BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Aki hallgatja ezt a vitát, nem biztos, hogy közelebb jut a törvénytervezet megértéséhez, nem biztos, hogy többet tud róla, mint annak elõtte tudott. Az, hogy különbözõ vélemények hangzanak el, természetes. De az, hogy valakik egy törvénytervezetbõl egészen mást olvasnak ki, mint ami benne van, ez több mint meglepõ. Én ezért csak azt tudom javasolni mindenkinek, és ezt a tévénézõknek mondom, akit érdekel a mezõgazdaság jövõje, és aki érdeklõdik az iránt, hogy mi van ebben a törvényben, egyszerûen fogja a törvényt, és olvassa el, mert csak úgy jut közelebb a megértéshez - csak úgy tud többet meg a kormány terveirõl, mert már világos: ebbõl a vitából nem. Egyébként tanulságos olvasmány, nem hosszú, három jó oldal és kilenc paragrafus, tehát pár perc alatt elolvasható. Én csak azt tudom ígérni, hogy a tényekre szorítkozom, és azoknak próbálok segíteni, akik elolvasták a törvénytervezetet, hogy legalább tudják azt, hogy a jelen helyzet hogyan alakult ki.
Az elõttünk fekvõ, "Törvényjavaslat az agrárágazatról" címet viselõ elõterjesztés preambulumában a következõ olvasható, szó szerint olvasom: "Az Országgyûlés annak érdekében, hogy a magyar agrárgazdaság hosszú távra szóló és széles körû közmegegyezésen alapuló fejlõdését elõsegítse, alkotja meg ezt a törvényt." Tehát "széles körû" és "közmegegyezés".
Való igaz, hogy a mezõgazdaság helyét, szerepét, fejlõdését meghatározó törvényre szükség van. De az a széles körû megállapodás, amirõl önök beszélnek, nem volt. Ezt mindjárt az elején le kell szögezni. Ilyen nem volt, ezt az elõterjesztõ belegondolta ebbe a törvénytervezetbe - de ettõl ez még nem volt!
A nemzeti agrárkerekasztal-tárgyalások elején látszott, hogy a kormány tulajdonképpen csak tárgyalni akar, igazándiból megállapodásra nincsen szüksége, vagy kevésbé van szüksége, és végül nem is lett. A tárgyalásra végig, amíg egyáltalán azon érdemes volt részt venni, az egyet nem értés volt a jellemzõ. Lényegi kérdésekben nem volt megállapodás.
Mindjárt az elején beleütköztünk abba a kérdésbe, hogy nemzeti agrárprogram kell-e elõbb vagy törvény. Az ellenzék, azt hiszem, teljesen logikusan, azt javasolta, hogy elõször alkossuk meg a nemzeti agrárprogramot, és ennek végrehajtására szülessen meg a törvény. A kormány ezt teljesen fordítva gondolta, és úgy is cselekedett: elõbb a törvény, utána a program. Én ezt nem tartom helyesnek. Amikor viszont kiderült, és ez hamar kiderült, hogy a kormány be kívánja terjeszteni a földtörvény módosítási javaslatát, amirõl most éppen a népszavazás is szól, akkor az MDF és a többi ellenzéki párt is úgy gondolta, itt már nem nagyon van mirõl tárgyalni.
Hogy ezek után ebben az elõterjesztésben, amit augusztusban terjesztett be a kormány, egy széles körû megegyezésrõl beszél, több mint meglepõ. A hallgatóknak, tévénézõknek mondom a könnyebb eligazodás végett, hogy némi adat van a birtokomban, ami igazolja azt, hogy amit mondok, az nem valótlanság.
A nemzeti agrárkerekasztal koordinációs fórumának 1997. június 11- ei tárgyalásán a jegyzõkönyv 17. oldalán a következõ olvasható: "Ezután a fórum egyhangú szavazással meghozta határozatát. (71/97. számú határozat) A nemzeti agrárkerekasztal koordinációs fóruma megerõsíti, hogy a külföldiek földtulajdonlását, termõföldszerzését a továbbiakban sem támogatja. Hitelesítõk: dr. Gombos András, SZDSZ; Magyar József, Agrárkutató Intézmények Országos Szövetsége." Tehát egyhangú kormánypárti szavazással történt a döntés. Ezek után júliusban a kormány beterjesztette azt a törvénytervezetet, ami viszont ezt a tulajdonszerzést megengedi! (Dr. Nagy Frigyes: Nem igaz! Nem engedi meg!) Emiatt kell most népszavazást tartani.
