DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! A sors kegyetlen, és fintora az, hogy éppen én vagyok a vezérszónok. Ez a hely Karakas János képviselõtársamat és barátomat illetné meg, aki egyébként nemcsak hogy kertész és hegyközségi tag, de még nagyon jól ért a borhoz is. Az új bortörvény és a hegyközségi törvény módosítása általános vitájának megkezdésén azonban õ személyesen nem vehet részt, köszönhetõ ez egy figyelmetlen gépkocsivezetõnek, aki elütötte a gyalogátkelõhelyen. Jobbulást kívánok neki, és engedelmükkel hozzászólásomat azért az õ írásos véleménye alapján teszem meg.
Tisztelt Ház! Ez a két törvényjavaslat rangos tagja az Országgyûlés õszi ülésszakán megtárgyalandó, és reményeink szerint - a Magyar Szocialista Párt frakciójának reményei szerint - elfogadandó fontos agrártörvényeknek. Beleillik abba a sorba, amely a fejlett és megújuló agrárgazdaság törvényi keretfeltételeit igyekszik egyre pontosabbá és az Európai Unióhoz is igazodóvá tenni.
Nagy Frigyes miniszteri expozéjában is elmondta, hogy a jelenleg hatályos szõlõ- és borjog alapja egy 30 éves törvényerejû rendelet, valamint egy 20 éves MÉM-rendelet. Ezt nevezi a szakma a bortörvénynek. Hatálybalépésük óta a szõlõtermesztésben és a borgazdálkodásban is óriási változások történtek. A kárpótlással és a vagyonnevesítéssel többszörösére nõtt az érdekeltek köre. Nagyságrenddel több a szõlõültetvény-tulajdonos, a régi nagy borászati üzemek helyett - illetve hála istennek, mellettük - új borászatokat hoztak létre.
Változott a piac is. Úgy tûnik, hogy a külpiaci átrendezõdéssel mára már meg tudtak birkózni az érdekeltek. Ebben vélhetõleg igen komoly segítséget jelentett az agrár-marketingcentrum borprogramja is, de a belpiacival, úgy tûnik, hogy nem. Sajnos, a feketegazdaság is betüremkedett a szakmába. Az idõközben meghozott törvénymódosítások, mint például az elõbb említett értelemben vett bortörvény módosítása vagy a büntetõ törvénykönyv módosítása, az egyre szigorodó hatósági ellenõrzések, eljárások sajnos, együttesen sem voltak képesek a tisztességtelen borászati tevékenységet folytatók visszaszorítására.
A bor viszont bizalmi termék. Vissza kell szereznünk, és meg kell õriznünk - elsõsorban a tisztességes, becsületes termelõk érdekében -
a magyar bor jó hírnevét, de ehhez hathatós lépéseket kell tennünk. Emiatt is szükséges az új bortörvény. Emiatt szükséges az alig kétéves hegyközségek megerõsítése a hegyközségi törvény módosításával, de magába a szõlõ- és borjogba is bele kellett fogalmazni a hegyközségek eddig ott meg nem fogalmazott jogkörét. A szõlõtermesztés, borászati tevékenység és forgalmazás feltételeinek szigorítása az elõbbiekbõl is kitetszõen elodázhatatlan.
Az új bortörvénynek természetesen számolnia kell az Európai Unióhoz való integrálódásunk követelményeivel is. T/4760. számú, a szõlõtermesztésrõl és borgazdálkodásról szóló törvényjavaslat ezeknek a feltételeknek igyekszik eleget tenni. Az érdekeltek - errõl itt már volt szó: termelõk, forgalmazók, kutatók - véleménye szerint pontosításokkal ez az elõterjesztés eleget tehet elvárásaiknak. Nem is mondhatnának mást, hiszen tényleg kezdettõl fogva aktív részese a szakma e törvény kidolgozásának.
Közbevetõleg, én magam Akasztó községben is gazdákkal tárgyaltam a bortörvénytervezet szabályairól. Megerõsítették, hogy ez egy igen szigorú minõségi követelményrendszert tartalmazó törvény. Fölvetették természetesen õk is a harmadosztályú szõlõkataszteri besorolás kérdését, valamint igen figyelemre méltó átmeneti javaslataik voltak a magasabb követelményre való áttérés vonatkozásában.
Szakértõi csoportok vitatták a törvény fontosabb elemeit. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának összefogásával egy szakértõi csoport próbálja elkészíteni azokat a pontosításokat, amelyek a borvidéki hegyközségi tanácsoktól, egyéb intézményektõl és szervezetektõl érkeztek. Ezek az információk, melyeknek egy része - vagy talán többsége - helyi fórumokon született, természetesen nem lehet mentes a helyi érdekektõl, lobbyktól sem. Ezeket külön ki kell szûrni. Erre szolgált jó például szeptember 12-én a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának kibõvített ülése, amelyen csaknem valamennyi párt - a Magyar Szocialista Párt természetesen - képviseltette magát. Itt alakult ki az a módosítóindítvány-csomag, amihez a mezõgazdasági bizottságban kialakított egység alapján a bizottságban képviselt pártok vélhetõleg -
és bízom benne - nevüket adják, megteremtve ezzel azt a tárgyalási nyugalmat, amely egy ilyen fontos törvényjavaslat elfogadásánál meggyõzõdésünk szerint elengedhetetlen.
E konszenzus alapján, amely a mezõgazdasági bizottságban alakult ki, már úgy érzem, joggal kérhetjük egymástól, képviselõtársaim, az önmérsékletet, ami a szakma számára egyúttal javaslataik egyértelmû befogadását is jelentheti.
