HORN GYULA miniszterelnök: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyûlés! A múlt hétfõi napirend elõttin, amikor szóba került a hágai bíróság döntése, abban állapodtunk meg - én legalábbis úgy értettem -, hogy ma, 29-én térünk vissza a kérdésre, hiszen azóta megszületett a bíróság ítélete. Nos, az ítélettel kapcsolatban - hogy mire építette a nemzetközi testület a maga döntését - a következõt szeretném elmondani.
1990. április 7-én Brüsszelben a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság megállapodást kötött a bõs-nagymarosi tervvel kapcsolatos vitának a Hágai Nemzetközi Bíróság elé történõ terjesztésérõl. Ennek a kormányközi megállapodásnak a lényege a következõ.
Elõször: volt-e joga a Magyar Köztársaságnak 1989-ben felfüggeszteni, majd azt követõen felhagyni a nagymarosi tervvel, valamint a bõsi terv azon munkálataival, amelyekért a Magyar Köztársaság volt felelõs?
Másodszor: volt-e joga a Csehszlovák Köztársaságnak arra, hogy 1991 novemberében megkezdje az ideiglenes megoldás megvalósítását, vagyis - mint ismeretes - a "C" variáns megvalósítását?
Harmadszor: a bíróság állapítsa meg az ítéletében azt, hogy milyen jogok, kötelezettségek hárulnak a két félre.
Negyedszer: a felek, tehát a magyar és a szlovák fél vállalta a megállapodásban, hogy a bíróság ítéletét véglegesnek, magukra nézve kötelezõnek ismerik el, s azt teljes egészében és jóhiszemûen kötelesek végrehajtani továbbá azt is vállalta a két fél, hogy amint megkapják a bíróság ítéletét, azonnal tárgyalásokat kezdenek annak végrehajtása módozatairól.
Végül ide, a kormányközi megállapodás lényegéhez tartozik, hogy amennyiben a két fél hat hónapon belül nem tud megállapodásra jutni, bármelyik fél kérheti a bíróságot: kiegészítõ ítéletben határozza meg az ítélet végrehajtásának módozatait.
A történelmi hûség kedvéért meg kívánom említeni a következõt: 1992. március 24-én az Országgyûlés határozatot hozott, amelynek lényege, hogy tudomásul veszi a kormány szándékát az 1977-es államközi szerzõdés megszüntetésérõl. A kormány errõl a döntést ezt követõen '92. május 25-én hozta meg. Csak meg kívánom jegyezni, hogy ezt az országgyûlési határozatot az akkori ellenzék döntõ többsége nem szavazta meg. 1994 májusában került beadásra a perirat, majd azt követõen több szakaszban újabb periratok, de ami a lényege, hogy 1994 májusát követõen a jelenlegi kormánynak lehetõsége sem volt, hogy ezen a stratégián, a beadott periraton bármit is változtasson. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy a kormány képviseletében Hágában tárgyalt delegáció rendkívül aktívan és széles körû érvekkel védelmezte, képviselte a magyar álláspontot.
Tehát most, múlt hét csütörtökön a nemzetközi bíróság meghozta a maga ítéletét.
(15.00)
Mi a lényege ennek az ítéletnek - mindenekelõtt a parlament, a kormányzat szempontjából?
Elõször: a bíróság jogellenesnek minõsítette a nagymarosi és a dunakiliti munkálatok felfüggesztését, abbahagyását, valamint az 1977- es szerzõdés felmondását. A testület kimondta azt is, hogy érvényben lévõnek tekinti az 1977-es szerzõdést.
Másodszor: a bíróság akceptálta ugyan a környezetkárosodásra vonatkozó magyar érvek fontosságát, de elutasította, hogy az erõmûrendszer megvalósulása környezeti katasztrófát okozna. A bíróság azzal is foglalkozott és megfogalmazta, hogy érhetetlennek tartotta azt, hogy a magyar fél az általa hangoztatott környezetvédelmi érvek védelmében miért a szerzõdés felmondását határozta el; hiszen éppen a dunakiliti és a nagymarosi mûveken keresztül lett volna megakadályozható a környezetvédelmi üzemeltetés. (Sic!)
