UNGÁR KLÁRA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Minden esztendõben, amikor a személyi jövedelemadó törvényt, illetve a társaságiadó-törvényt tárgyaljuk - hosszú évek óta most már másodszor vagy harmadszor együtt tárgyaljuk a két törvényt -, akkor fel kell tennünk azokat a kérdéseket, hogy a benyújtott tervezet tényleg szolgálja-e a stabilitást, szolgálja-e az adófizetõ állampolgárok adófizetési hajlandóságát, csökkenti vagy növeli azt, illetve hogy összehangolt-e az adórendszer, a különbözõ adóelemek egymással összehangoltak-e, és a kormány beterjesztése ténylegesen jól oldotta-e meg a maga elé tûzött célokat.
Szeretnék egy picit visszatekinteni az elmúlt három évre, mert azt gondolom, hogy ez a kormány ebben az összetételben utoljára nyújtott be adótörvény-tervezeteket. Természetesen egy következõ kormány egy következõ parlamentnek várhatóan minden esztendõben be fog nyújtani adótörvény-módosításokat, de valamilyen rövid visszatekintés e három szempont alapján megtehetõ az elmúlt három évvel kapcsolatban.
1994-ben elkezdõdtek az adórendszerben azok az adótechnikai módosítások, amelyek nagyon fontosak voltak és amiket a szabaddemokraták támogattak. Ezek a személyi jövedelemadó, illetve a társaságiadó-rendszer összehangolását jelentették. Ha egy vállalkozó azzal van elfoglalva, hogy hosszú napokig számolgatja, melyik adót érdemesebb neki fizetni vagy nem fizetni, akkor kevesebb idõt tud vállalkozásával foglalkozni. Az az igazán jó adórendszer, amikor nagyon pici, illetve nagyon kevés kiskapu áll rendelkezésére, tehát akár társasági adót fizet, akár mint magánszemély adózik, adóterhei körülbelül azonosak. Ezért a szabaddemokraták támogatták, sõt javasolták azokat a változtatásokat, amelyek a társasági adó rendszerében történtek, és amelyek most már évek óta jelentõs adócsökkentést eredményeznek a társasági adózás területén.
Ugyanakkor az osztalékadót minden évben újra és újra tárgyaljuk és újra végiggondoljuk, hiszen amikor nagyon alacsony a társasági adó, akkor - gyakorlati tapasztalataink és ismereteink alapján - osztalék ágon olyan kifizetések történnek, amit a közalkalmazotti, köztisztviselõi kör - amely nem talál adókapukat, hiszen ezek számára nem adottak - személyi jellegû bérként, illetve bérként kap meg. Ezért az osztalékadó bizonyos tõkekövetelményekhez kapcsolódik. Arról a vállalkozásról, amelynek nagyon alacsony a tõkéje, feltételezhetjük, hogy valójában nem nagyon nyereséges, hanem bérjellegû kifizetések történnek osztalék ágon.
Mi az, amit a szabaddemokraták nem támogattak az elmúlt három évben, és amit tulajdonképpen ma is sajnálunk, hogy megtörtént? Ez a személyi jövedelemadónak a Bokros-csomag kapcsán vagy azzal a lendülettel történt emelése. A szabaddemokraták akkor a személyi jövedelemadó-törvényt nem is szavazták meg, s nemcsak azért, mert adóemelés történt és az adóemelés olyan mértékû volt, amely visszafelé hatott, tehát kimondottan az adófizetési morált rombolta, hanem azért sem, mert technikailag olyan megoldásokat javasolt, amelyek bonyolulttá és áttekinthetetlenné tették az akkori adórendszert. Tessék emlékezni a két adótáblára, illetve az abból következõ sürgõs adótörvény-módosítási parlamenti munkánkra, ami a benyújtott rossz adótörvényekbõl fakadt.