Továbbmegyek. Szintén a nemzeti agrárkerekasztal koordinációs fórumának május 28-án kelt jegyzõkönyve szerint a fórum el kívánt fogadni egy hat pontból álló megállapodást. A szavazás elõtt vita kerekedett, ahol Gombos András a következõt mondta: a koordinációs fórum kérje fel a kormányt, hogy az Agrárgazdasági Kutató Intézettel dolgoztassa ki a konszenzusok mentén - tehát õ konszenzust látott - a nemzeti agrárprogramot. Nacsa János, MSZP, azt javasolta: három hét múlva hívják össze a fórumot, amelynek egyetlen napirendi pontja a nemzeti agrárprogram kialakításának ütemterve lenne. Így látták kormánypárti oldalon.
Ezek után az FM képviselõje jelezte, idézem: "a kormányzat részérõl nem tudja vállalni az eltérõ vélemények szakértõi anyagának elkészítését". És szintén szó szerinti idézet következik a jegyzõkönyvbõl: "Ezután a fórum szavazott a javaslatról, azonban a kormány képviselõjének ellenszavazata okán ez nem vált határozattá." Tehát a kormánypárti politikusok ködösítése után a minisztérium józan eszû bürokratájának kellett megmondania: kérem, a király meztelen, itt nincs konszenzus, erre nem lehet alapozni semmit.
Ennek alapján azt hiszem, teljesen érthetõ volt, hogy az ellenzék nem látta lehetõségét annak, hogy a gödöllõi tanácskozáson részt vegyen, és ott az ellenzéki kerekasztal nem is jelent meg.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ez volt tehát az önök által emlegetett széles körû megegyezés.
Ezek után lássuk a törvénytervezetet részletesen! Nem tart sokáig.
Az 1. §-hoz fûzött részletes indoklás szerint a törvény meghatározza az agrárgazdaság központi költségvetésbõl évente fordítható támogatásának nagyságát. Ehhez képest a törvényszöveg úgy rendelkezik, hogy az agrárgazdaság közvetlen céljaira, az 1998. évi bázishoz viszonyítottan a bruttó hazai termék - GDP - évenkénti növekedési ütemével arányosan növelt összegû támogatást lehessen fordítani. Tekintettel viszont arra, hogy mind ez ideig nem ismerjük, hogy mennyi lesz 1998-ban a mezõgazdaság támogatottsága, azt hiszem, ez a javaslat semmiféle konkrétumot nem tartalmaz, és semmiféle olyan ígéret nincs benne, amit mi el tudnánk fogadni.
(13.00)
Arról a sokat emlegetett, a miniszterelnök úr által is népgyûléseken sokat hangoztatott 2,5 százalékról, ami a GDP-bõl a mezõgazdaságnak kellene hogy átirányításra kerüljön, szó sem esik ebben az elõterjesztésben, tehát itt konkrétum nincs.
A 2. § kötelezõvé teszi a kormánynak, hogy az agrárgazdaság helyzetérõl évente beszámoljon az Országgyûlésnek. Sajnos, arról viszont egy árva szó sincs az elõterjesztésben, hogy mi van akkor, ha az Országgyûlés ezt a beszámolót nem fogadja el, mi történik akkor, ha az Országgyûlés nem tartja kielégítõnek a kormány beszámolóját.
A 3. § az agrárgazdaság fõbb célkitûzéseit fogalmazza meg, a 4. § pedig elõírja a kormánynak azokat a szempontokat, amelyeket az agrártámogatási rendszer kialakításakor biztosítania kell. Sajnos, minden törvényi megfogalmazásban elvárható konkrétum nélkül teszi meg mindezt. Idézek néhány gondolatot: például a gazdaság emberi erõforrásainak fejlesztése, az agrárinnováció segítése, az agrárjövedelmek növekedjenek és stabilizálódjanak. Azt hiszem, ilyen megfogalmazás esetleg egy kormányhatározatban vagy tervben, vagy célkitûzésben szokott volt lenni, de semmiképpen nem törvényben, és nem kérhetõ számon.
