AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az adótörvények módosítására vonatkozó törvényjavaslatok tárgyalásakor mindenekelõtt azokkal a jövedelmi folyamatokkal indokolt foglalkozni, amelyek alakulását az adórendszer lényegesen befolyásolja.
A közhiedelmekkel szemben Magyarországon a jövedelmek központosításának szintje, az adóteher nagysága már nem nagyobb az Európai Unió átlagánál. E tekintetben is lényeges változások mentek végbe az elmúlt néhány évben. A jövedelemközpontosítás mértéke '94-ben még 52,5 százalékos volt. Ez az arány a költségvetési javaslat szerint jövõre 42,5 százalékra csökken. A központosítás szintje 1998-ban '97- hez képest is mintegy 2 százalékponttal mérséklõdik. Természetesen egyetértek azzal, hogy középtávon a központosítás további csökkentése a cél, hiszen ez elengedhetetlen a versenyképesség további erõsítéséhez, illetve a jelentõs fejlesztési elmaradások pótlásához.
A jövedelemközpontosítás szerkezetét tekintve vannak azonosságok és eltérések az Európai Unió országaihoz viszonyítva. Nálunk különösen magas a társadalombiztosítási járulékok szerepe, míg például a nyereségadó viszonylagosan kevésbé jelentõs bevételi forrás, azért is, mert igen alacsony, 18 százalékos általános adókulcsot alkalmazunk. Kedvezõnek tekinthetõ a közvetett forgalmi, fogyasztási adó kiemelt jelentõsége, ami megfelel a nemzetközi tendenciáknak.
A vállalkozások jövedelmi helyzete, a mûködõ adórendszer hatásait is figyelembe véve, lényegesen javult az elmúlt néhány évben. A vállalkozások felhalmozási célú saját forrásai, vagyis az adózás utáni nyereség és az amortizáció együttes összege 1994-ben még csak a bruttó hazai termék, a GDP 6 százalékát érték el, míg 1997-re 14 százalékot, '98-ra 15-16 százalékot tesznek ki. Szeretném aláhúzni, itt nem elvont makromutatókról, hanem a mikroszférában végbe ment változásokat összegzõ adatokról van szó. Természetesen e számok átlagokat fejeznek ki, és nem alkalmasak a szóródások érzékeltetésére. A szóródást illetõen azonban megnyugtatásul szeretném aláhúzni, hogy a bemutatott javuló tendencia a kis- és középvállalkozások esetében is érvényesül.
A jövedelemközpontosítás 1998-as mérséklõdésében a vámpótlék leépítése, a vámok nemzetközi elkötelezettségeken alapuló csökkentése és néhány más, speciális bevételi forrás szûkülése játssza a fõ szerepet. Így jövõre a költségvetési törvényjavaslat keretei között az adórendszer, illetve a járulékrendszer fõ kulcsainál a stabilitás fenntartása volt elõirányozható.
A stabilitás mellett szólnak a legfontosabb adótörvények közelmúltban végrehajtott újrafogalmazásai és természetesen az adózók kívánságai is. A stabilitás fenntartására irányuló alapvetõ törekvések mellett a javasolt változtatások száma most sem kevés. Ezek azonban meghatározóan csak az Országgyûlés törvényalkotási programjában szereplõ, más tárgyú, de az adótörvényeket is érintõ jogalkotáshoz kapcsolódnak, illetõleg a külsõ és belsõ jogharmonizációból adódó kisebb kiigazításokból állnak.
(10.40)
(Boros László helyét a jegyzõi székben dr. Kávássy Sándor foglalja
el.)
Tisztelt Ház! Az adótörvényekre vonatkozó módosítási javaslatok összhangban állnak azokkal a korábbi években kitûzött adópolitikai célokkal, amelyek a vállalkozások adózási feltételeinek könnyítésére és egyszerûsítésére, a társadalmi és gazdasági szempontból elmaradott térségek fejlesztésének adózási eszközökkel történõ támogatására irányulnak.
