DR. NAGY FRIGYES földmûvelésügyi miniszter, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! A magyar agrárgazdaság átalakítása és fejlesztése elérkezett immár ahhoz a mérföldkõhöz, amelyet a magyar agrártörvény megalkotása jelent. A nemzetközi gyakorlatra kitekintve minden fejlett ország rendelkezik egy olyan törvénnyel, amely alapjaiban szabályozza a mezõgazdasági termelõk és az állam gazdálkodási viszonyát. Erre azért van szükség, mert az agrártermelés, benne a mezõgazdasági termelés egy sajátos gazdasági ága a nemzetgazdaságnak. Nagyfokú a természeti kitettsége, hosszú termelési ciklusú biológiai anyagokat használ a termékek elõállításához. Olyan gazdasági környezetben is folytatódik, ahol a piaci és a közlekedési infrastruktúra fejletlen.
Megállapítható az is, hogy számos mezõgazdasági termék nemzetközi kereskedelme globalizálódott. A piac keresleti és kínálati viszonyai, értve ez alatt a többlettermést, illetve az átmeneti hiányokat, ezideig még kiszámíthatatlan éghajlati változásoktól is függnek. A termõföldnek mint sajátos termelési eszköznek korlátozott a mennyisége.
A vidéki, a falusi életforma megõrzése és lehetõség szerint való modernizálása a mezõgazdasági termelést végzõk számára törvényi garanciákat igényel. Közismert, hogy az Acquit Communautaire, azaz az Európai Unió közös jogszabályainak rendszere, jelentõs részben az agrárpolitika kötelezõ érvényû szabályozását tartalmazza az agrártermelõk, a kormányok és a brüsszeli bizottság kötelezettségeit és jogait illetõen. Ez többek között kimondja, hogy szabályozás szempontjából a mezõgazdaság speciális terület. Ez az alapja a különbözõ piacszabályozási és támogatási intézkedéseknek.
Tisztelt Képviselõtársaim! A magyar agrárátalakulás befejezése, az agrártermelõk jogos igényeinek figyelembevétele és nem utolsósorban az európai uniós csatlakozási elõkészületek megkívánják a magyar agrárgazdaságról szóló törvény megalkotását. A jelenlegi gazdasági környezetben az amerikai hasonló törvényhez, a Farm Billhez hasonló átfogó szabályozás megalkotásának nincsenek meg a feltételei, ezért a kormány által benyújtott tervezet a német agrártörvény keretszabályozási jellegét veszi át.
A benyújtott törvényjavaslat fontos állomás az agrártámogatásra vonatkozó egységes jogi szabályozási rendszer kialakításában. A téma ismerõi talán még emlékeznek arra, hogy néhány évvel ezelõtt eltérõ idõpontban és eltérõ jogi szinten megalkotott jogszabályok jelentek meg az egyes támogatási célokról, illetve feltételekrõl, amely konstrukció szinte eleve kizárta az összhang megteremtésének a lehetõségét is. Mára, részben e törvényjavaslat benyújtásával, már elérkeztünk oda, hogy az agrárpolitikai célok megvalósulását stabil és ttekinthetõ jogi szabályozási rendszer segíti.
Mezõgazdasági alapanyagok különbözõ hosszúságú termelési ciklusai - például ültetvények esetében 30-50 év, egyes állatfajok esetében 5-10 év, de például a búza elõállítása is körülbelül 10 hónapot igényel -, csak akkor engednek meg ésszerû vállalkozásindítást, illetve - fejlesztést, ha erre közép- és hosszú távú jogi és intézményi keretek biztosítékokat szolgáltatnak.
Meg kell azt is jegyezni, hogy a törvény EU-konform, hiszen az Unió tagállamai rendelkeznek nemzetközi agrártörvényekkel.
Az agrárpolitika egyik alapja a mezõgazdasági jövedelempolitika és annak intézményi eszközrendszere. Adottságaink és nemzetgazdasági érdekeink egyaránt azt indokolják, hogy hosszú távú garanciákkal teremtsünk stabilitást, megbízhatóságot az agrárágazatban. Alapvetõ fontosságú, hogy jó minõségû termelési alapjaink és hagyományos mezõgazdasági kultúránk adottságai minél jobb hatásfokkal hasznosuljanak.
Tisztelt Országgyûlés! Az agrártermelés szükségességét, fontosságát, a vidék lakosságmegtartó képességének növelését, a táj arculatának megõrzését, környezetünk megóvását illetõen az agrárágazat szerepe, helye vitathatatlan. Így minden érdekelt egyetért abban, hogy az agrárgazdaság fejlesztése nemzeti érdekünk. A megbízhatóság, a kiszámíthatóság, a stabilitás törvényi alapokra helyezett garanciákkal, szabályokkal, intézmények létrehozásával érhetõ el. Az agrártörvény átfogóan fogalmazza meg az agrárágazat fejlesztési kereteit, igényét a konjunkturális lehetõségek kihasználására és a fejlesztéshez szükséges eszközök, források biztosítására.
