DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy elõbb néhány gondolattal Puha Sándor képviselõ úr felszólalására reagáljak, tudniillik a Független Kisgazdapárt képviselõi által, de mondhatom, hogy az ellenzéki képviselõtársaim által elõadottakkal én mindenben egyetértek. Az a szó, hogy részükrõl "csúsztatás" volt, azt hiszem, nem volt benne több csúsztatás, mint amit éppen Puha Sándor képviselõtársam elõadott nekünk.
Mindenekelõtt emlékeztetném képviselõ urat: a Független Kisgazdapárt újjáalakulása óta mindig a tulajdon volt az elsõdlegessége, a tulajdon körén belül mindenekelõtt a termõföldingatlan tulajdonjogának a rendezése. A tulajdonrendezést elsõsorban azért tartottuk elsõdlegesnek, hogy egy rendezett mezõgazdaság alapjait vesse meg az akkori kormány. Kérem, a földkérdésben a Független Kisgazdapárt nem tudott sohasem engedni, ma sem tud engedni álláspontjából, tudniillik elsõsorban a föld az eltartó ereje ennek az országnak, a földet mûvelõ emberek egész társaságával. Ha túlterjeszkedek azon, hogy ez egy nagy vagyona az országnak, kincs, akkor azt is meg kell eleveníteni, ki kell mondani, hogy ez a föld a haza része. Igenis el kell mondani, képviselõ úr, azt is - hiába fájlalják Trianont -: Trianonban kétharmadát vették el a magyar földnek, ezt az egyharmadát pedig nekünk, a képviselõtársaimnak is meg kell védeni, hogy ez idegen kezekbe ne jusson.
Megállapításunk szerint a Független Kisgazdapárt eddig elmondott és kifejtett álláspontja, azt hiszem, oly részben tényeken is alapul, másrészt pedig vigyázza azt, hogy ez a föld azoké maradjon meg Magyarországon, akik valóban a földet mûvelik.
A bérlet kérdésében nem kívánok állást foglalni, viszont azt elmondanám: elsõsorban nem azt látom, hogy ez a törvényjavaslat a külföldiek földtulajdonhoz való juttatását célozza. A késõbbiek során kitérek arra, hogy miért nem látom ezt. Ez lényegében egy másodlagos kérdés lesz, amelyhez egy bizonyos idõ eltelte szükséges, hogy a külföldiek is valóban hozzájussanak a földtulajdonhoz.
A törvényjavaslat szerint a cél az, hogy a föld értékesítését elõsegítse a majdani hatálybalépésével ez a törvény. Kérem szépen, felmerült a szaklapokban, hogy van-e erre megfelelõ földalap. A szaktárca részérõl hangzott el többször, hogy földhiány van, különösen a részaránytulajdonból. Úgy fogalmazódott meg e hiány oka: sok volt a beruházásra kivont terület, vagy ok volt az aranykorona-érték rossz meghatározása a földkiadások kártalanítása során is, rossz a helyrajzi számozás meghatározása. Ehhez hozzátenném: etikátlan földkiadásokra is sor került sok esetben, körbe kell nézni Magyarország nagyon sok településén. Ebbõl következik viszont, hogy a rendszerváltás óta a földek tulajdonba adása botrányos körülmények között folyt le. Meg merem kockáztatni, hogy a tulajdon lezárása is ugyanilyen botrányos körülmények között fog bekövetkezni, bármelyik kormány legyen is hatalmon.
A részaránycsökkentés és a megváltás állami részrõl aranykoronánként nem jelenthet megoldást, mert ha valóban piacgazdaságot akarunk a föld értékesítése tekintetében, akkor egy egész más megoldást kell javasolnia a kormánynak. További gondot látok: mintegy 150-200 milliárd forint az a jelzáloggal terhelt részarányföld, amellyel egyszer késõbb a bankok kezdhetnek valamit, és ha a bankok kezdik meg, e föld árverezésre kerül, és ezen keresztül valóban külföldi tulajdonba kerül a termõföld.
Nem megoldás a törvénytervezetnek ez a törvényi szintre való emelése. A kormány birtokpolitikája a nemzeti agrárprogramban nyert megfogalmazást. Ez azonban túl általános volt, túl késõn is érkezett, s a kormánynak már lehetõsége lett volna korábban - kormányra jutásakor - megfogalmazni azt az agrárprogramot, amellyel valóban a magyar mezõgazdaságot szilárdította volna meg.
