LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Nagyon remélem, hogy nemcsak a borban, de a bortörvényben is igazság lesz, és az igazság mûködni fog - az a valóság, amivel együtt élünk. Meggyõzõdésem, hogy a miniszter úr expozéja, a kormány elõterjesztése, a bizottságok vitái és a bizottságok által megfogalmazott vélemények, valamennyi eddig megszólaló ellenzéki és kormánypárti vélemény lehetõséget ad arra, hogy egy jó, megnyugtató bortörvény szülessen, és kedvezõen módosuljon a hegyközségi törvény.
A szõlõ- és a borkultúra Magyarországon sokkal több, mint egyszerûen a mezõgazdaságnak egy ágazata. A magyar történelmi borvidék a világ minden tájára exportált, és exportál már évszázadok óta. A bor - nemcsak a tokaji aszú - híressé tette Magyarországot messze földön is. A borkultúra kultúrát teremtett más területeken: ott, ahol szõlõt mûveltek, bort készítettek, számtalan eszközre volt szükség, ez kedvezett az ipar fejlõdésének nemcsak a magyar középkorban, késõbb is, ma is. A múlt században és ennek a századnak az elején az Alföldön a szõlõ segített a talajt megfogni, mûvelhetõvé tenni, és kenyeret, megélhetést adott és ad ma is.
A magyar bor hatalmas kincs, amely európai uniós csatlakozásunkkal újra az lehet, mint fénykorában. 1945 után ugyan elveszítettük hagyományos piacainkat, de a rendszerváltás óta eltelt években lassan visszaszerezzük õket. A szõlõ- és bortermelés mutatja talán a leggyorsabban, hogy mire képes a magyar gazda, ha hagyják kibontakozni tehetségét, évszázados hagyományait, ha saját gazdaságát mûvelheti. A tagi földek kiadása és a kárpótlás lehetõvé tette az egyéni szõlõbirtokok létrejöttét és megerõsödését. Ez többek között a történelmi borvidékeken a sikerek sokaságát hozta, és ez nemcsak a borok arany- és ezüstérmeit jelenti, hanem a gazdák anyagi sikereit és vele a magyar szõlõsgazda jó hírnevét a világban.
A szõlõ- és borgazdaság jogos kívánsága, hogy egységes törvény rendezze gazdasági viszonyait.
(15.00)
Szerencsére az exportpiacok biztosításának területén már leraktuk az alapokat 1993-ban és '94-ben, így Magyarország az Európai Unióval a bor kivitelével kapcsolatban szerzõdést kötött, amely 1998-ig érvényes. Tudnunk kell azonban, hogy az unióban folyamatosan csökkentik a bor termõterületét; 15-20 százalékos túltermelési többlet van az unió tagországaiban együttvéve, és ennek következtében hamarosan kezelhetetlen mennyiségû eladatlan borfelesleg halmozódik fel. A számítások szerint 2000-re 40 millió hektoliter borfelesleggel kell számolnunk.
Ennek következtében intervenciós rendszer mûködik az unió tagországaiban, amelynek egyik alapvetõ formája az ültetvény területi korlátozása. Az intervenció részben telepítési tilalommal, részben pedig az ültetvények kivágásának támogatásával, premizálásával mûködik. Tíz év alatt több mint 500 ezer hektár szõlõültetvényt számoltak fel az unió országaiban. Csak a spanyolok ez idõ alatt 221 ezer hektár szõlõültetvényt vágtak ki, de Franciaországban is több mint 100 ezer hektár ültetvényt semmisítettek meg. A telepítés pedig csupán évi 10 ezer hektár volt az unió egész területén. Látható tehát, hogy a bor- és szõlõtermesztés az unió számára rendkívül fontos és rendkívül érzékeny kérdés.
Nem vitás, hogy amikor Magyarország az unió tagja lesz, ránk is kiterjesztik a telepítési tilalmat, és számolni kell az ültetvény területi csökkenésével is. A gazdasági folyamatok következtében Magyarországon prémiumok nélkül is igen nagy mértékben csökkent az ültetvényterület az elmúlt évtizedben. Az 1980-as években 184 ezer hektár szõlõültetvény volt, ma pedig megközelítõleg 130 ezer hektár, tehát tíz év alatt csaknem 55 ezer hektár szõlõültetvényt számoltak fel a termelõk önként, a saját költségükre.