Ezért nagy örömmel fogadtuk a tavalyi változtatásokat, amelyek korrigálták az 1995. évi hibákat. Tehát az 1996. évi változásokat már nagy örömmel fogadtuk, ami egy tényleges személyi jövedelemadó- csökkentést jelentett, illetve egy igen egyszerû adó-jóváírási javaslatot épített be a törvénybe, ami az alkalmazotti körben ma is helyesen mûködik, és aminek a mértékét egyébként jövõre meg fogjuk remelni; reményeink szerint a Ház ezt megszavazza.
Mi történt '97-ben, illetve az elõttünk fekvõ tervezet mennyire fejezi ki azt az igényünket, hogy minél több magyar állampolgár szívesen fizessen adót, vagy kevésbé tiszta lelkiismerettel kerülje el az adófizetést, illetve a mostani tervezet szerint mennyire van lehetõség a különbözõ adónemek közötti adóelkerülések gyakorlására? Mennyire stabil, mennyire kiszámítható a kormány által most elénk terjesztett javaslat, mennyire növeli a stabilitást és a kiszámíthatóságot?
Ez az egész törvénymódosítási csomag a kicsi-kicsi korrekciókon kívül alapvetõen a meghozott nyugdíjreformhoz kapcsolódik. Hallottuk a bizottsági elõadóktól, hogy nagyon sok ponton történt apró módosítás, de a legtöbb módosítás - amit a Ház a nyár közepén egy országgyûlési határozatban már megfogalmazott - nagyon helyesen a már meghozott nyugdíjreformcsomaghoz kapcsolódik. Tehát a mostani személyi jövedelemadó-módosítás alapvetõen egy megkezdett munka folytatását, sõt szükséges befejezését jelenti, amely megkezdett munka a nyugdíjreform volt. Azt gondolom, nagyon büszkék lehetünk arra, hogy mindazok a pártok, amelyek meghirdették ezt a végiggondolhatatlan és kimondhatatlan "államháztartási reform" szóvirágot, azok, illetve a mostani kormánytöbbség végre tudta hajtani ennek egyik legfontosabb elemét, a nyugdíjreformot és az ehhez kapcsolódó adómódosításokat is.
Mik ezek a nagyon fontos változások? Az adóból a nyugdíjjáruléknak az a része - természetesen csak egy része -, amennyi az adó alá esne, az adóból leírható lesz. Mindenki számára leírható lesz, azok számára is, akiknek a nyugdíja még nem adózik, illetve akiknek a nyugdíját még a nettó kereset alapján fogják kiszámítani. Ez azt jelenti, hogy a 47 évesnél idõsebb korosztály - amelynek semmi érdekeltsége nincs a vegyes nyugdíjrendszerbe való átlépésre, hiszen az eddig megszerzett szolgálati éveikkel megszerzett nyugdíjuknak tulajdonképpen az egynegyede elveszne, ha a vegyes nyugdíjrendszert választanák - számára kétféle kedvezményt is biztosít, illetve kétféle elõnyt is nyújt a mostani adórendszer. Az egyik az önkéntes pénztári befizetésekkel oldható meg - ez tulajdonképpen többletvállalást, többletfizetést jelent -, a másik pedig a nyugdíjjárulék egy részének, 25 százalékának az adóból történõ leírhatósága. Ez egyfajta adóteher- csökkenést is jelent.
A szabaddemokraták természetesen örülnének egy jelentõsebb adóteher- csökkenésnek is, de ha itt e Házban a következõ fél órában, órában vagy a következõ napokban valaki véletlenül azt fogja mondani, hogy adóteher-növekedés történt, az nem a valóságot fogja állítani, mert valójában egy kis mértékû - sokunk ízlése szerint kicsit kisebb mértékû - adóteher-csökkenés történik a következõ esztendõben a mostani javaslatok alapján, nem pedig adóteher-növekedés.