Harmadszor: a bíróság az ítéletében szétválasztotta az ideiglenes megoldás megvalósítását - vagyis a "C" variánst - és mûködését. Ezek szerint a szlovák félnek jogában állt az ideiglenes megoldáshoz folyamodni, de nem volt joga Magyarország nélkül azt üzembe helyezni.
Negyedszer: a bíróság úgy határozott, hogy Magyarországnak kártalanítania kell Szlovákiát, Szlovákiának pedig Magyarországot. Ugyanakkor a bíróság a zéró szaldós megoldást tartja kívánatosnak, tehát hogy egyik félnek se legyen kártérítési követelése a másik féllel szemben.
Ötödször: az ítélet kimondja, hogy a feleknek jóhiszemûen kell tárgyalniuk, mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy az 1977-es szerzõdést valósítsák meg. Természetesen annak nem minden betûjét, de azt alapul véve, annak keretében állapodjanak meg. Ezzel összefüggésben azt is kimondta, hogy felesleges Nagymaros felépítésével foglalkozni, egyáltalán Nagymaros ügye mára már feleslegessé vált, és nincs is értelme ezt a tárgyalások keretében vitatni. Ugyanakkor azt is leszögezte: biztosítani kell azt, hogy a Dunacsíny-csúnnyal kapcsolatban (Közbeszólások: Dunacsíny? - Enyhe derültség.) megfelelõ elhatározás történjen.
Hangsúlyozni kívánom, tisztelt képviselõtársaim, hogy a bíróság döntése mindenképpen új helyzetet teremtett számunkra. És ahogy a magyar-szlovák kormányközi megállapodás és maga a hágai ítélet is hangsúlyozza: mindent el kell követni a megállapodás elérése érdekében.
Megítélésem szerint tehát ennek az új helyzetnek megfelelõen semmi értelme pártpolitikai vitákat folytatni. Tulajdonképpen ezt erõsítette meg a pénteki, szeptember 26-ai hatpárti megbeszélés.
Ezt azért is tartom fontosnak, hiszen tudjuk, hogy az egész Bõs- Nagymaros ügye milyen nagy teret kapott az elmúlt hosszú évek során a magyar politikai közéletben. Tudjuk azt, hogy egy nagyon szûk pártvezetés döntése alapján született a '77-es szerzõdés - az akkori akadémiai vezetés egyetértésével -, és '77 után mindent elkövettek annak érdekében, hogy a szakmai érvek a létesítménnyel szemben ne kapjanak nyilvánosságot.
Viszont az is tény, hogy a '80-as évek második felében - de még a '90-es évek elején is - a pártpolitikai szempontok meglehetõsen nagy körben átitatták az egész ügyet, és végsõ soron megakadályozták a megfelelõ kompromisszumok keresését. Tudjuk jól, hogy olyan vélemények is erõteljesen hangot kaptak egyes politikai pártok - akkori pártok - megnyilatkozásaiban, hogy tulajdonképpen mindazok, akik a Bõs- Nagymaros-ügy komplex kezelését, komplex érvanyagok kimunkálását és felhasználását kívánták, azokat gyakran rendszerellenesnek is minõsítették.
(15.10)
Sajnos, ilyen egyoldalúság a késõbbi idõszakban is megjelent. Emlékezhetünk arra, milyen megnyilatkozások voltak a "C" variáns realitásáról, hogy az papírtigris, hogy úgy sem lesz a másik félnek pénze a finanszírozásra, hogy a világ mellettünk lesz, és majd kifizetik helyettünk a kártérítéseket és így tovább. Még ez év elején is olyan vélemények jelentek meg széles körben, hogy ezerszázalékosan biztos, hogy a Hágai Nemzetközi Bíróság egyértelmûen Magyarország igényei mellett fog dönteni.
