DR. FARKAS GABRIELLA (MDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársaim!
Remélem, hogy Korózs Lajos képviselõtársammal jó cégére leszünk az egri bornak, én is egri képviselõ vagyok. (Korózs Lajos: Hajrá, Eger!) Éppen ezért csak megerõsíteni tudom képviselõtársamat abban, hogy hosszú távon, a jövõt illetõen abban érdekelt minden bortermelõ, nemcsak az egriek, hogy szigorú szabályok szülessenek. Csak nagyon kevés kérdésben, csak nagyon perifériás kérdésben engedhetõ meg átmeneti könnyebbség. Ez csak akkor mûködhet a cél érdekében, ha nagyon szigorú szabályokat tartalmaz, még akkor is, ha ez átmenetileg sokaknak fáj. (Dr. Kertész Zoltán: Így van!)
(15.20)
Itt most nem a hamisítókra gondolok, hanem azokra a gazdákra, akik évtizedek alatt nem szoktak hozzá - vagy elszoktak - a nagyon szigorú szabályoktól. (Dr. Kertész Zoltán: Igaz!) Tudomásul kell venni, hogy egyetlen utunk van: az, ha most rögtön, ebben a szabályozásban kellõ szigort alkalmazunk.
Az csak az egyik indoka ennek a törvényjavaslatnak, hogy 30, illetve 20 éves jogszabályokat becéztünk bortörvénynek; elvileg az is lehetett - vagy volt - EU-konform. Véleményünk szerint két igazán fontos indok van: az egyik az, hogy ha a csatlakozás révén a belsõ jog részévé válik az európai jog ebben a jogtárgyban, akkor a jogalkalmazók zökkenõmentesen tudjanak áttérni erre, ne rázza meg nagyon a szõlõ- és borgazdaság résztvevõit a változás.
Amiben mindnyájan reménykedünk, az a harmadik indoka ennek a törvénynek, hogy segít rendezni a belsõ piaci helyzetet. Hangsúlyoznám azt a szót, hogy "segít", mert biztos vagyok abban, az ezzel a kérdéssel foglalkozó képviselõtársaim egyike sem hiszi azt, hogy ha születik egy jó nagy bortörvény - nagyon szigorú szakmai szabályokkal -, akkor megoldhatónak nevezhetjük a borhamisítás kérdését. Ez ennek az egyik eszköze; számos más eszköz alkalmazása van még hátra, és ezeknek a jogi rendezése is hiányzik egyelõre. Mindenesetre egy jó eszközt már a kezünkbe kaphatunk, amely a hegyközségi törvénnyel együtt, hangsúlyozom: együtt annak a most bekövetkezõ módosításaival, jó anyagi és eljárásjogi rendezettséget adhat, és ha ennek a végrehajtása megfelelõ módon ellenõrzésre kerül, akkor már csak az az egy dolog hiányzik, miszerint a büntetõjog eszközeit kell alkalmassá tenni arra, hogy megfoghatók legyenek azok a problémák, amelyekrõl olyan sokat és olyan szomorúan beszélünk.
Amikor a múlt héten egy azonnali kérdésre adott válaszában a miniszter úr kénytelen volt azt mondani itt a Házban, az ország nyilvánossága elõtt, hogy 1 millió hektoliter hamisított bor kereng az országban, és ez a legfõbb oka annak, hogy eladhatatlan borkészletek vannak, akkor azt hiszem, ez - a hidegrázáson túl - minden jó érzésû törvényhozót arra sarkallt: úgy vegyünk részt ennek a törvénynek az elõkészítésében, vitájában, hogy ez megszülessen, és ne álljunk kétes lobbyérdekek mellé. Ezt én nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, mert akik ebben a kérdéskörben járatosak, tudják, mirõl van szó.
Nagyon nagy baj lenne, ha ez a törvény nem úgy születne meg, ahogy készül - nem az elõkészítésrõl beszélek, hanem már az elõterjesztésrõl és arról a módosítójavaslat-csomagról, amelyet a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa volt szíves elkészíteni, és amelynek a vitájában többen is részt vettünk annak érdekében, hogy ezek a javaslatok vállalhatóak legyenek, remélem, merem remélni, többpárti képviselõi módosító indítványok formájában.
A mezõgazdasági bizottság ülésén vitatkoztunk arról, hogy melyik lenne a gyorsabb megoldás: megkérni a kormányt, hogy vegye vissza, vagy pedig felvállalni ezeknek a szakma által prezentált módosító indítványoknak a beépítését. Rövid vita után arra az álláspontra jutottunk: ne engedjük, hogy elmenjen az idõben ez a javaslat, hanem vállaljuk fel ezt a munkát. Én a Magyar Demokrata Néppárt nevében is azt ígérhetem: annak ellenére, hogy nem jó, ha egy törvényt hellyel- közzel át kell írni, de mivel itt a cél a fontosabb, ezt a munkát föl kell vállalnunk.