Minden adóteher-változás különbözõképpen érinti a különbözõ jövedelmû embereket, tehát minden alkalommal fel kell tenni a kérdést, hogy az alacsony, a közepes, illetve a magas jövedelmûek adóterhe csökken, nõ vagy marad változatlan. Az arányszámokat figyelembe véve a legkevésbé az igen magas jövedelmûek adóterhe fog csökkenni, de azt gondolom, ez így is helyes. Valóban az a kérdés, hogy az alacsony és a közepes jövedelmûeknél van-e lehetõség még egy pici adóteher- csökkentésre, vagy pedig nincs.
(11.50)
Tehát ami a mostani változtatások vagy módosítási javaslatok lényege, az mind kapcsolódik ahhoz a nyugdíjreformhoz, amelyet a szabaddemokraták nagymértékben támogattak, sõt azt gondolom, sok javaslatukkal elõ is segítettek. Ebbõl a nyugdíjreformból következik az adó-jóváírási rendszer megváltozása, tehát a nyugdíjjárulék ismét leírható lesz. Ebbõl következik az önkéntes pénztári adókedvezmények, adójóváírások megváltozása is.
A nyugdíjreform lehetõvé teszi, hogy azt a 6 százalékpontnyi nyugdíjjárulékot, amit a munkavállalónak magának kell kifizetnie, azt a munkáltató, illetve maga a munkavállaló kiegészítheti 1 vagy 2 vagy 3, sõt akár 4 százalékponttal is, amelyhez ugyanazok az adókedvezmények kapcsolódnak majd, mint az önkéntes pénztári kedvezményekhez.
Miért fontos ez? Az idõsebbek számára a szabályozás egyértelmûen az önkéntes pénztárakat teszi kedvezõvé, a fiatalok számára viszont a magánnyugdíjpénztár a kedvezõ. Ez azt jelenti, hogy ha egy magánnyugdíjpénztárban akar többlettakarékosságot elérni egy fiatal, ugyanolyan adókedvezményben részesül, mint az az idõsebb, aki egy önkéntes pénztárban takarít meg többet. A különbség csak az, hogy az önkéntes pénztárban nincs igazi korlátja a megtakarításnak, azt az egyet leszámítva, hogy 130 ezer forintnál magasabb az adójóváírás nem lehet. Ez egy nagyon komoly megtakarítás, nagyon kevesen fogják tudni ebben az országban ezt elérni. Ez több mint havi 20 ezer forintos önkéntes pénztári megtakarítás, ami azt gondolom, tényleg nagyon kevés embernek fog problémát okozni, hogy mondjuk, õ többet akarna megtakarítani, hiszen inkább az alacsonyabb megtakarítási kategóriában vagyunk. Tehát azt gondolom, egypár ezer forintról van szó, vagy bõven tízezer forint alatt van lehetõségünk arra, hogy plusz megtakarítással éljünk.
Tehát egyrészt örültünk volna, ha a Pénzügyminisztérium számításai alapján lehetõség nyílt volna arra, hogy az adóterhek tovább csökkenjenek - hiszen csökkentek már tavaly is, de elõtte bizony emelkedtek -, tehát mondjuk, ha a '94-es állapothoz képest a személyi jövedelemadó-terhek lényegesen jobban csökkentek volna.
Ugyanakkor tudomásul vesszük, hogy a legnagyobb hatást a frakciónk a társasági adótörvény-módosításban, illetve a nyugdíjreformban érte el, és a személyi jövedelemadó törvény terén egy kicsit kisebb hatással voltunk a velünk koalícióban kormányzó szocialista párti képviselõkre.
Nagyon remélem, hogy a következõ években sem fogja senki sem elfelejteni, hogy a személyi jövedelemadón még van mit csökkenteni. Magyarországon még mindig nagyon sok ember érzi igazságtalannak, és ezért nagyon sokan érzik úgy, hogy az egy helyes és etikus viselkedés, ha megpróbálják kikerülni. Azt kérem mindenkitõl, hogy a következõ ciklusban is támogassa az adócsökkentés gondolatát.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)