IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A jövõ magyar szõlõtermelése és borászata meghatározott, szorosan szabályozott útra kerül a bortörvény megalkotásával és a hegyközségek aktív szerepvállalásával. Nekünk, törvényhozóknak kötelességünk, hogy lehetõségeink és képességeink szerint elemezzük a törvény várható hatásait, befolyását az ágazat fejlõdésére, életképességére.
Mint kereszténydemokrata és a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának tagja elsõsorban azt a kérdést vizsgálom, hogy a szõlõtermelõ mint a borágazat alappillére milyen helyzetbe kerül, milyen lehetõségek nyílnak meg számára, nem rak-e elviselhetetlen, bürokratikus és anyagi terheket vállára ez a törvény.
Mindjárt felmerül egy kérdés, amelyet a törvény nem vesz figyelembe, nevezetesen, kinek milyen arányban függ az egzisztenciája, esetleg egész családjának megélhetése a szõlõtermelés jövedelmezõségétõl. Nincs ilyen statisztika, nem is lehet cikkelyekbe foglalni az így kibukkanó esetleges érdekkülönbségeket, de az egész gazdasági környezetet kell úgy szabályozni, vagyis úgy élni hagyni, hogy a szõlõtermelés - éghajlati adottságainkat is figyelembe véve - kifizetõdõ legyen.
A szõlõkultúra telepítési költségei, magas élõmunkaigénye, érzékenysége megköveteli a kiszámíthatóságot. Borexportunk, beleértve az ide látogató külhoniak által elfogyasztottat is, országképünk gazdaságához, kulturális színvonalához nagyban hozzájárul. A turisztikai iparág fontos eleme, mint ilyen megérdemli, esetenként megköveteli az állami szubvenciót, a kielégítõ fejlesztési forrás rendelkezésre bocsátását.
Természetesen idetartozik az eredetvédelem, a minõségvédelem érdekében megtett feladatok szükséges pénzügyi támogatása. Világosan kell látni, hogy egy alacsonyan szervezett struktúrából, ahol a kialakult állapotoknak jelentõs haszonélvezõi vannak, jelentõs energiabefektetés szükséges, hogy egy magasabban szervezett, új érdekviszonyokat is létesítõ struktúra létrejöjjön, illetve ennek létrehozásához ez az energiabefektetés létrejöjjön. Természetesen ez az energiabefektetés elsõsorban a kormányzat részérõl pénzügyi befektetést jelent, hogy ez a pénzügyi befektetés generálja azt a szellemi kapacitást, azt az élõmunkát, amely létrehozza ezt az új struktúrát, amely mûködtetni képes az új rendszert.
Ezen a területen jelentõs hiányosságok mutatkoznak. Kötelezõ érvénnyel hoztuk létre a hegyközségeket, de a mûködésükhöz feltétlenül szükséges végrehajtási utasítások késtek. A beígért anyagi támogatás nem érkezett meg, a jelenlegi is a szükséges 300 millió forint helyett mindössze 70 millió forint. Ennyi van ugyanis a '98. évi költségvetésben beállítva.
A szõlõtermelõ magára van hagyva, sokkal nagyobb mértékben ki van szolgáltatva a piac hullámzásának, mint bármely hagyományos piacgazdasági bortermelõ ország szõlõtermelõje. A fentieket magunk elõtt kell látnunk, hogy a jelenlegi törvényalkotásból ne a bennfentesek játéka, rejtett monopóliumok kialakítása legyen, hanem a szõlõ-borágazat nemzeti érdekeket szolgáló talpra állítása, a szõlõtermelõ megbecsülésén keresztül.
A bortörvényt vizsgálva az szerkezetében megfelel a követelményeknek, de kidolgozottsága, tévedései jelenlegi formájában nem teszik alkalmassá a bevezetésre. Sajnálatos ez, mert a szakma képviselõi, a felállt hegyközségi szervezet ideális partnere az érdemi törvényalkotói munkának, hiszen a saját bõrükre megy a játék.
(14.10)
Remélhetõleg módosítójavaslat-csomagokkal javíthatók lesznek a hibák, és az új törvény lehetõvé teszi a szõlõ- és bortermelés, a - forgalmazás átfogó, keretjellegû szabályozását, a minõség és az eredetgarancia teljes körû megvalósítását, biztosítani tudja az ágazat európai uniós harmonizációjának jogi hátterét és a magyar szõlõtermelés és borászat értékeinek, érdekeinek a védelmét. Úgy gondolom, hogy a miniszteri expozé bizalmat adott arra, hogy a kormányzat ezeket a javaslatokat megfelelõ érzékenységgel és empátiával kezeli, s úgy gondolom, hogy a mezõgazdasági bizottság is ennek a szolgálatába fog állni.
Részleteiben nézve néhány kérdést vetek fel, melyek elsõsorban a végrehajthatóságot érintik, és elsõsorban a hegyközségek vonatkozásában. Ilyenek az érintettek körét szabályozó szakaszok, nevezetesen a szõlõültetvény meghatározásánál az 500 négyzetméterre való leszállítás. Ez véleményem szerint alacsony. Magyar viszonylatban, különösen a borvidékek döntõ többségénél, ez olyan kiskerti jellegû terület, amelyet nem fog tudni kezelni a hegyközség. Természetesen ez sok vonatkozásban indokolható. Statisztikai szempontból szükséges, hogy az ország szõlõültetvényeinek a számbavehetõsége megtörténjen. A '30-as években nemcsak az 500 négyzetméternél nagyobb szõlõültetvényeket, hanem gyakorlatilag minden gyümölcsfát számba vettek az országban. Ilyen szempontból természetesen elõny, hogy ez az érték alacsonyabb. Indokolható ez az EU-csatlakozási kérdéskörrel is, hogy a magyar aktív szõlõfelületet mindenképpen nagyobbnak tüntessük fel. Véleményem szerint jelen pillanatban fölösleges ezzel a változtatással terhelni ezt a törvényt, maradhatna az 1500 négyzetméter.
