PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A Magyar Szocialista Párt frakciója, összhangban a kormány programjával, annak megvalósítása érdekében kezdeményezõje és aktív résztvevõje volt a nemzeti agrárkerekasztal tanácskozásának, és hozzájárult a közös álláspont kialakításához. Tette ezt azért, mert meggyõzõdésünk, hogy nemzetgazdaságunknak szüksége van a magyar agrárgazdasági vertikum hosszú távra szóló, széles körû közmegegyezésen alapuló stratégiájának meghatározására.
A nemzeti agrárkerekasztalról szóló összegzõ dokumentum rögzítette többek között a nemzeti agrárprogram részletes, szakmai egyeztetéseken alapuló, végleges formába öntésének igényét, valamint szükségesnek tartja egy agrártörvény mielõbbi meghozatalát, mely törvény alapelveihez több ország gyakorlata, a többször ma is említett németországi szolgálhat alapul.
A kormány - eleget téve a szakmai elvárásoknak, figyelembe véve a nemzetgazdaság lehetõségeit, szem elõtt tartva az európai integrációhoz való alkalmazkodás igényét és feltételeit - kimunkálta, majd benyújtotta az Országgyûlésnek az agrárgazdaságról szóló törvényjavaslatot.
A tisztelt parlament elõtt egy olyan átfogó jellegû törvény nyugszik, mely elfogadása esetén végre meghatározza a mezõgazdaság cél- , eszköz- és feltételrendszerét, mely nélkül az élelmiszer-gazdaság nem tud kiegyensúlyozottan mûködni és fejlõdni.
Tisztelt Képviselõtársaim! A gyakorló gazdálkodó szemével nézve is - körbetekintve vagyunk itt néhányan - felmerülhet a kérdés, vajon miért fontos számunkra a törvény. Visszapillantva a '90-es évek eseményeire, amikor a magánvállalkozás már szabad és törvényileg garantált volt, azt látjuk, hogy a mezõgazdasági vállalkozások számára még mindig meghatározó gazdaságpolitikai szabályok, köztük a támogatási és adórendszer, többször változott, mint amennyi az évek száma volt. Elegendõ csak arra utalni, hogy ez az alatt az idõszak alatt év közben két pótköltségvetés született, megváltoztatva ezzel bizonyos támogatási, adózási lehetõségeket.
A mezõgazdasági vállalkozás egy sajátos fajtája az üzleti vállalkozásnak. Mint már szó volt róla, a termelési ciklus itt jóval hosszabb. Az egyik legegyszerûbb tevékenységnél, például az õszi búza elõállításánál, az üzleti döntés augusztusban történik, amikor még nem ismeretesek a következõ év vállalkozási feltételei a mezõgazdaság számára. Ha ennél bonyolultabb, nagyobb hozzáadott érték elõállítására módot adó üzleti döntésre gondolunk, mondjuk, ültetvénytelepítésre vagy tejtermelésre, ahol több évre elõre le kell kötni a tõkénket, és a megtérülés évek múlva kezdõdik el, akkor teljesen világos számunkra, hogy a fejlett országok agrárpolitikai gyakorlatában miért alkalmaznak olyan törvényi és intézményi eszközöket, amelyek a mezõgazdaságnak a természeti kitettséggel még növelt, a hosszabb termelési ciklusból adódó kockázatát mérséklik, részben az állam szerepét növelve átvállalják.
Magyarországon ez az elsõ olyan törvényjavaslat, amely a mezõgazdaságot mint speciális környezetben, térben folytatható vállalkozást tekinti. Ehhez törvényben rögzíti a szakmai és politikai közmegegyezésen alapuló célokat. Az agrárpolitika egy olyan terepe a gazdaságpolitikának, ahol az államnak megkülönböztetett szerepe van.
A vállalkozás stabilitásához, a keretek kiszámíthatóságának növeléséhez az agrárpolitikát segítõ eszközök alkalmazásának és intézmények mûködésének a gazdasági éven túlmutató, lehetõleg középtávú garanciáira van szükség.
A mai magyar viszonyokból kiindulva ezt a törvényt nélkülözhetetlennek és hasznosnak tartjuk. A törvénytervezet kialakítását megelõzõ hónapokban az agrárprogram kidolgozása széles körû szakmai és társadalmi viták közepette folyt. Ennek egyik állomásaként a parlament adott helyet a nemzeti agrárkerekasztal rendezvényének, amely 15 pontos ajánlást fogadott el. A törvény erre alapul. Magyarországon az agár-érdekképviseletek - melyek száma a 80- at is meghaladja - képviselõi, a különbözõ szakmák, szakmai civil szervezetek, oktató- és kutatóintézmények szakemberei mondták el véleményüket a feladatokról, a tennivalókról. A minõség fejlesztését, a versenyképesség növelését tartották a legfontosabb teendõnek. Ehhez új befektetésekre, korszerû technológiák alkalmazására van szükség.