Ezzel párhuzamosan jelentõsen csökkent a szõlõtermelés mennyisége is: 837 ezer tonnáról 620 ezer tonnára. Szerencsére a hatékonyabb gazdálkodás következtében az átlaghozam növekedett. Számunkra most az is fontos, hogy az uniós belépésig ne kelljen a gazdáknak kényszerûségbõl felszámolniuk ültetvényeiket, mert az uniós tagságot követõen már egyszerûen nem lesz mód helyreállítani a megsemmisülõ szõlõ- és bortermelõ helyeket. Ma 1 hektár szõlõ telepítése megközelítõleg 3 millió forintba kerül, és ez az új ültetvény négy évig nem hoz hasznot. Ebbõl látszik: milyen nagy kár a kivágott szõlõért. Tudomásul kell vennünk azt is, hogy a kivágott ültetvényeket a belátható jövõben nem fogjuk tudni pótolni.
A szõlõtermesztésrõl és borgazdálkodásról szóló törvénynek elsõsorban a termelõi bázist kell megvédenie, elsõsorban a szõlõtermelõ gazdák érdekeit kell szolgálnia. Ez az egész ország gazdasági érdeke. A most tárgyalt törvénytervezet egészében véve alkalmas erre a feladatra. Reméljük, hamarosan elkészül a borkönyv, amely egységes és részletes szabályozást fog adni a törvényben nem tárgyalt kérdésekben is. A törvény egészében véve tehát alkalmas, de a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint több ponton szükséges kiigazítani, pontosítani.
Az országban az évtized egyik legjobb szürete történik most, ezekben a napokban, hetekben, jó lesz a termés, és jó lesz a bor minõsége is, amely belõle készül. Csak éppen az ára lehet kedvezõtlen. A sajtó arról számol be, hogy a felvásárlási árak 20 százalékkal is elmaradhatnak a tavalyitól. Egyes vélemények szerint 1 millió hektoliter eladatlan borkészlet van most az országban, a szüret idején.
Miközben a fáradságos munkával, gondosan készült borok egy része eladhatatlan, vagy éppen nagyon olcsó áron adható csak el, addig az egészségkárosító csinált borok szinte korlátlan mennyiségben jutnak el az emberekhez. A borhamisítás akkora üzlet, hogy abba állítólag már az olajmaffia is beszállt. Jó üzlet a bort hamisítani, mert nem kell hozzá szõlõföldet vásárolni, szõlõt telepíteni, a szõlõt négy évig mûvelni, hogy termõre forduljon, nem kell a szõlõt szüretelni, a bort sok munkával elkészíteni, és nem kell semmiféle adót fizetni.
Ami azonban a maffiának jó üzlet, az rossz a tisztességes Magyarországnak. Rossz annak, aki megvásárolja az olcsó folyadékot, mert a csinált bor károsítja az egészséget. A legtöbb hamis borban csak alkohol, víz és aroma van, hiányoznak belõlük a bor természetes anyagai. Rossz a szõlõsgazdának, a bortermelõnek, mert a bor literjének elõállítása 60-70 forintba kerül, de a hamis bort már odaadják 50 forintért is, így a valódi jó minõségû bor látszólag drága lesz. Az eladatlan borkészletek egy részéért - vagy akár az egészéért is - a hamis bor a felelõs. Rossz az egész országnak, hiszen a magyar bor jelképe is Magyarországnak, a borhamisítás hírei eljutnak a világba, és rombolják a magyar bor presztízsét - és így az országét is.
Tisztában vagyunk vele, hogy egyetlen törvénnyel a borhamisítás nem akadályozható meg. Helyes, hogy a törvénytervezet szigorítja a hamisítás büntetési szankcióit, de ahhoz, hogy eredményt érjünk el, szükség van az állam elszántságára. A hamis bor készítõjének szembe kell néznie nemcsak a bírság összegével, hanem egy teljes államigazgatási ellenõrzési folyamattal. A bírságot követõen legyen kötelezõ az adó- és a társadalombiztosítási ellenõrzés, és esetleg ennek következményeképpen a szigorú bûnvádi eljárás is. Ha az állam - mint eddig - bizonytalan magatartást tanúsít, szinte eltûri a hamis bor készítését, akkor az emberek ezt látják, és levonják a tanulságot. Csak egy elszánt és erõteljes kormánypolitika vethet véget a borhamisításnak, az emberek egészségkárosításának.
A Magyar Demokrata Fórum határozott álláspontja az, hogy ezen a területen is szükség van a kíméletlen rendteremtésre, a tisztességes emberek védelmére. A borhamisítás elleni küzdelem Magyarországon törvényi szinten 1892-ben kezdõdött, és azóta összesen hat törvény foglalkozott a borhamisítással - ez a hetedik. Az 1893. évi XXIII. törvénycikk már pontosan meghatározta a mesterséges bor fogalmát: mesterséges a bor akkor, ha nem kizárólag szõlõbõl, illetve mustból készül, és a tisztított szeszen és borpárlaton kívül bármi mást hozzáadtak. A szabályozás már ekkor tiltotta a mesterséges bor készítését, raktározását, forgalomba hozatalát, illetve a borok készítéséhez szükséges anyagok forgalmazását. A jogkövetkezmények pénzbüntetés és elzárás voltak. Az 1936. évi V. törvénycikk rendelte el elõször a nemesebb borfajtákhoz az állami ellenõrzõjegy használatát. A törvénykezés fél évszázad során egyre pontosabb lett, és egyre differenciáltabb, tendenciaszerûen súlyosbodtak a büntetések.
