DR. EÖRSI MÁTYÁS külügyminisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! A kormány határozati javaslata a parlamentben - mondhatni - igen élénk, indulatoktól sem mentes vitát eredményezett.
(16.50)
Mindenekelõtt a kormány köszönettel tartozik a pártoknak azért, hogy a legszélesebb támogatást élvezi az a javaslata, amely Magyarország hosszú távú békéjének, biztonságának a megoldására, sõt, garantálására vonatkozik. A kormány arra kéri Magyarország polgárait, támogassák azt az elképzelést, hogy Magyarország a világtörténelem legsikeresebb védelmi szervezetéhez, a világ legsikeresebb országait tömörítõ NATO-hoz csatlakozzék, amely a feszültségektõl sokkal terheltebb történelmi idõszakban is képes volt arra, hogy tagországai állampolgárainak megteremtse és fenntartsa a békét és a biztonságot.
A kormány és a nemzetközi közvélemény igen nagyra értékeli, hogy Magyarországon a NATO-tagságot illetõen a legteljesebb a parlamenti konszenzus, s az egyébként természetesnek tekinthetõ a parlamenti viták ellenére nem bomlott meg ez az egyetértés.
Úgy gondoljuk, hogy rendkívül nagy, túlbecsülhetetlen a jelentõsége annak, hogy a népszavazásra készülõ választópolgárok jó lelkiismerettel szavazhatnak Magyarország NATO-tagságára, függetlenül attól, hogy egyébként szocialista, szabaddemokrata, fideszes, kisgazda, magyar demokrata fórumos vagy pedig néppárti érzelmûek. Lehetnek baloldaliak, liberálisok és konzervatívok, meggyõzõdésükkel összhangban fog állni az, ha Magyarország békéjére és biztonságára szavaznak, és támogatják Magyarország NATO-tagságát.
A NATO népszavazással kapcsolatban voltaképpen egyetlen kérdésben volt vita, mégpedig abban, hogy véleménynyilvánító vagy pedig ügydöntõ népszavazásra kerüljön-e sor. Mivel alkotmányosan a parlament kompetenciája lenne a döntés, mivel az Országgyûlés összes pártja támogatta szavazatával a véleménynyilvánító népszavazás gondolatát, és mivel a koalíciós pártok számára egyértelmû volt, hogy az ország lakossága is támogatja a NATO-tagságot, továbbá számunkra politikai evidencia volt: a népszavazás az Országgyûlésre kötelezõ lesz, nem láttuk akadályát annak, hogy az ügyben véleménynyilvánító népszavazást javasoljunk.
Utólag, látva azt - és a késõbbiekben még lesz errõl szó -, hogy a választások közeledtével az ellenzéknek, úgy látszik, muszáj valamilyen kérdésben más utakon járnia, nem csodálkozunk azon, hogy éppen az a Fidesz javasolt ügydöntõ népszavazást, amely korábban semmilyen népszavazásról sem akart hallani. A kormánynak semmilyen nehézséget nem okozott, hogy maga is ügydöntõ népszavazást kezdeményezzen, mégpedig azért nem, mert a népszavazás eredménye mindenképpen kötelezõ lett volna; mert bízunk abban, hogy a hat párt támogatásával a magyar lakosság támogatja Magyarország belépését a NATO-ba; és végül azért sem, mert azt akartuk, hogy a népszavazási vita Magyarország békéjének, Magyarország biztonságának a leghatékonyabb és legolcsóbb módjáról folyjon, nem pedig pártpolitikai célokból gerjesztett formai, eljárási kérdésekrõl. Magyarország számára a NATO-tagság az ország életét generációkra meghatározó igen fontos kérdés, és ez akkora tét, hogy semmifajta pártpolitikai megfontolásnak vagy presztízsszempontnak nem vagyunk hajlandók alávetni.