Az 5. §-ban a)-tól h) pontig sorolja fel a tervezet az elemeket, amelyeket a kormány támogatni kíván, a piacra jutástól újra az emberi erõforrás fejlesztéséig - mondom, a)-tól h) pontig. Ezek után viszont, mivel elég széles körû a dolog, aki olvassa a tervezetet, inkább arra gondol, hogy vajon mi az, amit nem akar támogatni a kormány ebben az elõterjesztésben. A kormány úgy véli, hogy nem kell támogatnia a környezetvédelmet, a szaktanácsadást, a kutatást, az oktatást. Mindazok, amik az EU-csatlakozás sikerét erõsen befolyásolják, valamilyen oknál fogva nem kerültek bele, tehát a kormány nem kívánja ezeket támogatni. Ebbõl adódóan, azt hiszem, nem kell mondanom, ez így nem elfogadható.
A 6. § az agrár-szakigazgatásról rendelkezik, rendkívül szûkszavúan. Kimondja, hogy ki kell alakítani az európai követelményeknek megfelelõ agrár-szakigazgatást. Ezt csak üdvözölni lehet természetesen, de vele párhuzamosan szeretném fölhívni a figyelmét, hogy az 1005/1995. számú kormányhatározatban elõírt megyei közigazgatási átszervezésrõl végképp le kellene mondani. Ki kellene jelenteni, ha a kormány ezt így gondolja, hogy rossz volt az akkori elképzelése a kormányzatnak, a kormány ki akarja javítani a hibát, az állandó leépítések után minõségi fejlesztést akar ezekben a szervezetekben, és ehhez biztosítja az eszközrendszert. Sajnos, ezt sehol nem látom.
A 7. § valóban konkrét és igen fontos rendelkezést tartalmaz, és kimondja: az agrárgazdaság megalapozott irányítása, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeinek teljesítése érdekében állami adatbázist kell létrehozni és mûködtetni, ennek érdekében a kormány teljes körû mezõgazdasági összeírást rendel el. Helyes! Csak azt tudom mondani, hogy helyes, viszont azt is tudnia kell a kormányzatnak, hogy ha hiteles adatokhoz akar jutni a mezõgazdasági összeírás alkalmával, akkor végleg el kell döntenie azt, hogy hosszú távon mit akar és milyen adórendszert akar. Ugyanis ha valaki beszél mezõgazdaságban érdekeltekkel, minden ilyen kezdeményezést rendkívül viszolyogva, ellenszenvvel fogadnak, ugyanis félnek. Nyugodtan félhetnek, mert akkor, amikor szinte hetente röppennek fel hírek vagyonadóról, vagyonnövekmény-adóról, a kistermelés adókörbe vonásáról, esetenként földadóról, addig a gazdák nem szívesen szolgáltatnak adatokat. Azt hiszem, ezt mindenképpen figyelembe kell vennünk.
A 9. § felhatalmazná a kormányt az agrártámogatások igénybevételének szabályozására, a földmûvelésügyi minisztert pedig arra, hogy az agrártámogatások feltételeit részletesen kidolgozza, az egyes költségvetési ágazatok között átcsoportosítson, az agrártámogatások igénybevételérõl pályázatot írjon ki. Félõ, hogy a parlament ezzel az átruházással olyan feladattal bízná meg immár parlamenti döntés alapján a kormányzatot, amelynek az elmúlt években a legkevésbé tudott megfelelni. Ez volt - mármint az agrártámogatások kérdése - a legbetegebb pontja a kormány, illetve a minisztérium mûködésének. Emlékezzünk csak arra, hogy három évvel ezelõtt három hét alatt omlott össze a mezõgazdasági támogatási rendszer, tavaly le kellett szállítani a támogatás mértékét menet közben, mert rosszul mérték föl a lehetõségeket, az idén - és ez most szó szerinti idézet miniszter úrtól - az 50 milliárdos összegnek több mint 80 százaléka elfogyott az elõtt, mielõtt a pályázatokat be lehetett volna adni. Ezután félõ dolog, rendkívül félõ, hogy ennek a feladatnak a kormányzat nem nagyon tud megfelelni.
Tudom - már itt elhangzott -, hogy a német rendszert használta mintául a kormányzat, de ne felejtsük: 42 évvel ezelõtt, 1955-ben hirdették ki ezt a törvényt a törvénytárban, és hatévi tárgyalás elõzte meg. Azt hiszem, találhatott volna a kormányzat néhány jobb mintát is, mint ezt. Köszönöm! (Taps az ellenzék padsoraiban.)