A szocializmus évtizedei alatt azonban az állam és a törvények tekintélye súlyosan meggyöngült, maradtak a szigorú törvények, de a betartásukkal senki sem foglalkozott. Jól emlékszem a '70-es években Zám Tibor szociográfus munkásságára, talán emlékeznek képviselõtársaim, "Bormelléki zsiványságok" címmel jelent meg a kecskeméti Forrásban egy sorozata, amelyben megpróbálta feltárni fõleg a Bács-Kiskun megyében tapasztalható zsiványságokat, és milyen kemény ellenállással kellett a hivatalos politika részérõl is szembenéznie Zám Tibor szociográfusnak. Sok-sok megállapítása ma is igaz.
Ma azonban újra szükség van az állam tekintélyének növelésére, a törvények tiszteletben tartására. A puha diktatúrát fel kell hogy váltsa kemény demokrácia az állampolgárok és az állam magatartásában is. A törvényi szabályozásnak és az állami eljárásnak tisztának, világosnak és elszántnak kell lennie ezen a területen is. Elszántnak kell lennie, mert csak így lehet megvédeni százezrek egészségét, a bortermelõk fáradságos munkával elõállított értékeit és a magyar bor jó hírét.
Üdvözöljük a szõlõtermelésrõl és borgazdálkodásról szóló törvénytervezetet, amely ebben az irányban hathat. Ugyanakkor a 75. § szankcióját önmagában nem tartjuk kielégítõnek. Szükség van arra, hogy más törvények és államigazgatási eljárások is kiegészítsék. Javasoljuk a 44. § kiegészítését, amely csak a forgalomba hozatalt tiltja a hamisított termék esetében. Ezt feltétlenül szükséges kibõvíteni az elõállításra és a tárolásra vonatkozó tilalommal is. A fentieken kívül szükség van a bortörvényen túlmutató törvényi szabályozásra is a borhamisítással kapcsolatban.
(15.10)
Még ennél is fontosabb azonban, hogy legyen szilárd akarat a vétkesek felderítésére, megbüntetésére.
Ugyancsak Bács-Kiskun megyei példa a borkommandó megjelenése, amely hatásosan próbálja megállítani az illegális borkereskedelmet, ugyanakkor több pénz kellene a rendõrségnek a megfelelõ területekre, hogy szinte az egész országban ez a borkommandó képes legyen megállítani a borhamisítást, illetve a forgalomba hozatalt.
Szükséges, hogy a törvény szövege teljesen egyértelmûen foglaljon állást az ültetvények ellenõrzõ szervével kapcsolatban. Mivel a szõlõültetvényekre a telepítõ a termõre fordulásig állami támogatást kap, ésszerû, hogy négy évig, vagyis a termõre fordulásig valóban az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet lássa el az ültetvény felügyeletét, vagyis az a szerv, amelyiktõl függ az állami támogatás - köszönöm, hogy bólogatnak.
Javasoljuk, hogy a törvény szövege mondja ki: az ültetvény termõre fordulásáig az Országos Mezõgazdasági Minõsítõ Intézet a felügyeletet ellátó szervezet, de a termõre fordulástól kezdve a hegyközség. Ezzel egységes és lyukak nélküli ellenõrzési rendszert hozhatunk létre. A termelési sajátosságok miatt objektíve tartom lehetetlennek és értelmetlennek azt, hogy a bort a jövedéki törvény hatálya alá vonják.
Súlyos probléma napjainkban is a kukoricadarából és nitrogénalapú mûtrágyából történõ "bor"-elõállítás, amit valóban csak szigorú eredetigazolással lehet kiszûrni. Ezért támogatom azokat a szabályokat, amelyek a tõkétõl a palackig biztosítják a bor útját. Nem ringatom azonban illúziókban magam: amíg van hivatalos okmány, mindaddig lesz hamisítás is, tehát szükségszerû az igazoló okiratok meglétének és valódiságának ellenõrzésére megfelelõ kontrollszervezetet felállítani.
Mind a hegyközségrõl szóló törvénnyel, mind pedig a bortörvénnyel kapcsolatos részletes indokolást, a módosító indítványokat, azok szakszerû elemzését természetesen a Magyar Demokrata Fórum nevében a késõbbiekben Bogárdi Zoltán képviselõ úr fogja elmondani. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)