Ugyanezt tudnám ajánlani minden parlamenti pártnak. Mert jó dolog az, hogy a pártok támogatják a NATO-tagságot szavukban, de ha az ellenzék kormányra akar kerülni - és ezt mondja -, akkor számára sem lehet mindegy, hogy egy gazdag és sikeres országokhoz felzárkózó NATO- tag Magyarországot kormányoznak vagy egy integrációban sikertelen, a fejlett országok közösségébõl kimaradó, leszakadó, felzárkózásra esélytelenné váló Magyarországot. (Taps a bal oldalon.) Mert ha netalán úgy hozná a sors, hogy megnyernék a választásokat, olyan törvényeket hozhatnak, amilyet akarnak, de a NATO-tagság ügyében nincs mód pótvizsgára. Ezért tisztelettel arra kérem a parlamenti pártokat, az ellenzék pártjait, hogy néhány százalékpont kedvéért ne osszák meg a társadalmat a NATO-csatlakozás nemzeti ügyében.
S ezzel a társadalmat megosztó politikával már át is tértünk a népszavazásnak egy másik nagy kérdésére: a földtulajdonlás kérdésére.
Szeretném a parlament emlékezetébe ajánlani, hogy augusztus 28-án javasolta a kormány, hogy a parlament javasolja ügydöntõ népszavazás kiírását. A másnapi újságok tele voltak az ellenzéki gyõzelmi híradásokkal. Meghátrálásról beszél az ellenzék: "A kormány meghátrált, és elfogadta a Fidesz, az MDF javaslatát" - mondta Bába Iván. "A Fidesz a polgárok és a polgári demokrácia gyõzelmeként értékelte a kormány csütörtöki döntését" - nyilatkozta Glattfelder Béla. Ezután hazamentek, és rájöttek arra, hogy ha ezt így fordítanák, akkor nincs mivel szembemenni a kormánnyal, nem lehet tovább a választásokra készülni, és kitalálták, hogy tovább kell folytatni népszavazás ügyben, a földtörvény ügyében ezt a kampányt. (Dr. Dávid Ibolya: Nem így volt!)
Boross Péter képviselõ úr a parlamenti vitában úgy fogalmazott, hogy felelõtlenség, netán hiba volt a kormány részérõl, hogy miközben a NATO-népszavazásra készülünk, a kormány a parlament elé hozta a földtörvény ügyét. Nos, itt tartom a kezemben a 14 809. számú törvényjavaslatot a termõföldrõl. A dátuma 1993. december 8., rajta öles betûkkel: "A Magyar Köztársaság kormánya", az a kormány, amelynek a feje Boross Péter volt.
(17.00)
Ennek a törvényjavaslatnak a 6. §-a a következõképpen rendelkezik: "Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termõföldtulajdonát a belföldi magánszemélyre vonatkozó mértékig megszerezheti."
De kezemben tartom, tisztelt képviselõtársaim, a Fidesz választási üzenetét... (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Hazudik!) Nem hallják a nézõk, hogy azt állítják hátul, hogy hazudok. Ezt mondták a vitában is, ezért felmutatom a Fidesz választási üzenetét. (Felmutatja. - Közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Elnök Asszony! Mi ez? - Zaj.) Egyébként a "Szavazzunk egy jobb jövõre!" kifogástalan címet viseli, és ebben a következõt lehet olvasni: "Szerezhessenek földtulajdont szövetkezetek és társaságok is. Külföldi magán- és jogi személy azonban átmenetileg ne szerezhessen földet. Lehetõvé kell tenni, hogy a föld jelzáloghitellel legyen terhelhetõ." - Itt látható Orbán Viktor mosolygós fényképével. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)
A kérdés, tisztelt Országgyûlés - és most szeretnék Boross Péternek válaszolni -, hogy felelõtlenség volt-e a kormány részérõl beterjeszteni a földtörvény javaslatát. (Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Igen.) Tessék számunkra elárulni, hogy mi van abban olyan felháborító, mi van abban olyan elképesztõ, hogy ez a kormány megvalósítja az MDF-kormány egyébként helyes elképzelését, megvalósítja a Fidesz választási üzenetét (Dr. Dávid Ibolya: Nem igaz! Nem igaz!), ide hozza a parlament elé. Ez most egy olyan szörnyûséges dolog, hogy ezzel szemben aláírásokat kell gyûjteni, és - mint most az MDF elnökétõl hallottuk: az embereket ki is kell vinni az utcára? (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Tisztelt Országgyûlés! A földkérdéssel kapcsolatos vita lényegében három kérdés köré volt csoportosítható. Elsõ: alkotmányos-e a kormány által javasolt két kérdés, különös tekintettel az aláírás-gyûjtési folyamatra? Második kérdés, mert errõl is beszélnünk kell: alkotmányos- e az ellenzék által kezdeményezett aláírásgyûjtés? És végül harmadjára: függetlenül a jogi helyzettõl, meg kell vizsgálnunk azt is, hogy hogyan hangozzanak a népszavazási kérdések annak érdekében, hogy a magyar választópolgárok valódi kérdésekre valódi válaszokat tudjanak adni.
