DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Kormánypárti körökben nagy felzúdulást keltett az az 1997. június 12-én megfogalmazott ellenzéki nyilatkozat, mely szerint: "A magyar kormány alkotmányos törvényeink ellenére idegenszerû és nem nemzeti befolyás alatt áll. Közjogi értelemben tízmillió állampolgár, nem a nemzet kormánya." Lehet-e a nemzet kormányának nevezni azt a politikai erõt, amely a legalapvetõbb sorskérdésünkkel, a népességgel nem foglalkozik egy olyan országban, ahol tragikussá, szinte visszafordíthatatlanná vált a népességfogyás?
1994 és 1997 között 103 ezer fõvel csökkent az ország lakossága, s mióta statisztikát vezetnek egyáltalán Magyarországon, soha olyan kevés gyermek nem született, mint 1996-ban. Az év elsõ hét hónapjában 23 ezer fõvel csökkent a lakosság száma, s mivel a halálozások száma az idén nagyobb mértékben csökkent az élve születések számánál, a természetes fogyás januártól júliusig 1300 fõvel volt kevesebb, mint a múlt év azonos idõszakában.
Az elõrejelzések szerint 2010-ben 2 és félmillióan (Sic!), 2020-ban 8 millió 800 ezren, 2040-ben csak 7 millió 200 ezren leszünk. Ilyen tragikus helyzetben felvetõdik a kérdés: a pénzügyi egyensúlyt és a gazdasági stabilizációt hogyan lehet megteremteni demográfiai egyensúly nélkül?
Képviselõtársaim elõtt is ismeretes, hogy 1912-ben az Osztrák- Magyar Monarchiában folyósították elõször a családi pótlékot az állami alkalmazottaknak, s ettõl az évtõl az volt a politikai szándék, hogy a családi pótlék emelésén, a lakásépítések segítésén - gondolok itt az ONCSA-házakra és -kölcsönökre - a gyermekgondozási díjig sokféle módon segítsük a gyermek vállalását. E következetesnek mondható intézkedési sor tört meg a Bokros-csomaggal, mely példátlan támadást indított a gyermekek és a családok ellen. Ez az intézkedéscsomag megszüntette a gyedet, jövedelemhatárhoz kötötte a családi pótlékot, a gyest, a gyermekgondozási támogatást, ellehetetlenítette a lakástámogatási rendszert, és megszüntette a gyermekek után járó adókedvezményt.
A szociálliberális kormány legnagyobb bûne az, hogy a társadalmat az egyének hadszínterévé tette, az egyén elsõbbségét, a fogyasztás boldogító voltát hirdetve, kibékíthetetlen ellentétet keltve az emberi értékek, a család szentségét hangoztató polgárok és a kõfalak mögé húzódó, testõreik és emberevõ kutyáik védelmében élõ elit között. Ahogyan Kis Gyula képviselõtársam megfogalmazta, a kormányzat és a liberális nézeteket hangoztatók által favorizált gyermek nélküli család nem más, mint szexuális és gazdasági munkaközösség. Ezt a cinizmust a Népjóléti Minisztérium azzal tetézte egy állásfoglalásában, hogy nincs összefüggés a népesedéspolitika és a szociálpolitika között. Hiába figyelmeztetett Kovács Zoltán történeti demográfusunk 1970-ben és legújabb tanulmányában is, hiába Fekete Gyula szívbemarkoló írásai, hiába a katolikus egyház körlevele, e nemzeti sorskérdésünkkel komolyan senki nem foglalkozik, sõt a vészharangot kongatókat a kormány által támogatott sajtóorgánumok igyekeznek lejáratni és bagatellizálni.
A Magyar Demokrata Fórum programjának alaptétele a rend, a biztonság és a gyarapodás. Ennek megvalósításához elengedhetetlen - már az új költségvetésben is - az adókedvezmények visszaállítása, a családi adózás bevezetése. A gyermekes családok támogatási rendszerének továbbfejlesztésében arra kell törekedni, hogy a családi támogatások a teljes gyermeknevelési ciklust átfogják és segítsék.
Egy megfelelõ népesedéspolitika kidolgozása és megvalósítása jövõnk szempontjából döntõ. Elöregedõ társadalmunk negatív jelenségei kiáltanak, egyre kevesebb tanárra, orvosra, kórházra van szükség. Lehetetlen, tisztelt Országgyûlés, az az állapot, hogy a társadalombiztosítás költségvetésében ma egyetlen fillér sincs az egészségmegelõzésre!
Képviselõtársaim! Nem oly régen emlékeztünk meg Tamási Áron születésének századik évfordulójáról. Engedjék meg, hogy befejezésül õt idézzem: "Bizony nem egyedül valók vagyunk, hanem valamiféle szerves egységhez tartozunk, egy családhoz, melynek a nyelvén szólunk. Ennek a családnak országföldje van, s ha kevesebb is, mint a nagy bûnök elõtt, annál édesebb ez a föld. Irodalma van, mely nyelvi társtalanságában a mesék pazar színeiben lüktet. Halottai vannak, akiknek neve nem számadat, hanem csillagok a föld alatti égen. Történelme van, mely ha gyakran szerencsétlen is volt, de hõsi és önzetlenségében költõ tollára méltó. Élõ népe van, mely munkával és az erkölcsi érzék örökségével keresi a boldogulás útját, és álmai vannak, melyek nem a zsiványoké, hanem a jövendõé."
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)