A személyi jövedelemadó törvény módosításának kidolgozásánál leglényegesebb szempont volt a nyugdíjreformból adódó, az Országgyûlés által külön határozatban is rögzített elvárások figyelembevétele. Az 1998. év a nyugdíjreform induló éve, ezért az egész társadalom számításokat végez a hosszú távú döntések megalapozásához. Ehhez az állampolgárok jövedelmeinek adórendszeri kezelése nemcsak rövid, hanem hosszú távon is elõrelátást igényel. Minderre tekintettel már induláskor biztosítani indokolt, hogy a nyugdíjcélú felhalmozás ne viseljen azonos adóterhet a fogyasztási célú jövedelmekkel, és ezzel elkerülhetõvé váljon a kettõs, a járulék befizetésekor és a késõbbi nyugdíj kifizetésekor való adóztatás.
A törvényjavaslat szerint 1998-tól változatlan adótábla mellett a 7 százalékos nyugdíjjárulék 25 százaléka levonható lesz az adóból, és havi 3600-ról 4000 forintra növekszik az adójóváírás. Ezen intézkedések elsõ hatására változatlan jövedelem mellett a bérbõl és fizetésbõl élõknél lényegében havi 100 ezer forint keresetig 3-4 százalékkal nõ a borítékban maradó nettó összeg, havi 100-120 ezer fölötti jövedelemnél pedig hozzávetõlegesen nem lesz változás. Természetesen az adózás változásainak bemutatott elsõ hatását a késõbbiekben módosítja a jövedelmek növekedése, ami - mivel a jövedelem növekménye viszonylag magasabb adókulccsal adózik - apasztja az adóteher kezdeti viszonylagos mérséklõdését. A bemutatott kezdeti hatás azonban jelentõsen tompítva még fennmarad, és az elvégzett számítások szerint az együttes adóterhelés átlagosan valamelyest mérséklõdik. A tervezett keresetnövekedés minden sávban azonos megvalósulása esetén a borítékban maradó nettó bérek emelkedése a havi 100 ezer forint alatti jövedelmi sávokban 0 és 1,3 százalék közötti mértékekben haladja majd meg a bruttó keresetek emelkedését, a havi 100 ezernél magasabb jövedelmeknél viszont jellemzõen a bruttótól néhány tized százalékkal elmaradó nettó növekedés várható.
Az új rendszer bevezetéséhez kapcsolódó országgyûlési határozatnak megfelelõen azok, akik 2020 elõtt lesznek a rájuk vonatkozó szabályok szerint öregségi nyugdíjra jogosultak, köztük azok, akik 2009 és 2019 között lesznek 62 évesek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetéseik után nyugdíjba vonulásukig a jelenlegi 100 ezer forinton felül még további 30 ezer forint adókedvezményt vehetnek igénybe. Esetükben az önkéntes nyugdíjpénztári adókedvezmény 50 százalékos mértéke a nyugdíjba vonulásuk évéig érvényes.
A nyugdíjreformra való átállást segíti elõ az a rendelkezés is, amely lehetõvé teszi, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok a kötelezõnél több tagdíjat is fizethessenek. Ezt az adórendszer úgy ösztönzi, hogy az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések mindenkori adókedvezménye ezekre a befizetésekre is kiterjed.
Az országgyûlési határozat további elõírása szerint a felsõfokú oktatásban résztvevõknél a képzési idõnek, valamint a gyermek otthoni gondozási idejének szolgálati idõként történõ megváltásához személyi jövedelemadó-kedvezmény kapcsolódjék. Ennek megfelelõen a javaslat a következõket tartalmazza:
Ha a társadalombiztosítási ellátásra vonatkozó megállapodás alapján a magánszemély helyett más fizet, akkor ez a befizetés a magánszemélynél nem számít bevételnek, és személyi jövedelemadót sem kell fizetni utána. Ezzel összefüggésben persze az ilyen plusz nyugdíjjárulék és kötelezõ magán-nyugdíjpénztári tagdíj nem képezi részét a 25 százalék adócsökkentõ tétel kiszámításának sem. Ha az átvállaló egyéni vállalkozó, akkor hasonlóan a társaságiadó-alanyhoz, ezt az összeget viszont költségként elszámolhatja. Ha a magánszemély saját maga fizeti megállapodás alapján a társadalombiztosítási kötelezettségeit, vagy ha nem egyéni vállalkozó a másét átvállalja, akkor a saját kötelezõ befizetéséhez hasonlóan ennek a befizetésnek a 25 százalékát is levonhatja az adójából.