Nos, kezdjük az elsõ kérdéssel! Az ellenzék állítása lényegében az, hogy figyelemmel az Országgyûlés elnökének átadott aláírásokra, az Országgyûlésnek nincs joga eltérõ népszavazási kérdéseket föltenni. Nos, szeretném nyomatékosan aláhúzni, hogy az állampolgárok által kezdeményezett népszavazás során akkor beszélhetünk 200 ezer állampolgár aláírásáról, amikor ezt az erre feljogosító szerv megállapítja. Itt még nem tartunk, ez egy világos jogi érvelés, a vitában Bihari Mihály képviselõ úr világosan elmondta. (Zaj az ellenzéki padsorokban.)
Az elsõ releváns idõpont, amellyel szembesülünk, az az, amikor az ellenzék vagy az aláírásgyûjtõk átadják az Országgyûlés elnökének az aláírásokat (Dr. Dávid Ibolya: Ez a legszélsõ!), és szeretném a figyelmüket felhívni arra, hogy a kormány kezdeményezése ezt az idõpontot megelõzte! Tehát a kormány volt az, amelyik elõször kezdeményezett az ügyben népszavazást. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Dávid Ibolya, tapsolva: Tapsot érdemel!) Erre el lehetne mondani, hogy az ellenzéki pártok már korábban bejelentették, hogy elkezdtek aláírást gyûjteni. Tisztelt Országgyûlés! Ez nem lehet releváns idõpont, hiszen ha bárki bejelenti, hogy aláírást gyûjt, és ekkor az Országgyûlésnek meg kell szakítania a tevékenységét, akkor ezzel bárki bármely parlament bármely ciklusának tevékenységét egyszer és mindenkorra meg tudja akadályozni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Miközben a vitában az ellenzék a demokrácia meggyalázásáról, alkotmánysértésrõl szól, mintha megfeledkezne arról, hogy volt már az Országgyûlés hasonló helyzetben. Bauer Tamás képviselõ úr hívta fel a figyelmet a Házban arra, hogy nemrégiben, 1995-ben, egy parlamenten kívüli pártocska - Nevét se említsük! - letett az Országgyûlés asztalára 180 ezer aláírást. Ezt hitelesítették, majd az Országgyûlés - bölcsen - úgy döntött, hogy akkor ezt nem írja ki népszavazásra; ha idézhetném Torgyán József képviselõ urat: "Azért, mert annak a csalárd, ördögi kezdeményezésnek a valódi célja az volt, hogy a kezdeményezés mögött álló pártot felhozza 2 százalékról." (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Torgyán József: Bölcs megállapítás volt.) Azt, hogy akkor a parlament azt a népszavazást nem írta ki, aláírásával támogatta Balsai István, MDF; Demeter Ervin, MDF; Pokorni Zoltán, Fidesz; Szájer József, Fidesz - hogy csak néhány példát említsek.
