támogatom, és erre kérem önöket is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)