Ehhez - örömünkre - hozzájárulnak azok a szigorodó hegyszabályok, amelyek a hegyközségi törvény módosításában megjelennek. Ha megengedik, ezekrõl szeretnék közölni néhány gondolatot. Két olyat, ami bírálat; és azt hiszem, úgy helyes, ha az örömünknek is kifejezést adunk azzal, hogy ebben a törvényjavaslatban vannak olyan módosítások, amelyeket az eltelt csaknem három év hozott magával mint gyakorlati tapasztalatot.
Nagyon jó, hogy az igazgatási szabályok egyszerûbbek lesznek; egyszerûbbek, de a professzionális közigazgatás rendszerébe beilleszkedni tudók, mert itt végül is közfeladatokat lát el ez a köztestület, és úgy illik, hogy minden elemében csatlakozzon a közigazgatás egész rendszeréhez.
A borhamisítás szempontjából - ha mindig azt tûzzük ki elérendõ célként, hogy ezt meg tudjuk fogni - nagyon fontos, hogy a hegyközségi törvény módosításai közt szerepel olyan, amelyik a hivatalos személynek kijáró büntetõjogi védelmet adja meg a hegyközségben ilyen minõségben eljárónak is. Talán ez is segít fokozni a visszatartó erõt.
Nagyon nagy jelentõséget tulajdonítunk annak, hogy a kamarai, hegyközségi tagság párhuzamossága rendezõdni látszik ezzel a módosítással, valamint annak is, hogy a hegyközség mint köztestület terméktanácsként ismerendõ el.
A Magyar Demokrata Néppárt részérõl két javaslatot szeretnék itt most ismertetni. Az egyik mindjárt az ominózus 500 négyzetméteres limitet illeti. Mi nagyon jól megértjük, hogy részben az Európai Unióban is ennyi a limit; azt is megértjük, hogy van olyan gyakorlati tapasztalat, miszerint egyes családok, úgymond, szétíratták a szõlõbirtokukat, hogy házikertszõlõ-tulajdonos legyen minden családtag; azt is megértjük, hogy 500 négyzetméteren is lehet árut elõállítani. Mégis ez az egyetlen olyan szabály, amely kapcsán azt szeretném javasolni: ne azonnal csökkentsük az 1500 négyzetméterrõl 500 négyzetméterre ezt a területet; el lehet vitatkozni azon, hogy ez 800 vagy 1000 négyzetméter legyen. Ne abból induljon ki az elõterjesztõ, hogy a jogalkalmazó, ha csak lehet, csal, tehát szétíratják a birtokokat - nem ez a fõ indok! Nagyon sok kisembert hozunk nehéz helyzetbe. Higgyék el, ha õ azt látja, hogy ha áruja keletkezik ebbõl a szõlõbõl, és azt szeretné jól eladni, akkor ki kell váltania a származási bizonyítványt, ezt pedig csak akkor teheti meg, ha hegyközségi tag, akkor be fog lépni. Nem tilalmas a házikertszõlõ- tulajdonosoknak belépni a hegyközségbe, de ne tegyük kötelezõvé minden 500 négyzetméternél nagyobb terület tulajdonosának!
Én arra kérem az elõterjesztõt, fontolja meg ezt az észrevételt - hangsúlyozom: nem ragaszkodunk az 1500 négyzetméterhez, de itt legyen egy átmeneti állapot! És arra kérem kormánypárti képviselõtársaimat is, fontolják meg ezt a javaslatot, és ha lehet, támogassák.
A másik, amit pontosan ellenkezõ elõjellel szeretnék elõterjeszteni, az a 11. §-ban foglaltatik. Ez a javaslat szerint úgy szól, hogy "Nem tarthat igényt a tag a származási bizonyítvány kiadására, ha a hegyközségijárulék-fizetési kötelezettségének határidõre nem tesz eleget.". Én egy módosító indítvánnyal szeretném kiegészíteni ezt úgy, hogy hegyközségjárulék-fizetési és adatszolgáltatási kötelezettségének. Akkor, amikor a bor útját nagyon szigorúan akarjuk követni a tõkétõl - ahogy Lezsák Sándor mondta - egészen a borospalackig, akkor azt hiszem, abban nem lehet engedményt tenni, hogy a hegyközségi tag tegyen eleget az adatszolgáltatási kötelezettségének, és ha ezt nem teszi meg, akkor annak legalább ilyen mértékû szankciója legyen.
(15.30)
Mindösszesen tehát a Magyar Demokrata Néppárt mind a bortörvényt, mind a hegyközségi törvény módosítására irányuló javaslatot az elmondott módosító indítványokkal támogatja. Köszönöm szépen. (Taps.)