Szeretném aláhúzni, hogy az Országgyûlés akkor sem az akkori aláíróívek aláíróival vitatkozott, mert az õ jóhiszemûségüket senki nem vonta kétségbe, és ez ma is így van. Mint ahogy az Országgyûlés akkor sem kívánt kitérni a népszavazás alól, hanem azt kívánta, hogy egy igen fontos ügyben az ország lakosai megfelelõ kérdésben, megfelelõ idõpontban, megfelelõ választ adhassanak. És ez a helyzet ma is, tisztelt képviselõtársaim! A kormány nem akar kitérni a népszavazás alól a földügyben sem, hanem azt akarjuk, hogy az állampolgároknak legyen módjuk dönteni, hogy értelmes kérdésre értelmes választ adhassanak. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbeszólás az ellenzéki padsorokból: Rafinált kérdés!)
És bár az ellenzék által gyûjtött kérdések a parlament elé fognak kerülni, de azért már most érdemes beszélni arról, hogy milyen elkeserítõ az, hogy az ellenzék pártjai olyan kérdésre gyûjtöttek aláírásokat, amelyekre nem volt szabad aláírásokat gyûjteni, ugyanis azok alkotmányosságával kapcsolatban igen súlyos aggályok merülnek fel.
Terméketlen az a vita, hogy az OECD-megállapodást a kormány hogyan kötötte meg: szakszerûen vagy szakszerûtlenül. Egyébként szakszerûen - ha kormányra készülnek, nem árt ezekkel a dolgokkal szembesülni. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.) Csak arra szeretném fölhívni a figyelmüket, hogy az OECD-megállapodást - õk azt mondják, hogy szakszerûtlen - a parlament minden pártjának minden képviselõje igennel támogatta. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Az ellenzék által gyûjtött kérdések, sajnos, ezzel az OECD-megállapodással ellentétesek.
Érdekes dolgot mondtak az ellenzék képviselõi a vitában. Azt mondták, hogy kiszámolták, hogy nem alkotmányellenes az õ kérdésük, mert ha ezt a kérdést fölteszik, és az emberek igennel szavaznak, akkor nincs törvényhozási kényszer. Ugye, jól értelmezem az õ érvelésüket? (Dr. Dávid Ibolya: Szörnyû!) Túl azon, hogy megítélésem szerint ez egy elég gyenge, harmadosztályú ügyvédi érvelés (Derültség a kormánypártok padsoraiban.), igen súlyos morális, politikai kérdéseket vet fel.
Felveti azt a kérdést, hogy miért csapják be az aláírásgyûjtõ pártok az aláírókat, akik azt tapasztalják - amint Vancsik Zoltán képviselõ úrtól tudjuk -, hogy 1991-tõl kezdve Magyarországon több tízezer hektár föld került legálisan külföldiek tulajdonába, tehát õk azt szeretnék, hogy erre ne kerüljön sor, erre aláírást gyûjtenek, majd azt fogják mondani: kérem, nem kellett csinálni semmit, minden jól van, ahogy van. Tessék mondani: ki az, aki becsapja az állampolgárokat?
A második kérdés, amelyet az ellenzéki kérdések fölvetnek, szintén a manipulációval kapcsolatos. Ha az ellenzéknek az a véleménye ugyanis, hogy a népszavazás alapján nem kell a törvényen változtatni, akkor kérdem én, tisztelettel: miért nem ezt a kérdést teszik fel?! Miért nem úgy hangzik az ellenzék kérdése: egyetért-e ön azzal, hogy a termõföld tulajdonáról szóló törvényi rendelkezések ne változzanak meg? Megmondom, hogy miért nem így tették föl a kérdést: mert erre a kérdésre nem özönlöttek volna az aláírások, mert nem szerepel benne az az oly csúnya, "külföldi" szó. (Dr. Pusztai Erzsébet: Nem tudja, mirõl beszél.)