Hangsúlyozni szeretném, hogy nem kételkedem a környezetvédõk, a zöld mozgalmak többségének jóhiszemûségében, jóakaratában. De azt mindenképpen tanulságosnak tekintem, ha a nem környezetvédõk szûk pártpolitikai érdekek szolgálatára kívánják használni ezt az ügyet. Csak emlékeztetni kívánok a Szigetköz problémájának rendezésére: többen attól sem riadtak vissza, hogy a vízpótlás helyett egy kiszáradt medret, egy elpusztult növényzetet mutassanak fel csak azért, hogy - úgymond - ezzel meggyõzzük a külsõ világot. Ma már, azt hiszem, nem kell bizonygatni, hogy a fenékküszöb megépítése, telepítése végül is valóban a Szigetköz javát szolgálta.
Nagyon fontosnak tartom, tisztelt képviselõtársaim, hogy ne az érzelmek homályosítsák el a látásunkat. Én a Magyar Szocialista Párt és a kormány nevében tudom azt mondani, hogy semmi, de semmi értelme most lamentálni, bûnbakot keresni és újból politikai vitát folytatni, olyan politikai vitát, amely nem veszi figyelembe a szakmai szempontokat és az ország érdekeit. Semmi értelme ilyen vitát folytatni.
Arról van szó, hogy az ország politikusainak, tudósainak, környezetvédõinek most valóban össze kellene fogniuk, hogy megvalósítsuk az ország érdekével összhangban álló javaslatokat. Én úgy ítélem meg, hogy az ország valódi érdekeit, a helyzet rendezését kell az egyedüli járható úrnak tekinteni, és ne kényszerítsenek senkit - legfõképpen a kormányt vagy engem - arra, hogy letérjünk errõl az útról.
Ezeknek a jegyében is kezdeményeztem az említett hatpárti megállapodást, hatpárti egyeztetést, és örülök annak, hogy ebben is egyetértünk. Én a kormány nevében ezúton is kijelentem, hogy tudomásul vesszük a Hágai Nemzetközi Bíróság ítéletét. Készek vagyunk az ítéletben foglaltak szerint a szlovák kormánnyal megkezdeni a tárgyalásokat.
A mai napon az alábbi levelet küldtem Vladimir Meiar úrnak, a Szlovák Köztársaság miniszterelnökének. Engedjék meg, hogy ismertessem a levelet, hogy ne maradjon semmiféle kétely a levél tartalmával kapcsolatban. (Zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)
"Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Az Egyesült Nemzetek Hágai Nemzetközi Bírósága 1997. szeptember 25- én ítéletet hozott a bõs-nagymarosi vízlépcsõrendszer ügyében. Kinyilvánítom, hogy a Magyar Köztársaság Kormánya teljes egészében elfogadja a hágai ítéletet, azt magára nézve kötelezõnek ismeri el. A magyar kormány az ítéletben és az 1993. április 7-én kelt magyar- szlovák kormányközi megállapodásban foglaltaknak megfelelõen kész azonnal tárgyalásokat kezdeni kormányuk képviselõivel az ítélet végrehajtásának módozatairól.
Javasolom, hogy a két kormány megbízottai legkésõbb 1997. október végéig kezdjék meg a tárgyalásokat. Biztosítom önt, hogy a magunk részérõl jóhiszemû és érdemi tárgyalásokat kívánunk folytatni. Arra törekszünk, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodásra jussunk.
Közös feladatunk a két országot összekötõ Duna függõben levõ ügyeinek rendezése. Ehhez a hágai ítélet most megfelelõ alapot szolgáltat. Rögzítette, hogy a Nemzetek Közössége mit tart mérvadónak a vitás kérdések rendezésében. Közös érdekünk olyan megoldást találni, hogy legyen megfelelõ a vizek és a környezet védelme, a hajózás biztonsága, és meg tudjuk akadályozni az árvizek, a jég pusztítását.
A hágai ítélet az esztergom-párkányi Duna-híd építése ügyében is egyértelmû helyzetet teremtett. Ezek után nem látom érdemi akadályát az ezzel kapcsolatos megbeszélések eredményes befejezésének.
