DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! A Szocialista Párt képviselõcsoportjának azon tagjai, akik részt vettek a bizottsági vitában, egyhangúlag támogatták a bizottság által kialakított eseti jellegû állásfoglalást. Mégpedig azért, mert szigorúan kettéválasztották az ügy két dimenzióját, kétféle megközelítését.
Az egyik a politikai ügy. Ha ennek az ügynek a politikai részét, hátterét, mélységeit, konfliktusait, legitimációs problémáit nézzük, az nagyon bonyolult, messzire vezet, ebbe nem is kívántunk belemenni, errõl nem is kívántunk vitát folytatni.
Ha a dolog jogi részét nézzük, akkor az ügy egyszerû. A Házszabály három paragrafusa, abból is kettõ, a 15. és a 17. § teljesen egyértelmû jogi helyzetet teremt, nevezetesen abból a szempontból, hogy azt kell megvizsgálni, csak annak van jogi relevanciája, hogy milyen módon szûnt meg a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoporti tagsága. Nem tartozik az ügy megítéléséhez az, hogy milyen módon szûnt meg vagy megszûnt-e valakinek a párttagsága. Ez jogilag nem releváns, a Házszabály ezzel kapcsolatban szándékosan nem tartalmaz semmiféle rendelkezést.
A vizsgálat alapján megállapítható, hogy három csoportba sorolhatók a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának a tagjai a képviselõcsoporti tagságuk megszûnése szempontjából. Egyeseknek azért szûnt meg a képviselõcsoporti tagsága, mert kizárták õket. Másoknak azért szûnt meg a képviselõcsoporti tagsága, mert kiléptek. S végül a harmadik csoportba azok tartoznak, akiknek a képviselõcsoporthoz való tartozásuk egy objektív jogi tény, a 15 fõ alá csökkenés miatt szûnt meg.
A három csoporthoz tartozó személyeknek a más képviselõcsoporthoz való tartozása szempontjából kétféle rendelkezést tartalmaz a Házszabály. Az elsõ két esetben - tehát akiknek vagy kizárással vagy kilépéssel szûnt meg a képviselõcsoporti tagságuk - a Házszabály egyértelmû rendelkezést tartalmaz: hat hónap után ahhoz a képviselõcsoporthoz csatlakoznak, amelyikhez akarnak, amelyik képviselõcsoport befogadja õket. A harmadik csoporthoz tartozók esetében, azok esetében, akiknek egy objektív tény, a létszám lecsökkenése miatt szûnt meg a képviselõcsoporti tagságuk, szándékosan és tudatosan nem fûz ilyen kivárási idõt a Házszabály.
Aki 1994 szeptemberében részt vett az új Házszabály megalkotásával kapcsolatos vitákban - vagy nem vett részt, de elolvasta azokat -, az tudja jól, hogy ott legalább tizenöt esete vetõdött föl annak, hogy hogyan változhat meg egy országgyûlési képviselõ képviselõcsoporthoz való tartozása. A Házszabályt elõkészítõk akkor szándékosan úgy foglaltak állást, hogy csak néhány, tipikusnak tekinthetõ esetet lehet szabályozni, ugyanis lehetetlen követni az élet által felszínre hozott példák és esetek sokaságát. Ezért két esetet szabályozott, az elsõ két csoportba tartozók esetében a képviselõcsoporti tagság megszûnéséhez két különbözõ jogkövetkezmény fûzõdik: az egyikhez hat hónapos kivárás - ez a kizártakra és a kilépettekre vonatkozik -, és nem fûzõdik semmilyen jogi következmény azoknak a képviselõcsoporti tagságuk megszûnéséhez, akiknek a képviselõcsoporthoz való tartozásuk objektív ok - ebben az esetben a létszám lecsökkenése - miatt következett be.
Ebbõl a jogi helyzetbõl s a jogszabályok felhívott paragrafusaiból teljesen egyértelmû, és megítélésem szerint semmiféle szecessziós jogi logikát vagy a jogon túlmutató legitimáciás problémát nem vet fel az, hogy az a tizenegy képviselõ, akiknek a képviselõcsoporthoz való tartozása azért szûnt meg, mert lecsökkent a képviselõcsoportuk létszáma, hat hónapos kivárási idõ nélkül csatlakozhat bármely képviselõcsoporthoz - akár többhöz is, nemcsak egyhez -, amely képviselõcsoport õket fölveszi.
Ezen jogi logika és a házszabályi rendelkezések figyelembevétele alapján a bizottságban az MSZP-s képviselõk támogatták az eseti állásfoglalást, és szavazatukkal is támogatni fogják a bizottság által kialakított eseti állásfoglalást.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)