Megítélésünk szerint, amit nem lehet csinálni, az az, amit az ellenzék tervezett: hogy aláírásokat gyûjtünk valamilyen ügy eldöntésére, majd nem csinálunk semmit. De azt sem lehet csinálni, hogy aláírásokat gyûjtök, és annak alapján nemzetközi kötelezettségekkel ellentétes törvényeket hozok. Röviden: azt nem lehet csinálni, amit az ellenzék csinál. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy népszavazás pusztán alkotmányos alapon nem eldönthetõ. Kevés, hogy a kormány kérdései alkotmányosak legyenek, az is szükséges, hogy az erkölcsileg és politikailag is helytálló legyen.
Nos, nem árt az Országgyûlés és a közvélemény figyelmét felhívni arra, hogy mitõl is robbant ki ez a vita a kormánykoalíció és az ellenzék között. Attól, hogy a kormány az MDF korábbi elképzelésével, a Fidesz elképzelésével és a saját programjával összhangban a parlament elé terjesztett egy megoldást, ahol azt javasolta, hogy szövetkezetek, belföldi társaságok szerezhessenek tulajdont meghatározott korlátig, és egyben meg kívánta szigorítani a külföldiek tulajdonszerzését. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Ha, ha, ha!)
(17.10)
Közvélemény-kutatási adatok bizonyítják, hogy a magyar állampolgárok többsége támogatja azt, hogy hazai társaságok és hazai szövetkezetek szerezhessenek földtulajdont, ugyanakkor nem támogatják azt, hogy külföldiek szerezhessenek földtulajdont. (Zaj és közbeszólások az ellenzék padsoraiból.) Az ellenzéki képviselõk nem tudtak válaszolni arra a kérdésre, hogy hogyan lehet megfogalmazni a kérdést olyan módon, hogy az állampolgárok kívánságuknak megfelelõen, mindkét óhajuknak megfelelõen igennel tudjanak szavazni. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
Tisztelt Országgyûlés! Az ország lakossága akaratának megfelelõ kérdés az, amit a kormány megfogalmazott. (Közbeszólások az ellenzék padsoraiból: Nem igaz!) Orbán Viktor pártelnök képviselõ úr a vitában elmondta, hogy Magyarország 2002 körül az Európai Unió tagja lehet. Mint mondta, akkor természetesen új megoldást kell találni a föld védelmére. Na most, persze kérdéses, hogy ha valami négy-öt év múlva már természetes Orbán Viktor számára, akkor az ma mitõl annyira rendkívül elfogadhatatlan. (Zaj.) De a kérdés persze az, hogy akkor ez miért nem szerepel az ellenzék által gyûjtött aláírási íven. Miért nem mondják meg õk is az aláíróknak, hogy négy-öt év elteltével az európai uniós tagság küszöbén errõl a kérdésrõl szavazni kell. Arra utal mindez, tisztelt képviselõtársaim, hogy e tekintetben is a kormány által föltett kérdés az, ami valódi választási lehetõséget biztosít az ország lakosai számára. (Folyamatos zaj.)
Egyetlen érvet hangoztat az ellenzék, többen úgy fogalmaztak, hogy színvallást kérnek a kormánytól, mégpedig azt, hogy a kormány miért nem mondja meg a választóknak azt, hogy a magyar társaságoknak lehet külföldi tulajdonosuk. Kifogásolja ezt az az ellenzék, amely, amikor kormányon volt, akkor ezt maga elintézte persze, vagy az az ellenzék, amely ezt javasolta megoldani. Azonban, tisztelt Országgyûlés, amirõl az ellenzék itt beszél, az jogilag egyszerûen értelmetlen, ugyanis sem a magyar jog, sem másmilyen jog közvetett tulajdont egyszerûen nem ismer. (Dr. Orbán Viktor: Ez nem igaz!) Tulajdonos az, akinek a tulajdonjogát a telekkönyvbe bevezették, és a kormány által beterjesztett javaslat alapján csak magyar társaság, csak magyar szövetkezet vagy csak magyar magánszemély tulajdonjogát lehet a telekkönyvbe bejegyezni. (Taps a kormánypárti padsorokból. - Közbeszólások az ellenzék padsoraiból.) A kormányjavaslat arra is garanciákat talált, hogy ha a külföldi kiszállna a társaságokból, akkor se kerülhessen a nevére a föld tulajdonjoga. (Moraj és közbeszólások az ellenzék padsoraiból.)