A törvény ebbõl következõen a következõ elemekre épít: a mezõgazdasági jövedelemszerzés esélyeinek javítása, hosszú távra szóló garanciarendszer nyújtása, tartós keretek kijelölése, a fejlesztés elveinek és eszközeinek megnevezése, az ágazat foglalkoztatásban játszott szerepének, a vidék lakosságmegtartó képességének erõsítésében vállalt szerepe, a mezõgazdasági termelõk életkörülményeinek alakításában való szerepvállalás, a nemzetgazdaság egyensúlyi helyzetének javításában játszott szerep.
Az agrártörvény rögzíti, hogy az agrárgazdaság a nemzetgazdaság kiemelten fejlesztendõ területe. Ahhoz, hogy a szükséges mértékben fejlõdjön és versenyképességét kül-, illetve belpiacon egyaránt javítsa, támogatásokra van szüksége.
Rögzíti továbbá a kialakult változatos üzemi viszonyok fennmaradásának szükségességét, az új agrárvállalkozások, a fiatal gazdák megkülönböztetett támogatásának fontosságát, a termõföld jobb hasznosítását elõsegítõ birtokviszonyok szabályozási eszközökkel történõ kialakításának szükségességét, a fejlesztési célok megvalósításához nélkülözhetetlen központi forrás arányosított mértékét.
A törvény kitér az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdésére, a mezõgazdasági információrendszer fejlesztésére, a felkészülés során prioritásként kezelendõ irányítási területekre, támogatási elvekre. Annak igényét is felveti, hogy az agrárgazdasággal és vidékfejlesztéssel foglalkozó kormányzati szervek tevékenységét össze kell hangolni.
A törvény ezen túlmenõen kötelezettséget is ró az Országgyûlésre és a kormányzatra. Kiemelten felhatalmazza ugyanis az Országgyûlést, hogy az agrárpolitika megvalósulásának nyomon követésérõl gondoskodjon. Ennek legfontosabb eszköze az agrárgazdaság helyzetérõl készítendõ mezõgazdasági jelentés, melyben be kell mutatni a gazdálkodás piaci és pénzügyi körülményeinek alakulását, elemezni kell a termelõk jövedelemhelyzetét és el kell számolni a költségvetési támogatások felhasználásáról. Ennek alapján a kormány és a parlament kötelessége - amennyiben indokolt - külön intézkedéseket és jogszabályokat elfogadni arról, hogy a versenyképes, az uniós csatlakozásnak megfelelõ mezõgazdasági termelõk jövedelemhelyzete stabilizálódjon, javuljon, képesek legyenek tevékenységük fejlesztésére.
(11.20)
Ily módon teremthetõ meg annak a jogi kerete, hogy a kormány a szabályozás eszközeivel erõsítse az agrárvállalkozások fejlõdési esélyeit, javítsa piacra jutási lehetõségeiket, és hozzájáruljon versenyképességük fejlesztéséhez.
Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslat benyújtását széles körû és nagyon intenzív szakmai vita és egyeztetés elõzte meg. A kormány a törvényjavaslat végleges szövegének összeállításakor mindvégig arra törekedett, hogy azokat az elemeket, amelyek széles körû konszenzust tükröznek, a törvényjavaslatba beemelje.
Nagyon nagy viták voltak akörül, hogy egyáltalán törvény-e ez a törvény, melyre azt tudjuk válaszolni, hogy ha elolvassuk a német agrártörvényt, ez egy ahhoz hasonló törvény. Ha azt agrártörvénynek tekintik, akkor ezt is agrártörvénynek kell tekintenünk, de egy olyan kerettörvénynek, amely konkrét elemeket nem tartalmaz. A számokat kivettük a javaslatból, ugyanis nem kívántuk ezt a kerettörvényt konkrét adatokkal befolyásolni, ugyanakkor azonban olyan arányok kerültek benne megfogalmazásra, például az állami támogatással kapcsolatosan, amely arányok megfelelõ biztonságot nyújtanak ezen a területen a gazdálkodók számára.
A törvényjavaslat parlamenti vitája során továbbra is nyitottak vagyunk minden jobbító észrevétel érdemi megtárgyalására. Erre is figyelemmel kérem az Országgyûlést, hogy vitassa meg és fogadja el az agrárgazdaságról szóló törvényjavaslatot.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)