DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Mindjárt azzal kezdeném, amivel Varga Mihály képviselõtársam befejezte. Úgy tûnik, hogy vagy nem ugyanazt az elõterjesztést kaptuk meg a kormánytól ellenzéki és kormánypárti oldalon, vagy nem ugyanazt olvassuk ki a mondatok közül, vagy nem értünk a végére az elõterjesztésnek.
(12.10)
Azt gondolom, teljesen nyilvánvaló, hiszen a kormány által a képviselõknek megküldött tájékoztató anyagnak egy táblázata a Varga képviselõtársam által mondott számokat számszerûen is cáfolja. Hiszen ebben, a 3. számú táblázatban teljesen egyértelmûen benne van, hogy míg õ arra hivatkozott, az adóterhelés növekedett az elmúlt három év alatt, pontosan - a táblázatot idézve - a kiemelt adónemek tekintetében 38,6 százalékról 35,7 százalékra csökkent ez a bizonyos adóterhelés.
Úgy gondolom, minden más mutatószám tekintetében is az elmúlt három évben az a tendencia volt jellemzõ, és a számszerû adatokkal is bizonyított - erre a mai napon már a '96-os költségvetés vitájában Kertész István képviselõtársam számszerû adatokkal is szolgált -, hogy egy jelentõs átrendezõdés ment végbe az adórendszerben Magyarországon. Ez a jelentõs átrendezõdés éppen azt szolgálta, hogy az adóterhek csökkentésével a vállalkozások felhasználható jövedelemnövelési lehetõségei növekedjenek. Ez részben a társasági adó mértékének felére csökkentésével következett be ebben a 3 éves idõszakban, ami nehezen lehetne vitatható az ellenzéki képviselõtársaim által is, hogy ennek a kormánynak mûködéséhez, ennek a parlamenti többségnek a mûködéséhez köthetõ.
Ezzel olyan mértéket ért el Magyarországon a társasági adó általános mértéke 18 százalékosan, ami az európai országok viszonylatában is az egyik legalacsonyabb mérték. Ha még ehhez hozzáteszem azt is, hogy a meglévõ mûködõ adókedvezmények eredményeképpen 1996-ban ez a 18 százalékos általános mérték 13,2 százalékos tényleges fizetendõ mértékre csökkent, akkor azt gondolom, teljesen nyilvánvaló talán még a laikus hallgató számára is, hogy nem túladóztatásról kell beszélni, hanem egy viszonylag szolid, az adóbevallás korrekt kitöltésére ösztönzõ és az adó korrekt megfizetésére ösztönzõ adómértékrõl beszélhetünk a társasági adóban.
Ha a másik dimenzióját nézzük ugyanezeknek a kérdéseknek, nevezetesen azt, hogy a jövedelemcentralizáció hogyan alakult ez alatt a négy év alatt - hiszen most már ketten is bizonyos visszatekintést tettek az elõttem szólók, és nemcsak egy évrõl beszélünk -, akkor a napnál világosabb, hogy miközben 1994. évben 52,5 százalék volt a jövedelemcentralizáció mértéke, a '98. évi elõirányzatban ez már csak 42,5 százalék, de a '97. évi várhatóban is mindössze 44,5 százalék. Ez is egy 10 százalékpontos csökkenés, ami négy év alatt rendkívül komoly mérték, és rendkívül komoly eredménynek tekinthetõ.
Visszatérve az eredeti gondolatmenetre - hiszen a társaságiadó- törvényrõl, illetve a személyi jövedelemadó-törvényrõl beszélünk -, ezeknek az alapvetõ állításoknak a cáfolatán túl szeretnék arra is kitérni, hogy miközben Varga képviselõ úr nem volt megelégedve azzal, hogy a kormány azt ígérte, egy jelentõs változás után csak árnyalatnyi finomítások következnek, megítélésem szerint az 1997-ben beterjesztett, '98. évre vonatkozó javaslatok esetében ez fényesen igaz. Hiszen, ha valaki végignézte a társasági adó, illetve a személyi jövedelemadó tekintetében beterjesztett kormányjavaslatot, gyakorlatilag az Országgyûlés által ebben az évben vagy már elfogadott, vagy tárgyalás alatt lévõ törvényekbõl következõ módosítások keresztülvezetése képezi a módosítások döntõ részét.
