BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! A rendszerváltás elõestéjén volt egy kísérlet centralizálni a kerületi kapitányságokat Budapesten, és ennek esett áldozatául a terézvárosi önálló rendõrkapitányság. Látszólag ez egy kerületi ügy, valójában azonban elmondom, hogy Terézvárosban van Budapesten a legtöbb külképviselet, van 14 színház, amelyek esti forgalma fokozottan veszélyessé teszi a közrend szempontjából ezt a körzetet.
Hadd idézzek egy statisztikai adatot: 30 százalékkal nõtt az elkövetett bûncselekmények száma ebben a kerületben az elmúlt évhez viszonyítva. Hozzá kell azonban tenni, hogy ugyanakkor a kerületi illetõségû bûnelkövetõk száma csökkent. Ez is azt igazolja, hogy Budapest központjában - hogy úgy mondjam - az átmenõ bûnözés egyik színtere lett a kerület, amelyben ráadásul az ország második legnagyobb pályaudvara is van.
Hosszú évek után nagy nehezen sikerült ennek az azóta hál Istennek elhalt koncepciónak az utolsó maradványát is feloldani azzal, hogy megegyezés született a kapitányság újranyitására. Problémát pusztán némileg a finanszírozás jelent, amely - rendõrségi feladatról lévén szó - mint tudjuk, központi állami feladat. Ehhez képest a kerület lakossága és önkormányzata 400 millió forint értékû hozzájárulást vállalt annak érdekében, hogy a kapitányság újraindítható legyen. Megvásárolt egy épületet, jóllehet az 1987-ben megszüntetett kapitányság épülete nem az önkormányzat tulajdonába ment át, és hozzálátott annak az önök rendszere szerinti felújításához. Most azonban úgy tûnik, hogy valószínûleg ez az összeg sem lesz elég.
Államtitkár úr, nagyon szeretném, ha megnyugtatna, hogy nem lesz Budapest egyik centrális elhelyezkedésû kerülete rossz példa arra, hogy a kerületeknek saját maguknak kell kifoltozniuk az állami büdzsét.