Az új kedvezmények mellett szükséges az önkéntes kölcsönös biztosítópénztári befizetések kedvezményének fokozatos kiigazítása is. Hosszú távon nincs indokoltsága, hogy a kedvezmény címén még a legnagyobb jövedelemmel rendelkezõk is több adót kapjanak vissza e befizetéseik után, mint amennyi adót befizettek. Ezért a javaslatok tartalmazzák az önkéntes nyugdíjpénztári kedvezmény mértékének fokozatos, két év alatt, 2000-ig történõ mérséklését az adott évi legmagasabb adókulcsra, elsõ lépcsõben 1999-ben, az akkor legnagyobb adókulcs mértékétõl függetlenül 46 százalékra.
A benyújtott javaslatok szerint a közhasznú szervezetekrõl törvényhez kapcsolódva emelkednének a magánszemélyek támogatói adományainak kedvezményei. A kiemelkedõen közhasznú szervezetek támogatása esetén a jelenlegi 30 százaléknál 5 százalékponttal több adókedvezményt lehetne igénybe venni.
A személyi jövedelemadó törvény jelentõsebb módosításai közé sorolható az ez évben megkezdett lépések folytatásaként a termõföld- bérbeadás jövedelmének önkormányzati hatáskörbe utalása. Jövõre a helyi önkormányzatok nemcsak az ellenõrzés jogát, hanem az e tevékenységbõl származó jövedelem adóját is magukénak tudhatják. Az adózási szabályokat azonban változatlanul a személyi jövedelemadó törvény tartalmazza azért, mert az adó kivetése nem az önkormányzati döntéstõl függ, azaz nem helyi adóként funkcionál. A termõföld bérbeadásából származó jövedelem adójára változatlanul 20 százalék javasolható. A valóban kis földtulajdonnal rendelkezõ magánszemélyek adózásának egyszerûsítését, a kis parcellák hasznosításának elõmozdítását, az úgynevezett zsebszerzõdések visszaszorítását célozza, hogy az összesen 3 hektárt meg nem haladó nagyságú termõföldtulajdonnal rendelkezõ magánszemély esetében nem kell az adót megfizetni.
A gazdasági tartalmában reálisan tõkehozadéknak nem tekinthetõ kifizetések után a jelenleg 27 százalékos adómérték alá esõ osztalékrész után a javaslat szerint az adó mértéke 35 százalék lenne. A viszonyítási alap továbbra is az osztalékmegállapítás évének elsõ napján érvényes jegybanki alapkamat kétszerese, vagyis az e feletti osztalékrész után kell nem 20, hanem 35 százalékos adóval számolni.
A tandíjfizetés terheinek enyhítése, a tandíjhitel felvehetõségének javítása érdekében a javaslat szerint a tandíjhoz kapcsolódó adókedvezményt a hallgatói jogviszony megszûnését követõen is érvényesíteni lehet. A végzett diák a hallgatói jogviszony megszûnését követõ öt éven belül a korábban fizetett és a felsõoktatási intézmény által igazolt tandíjösszeg után a vonatkozó adóév szabályának megfelelõ adókedvezményt érvényesíthet, amivel csökkentheti például a felvett tandíjhitel terheit.
Számos javaslat mind az állampolgárok, mind pedig az egyéni vállalkozók adóztatásának könnyítését, egyszerûsítését szolgálja. A leglényegesebbek ezek közül, hogy bõvül az átalányadózók és a tételes átalányadózás választására jogosultak köre. Az egyéni vállalkozók adóelõleg-fizetése egyszerûsödik, a javaslat szerint a kivét után negyedévente fizethetõ az adóelõleg, és a határidõk igazodnak a járulékbefizetési idõpontokhoz. A jövõben az egyéni vállalkozóra vonatkozó személyi jövedelemadó-szabályokat, így a költségelszámolási lehetõségeket alkalmazhatják a mûvészek, ha külön jogszabály szerint meghatározott mûvészeti tevékenységet folytatnak.