Ezenkívül olyan finomításokra kerül sor, amely finomításokat azért célszerû elvégezni, mert egy adórendszer mûködése során rengeteg olyan tapasztalatra tehet szert mind a kormány képviselõje, mind az APEH dolgozója, vezetõi, mind pedig a parlamenti képviselõk, amelyek azt teszik indokolttá, hogy célszerû lenne bizonyos módosításokat a következõ évben érvényes adórendszerben megcsinálni annak érdekében, hogy a visszaéléseket csökkenthessük, annak érdekében, hogy azon lehetõségeket, amelyeket kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt nem szívesen veszünk, ha valakik negatív módon kihasználnak, visszaszoríthassuk.
Ilyen sorba illeszthetõnek gondolom azt is, hogy 1997-tõl kezdõdõen gyakorlatilag hasonlóvá vált a társasági adó adóztatási rendje és az egyéni vállalkozók - igaz, hogy személyi jövedelemadó-rendszeren belüli, de - adóztatási rendje. Ezt az elmúlt három év szintén olyan fontos lépésének tekintem, amelyet, merem remélni, hozzáértõ ellenzéki képviselõtársaim sem igazán vitatnak. Hiszen ezzel teljesül az a feltétel vagy az az igény, amelyet többször megfogalmaznak ma is itt a parlament plenáris ülésen: a vállalkozóknak ne azzal kelljen foglalkozniuk, hogy keressék, vajon melyik vállalkozási, adózási formában kedvezõbb az adózási lehetõségük, hanem azzal foglalkozzanak, hogy a vállalkozási tevékenységüket folytassák, ezt a tevékenységet minél megalapozottabban végezhessék.
Szeretnék még egy dolgot kiegészíteni, mert úgy gondolom, hogy fontos. Varga képviselõ úr azt mondta, hogy 1994-ben a Fidesz tett indítványt arra, hogy a gazdaságilag elmaradott térségekben mûködõ vállalkozások kedvezménye hogyan alakuljon. Legjobb emlékezetem szerint magam tettem erre javaslatot '94-ben az adótörvények kapcsán. E javaslat a költségvetési törvényben került elfogadásra '94-ben; akkor kritikával illették ellenzéki képviselõtársaim azt, hogy a költségvetési törvényben módosítjuk a nemrégen elfogadott adótörvényt, de ez bekerült 1994-ben a parlament által elfogadott költségvetésbe, az adótörvény módosításába. Így '95. január 1-jétõl ez megvalósult Magyarországon - mûködik. Igaz, hogy nagyon szolid mértékben - a viták eredményeképpen ez egy nagyon szolid mértékû kedvezmény volt -, de ma is mûködik.
Ha képviselõtársaim figyeltek, ezelõtt mintegy másfél órával elhangzott a teremben, hogy ilyen típusú adókedvezmények eredményeképpen az 1996. évi társaságiadó-bevallásokban mintegy 510 millió forint adókedvezményt vehettek igénybe a gazdálkodó szervezetek Magyarországon. Ezt lehet kicsinek ítélni, lehet csekélynek ítélni, lehet tulajdonképpen elhanyagolhatónak is ítélni. Azt gondolom, hogy egy olyan folyamat indult el ennek révén 1994-ben, amely folyamat eredményt hozott '96-ra. Nyilvánvalónak tekintem a magam részérõl azt, hogy az a kormányjavaslat, amely most szintén a gazdaságilag elmaradott térségekben, illetve a magas munkanélküliséggel sújtott megyék területén megvalósuló, 3 milliárd forintnál nagyobb beruházások, 200 fõ többletfoglalkoztatást biztosító beruházások esetében 10 éves adókedvezményt tett lehetõvé; ennek a gondolatnak - amely 1994 óta e terem falai között szinte minden évben elhangzott az adótörvények módosítása során - egyfajta fogadókészségét jelenti a kormány részérõl, azaz termõtalajra talált az a mag, amit annak idején itt, a parlamentben elvetettünk. Ezt rendkívül pozitívnak ítélem, mert valóban fontosnak tartom azt, hogy a kormány abbéli felelõsségében, hogy az ország különbözõ területei között kialakult fejlettségi szintkülönbségeket csökkentse, ilyen jellegû intézkedéseket is alkalmazhasson.