Eddig is hiányzott, és a programból is hiányzik az ellenõrzés a termõföld tulajdonviszonyai tekintetében, különösen a határok mentén, gondolok a nyugati határokra. Zsebszerzõdésekrõl beszélünk, azonban más irányban kellene kereskednünk, hogy kié lett a föld, kik használják, kik a birtokosok, azok személye. Ezt kellett volna beépíteni a nemzeti agrárprogramba, nem pedig a földforgalom miatt e törvénytervezet soraiban aggódni.
Egyébként e törvénytervezet elsõdleges célját nem abban látom, hogy valóban a külföldiek jussanak soron kívül földhöz, én visszanyúlnék az 1994-es választásokat követõ idõszakra, tudniillik a kormányhoz közel álló csoportok mindegyike kivette részét akkor és azóta is az úgynevezett nagy népi osztozkodásból, kivéve azt a földlobbyt, amely érdekeit ma szolgálja ez a törvénytervezet, és késõbb majd, gondolom, a törvény. Megítélésünk szerint az Antall-kormány alatt egy olyan helyzetet teremtettek, hogy nem volt kellõ földalap, amellyel 1994-ben a földlobby érdekeit ki lehetett volna elégíteni. Tehát nem volt mit osztani vagy osztogatni, és most ennek alapjait kell megteremteni. Tudniillik e csoportnak történõ ígéret valóra váltása a választások elõtt nyilvánvalóan elsõdleges és jó húzóhatású is lesz.
Azok az alapkövetelmények, amelyek bennem megfogalmazódnak e törvénytervezet kapcsán, úgy hangzanak:
A legfontosabb: szabad ismét forgalomba kerülõ termõföldet teremteni, és azt lehetõleg a legolcsóbb áron értékesíteni. Megfelelõ törvényi kereteket kell biztosítani ahhoz, hogy a termelõszövetkezetek és egyéb jogi személyek földhöz juthassanak. Megfelelõ anyagi hátteret kell biztosítani a földvásárláshoz.
Megítélésem szerint ez a lényege a termõföldrõl szóló törvénytervezet vitájának, alapjainak. Bár nem a fenti sorrendben határoztam meg, hogy hogyan lehet kielégíteni ezeket az alapkövetelményeket, de azért, hogy részben megvalósul, és hogyan valósul meg, erre még szabadjon kitérnem.
A forgalomba kerülõ földet, tehát a földalapot megteremteni csak úgy lehet, ha valakitõl elõször elveszünk földet. Ez nyilvánvalóan nem történhet úgy, mint az ötvenes években történt - tehát a földet mûvelõktõl, tulajdonosoktól. A bérlõket rá kell kényszeríteni arra, hogy önként hozzák forgalomba. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha járható útra tekintünk.
(20.40)
Tömegesen kell olyan helyzetbe hozni a tulajdonosokat - különösen a kistulajdonos termelõket -, hogy a gazdasági kényszer alatt önként adják el ezt a földet. Erre már 1997-ben a búza árának manipulálása és mesterséges leszorítása is lehetõséget biztosított.
A Független Kisgazdapárt már 1996 decemberében felhívta a figyelmet arra, hogy mesterségesen le fogják szorítani a búza és egyéb kalászos termékek árát. Jelzett erre egyrészt a bentlévõ óbúzakészletek körül kialakított bizonytalanság, az exportengedélyek idõleges visszatartása, nehezítése és az export megindulásának elhúzása. 1996 végén, illetve 1997 elején korrekt szakmai irányítás és akarat mellett még az egész raktárkészlet értékesíthetõ lett volna. Ennek koncepciózusan az ellenkezõje következett be.
A búza árának aratási szezonra történõ leszorítása egybeesett a kormány érdekeltségi körébe tartozó malomipar kívánalmaival. 1997 márciusában belsõ egyeztetés alapján egy megállapodás jött létre a malomipari vállalatok között, hogy az aratási ár 18-20 ezer forint lesz tonnánként, függetlenül a világpiaci és egyéb tényezõktõl. A malomipar tulajdonosi körébe olyan alkalmazottak is tartoznak, akik ráhatással tudtak lenni ennek az árnak a kialakítására. Így a gazdasági és politikai érdekek teljes egybeesésérõl beszélhetnénk.