Nagyon adminisztratív ízû az új hegyközség alakítása egy településen, amely az 500 hektárról 1000 hektárra teszi azt az árutermelõ szõlõültetvényt, amelynél új hegyközség alakítható. Meg kell gondolni, hogy szükséges-e ezt a beavatkozást jelen pillanatban megtenni.
A felvásárlásra vonatkozó évi 7 mázsa szõlõ vagy 8 hektó bor meghatározás Hegyalján sok is lehet, máshol pedig nevetségesnek tûnhet. Célszerûbb volna ezt is a hegyközségre bízni, és 1-20 hektoliter közötti intervallumban meghatározni keretjelleggel.
A hegybíróság bevezetése fokozza a rendszer rugalmasságát. Üdvözlendõ a javaslat, mindenképpen támogatandó.
A bortörvény szigorúan tételes kritikájától eltekintek, ismerve a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa által jóváhagyott módosító javaslatok tömegét és a miniszteri expozéban elhangzottakat. Néhány kérdés azonban így is felmerül. A szõlõkataszter szerinti III. osztályú területen hogyan lehet biztosítani a borászati infrastruktúrát, ha a törvény kizárja ennek létesítését. Ez egy nagyon lényeges kérdés elsõsorban az alföldi borvidékek vonatkozásában.
Miért kell a borkülönlegességeket palackos érleléskor is évente minõsíteni? Valószínû, hogy egyszerû konszenzus alapján kiküszöbölhetõ ez a felesleges mûvelet, hiszen ha egyszer egy különleges minõségû bort minõsítettek az egyik évben, nem valószínû, hogy az az érlelés idején rosszabb lesz, vagy olyan feltételek közé kerül, hogy az értékesítésbe nem vonható be. Az eladásból vagy egyéb fogyásból eredõ kérdéseket az adminisztrációban természetesen rendezni kell.
Jó-e bemerevíteni a tokaji borkülönlegességeket törvényi szabályozással? Vagyis azt a kérdést teszem fel, hogy szükséges-e ilyen mélységig törvényben szabályozni ezeket a borkülönlegességeket.
Felmerül a kérdés, hogy ez mindenképpen egy merevséget idéz elõ az ott elõállított borkülönlegességek tekintetében. Ismert a világpiaci tendencia, hogy egyre fantáziagazdagabbak az egyes borvidékek a különleges borok létrehozásában. Úgy gondolom, hogy mindenképpen teret kell adni a Magyarországon is tapasztalható ötletgazdagságnak, annak a kreativitásnak, amely ezen a területen megnyilvánul a különleges borok létrehozása tekintetében. Természetesen bizonyos termékeket, amelyek esetleg több évtizedre vagy több évszázadra is visszatekintenek, védeni kell, de nem biztos, hogy ennek törvényi szabályozást kell adni.
Nagy kérdés még, hogy hogyan fog megbirkózni a jelenlegi szabályozás a zárt borvidék kialakításának kérdéseivel, hiszen a törvényben nem látszik elég jó harmónia a palackozás viszonylag szigorú feltételeivel és arra, hogy a borvidékeken belül történjen meg ez az esetleges palackozás, hiszen ennek financiális kérdései is vannak. Ha azt nézzük, hogy a palackozás kritériumait hogyan tudja egy ilyen feladatot felvállaló kisebb gazdaság biztosítani, akkor nagyon sok kérdés felmerül ezen a területen.
Mindenképpen azt javaslom, ragaszkodjunk ahhoz, hogy a bizonyítványok és azok a garanciák, amelyeket a bor minõségével, eredetével, illetve a szõlõ eredetével szemben támasztani kell, legyenek megalapozottak, egy adott helyrõl származtathatóak, és mindig a legközvetlenebb helyrõl, tehát a hegyközségtõl származzanak ezek az alapadatok, amelyek védve legyenek - és ez adja a garanciát.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyûlés alelnöke
foglalja el.)
Nem szerencsés az a megoldás, ha késõbb próbálunk ezekre az alapadatokra még bizonylatokat és olyan szabályozásokat építeni, amelyek pontosan az alapadatok megbízhatóságát kérdõjelezhetik meg. Kevés adattal és biztos adattal érdemes dolgozni, hogy a termelõk is eligazodjanak benne, és az egyszerûsége miatt meglegyen az az empátia érzése is a szõlõ- és bortermelõnek, hogy érdemes ezzel foglalkozni, az eredetvédelem és a minõségvédelem igenis meghozza az üzleti hasznot is, s akkor bizonyosan nem lesz ennyi problémánk a jövõben a borhamisítással és az egyéb, ezen a területen tapasztalható visszaélésekkel.
A magam részérõl mindenképpen üdvözlöm, hogy végre sor került a bortörvény megalkotására.
(14.20)
Remélem, hogy a módosító javaslatokkal olyan törvény születik, amelyet a szõlõtermelõk is örömmel fognak az alkalmazásba venni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)