A továbbiakban két olyan momentumról szeretnék még szólni, amely az adótörvények mostani beterjesztett módosításai során megítélésem szerint igen fontos a jövõt illetõen. A parlamentben vita van arról, hogy a beterjesztett törvénymódosítási javaslatot, a nonprofittörvényt vajon szükséges-e vagy lehetséges-e már most rögtön - az Orosz István által rossz szóhasználatnak ítélt szókapcsolatokkal - az adótörvényekben szerepeltetni. Azonban egy olyan kényszerû körülményre szeretném fölhívni a jelenlévõk figyelmét, amelyet nem hiszem, hogy megkerülhetünk. Szintén ez a kormánytöbbség fogadta el két évvel ezelõtt az államháztartási törvény azon módosítását, amely biztosítja a kellõ felkészülési idõt az adóalanyok számára, azaz 45 nappal a hatálybalépés elõtt ki kell hirdetni az adótörvényeket Magyarországon. Korábban ez nem így volt. Korábban igaz volt az - ami ma is elhangzott Varga képviselõtársamtól -, hogy karácsony és újév környékén kellett azzal igazándiból bajlódni, hogy pontosan milyen változások is lesznek.
Már a múlt évben a '97. évre érvényes változásokat 1996 november közepén el kellett fogadnunk, és november 15-én ezek a változások meg is jelentek. Most pedig ahhoz, hogy a parlamenti vita normális idõkeretben lezajlódhasson szavazásokkal együtt november közepére, el kellett most kezdeni ezt a törvénymódosító javaslatot. Számomra teljesen nyilvánvaló dolog, hogy ha a nonprofittörvény parlamenti vitájában ezen rossz nyelvtani megfogalmazások helyére majd valami más fog kerülni a kedvezményezett szervezetek elnevezésénél, akkor azt automatikusan mi az adótörvényekben érvényesíteni fogjuk tudni. Viszont az adótörvényeket kell, szükséges, hogy a parlament szintén november közepéig el tudja fogadni, hogy megfelelõ idõben kihirdetésre kerüljenek. Tehát ez a konfliktus - ami miatt több parlamenti bizottságban ellenzéki képviselõtársaim nem tartották vitára alkalmasnak a benyújtott törvényjavaslatokat - áthidalható, a parlamenti munka normális menetében kezelhetõ konfliktust jelent.
Arra szeretném még felhívni a figyelmet, hogy elég sok olyan módosítás van a most benyújtott törvényjavaslat kapcsán a két törvényben, amely finomításnak, pontosításnak tekinthetõ, azonban az adózók számára ez mind-mind fontos körülményt jelent. Többen szóltak már a korábbiakban - ki megelégedettséggel, ki elégedetlenül - arról, hogy részben az adójóváírás 3600 forintról 4000 forintra módosuló mértéke egyértelmûen és nyilvánvalóan egyfajta könnyebbséget fog jelenteni a bérbõl és fizetésbõl élõknek, akik ezt az adójóváírást igénybe vehetik.
(12.20)
Másrészt pedig a nyugdíjjárulék 25 százalékának a levonhatósága szintén egy olyan kedvezményt fog jelenteni 1998-ra, amelyek együttes hatásaként több mint 1 százalékponttal és kevesebb mint 2 százalékponttal várhatóan csökkenni fog az adóterhelés mértéke.
Én azt gondolom, hogy ez mindenki számára egyértelmû és fontos üzenet. E két hatás együttesen azt is jelenti, hogy a közepes, illetve az alacsonyabb jövedelmû kategóriákban keresõk számára relatíve nagyobb kedvezmény válik igénybe vehetõvé 1998-ban, azaz azt a célt, amit ez a kormánykoalíció - a szocialista-szabaddemokrata koalíció - maga elé tûzött, hogy e két rétegnek próbáljon meg, elsõsorban az adórendszeren keresztül jobb lehetõségeket, kedvezményeket adni, ezzel az eljárásmóddal a pozitív parlamenti szavazás után remélhetõleg el fogjuk érni, és ez 1998-ban érvényesíthetõ is lesz.