Az alapkövetelmények közül az elsõnek említett téma közvetlenül az aratás elõtt megvalósítottnak látszott. A búza ára a politikailag kitûzött cél körül mozog. Ez azt jelenti, hogy maximálisan 20 ezer forintos felvásárlási ár (Dr. Kis Zoltán: 24 500 forint!) és a cirka 25 ezer forintos önköltségi ár mellett a termelõk és fõleg a kistermelõk lehetetlen helyzetbe kerülnek. Ezek az árak sajnos, államtitkár úr, tények (Dr. Kis Zoltán: Ezek sajnos nem tények!), mert az aratás már régen (Dr. Kis Zoltán: Ez butaság!) bekövetkezett, és azt nagyon jól tudták, hogy a kistermelõk raktár hiányában ezeket nem tudják raktározni, és valamikor csak október körül tudják eladni. Fel kell adniuk a termelési egzisztenciájukat azoknak a termelõknek, akik ebbe a helyzetbe kerültek.
A tömeges tönkremenetel tömeges olcsó földeladáshoz vezet. Tömegeshez, mivel az 1996-os búzaár sok kistermelõt vett rá a nagyobb termelésre vagy a több földön való termelésre. A politikai és a gazdasági cél megvalósul e törvénytervezet kapcsán, ha az jogerõre emelkedik: megfelelõ alacsony áron nagy tömegû föld kerül piacra.
Az utóbbi években kialakuló, önállóan gazdálkodó paraszti réteg jelentõs része visszasüllyed alkalmazotti, függõ, kiszolgáltatott helyzetébe. A falu társadalmi helyzete visszaalakul a '80-as éveknek megfelelõen, ismét - politikailag is - irányíthatóvá válik az eredeti vezetõ réteg számára, függetlenül attól, hogy az termelõszövetkezet vagy annak utódformájáról legyen szó. A vezetõ réteg - nevezzük nyugodtan uralkodó rétegnek - ugyanaz marad, melyrõl a bevezetõben már szóltam.
Másodlagos, de nem elhanyagolható eredmény a kormány érdekeltségi körébe tartozó malomipar kiemelkedõ haszna.
A második alapkövetelmény a törvényi keretek biztosítása, hogy a föld a célcsoport, a földlobbyk tulajdonába juthasson. A földtörvény módosításának alapvetõ célja - legalábbis a kormány részérõl - nem a külföldiek földhöz juttatási lehetõségének elsõdleges megteremtése, hanem a fent vázolt cél, a volt és jelenlegi lobby ígéretének megfelelõ földkielégítés. A fent leírt társadalmi hatás már csak hozadék, de az számukra nagyon pozitív és elõnyös hozadék, ugyanakkor a polgári társadalom számára eléggé negatív.
Meg kell említeni, hogy hasonlóan törekszik a kormány a másodlagos cél megvalósítására, a földtörvény módosítására, de az alapcél a külföldi tõke útjának biztosítása a termõföld megvásárlására. A kormány céljainak egy ideig gátat szabott az Európai Közösség kifogása, hogy egyenlõ elbírás alá essen minden gazdasági társulás. Ez azonban még konfrontációra vezethetett belül, ezért e törvényjavaslattal szemben is a kormány megvalósítani kívánja e törvény módosítását.
A következõ alapkövetelmény megvalósítása, vagyis a megfelelõ anyagiak biztosítása jogi személyek vagy utódszervezeteik számára már elenyészõ problémát jelent, hiszen annak részben megvannak a törvényi feltételei. Ezen törvényi feltételek - a földvásárlás támogatása - jelenleg még nem a célnak megfelelõek, de azok csendes módosítása nem jelenthet problémát. Meg kívánom jegyezni, hogy a jelenlegi földvásárlási támogatás bonyolultságánál és feltételrendszerénél fogva senki számára nem elérhetõ, de nem is ez volt a cél, hanem a majdani módosítások alapjainak a lerakása.
Összefoglalva a leírtakat: itt egy hosszú távú, átgondolt koncepcióról van szó, melynek megvalósítása során a kormány saját oldaláról nézve csak az idõhiánnyal küszködve követhet el hibákat, mégpedig a megvalósítás folyamatában. Amennyiben nem kerül megakadályozásra a földtörvény jelenlegi módosítása és nem történik meg a most tönkreteendõ réteg megmentése - melynek még ilyen rövid távon is megvannak a módozatai -, akkor a fent leírt koncepció minden elemében megvalósul, egy szûk réteg érdekében, az ország és a társadalom hosszú távú kárára.
A törvényjavaslatot nem kellene tárgyalni. Szíves figyelmébe ajánlom az elõterjesztõnek, hogy vonja vissza, hiszen az állampolgárok közérzetét is javítani lehetne vele. Helyette a tulajdonrendezést kellene elsõsorban a kormány programjára tûzni.
Köszönöm szépen. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiból.)