De ha az ellenzék kampánya, amely egy megtévesztõ kampány, igaz is lehetne (Kósa Lajos: Nem igaz!), akkor is javaslom az Országgyûlésnek, hogy játsszunk el egy gondolattal: A kormányjavaslat értelmében a földszerzés felsõ határa 300 hektár, és csak azok szerezhetnek földet, akik öt éve mezõgazdasági tevékenységet folytatnak. Kérem szépen, kiszámoltuk. Tételezzük fel, hogy az összes szövetkezet, az összes társaság, amely mezõgazdasági tevékenységet folytat, fölvásárolja az összes megvásárolható földnek a maximumát, mind a 300 hektárt. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Bohóc!) Most tételezzük föl még azt is, hogy csak külföldiek veszik meg az összes ilyen céget, kérem szépen, ez a teljes magyar földnek a 12 százalékát érinti. (Dr. Pusztai Erzsébet: A szántóföldnek vagy az ország területének?) De azért szeretném hangsúlyozni, amit mondtam, az persze elképzelhetetlen, mert a cégeknek nincs erre pénzük, és gondolom, nem kell emellett érvelni, hogy nem minden céget fognak a külföldiek fölvásárolni. (Folyamatos zaj.)
Tehát ez az ellenzék által folytatott kampány, úgy gondolom, hogy félrevezetõ, a magyar földeken továbbra is csak magyar gazdálkodók fognak gazdálkodni. (Glattfelder Béla: Ördög ügyvédje!) Ha kiszállnak egy társaságból, nem tudják a földet lecsatolni, hazavinni Münchenbe vagy Londonba, tehát a föld magyar tulajdonban fog maradni.
Elhangzott a vitában az is, hogy a kormány az Európai Unió kedvéért javasolta, amit javasolt. Tévedés! Az Európai Unió soha ilyen kéréssel nem fordult Magyarország felé, és a kormány sem az Európai Unió miatt tett ilyen javaslatot, hanem a magyar mezõgazdaság érdekében. (Moraj az ellenzéki padsorokból.) Mert ma a mezõgazdaságnak a legsúlyosabb problémája a tõkehiány, és a kormánynak kötelessége olyan feltételeket teremteni, hogy a mezõgazdaság, a gazdálkodók tõkéhez jussanak. (Dr. Pusztai Erzsébet: A gazdálkodók vagy a szövetkezet?) Éppen ezért az európai integrációs bizottság tisztelt elnöke súlyos tévedésben van, amikor azt hiszi, hogy ezzel rontjuk tárgyalási pozíciónkat. Az Európai Unió nem bazár! Magyarország pozícióit az Európai Unióval folytatott tárgyalások során az erõsíti a legjobban, ha erõs, versenyképes az iparunk, és ha erõs, versenyképes a mezõgazdaságunk. (Taps a kormánypárti padsorokból.) Ha az ellenzék legatyásodva akarja Magyarországot az Európai Unióba vinni, attól szegénységet igen, pozíciónk javulását nem várhatjuk. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
Tisztelt Országgyûlés! A kormány nevében azt kérem, támogassák az alkotmányügyi bizottság által beterjesztett javaslatokat, mert az technikai hibát valóban kiküszöböl támogassák továbbá Bihari Mihály és Orosz Sándor képviselõ urak javaslatait, mert azok hozzásegítettek ahhoz, hogy a kérdések valóban a legkorrektebben kerüljenek megfogalmazásra. Majd arra kérem önöket, hogy szavazatukkal támogassák az egész indítványt, annak érdekében, hogy a végül is, lássuk be, mindennél fontosabb kérdésben, Magyarország hosszú távú békéjének, gyerekeink és unokáink biztonságának a kérdésében a választópolgárok a szükséges idõpontban, november 16-án szavazhassanak.
Köszönöm figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypárti padsorokból. - Folyamatos zaj, közbeszólások az ellenzéki padsorokból.)