Még néhány olyan dologról szeretnék szólni, amelyek ugyan szintén a pontosítást és a finomítást jelentik, de mégiscsak jelentõsnek tekinthetõk.
Jelentõsnek tekinthetõ, hogy szélesedik - igaz, hogy korlátozott mértékben - a szintén a három évvel ezelõtt elõször bevezetett átalányadózásnak, tételes átalányadózásnak a köre. Azt gondolom, hogy ebben a fokozatosság és az óvatosság olyan fontos körülmények, amelyeket figyelembe kell vennie a mindenkori kormánynak, amely beterjesztette ezt a javaslatot és a mindenkori parlamentnek, amely ezeket a javaslatokat vagy elfogadja, vagy módosítja; hiszen csak megfelelõ és megalapozott számítások alapján célszerû és lehetséges ezeken a területeken tovább szélesíteni az egyszerûsített adózás lehetõségét.
Most az szerepel a javaslatban, hogy az építõipari kivitelezéssel, iroda- és számítógép-javítással, -karbantartással, valamint fényképészettel és videofelvétel-készítéssel foglalkozók körében szélesedik ez a fajta adózási lehetõség.
Én fontosnak tartom azt is, hogy a kötelezõen elõírt nyilvántartások rendje tovább egyszerûsödik. Régi vita, régi egyezkedés az érdekképviseletek, a vállalkozók között, hogy melyek azok a nyilvántartások, és milyen tartalommal, amelyeket kötelezõen vezetni kell. Ezek kötelezettsége is oldódik e törvényjavaslat elfogadása esetén.
Szintén fontosnak tartom azt is, hogy ahol minimális mértékû osztalékjövedelem van, azaz tízezer forintot meg nem haladó osztalékjövedelem kerül elszámolásra, és a kifizetõ levonja a megfelelõ adót, ott, ha csak emiatt lenne valakinek adóbevallási kötelezettsége, 1998-tól kezdõdõen nem kell ilyet tenni, illetve ha elfogadjuk a javaslatot, már a '97. évre sem lesz kötelezõ ebben a személyi körben adóbevallást készíteni.
Azt hiszem, ezek is azt mutatják, hogy ez a kormány kész arra, hogy egyszerûsített, egyszerûbb eljárásokkal próbálja meg a szükséges adóbevételt elérni, és próbáljon meg olyan összhangban lévõ adószabályokat alkotni Magyarországon, amelyek a társadalom megelégedettségét tükrözik, noha természetes módon senki sem szeret adót fizetni. Ez egy olyan kötelezettség, amelyet talán mindannyian tudomásul veszünk, elfogadunk, és nem szeretetbõl teljesítjük.
Befejezésül azt szeretném megismételni, hogy megítélésem szerint az adótörvények tekintetében az elmúlt három és fél év jogalkotási eredményeit figyelembe véve, az Ungár Klára által elmondott összefoglaló fõbb gondolataival is egyetértve, ez a kormánykoalíció egyrészt egyszerûbbé tette az adózás lehetõségeit és a kötelezettségeit. Ez a kormánykoalíció megteremtette azt, hogy a vállalkozók és a társas vállalkozások adófizetési kötelezettségeinek teljesítésében olyan összhang alakuljon ki, amely indokolatlanná teszi az egyéni vállalkozóból céggé, cégbõl egyéni vállalkozóvá történõ átalakulásoknak a sokaságát, legalábbis adómegfontolásokból ez most már nem szükséges. Olyan társasági adótörvényt, illetve személyi jövedelemadó-törvényt csináltunk, amelyeken - most úgy látjuk - 1998. évre valóban csak apróbb finomítások szükségesek, alapvetõ filozófiai változás nem szükséges egyik érvényben lévõ törvényben sem, s ezeket a finomításokat annak érdekében, hogy a visszaéléseket csökkenteni tudjuk, és az adózási morált növelhessük, megítélésem szerint minden évben szükséges elvégezni a parlamentben.
Azt gondolom, hogy sikerült azt is elérnünk, hogy csökkenjen az adóteher, és megítélésem szerint ezt figyelembe véve 1998-ra a benyújtott javaslatot apróbb módosításokkal a parlament el fogja tudni fogadni, és jó, koherens szabályokat fog tudni alkotni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)