Az alkalommal élve megerõsítem, hogy Magyarországot Szlovákia iránt a tisztelet és a jó szándék vezérli. Örvendetes, hogy jó ütemben fejlõdnek a kereskedelmi kapcsolatok, a közös gazdasági, beruházási vállalkozások, erõsödik a határ menti és a katonai együttmûködés.
A magyar kormány korrekt partner kíván lenni a vitás kérdések rendezésében. A szervezõdõ új Európa közepén nem fogadhatjuk el, hogy megoldatlan ügyek feszültségeket okozzanak kapcsolatainkban. Biztosítani kell a magyarországi szlovákság és a szlovákiai magyarság kisebbségi jogait. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy a megoldatlan ügyek rendezése mindkét nép számára alapvetõ fontosságú.
A magyar kormány készen áll arra, hogy a feladatok ráesõ részét eredményesen végezze el. Abban a reményben, hogy ön is hasonló szellemben vélekedik az elõttünk álló teendõkrõl, fogadja õszinte jókívánságaimat, tisztelettel."
Hangsúlyozni kívánom, tisztelt képviselõtársaim, önöknek is és az ország közvéleményének is a következõket:
A hágai döntést nem tekintjük kudarcnak. Nem tekintjük, mert hosszú évek óta megteremti a jogi lehetõséget a Duna ügyének rendezéséhez. Számunkra ugyan több kedvezõtlen elemet tartalmaz, de megalapozza annak lehetõségét, hogy korrekt megállapodásra jussunk. Az, hogy érvényben van az 1975-ös szerzõdés, és ennek alapján kell megoldást keresni, védelmet jelent mindkét fél számára az egyoldalú lépésekkel szemben, tudniillik az 1977-es szerzõdés minden tekintetben a közös mûködtetést irányozza elõ.
Nagymaros a múlté. Viszont Nagymaros elhagyása feltételezi a "C" variáns fennmaradásának közös mûködtetés melletti legalizálását. A bíróság is komplex megközelítést igényel, vagyis a hajózási feltételek javítása, az árvíz, a jégzajlás elleni védekezés, a természeti környezet védelme egyaránt fontos, és egyiknek sincs elsõbbsége a másikkal szemben. Közösen kell megtalálnunk tehát a megegyezés lehetõségeit, a megegyezést a Duna visszaterelésérõl, a megegyezést a Duna hajózhatóságának biztosításáról - és ez nemcsak magyar és szlovák érdek, hanem köztudottan igen nagy nemzetközi érdek is, ha másért nem, a Duna-Rajna-Majna csatorna nagy európai jelentõségére tekintettel, figyelembe véve azt, hogy a Fekete-erdõtõl a Fekete-tengerig egy olyan hosszú vízi út teremthetõ meg, amely mentesíti a közutakat is.
Ugyancsak meg kell állapodni a Dunába ömlõ szennyvizek tisztításáról, hiszen európai uniós követelmény, hogy 2004-ig ki kell építeni a Duna mentén a szennyvíztisztító rendszereket. Közös érdek a Duna vízszintjének emelése, a környezetvédelmi problémák megoldása, a vízmegosztás rendezése, az árvízvédelem stb. elleni védekezés - elnézést, árvízvédelem biztosítása és nem az elleni védekezés -, a Duna által termelt vízi energiából a részesedésünk biztosítása és a nullszaldós megoldás elérése a kártérítési kérdésekben. Mindezeknek a céloknak az elérése meggyõzõdésem szerint mindenkitõl, aki az üggyel foglalkozik, új gondolkodást és legfõképpen olyan új megközelítést igényel, ami értelmes cselekvéshez vezet.
Tehát hangsúlyozni szeretném: szó sincs arról, hogy a környezetvédelmi szempontok háttérbe szorulnának. Sõt, a monitoring rendszer, a monitoring rendszer adta adatok feldolgozása - ami már beindult - ugyancsak segíti ennek a szempontnak az érvényesülését.
(15.20)
Ugyanúgy, mint ahogy más gazdaságossági, hajózhatósági és egyéb szempontokat is szem elõtt kell tartanunk.