Tisztelt Országgyûlés! A társasági adóról és az osztalékadóról a múlt évben új törvényt alkotott a parlament. Így módosításánál a kormány fokozottan törekedett a stabilitásra. Ennek megfelelõen az önök elé terjesztett javaslat alapvetõen két új törvény összefüggéseinek átvezetését szolgálja.
Az egyik a külföldi székhelyû vállalkozások fióktelepérõl szóló törvénytervezet, amelynek megalkotásával szabályozottá válik, hogy a külföldi cégek milyen feltételekkel nyithatnak fiókot Magyarországon. E törvényjavaslat szerint a fiók a külföldi cég hazai cégbíróságon bejegyzett, jogi személyiséggel nem rendelkezõ, gazdasági tevékenységet végzõ belföldi szervezeti egysége. A fiók mûködése során keletkezett jövedelem adóztatására az adótörvény azt fogalmazza meg, hogy a fiók jövedelme után a belföldi társaságokkal azonos módon kell a társasági adót megállapítani és megfizetni.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyûlés alelnöke foglalja
el.)
A másik törvényjavaslat a közhasznú szervezetek mûködésére, ellenõrzésére vonatkozó elõírásokat fogalmazza meg. Ehhez kapcsolódva a társasági adótörvény szabályainak megalkotásakor két szempont érvényesült. Egyrészt a közhasznú szervezetek támogatóinak a mainál szélesebb körben és nagyobb mértékben biztosítson a társasági adó és - mint már említésre került - a személyi jövedelemadó kedvezményt. Másrészt a közhasznú szervezetek által adómentesen végezhetõ vállalkozási tevékenység a jelenleginél nagyobb mértékû legyen, de továbbra is korlátozott keretek meghatározásával. Ez azt a célt kívánja szolgálja, hogy e szervezetek tevékenységében meghatározó maradjon a közcélú tevékenység, és ne jussanak indokolatlan, visszaélésekre csábító versenyelõnyhöz a társasági formában gazdálkodókkal szemben.
A kormány az adórendszeren keresztül is segíteni kívánja a gazdaságilag elmaradott, nagyarányú munkanélküliségû területek fejlõdését.
(10.50)
Ezt szolgálja - a meglévõk mellett - az az új, tíz évre szóló, 100 százalékos adókedvezmény, amelyhez a legalább 3 milliárd forintot befektetõk juthatnak hozzá abban az esetben, ha ilyen térségben beruháznak, a létrehozott eszközt ott mûködtetik, és ehhez jelentõsen növelik foglalkoztatottaik létszámát is. A javasolt adókedvezmény révén a viszonylag magas beruházási érték miatt esély van arra, hogy a tartósan elmaradott területeken jelentõsebb fejlesztések valósulnak meg, ezáltal enyhülnek a foglalkoztatási gondok, kiegyenlítettebbé válik az ország fejlõdése.
Tisztelt Ház! Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása kis terjedelmû, záró- és átmeneti rendelkezésekkel együtt is alig több tíz paragrafusnál. A stabilitásra jellemzõ, hogy az adómértékek közötti átsorolásra lényegében egyetlen helyen kerül sor: nemzetközi kötelezettségvállalásunk alapján a déligyümölcsök áfakulcsa '98. január 1-jével 25 százalékról 12 százalékra csökkenne. A további változtatások egy része a jogi környezet módosulása, különösen a jövedéki adó bevezetése és a fiókszabályozás megalkotása miatt szükségszerû.
Ennek keretében rendelkezik a törvényjavaslat arról, hogy a dohánygyártmányok áfaadóztatása 1998. szeptember 1-jétõl a jövedéki adótörvény szabályai szerint történik, azaz a jövedéki adót és az áfát ezeken a termékeken együttesen és egyszerre adójegy formájában kell majd megfizetni. Ezzel a dohánygyártmányok általános forgalmi adója az Európai Unióban alkalmazott gyakorlatnak megfelelõen egyfázisú adóvá válik, s az elõállító vagy az importáló az adóbélyeg felragasztásával megváltja a forgalmazási fázisok áfaterheit is. Így a kereskedõknek a dohánytermékek eladása után további áfakötelezettséggel már nem kell számolniuk.