Hogyan lehet mindehhez forrást teremteni az agrárgazdaságban? Az volt a többség véleménye, hogy a biztonságosabb értékesítési feltételek megteremtésével, a jobb piaci munkával és nem utolsósorban ösztönzõbb állami politikával. Sokan egyszerûen, de közérthetõen így is mondták: több támogatással.
Ismeretes az is, hogy a kormány az agárprogram formálásával, az ehhez szükséges feltételek vizsgálatával, elõteremtésével több alkalommal foglalkozott. Lehetõséget teremtett arra, hogy a szûkebb agrárszakmai álláspontok figyelembevétele mellett más szektorok, más társadalmi problémák igényeit is mérlegelje.
A frakció is több alkalommal és több szempontból megközelítve foglalkozott az agrárprogram legfontosabb kérdéseivel. Itt is arra a megállapításra jutottunk, hogy az agrárgazdaság költségvetési pozícióit lehetõség szerint érdemben javítani kell. Ennek alapján született meg az a döntés, hogy az agrárgazdaság támogatását reálértékben meg kell õrizni, sõt a hazai össztermék növekedési ütemével arányosan növelésére is mód mutatkozik. A törvény ezt a többszörös kompromisszum árán kialakított álláspontot rögzíti.
Hogy miért van erre szükség? Úgy gondoljuk, azért, mert a nemzetgazdaság immár tényekkel alátámasztott javuló állapotától a magyar agrárgazdaság sem maradhat el. A tavaszi viták során számos alkalommal felmerült, hogy az agrárgazdaság válságokkal küzd, aminek strukturális, a piac kényszerû szûkülésébõl adódó, a falusi nagy fokú munkanélküliségbõl származó és bizonyos finanszírozási okai vannak.
A költségvetési politikában immár a nagypolitika szintjére emelkedett - nem utolsósorban az agrárszakma egységes fellépésének köszönhetõen - az az álláspont, hogy a következõ idõszakban az egyik prioritás az agrárgazdaság fejlesztése. Mód nyílik olyan eszközök szélesebb körû alkalmazására, mint például a tõkepótló hitelezés, amelyek hathatós megoldást jelentenek egyes feszültségek kezelésére. De szükség van erre azért is, mert a magyar agrárgazdaság éppúgy, mint bármely szektora a nemzetgazdaságnak, kikerülhetetlenül elkezdte a felkészülését az uniós csatlakozásra.
Versenyképes üzemi struktúra kialakítására, a termelékenység számottevõ növelésére, új termeléskultúra meghonosítására van szükség ahhoz, hogy az Unió egységes agrárpiacán a magyar agrárvállalkozások helyt tudjanak állni, felvehessék a versenyt.
A viták során azt is többen felvetették, hogy ez a költségvetési ígérvény vagy kötelezettségvállalás diszkrimináció más gazdasági ágakkal, tevékenységekkel szemben. Erre a gondolatra azt lehet válaszolni, hogy a mezõgazdasági tevékenység - a maga sajátos, hosszú termelési ciklusaival, egyes régiókban a piaci infrastruktúrák hiányosságaiból adódóan - a fejlett országokban nem tartozik a versenygazdasághoz. A versenyszabályozás közvetlen hatálya alól az Európai Unióban, de más államokban is kivétel a mezõgazdasági termelés. Ez teszi gazdaságfilozófiai értelemben lehetõvé az állami részvételt a piacszabályozásban, a támogatások nyújtásában, a speciális hitelkonstrukció mûködtetésében, az oktató, kutató szaktanácsadói intézményrendszer állami forrásokból történõ létrehozására.
Az agrárgazdaság tehát egy speciális ága a nemzetgazdaságnak, ráadásul a vidék népességmegtartó képességében is fontos és kiemelkedõ szerepe van. Magyarországon mintegy 1600 településen ma is ez a fõ jövedelemszerzési forrás.
(12.20)
Agrárpolitikai értelemben az említett gazdaságpolitikai preferencia nemcsak a mezõgazdaságot mint üzletágat, hanem a vidék létezését, fejlõdését is érdemben befolyásolja.
Tisztelt Országgyûlés! A kiszámíthatóságot, a stabilitást szolgálja a törvényjavaslatnak az a rendelkezése is, amely középtávú agrárprogram országgyûlési megtárgyalását kezdeményezi. Az elõzõek során elmondottak logikájából, de a nemzetközi gyakorlatból is az következik, hogy a hatékony mezõgazdasági termelés számára több évet felölelõ programra van szükség, amely tisztázza a piaci célokat, ebbõl kiindulva kapaszkodókat nyújt a termeléspolitika formálásához, az eszközrendszer mûködtetéséhez. Ezt az új intézményt igen fontosnak tartjuk abból a szempontból is, hogy egy konzisztens program kialakítására ad módot a legszélesebb körû szakmai és társadalmi részvétel mellett. Megalapozott és jogi értelemben is tisztázott agrárprogramra pedig egyebek mellett azért is van szükség, mert hazánk az eljövendõ esztendõkben intenzív tárgyalásokat folytat elõreláthatólag több nemzetközi szervezettel, köztük az Európai Unióval is. A tárgyalásokért felelõs kormány és a tárgyalódelegáció számára az alkupozíciókat a programban rögzített elvek, tételek jelentik majd.