Hangsúlyozni szeretném a következõt: van valós esélye egy költségvetést kímélõ, komplex megoldás nemzetközi részvétellel történõ megvalósításának. Tudniillik a Duna ügye rendezésének és hasznosításának igen nagy nemzetközi szempontjai is vannak. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzek meg valamit: a bíróság az ítéletében kimondja, hogy mindkét félnek és a megegyezésnek is használna, ha úgy ítélik meg, hogy egy harmadik, semleges megfigyelõt vonnának be a tárgyalásokba. Sõt, a bíróság azt hangsúlyozza, hogy ha ezt a felek elfogadják - egy semleges fél szakértelmét -, ezt a bíróság a jóhiszemû magatartás bizonyítékaként értékeli. Így utal többek között a bíróság az Európai Közösség, ma Európai Unió szakértelmének igénybevételére.
Tisztelt Országgyûlés! Szeptember 26-án a hatpárti egyeztetésen megállapodtunk abban, hogy ha lehet, a mai nappal - ez az egyes pártokon múlik - létrehozzuk a hatpárti ad hoc bizottságot, azzal, hogy ennek tagjai minden egyes parlamenti frakció egy-egy képviselõje. Ez a bizottság a Házszabály figyelmen kívül hagyásával mûködne, konzultációs jellegû, és a kormány részérõl Nemcsók János politikai államtitkár úr az, aki a tárgyalásokat lefolytatja.
Mi ettõl az ad hoc bizottságtól azt kérjük, hogy három héten belül tegyen le javaslatot az asztalra a magyar tárgyalódelegáció pozícióira vonatkozóan. Tehát ebben a kérjük a hat parlamenti párt segítségét.
A pénteki megbeszélésen az is szóba került, hogy hogyan lehet a szakértõket bevonni. Hangsúlyozni szeretném, mi szívesen vesszük, ha a tárgyalódelegáció és az egyes parlamenti pártok szakértõi csoportjai között folyamatos a kapcsolat, a konzultáció. Ebben a kormány messzemenõkig készséges. Ugyanakkor, mivel a megállapodás tárgyalására a kormány a hivatott, a kormány a felelõs a megállapodás sikeréért, azt kérem, hogy a kormánydelegációt tekintsék - ez az alapvetõ - az egész ügy bonyolítása felelõsének. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy megítélésünk szerint van esély arra - jóhiszemû és konkrét tárgyalások esetében -, hogy hat hónapon belül eredményre jutunk.
Azt is meg kívánom jegyezni, hogy a fentiek összhangban vannak az 1994. július 15-ei kormányprogrammal, amely így szól errõl a kérdésrõl: "Számos gazdasági, közlekedéspolitikai, árvízvédelmi és külpolitikai érv szól amellett, hogy viszonylag rövid idõ alatt megoldást kell találni a bõs-nagymarosi vízlépcsõépítés okozta konfliktusra. A kormány alapvetõ célja a környezeti károk mérséklése, a vízellátási, szennyvíztisztítási gondok rendezése, a biztonságos hajózhatóság feltételeinek megteremtése. Az e célokat szolgáló kétoldalú kompromisszumos megoldást meg kell keresni." Tehát így szól a kormányprogram.
Tisztelt Képviselõtársaim! Befejezésül csak annyit szeretnék még megjegyezni, hogy a Magyar Köztársaság megint vizsgázik abból, hogy egy ilyen nagy súlyú, hosszú évek óta húzódó problémát hogyan és miként képes rendezni. Meggyõzõdésem szerint a hat párttal egyeztetett kormányzati álláspont nemcsak hogy képviselhetõ, hanem erõsítheti a Magyar Köztársaság nemzetközi tekintélyét.
Kérem a tisztelt jelenlévõktõl, az Országgyûlés képviselõitõl és mindazoktól, akik közremûködnek ebben az ügyben, hogy ennek megfelelõen viszonyuljanak ehhez, és járjanak el felelõsséggel, értelmesen, józanul és tisztességgel.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)