A külföldi vállalkozások magyarországi fióktelepeinek létesítésérõl külön törvényjavaslat rendelkezik. Ezzel összefüggésben azt kellett rögzítenünk: a hazai bevételszerzõ tevékenység után ki az áfafizetésre kötelezett, a külföldi központ vagy annak belföldi fióktelepe. Hasonlóan a társaságiadó-törvény módosítási javaslatában szereplõ megközelítési módhoz, az áfarendszerben a fiók testesíti meg majd a külföldi központ adóalanyiságát. Ugyanakkor annak érdekében, hogy a fiókok se elõnyösebb, se hátrányosabb helyzetbe ne kerüljenek, mint ha a külföldi leányvállalatot alapítana, a külföldi központ és fiókja, illetve ugyanazon külföldi fiókjainak egymás közti ügyletei szintén adóztatható tényállások lesznek.
A benyújtott törvénytervezet további kisebb módosításokat is indítványoz az adóbeszedés hatékonyságának javítása, az áfa versenysemlegességének erõsítése, az adminisztrációs terhek könnyítése és a közhasznú tevékenység elõsegítése érdekében. Ezek közül a legtöbb adózót az érinti, hogy a nem fizetõ vevõnek az eladó adótartozásáért való kezesi felelõssége az egyszerû kezesség helyett a jövõben készfizetõ kezesi felelõsségre változik. Újólagosan aláhúzom, ilyen felelõsség nincs, ha a számlát a vevõ kifizette.
Az áfa mint szektor- és versenysemleges adó, csak igen korlátozott formában képes kedvezményeket nyújtani. A közhasznú tevékenységek egy szektorának elõsegítésére azonban meghatározott feltételek mellett - így az állampolgárok széles körét szolgáló tevékenység és a közcélú szervezet vezetõinek, közremûködõinek kizárólag ingyenesen végzett munkája esetén - elvileg alapítványok, egyházak egy része számára is méltányosságból engedélyezhetõvé válik az áfa visszatérítése.
A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrõl szóló törvény módosításának benyújtott tervezete az áfatörvény javasolt változtatásánál is kisebb terjedelmû. A fogyasztási adóztatásban csak azok a szükségszerû változtatások szerepelnek, amelyeket a jövedéki adó bevezetése és a jelenlegi jövedéki szabályozás hatályon kívül helyezése megkíván. Így nem lesz változás a személygépkocsi, a kávé és az ékszer adóztatásában. Ugyancsak változatlan mértékû a fogyasztói árkiegészítés. Az egyetlen ponton javasolt módosítás a visszaélések ellen irányul.
Tisztelt Ház! A helyi adókról szóló törvény egyik kritikus pontja az iparûzési adó alapjának meghatározási módja, melyet a termék- elõállító ágazatokhoz tartozó vállalkozások részérõl sok kritika ért. Jelenleg a termelõ tevékenységet folytató vállalkozásoknál az adó alapja - az eladott áruk és az alvállalkozói közremûködés hiányában - lényegében a teljes nettó árbevétel, míg a kereskedelem gyakorlatilag csak a hozzáadott érték után adózik. Az adó alapjának jelenlegi meghatározása azt eredményezi, hogy az adónem ágazatonként eltérõ jelleggel és hatással funkcionál. A termelõi szférához tartozó vállalkozások jelentõs része kiterjedt beszállítói körrel áll kapcsolatban, amelyek olyan értékes, magas készültségi fokú anyagokat szállítanak a termelõ vállalkozás részére, amelyeket az esetek többségében lényegében csak végtermékké kell szerelni. Mivel a végtermék értékesítésekor a termelõ árbevételében és így az iparûzési adó alapjában ezek értéke is megjelenik, a fizetendõ adó aránytalanul magas a termelõ által hozzáadott értékhez képest.
Az iparûzési adó alapjának hatályos meghatározása így a kooperációs kapcsolatok erõsítése ellen hat. Az ellentmondás az adó alapjának az anyagköltséggel való szûkítésével feloldható. A törvény módosításánál lényeges szempont, hogy nemzetgazdasági szinten a potenciális adóbevétel az önkormányzatok érdekében ne változzon. Ezért az adó alapjának anyagköltséggel való szûkítésével egyidejûleg elengedhetetlen a törvényi felsõ adómérték felülvizsgálata is.