Örülök annak, közbevetõleg, hogy az ellenzéki és a kormánypárti mezõgazdasági bizottsági tagok egységesen javasolták, alakuljon egy olyan munkacsoport, amely a beadott egyéb módosító indítványokat a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa szakértõinek bevonásával még külön véleményezi, és ez alapján igyekszik befolyásolni mind a bizottsági, mind pedig a plenáris munkát. Ha minden ezek szerint a tervek szerint megy, meggyõzõdésünk, hogy ez a szakmának, a kormánynak, az Országgyûlésnek is jót tesz, és reményünk van egy jó szakmai törvény elfogadására.
A törvény fontosabb elemeire érdemes kitérni, remélem, hogy a vitában mások is megteszik ezt. Elhangzott, hogy a hatályos szabályozással szemben igen fontos újdonság, hogy a preferált célokhoz garantálja az állam támogatását. Nyilván nem érdektelen az agrártörvény elfogadása sem ebbõl a szempontból.
A bortermelést illetõen igen szigorú minõségi követelményeket állít: a normativitást fokozza; a szabályozás-technikában közelít az uniós joghoz; fontos hatásköröket ad a hegyközségi szervezeteknek; szigorú szankciókat rendel el az elõírások megszegése esetére. Nem árt hangsúlyozni: üzem idõleges bezárása, mûködési engedély visszavonása, minõségvédelmi bírság vannak a tárházban.
Nem lehet elégszer elmondani, a forgalomba hozatal szabályai körében rendelkezik a törvényjavaslat a származási bizonyítványról, valamint az állami ellenõrzõjegyrõl. A származási bizonyítvány közelmúltban - közbevetõleg: éppen Karakas képviselõtársam indítványára - megalkotott szabályai beépülnek ebbe a javaslatba is, s ezáltal lehetõvé válik, hogy minden termék ellenõrzött származású legyen, illetve hogy azonosíthatatlan, ültetvényháttér nélküli termék ne kerülhessen forgalomba.
De arra is szeretném a figyelmet felhívni, hogy hiába a szakmai, parlamenti konszenzus, ha nem sikerül a törvényben foglaltaknak érvényt szerezni. Legtöbbet a közvetlenül érdekeltek tehetik a törvény betartásával és betartatásával.
(14.30)
Sokat segíthetnek a hatóságok, fogyasztóvédelmi szervezetek a hatékonyabb ellenõrzéssel, szankcionálással, különösen a termékpálya utolsó szakaszán, a fogyasztóhoz jutásnál, magyarán a kocsmák, borkimérések ellenõrzésével. Ehhez persze költségvetési forintok is kellenek, ami majd a költségvetés vitájában fog eldõlni.
Néhány szó a T/4761. számú hegyközségi törvény módosításához:
Az alig több mint kétéves hegyközségek eddig is bizonyították, milyen fontos szerepük van az ágazatban. A kezdeti ellenérzések után ma már sokkal inkább annak a tanúi lehetünk, hogy a hegyközségek még inkább szaporodnának is. Az eredet- és a minõségvédelem alappillérei, meghatározói egy szõlõskert vagy akár egy borvidék termelési színvonalának, kultúrállapotának. Azért, hogy az árutermelés minél szélesebb körét lefedhessék a hegyközségek, szükséges, de mint hallottuk, mértékében még vitatott az árutermelõ szõlõ minimálterületének leszállítása, szükséges a szervezet mûködési szabályainak korrigálása, tisztázni kell a kamarához és a terméktanácshoz való viszonyt. A javaslata a törvénynek, már ami a kamarákat illeti, úgy tûnik, mindenki számára elfogadható, de az utóbbinál - a terméktanácshoz való viszonynál - vita várható.
Többen vitatják, hogy a hegyközségek kellõ infrastruktúra híján eleget tudnak-e tenni a terméktanácsi feladatoknak. Ahhoz, hogy a megnövekedett feladatnak eleget tudjanak tenni, átmenetileg néhány évig költségvetési támogatás szükséges, melyre ez úton is szeretném fölhívni a tisztelt Ház és a kormány figyelmét, hiszen ennek a kérdésnek a végére pontot kellene tenni.
Tisztelt Országgyûlés! A bor nem egyszerûen áru, hanem kultúra, eszenciája az emberiség társadalmi-gazdasági fejlõdésének. Aki a bor ellen vét, nem egyszerûen a fogyasztókat csapja be, hanem aláássa az ország, a nemzet tekintélyét és jövõbeni kilátásait. A bor alakítja az ország képét. Szõlõültetvény formájában az egyik legszebb tájképi elem, szüretként nemzeti önbecsülést formáló, látványnak sem utolsó hagyomány, italként - persze mértékkel - alkalmas arra, hogy megkönnyítse az emberek és népek közötti távolságok legyõzését. De a bor nemcsak áldás, hanem átok is lehet. Különösen, ha pancs, vagy ha csak nevében bor. Ezt a veszélyt is csökkenti ez a törvényjavaslat. Célunk az átlátható, ellenõrizhetõ, tiszta körülmények között elõállított, jó minõségû bor.
A most tárgyalandó két javaslat ezt tûzi ki célul. Mivel mind szakmai értelemben, mind célja értelmében elfogadható, sõt elõremutató, a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója támogatja mindkét javaslatot, természetesen a szükséges módosítások elfogadásával. A Magyar Szocialista Párt egyidejûleg támogatja azt a törekvést, ami a "Kárpát-medence övezet" minõsítés elnyerését célozza.
A törvényjavaslatok elfogadásához javaslom, fogadjunk meg egy népi bölcsességet, ami tulajdonképpen megállná helyét akár a tudományban, akár agrárpolitikai alapvetésként is. Így hangzik: a bor az ostobát is tudóssá teszi.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)