Szorosan illeszkedik az elõzõkhöz a földmûvelésügyi miniszter évenkénti beszámoltatása, hiszen ezáltal mind a kormány, mind pedig az Országgyûlés közvetlenül értesülhet a nemzetgazdaság egyik legfontosabb ágazatának helyzetérõl, gazdasági folyamatairól, a mezõgazdasági termelõk jövedelmének alakulásáról és a falvak sorsának változásáról. Ahhoz, hogy megalapozott program készülhessen, hogy az éves jelentés alapos, részletes és átfogó lehessen, a ma létezõnél sokkal jobb információs rendszerre van szükség. Ez a törvény kötelezettséget tartalmaz a kormányzat és az agrártermelõk számára, hogy közösen építsenek fel egy hatékony, jó információs rendszert.
Kinek áll ez érdekében? Nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy minden érintettnek érdekében áll. Az adófizetõ polgárnak azért áll Brdekében, hogy lássa, tudja, az õáltala befizetett forintokat mások, az arra rászorulók hogyan használják fel, az agrárvállalkozók is érdekeltek ebben, hiszen a kiépítésre kerülõ információs rendszer végre megbízható információhoz juttatja õket a piacról, az értékesítési viszonyokról, egyes termékek költség- és jövedelemadatairól, ezáltal tehát pontosabban, felkészültebben alapozhatják meg vállalkozásaikat. A kormánynak is érdekében áll, hiszen a kormányzat feladatait, intézkedéseit nagyobb szakmai megalapozottsággal láthatja el, hozhatja meg.
Többen felvetették, hogy törvényi garanciák szükségesek az információt adók számára, az agrárinformációs rendszer kiépítését is azon jogszabályi és alkotmányossági elvek alapján lehet elvégezni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Agrárjelenünk egyik neuralgikus pontja a versenysemlegesség kérdése: ki juthat támogatáshoz, kinek jár az adókedvezmény? A törvénytervezet magasabb jogszabály szintjén kimondja, hogy támogatás igénybevételére minden mezõgazdasági vállalkozási, illetve üzemforma jogosult, amennyiben eleget tesz a szakmai feltételeknek, a családi gazdaság éppúgy, mint a szövetkezeti társas vállalkozás vagy a mezõgazdasági társaság. A törvényjavaslat az eddigi tapasztalatokat felhasználva a fiatal gazdálkodók indulási esélyeinek javítását kezdeményezi gazdasági megerõsítésük révén, annak érdekében, hogy versenyképessé válhassanak.
Agrárvalóságunk másik feszültséggel terhes jelensége a kisméretû gazdaságokat mûködtetõ, sok esetben kényszervállalkozó vagy munkanélküli, esetleg kisnyugdíjas termelõk nagy csoportja. Mind az agrárprogram vitája, mind pedig a törvénytervezet - ezt összefoglalva -
arra az álláspontra helyezkedik, hogy számukra a mezõgazdasági termelésben való részvétel fontos. Fontos az önellátás és az esetenkénti árutermelés, a kiegészítõjövedelem-szerzés szempontjából. Megkülönböztetett gazdaságpolitikai megközelítésre van szükség, amelynek elsõsorban a szociálpolitikai eszközök alkalmazhatóságára kell irányítania a figyelmet.
A törvénytervezet felsorolja a legfontosabb agrártámogatási jogcímeket, errõl már volt szó a mai nap. Erre véleményünk szerint azért van szükség, mert a jelenlegi mûködés és a jövõbeni fejlõdés szempontjából a legfontosabb támogatási eszközök kötelezõ erejû mûködtetését tartalmazza a törvényjavaslat.
Nem kétséges elõttünk, hogy a törvény távolról sem old meg minden problémát, sõt azt is megkockáztathatjuk, hogy kevesebbet ad, mint amennyit elvártak, legalábbis az agrártermelõk körében ez a vélemény. Ugyanakkor úgy látjuk, hogy több fontos rendelkezésével a továbblépés, az építkezés feltételeit teremti meg, tehát nem nélkülözhetõ. Nyilvánvaló, hogy újabb törvények megalkotására vagy törvények módosítására van szükség, a fejlett országok gyakorlatának megfelelõen. A mai gazdasági viszonyok között ilyen kerettörvény megalkotására nyílott lehetõség.
Javasoljuk, hogy a parlament éljen ezzel a lehetõséggel, és a törvény megalkotásával alapozza meg az agrárszabályozás továbbfejlesztését s ezzel az agrárgazdaság fejlõdését. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)