A törvényjavaslat a különbözõ nemzetgazdasági ágazatokba tartozó vállalkozások, valamint az önkormányzatok közötti radikális adóteher-, illetõleg adóbevétel-átrendezõdés elkerülése céljából az adó alapjának módosítását három lépésben indítványozza végrehajtani: 1998-ban az anyagköltség 33 százalékával, '99-ben 66 százalékával csökkenti az adó alapját, a teljes anyagköltség levonására pedig csak a 2000-es adóévtõl ad lehetõséget. A potenciális, nemzetgazdasági szintû adóbevétel-csökkentés elhárítása érdekében az adótörvényi felsõ mértékét '98. évre 1,5 százalékban, '99-re 1,7 százalékban, 2000-tõl pedig 2 százalékban javasolja megállapítani.
Az adóztatás gyakorlatában problémaként jelentkezik a tevékenységét több önkormányzat illetékességi területén végzõ vállalkozó adóalap- megosztási kötelezettségére vonatkozó szabályok értelmezése, végrehajtása, amire a módosítás tekintettel van. A törvényjavaslat tételesen felsorolja azokat a tevékenységeket, amelyek ideiglenes jelleggel végzett iparûzési tevékenység utáni adóval terhelhetõk. A módosítással egyértelmûvé válik, hogy az olyan tevékenységek után, amelyek nem terhelhetõk ideiglenes iparûzési adóval, az adózó kizárólag a székhely és a telephely szerinti önkormányzatok számára fizeti az iparûzési adót.
Az ideiglenes iparûzési tevékenység után fizetett átalányadó jelentõs részét a székhely és a telephelyek szerinti önkormányzatokhoz fizetett adóból ezután le lehet vonni. Mivel az átalányadó összege meghaladhatja a székhely és a telephelyek számára fizetendõ adót, a korlátlan levonási jog biztosítása ezen önkormányzatokra súlyosan méltánytalan lehet. Ezért a törvényjavaslat az egyébként fizetendõ adó 90 százalékáig engedi meg az ideiglenes tevékenység után fizetett adó beszámítását.
A külföldi székhelyû vállalkozás magyarországi fióktelep-nyitási lehetõségének megteremtésével szükséges a fióktelepre vonatkozó nettó árbevétel meghatározása a helyi adókról szóló törvényben is. A hatályos helyi adótörvény az önkormányzatra bízza az adóbehajtásban az anyagi érdekeltség feltételeinek szabályozását. Az önkormányzatok egy része az adóztatásban közremûködõk mellett a választott tisztségviselõknek is juttatást állapított meg, ami nem fogadható el, hiszen a beszedés kizárólag az adóhatósági dolgozók munkájának függvénye. Célszerû ezért pozitív módon meghatározni azt a személyi kört, amely a bevételek beszedésében kiemelkedõ szerepet játszik, és ezért az érdekeltségi célú juttatásból részesülhet.
A helyi adótörvény az elsõdlegesen nem vállalkozási tevékenységet végzõ szervezeteket feltételes adómentességgel preferálja. Az eddig is feltételes adómentességet élvezõ önkéntes kölcsönös biztosítópénztárhoz hasonlóan indokolt a törvényben deklarálni az új intézményként mûködõ magánnyugdíjpénztár adómentességét is.
A hatályos törvény igen szûk körben engedélyezi az önkormányzati adóhatóságoknak készpénzfizetés elfogadását. A postaköltségek emelkedése fõleg azokon a településeken okoz jelentõs többletköltséget, ahol a sokszor igen alacsony, néhány ezer forint összegû adó befizetésére az önkormányzat több havi részletfizetési kedvezményt ad. Az adóztatás költségeinek csökkentése érdekében indokolt, hogy a készpénzfizetési lehetõségek bõvüljenek. Ennek megfelelõen az önkormányzat szûk körben, meghatározott törvényi korlátok között jogot kap, hogy rendeletében további készpénzfizetési lehetõséget biztosítson.
