DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hazánkban a mintegy 5 billió forintot kitevõ nemzeti vagyonnak durván 20 százalékát teszik ki a lakások és azok felszerelései. Az összlakásállománynak mintegy egynegyede társasház. Ezen házak állagának megóvása és a hatékony gazdálkodás megköveteli a törvényjavaslat elfogadását, esetleges módosítását.
Helyénvaló, hogy a törvényjavaslat szerint a társasház-tulajdonosok más társaságokhoz hasonló jogosítványt kapnak. A társasházi tulajdon sajátosságából következik az, hogy a törvényjavaslat szerint a közösséget terhelõ kötelezettségekért a tulajdonostársak csak tulajdoni hányaduk részével felelõsek. Egyetértek a törvényjavaslattal abban is, hogy azon közös tulajdonban lévõ helyiségek megszûnjenek, amelyekre a lakótársaknak már nincs szükségük.
Az épületek, tetõterek beépítésével nemcsak jelentõs pénzügyi forráshoz juthatnak a társasházközösségek - és ezáltal a felújításuk jobban is megvalósítható -, hanem így alacsonyabb fajlagos költséggel növelhetõ a nemzetgazdaság lakásállománya. Ezt egy igen fontos dolognak tartom, tudniillik régi tapasztalat az, hogy az élelmiszer és a lakás hiányánál semmi sem tudja jobban veszélyeztetni a szabadságot. A törvényjavaslat hozzájárul a lakáshiány mérsékléséhez is.
A tetõtér-beépítés azonban tulajdonátruházást igényelhet. A jelenleg érvényes jogszabály szerint ehhez mindegyik tulajdonostárs írásbeli nyilatkozata, beleegyezése szükséges. Ezért ha a sok tulajdonos közül csak egy is ellenzi a tulajdoni elkülönítést, akkor a többség akarata nem érvényesíthetõ. Emiatt helyeselni lehet a törvényjavaslatot, amely szerint az elidegenítéshez valamennyi tulajdoni hányad kétharmados többségével rendelkezõ tulajdonosok igenlõ szavazatára van szükség. A javaslat lehetõvé teszi a közösség számára, hogy a tulajdon valóban rendelkezést, hasznosítást és gyümölcsöztetést eredményezzen a társasházak közösségének. A törvényjavaslat a kisebbség érdekeit is védi azzal, hogy a többség határozatát bírósági úton megtámadhatják.
A közös és külön tulajdon szabályozását a javaslat a jelenleginél részletesebben megvalósítja. A közös épületben lévõ külön tulajdonostársak tulajdonjogukat csak úgy gyakorolhatják, hogy azok nem ütközhetnek a többi tulajdonostárs érdekeivel. Ezért az alapító okiratba olyan korlátokat lehet beépíteni, amelyek szerint a külön tulajdonú lakások és helyiségek használata nem lehet ellentétes a társasház mûködésével, céljával. Jómagam - aki szintén ilyen lakásban lakom - tudom, hogy mit jelent ez azoknak, akik társasházban élnek.
Több ízben tartottam választóim körében lakossági fórumot, ahol a törvényjavaslatot a társaságok közös képviselõivel, tulajdonosaival megbeszéltük. A résztvevõk egyetértettek azzal, hogy a közös költségek megosztását az alapító okirat vagy a mûködési szabályzat a tulajdoni hányadtól eltérõen is megváltoztathatja. Való igaz, hogy egy egyedül élõ tulajdonos nem fogyaszt annyi vizet, mint például egy négy- vagy öttagú család. A fórumon jelenlévõk felvetették, hogy a lakásukban lévõ vízóra és a fõmérõ között igen nagy különbség van a vízfogyasztás megállapításakor, a fõmérõ nagyon sokszor lényegesen több fogyasztást mutat, mint a lakásokban lévõ vízórák összessége.
(22.50)
A természetes monopóliummal rendelkezõ szolgáltató vállalat a fõmérõ regisztrált fogyasztói díját igényli a társasházaktól, és ez igen sok gondot okoz az ezen lakásokban élõknek. A fórumon gondolataikat megfogalmazók egyetértettek azzal, hogy a közgyûlést nagyobb jogkörrel ruházza fel a törvényjavaslat. Így a közgyûlés a társasház legfontosabb döntéshozója. Ehhez azonban a résztvevõknek elégséges információval kell rendelkezni, és az elõterjesztõknek olyan döntési variációkat kell kidolgozni, amelyek lehetõvé teszik a legjobb döntés kialakítását. A gyakorlatban már többször tapasztaltam, hogy ez igen nehéz feladat.
Helyeselni lehet azt is, hogy a részközgyûlés intézménye biztosítja a több épületbõl álló társasházak számára az érdekek épületenkénti érvényesítését is. A törvényjavaslat szerint a határozatképtelen közgyûlést követõen legalább három napon belül lehet összehívni a következõ közgyûlést. Gond azonban akkor van, ha emiatt megkésik egy olyan döntés, amely esetleg pénzügyi veszteséget okoz a közösségnek.
A társasházak mûködésének neuralgikus pontja, hogy néhány tulajdonostárs nem járul hozzá a közös költségekhez; nagyon finoman mondom, ha azt mondom, hogy néhány tulajdonostárs. Ezért a lakossági fórum résztvevõi is egyetértettek azzal, hogy a törvényjavaslat a hátralékba kerülõ tulajdonostársak külön tulajdonát jelzáloggal terheli, ez azonban csak az ingatlan eladásánál realizálható a társasház javára. A probléma ennek kapcsán az, hogy a jelentõs hátralékkal rendelkezõ tulajdonostársak nem vagy ritkán értékesítik tulajdonukat.
A fórum több résztvevõje azt is megfogalmazta, hogy ha a közösköltség-tartozás a lakás piaci, forgalmi árának jelentõs részét eléri, akkor a külön tulajdon árverezhetõ legyen, ez azonban nehezen megvalósítható, és nehezen kivitelezhetõ, illetve nem ebben a törvényjavaslatban helyezhetõ el. A törvényjavaslat jól állapítja meg a közös képviselõ, az intézõbizottság és a számvizsgáló bizottság feladatait.
Összességében a 4514. számú törvényjavaslat jelentõs elõrelépés nemzeti vagyonunk egyik meghatározó részének, a társasházak közösségének érdekérvényesítésében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)