A gépjármûadó-törvény módosítását az indokolja, hogy a gépjármûparkot az Európai Unió környezetvédelmi normáinak is megfelelõ tehergépjármûvekkel kívánjuk megújítani, s azt közvetett eszközökkel, így gépjármûadó-kedvezménnyel is támogatni szükséges. Ennek megfelelõen a törvényjavaslat megteremti az olyan tehergépjármûvek kedvezményes adóztatásának feltételeit, amelyek eleget tesznek a legszigorúbb, az úgynevezett euro I-es és euro II-es környezetvédelmi normáknak. Az euro I-esekre 25 százalékos, az euro II-esekre pedig 50 százalékos adókedvezményt irányoz elõ.
(11.00)
A környezetbarát tehergépjármûvek preferálása mellett a törvényjavaslat felülvizsgálja a katalizátoros gépjármûvek számára biztosított adókedvezményt is. A hatályos rendelkezések alapján járó egységes, a fizetendõ adó 50 százalékára terjedõ kedvezményt a katalizátor jellege és a környezetre gyakorolt hatása szerint differenciált kedvezmény váltja fel. A nem szabályozott katalizátorral felszerelt autó a katalizátor nélküli autó szennyezõanyag-kibocsátási értékeihez képest körülbelül 30 százalékkal kevesebb szennyezõanyagot juttat a levegõbe, míg a szabályozott katalizátorral mûködõ gépjármû szennyezõanyag-kibocsátása 70 százalékkal kedvezõbb. Erre tekintettel az elõbbieket 25 százalékos, az utóbbiakat pedig változatlanul 50 százalékos kedvezménnyel javasoljuk preferálni.
Tisztelt Országgyûlés! A törvényjavaslatnak az illetéktörvény módosítására vonatkozó fejezete egyes államigazgatási eljárások speciális illetékének felülvizsgálatára, valamint néhány jogvitás kérdés megoldását célzó kisebb terjedelmû módosítására vonatkozik.
A vagyonszerzési illetéket érintõ legfontosabb változás, hogy a törvényjavaslat az öröklési illeték tárgykörébe vonja az elhalt magán- nyugdíjpénztári tag egyéni számláján felhalmozott összegnek a kedvezményezett, illetve ennek hiányában a törvényes örökös általi megszerzését. Lényeges azonban, hogy az összeg átszállásához csak akkor fûzõdik illetékfizetési kötelezettség, ha azt a kedvezményezett, illetve az örökös felveszi. A nyugdíjcélú megtakarítások ösztönzésére ugyanis a törvényjavaslat eltekint az illeték megfizetésétõl minden olyan esetben, amikor az összeget a tagsági viszony folytatása mellett a magánnyugdíjpénztárban hagyják, vagy azt más magánnyugdíjpénztárba viszik át.
Az államigazgatási eljárási illetékek területén a törvényjavaslat mindössze arra vállalkozik, hogy egyes eljárások illetékét az eljárással felmerült tényleges költségekhez közelítse. Így állapít meg speciális mértékû illetéket az ingatlanok forgalmi értékének igazolására szolgáló adó- és értékbizonyítvány kiállítására irányuló, továbbá a külföldiek ingatlanszerzéséhez szükséges engedély iránti eljárásokra. Hasonló megfontolásból kezdeményezi a törvényjavaslat a névváltoztatásért fizetendõ illeték felemelését is.
Ugyanakkor kifejezetten jogérvényesítést könnyítõ célzattal biztosít illetékmentességet a szülõk házassági anyakönyvi kivonatára, ha az a gyermek születésének anyakönyvezéséhez, valamint az elhunyt születési és házassági anyakönyvi kivonatára, ha az a haláleset anyakönyvezéséhez szükséges.
Tisztelt Országgyûlés! Bízom abban, hogy a vita során a benyújtott törvényjavaslatokkal alapvetõ egyetértés is mutatkozik, és a hozzászólók is megerõsítik a kormány stabilitást célzó adópolitikai szándékát. Bízom abban is, hogy a törvényjavaslatokhoz benyújtandó módosító indítványaikkal - a korábbi évekhez hasonlóan - segíteni fogják a törvényalkotás hatékonyabbá tételét. Ennek jegyében kérem, hogy a törvényjavaslatokat megtárgyalni és a szükséges módosítások után majd elfogadni szíveskedjenek.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)