DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Mindjárt ügyrendi javaslattal szeretném kezdeni hozzászólásomat. Egyrészt azért, hogy Szász Domokos képviselõ úr végigkövethesse a vitát, amely, remélem, a hozzászólásom után befejezõdik. Nem azért, mert én szeretném befejezni, hanem elõzetesen sem volt nagyobb érdeklõdés. Más oldalról pedig azért, mert a Házszabály lehetõséget ad arra, hogy az ülésnap végéig - ha a képviselõk többsége itt egyetért ezzel - lehessen benyújtani azokat a módosító indítványokat, amelyeket a képviselõ úr praktikusan, saját munkaideje terhére kíván benyújtani, és amiért én ebben majd szeretném kérni a tisztelt Ház állásfoglalását.
A másik, amiért szót kértem, az, hogy ez a törvényjavaslat, amely nem elõzmény vagy közvetlen elõzmény nélküli az Országgyûlésben, hisz annak idején a sporttörvénynél a sport munkacsoport, illetve az illetékes bizottságok támogattak volna egy olyan javaslatot, amelyek bukméker típusú játékok bevezetését szorgalmazták volna, és ez együtt járt volna azzal, hogy a sportfinanszírozást valamiféleképpen javítsuk.
Akkor úgy tûnt, hogy az ötlet jó, de a realitástól olyan szempontból messze volt, hogy nem volt erre felkészült szervezet annak idején, amely ezt a feladatot el tudta volna látni, nem volt megfelelõ vállalkozói szándék, nem volt piacfelmérés annak érdekében, hogy be lehet-e egyáltalán vezetni egy ilyen játékot, ezért a sportra fordítandó összegek mennyisége, illetve nagyságrendje sem volt megbecsülhetõ. Ma már ezek a feltételek, illetve az elõzetes feltételek megvannak ahhoz, hogy bátran benyújthatta a kormányzat az ezzel kapcsolatos törvényjavaslatot, amellyel nemcsak az illetékes bizottságok, hanem az úgynevezett sportlobby, melynek szintén tagjának vallhatom magam, egyetért.
Amiért ezzel kifejezetten egyetértünk, és amiért támogatjuk ezt: a magyar sport alapvetõen forráshiányos. A világon mindenhol bevett szokás az, hogy a szerencsejátékok vagy teljes egészét, vagy bizonyos típusú szerencsejátékok teljes egészét, lásd például az olasz lottónál az olasz labdarúgó szövetség, tehát sportági szervezet kapja meg; de van, ahol csak részmegállapodások vannak a mindenkori kormányzat és a sport között, és bizonyos átengedett bevételekkel gazdálkodhat a sport. Mi a harmadik utas megoldást választottuk, hisz van olyan szerencsejáték, amlynek kisebb százalékát a lottó, van olyan, vagy lesz olyan szerencsejáték, amelynek az adóbevétele 50 százalékát, lásd most a bukméker típusú játékokat, az állam átengedi a sport részére.
A felhasználás tekintetében azonban kissé averzióink vannak, és azt szeretném jelezni, hogy - nemcsak a sportlobby, hanem bizonyos szakértõk megnyilvánulása alapján is - mi azt szeretnénk, hogy ne intézményi forrást jelentsen. Tehát itt arról van szó, hogy az OTSH vagy a sport finanszírozására, tehát alapítványi finanszírozásra fordítódjék ez az összeg. Mi azt szeretnénk, hogy az alapítványok, az általunk létrehozott alapítványok finanszírozását biztosítaná az ezzel kapcsolatos adóbevétel, az intézményi szférát pedig az állam, illetve a központi költségvetés az intézményfinanszírozás keretében bonyolítsa le, hisz azért az intézményfinanszírozás és a sportfinanszírozás között a feladatvállalás tekintetében, annak állandósága tekintetében is vannak különbségek.
Egy megjegyzést szeretnék még mindösszesen a Szász képviselõ úr által elmondottakhoz fûzni. Nem biztos, hogy baj, hogy állami monopólium egy szerencsejáték, és valószínûleg nincsen ebben liberális modell, meg szocialisztikus modell, meg konzervatív modell, hanem az egyes országok Amerikától Olaszországig, a skandináv államoktól Franciaországig máshogy viszonyulnak a szerencsejátékokhoz, és a világon szerte van olyan gyakorlat, ahol száz százalékban állami monopólium vagy koncesszió formájában zajlik a fogadás vagy a szerencsejáték-szervezés. Van, ahol csak állami felügyelettel, van, ahol teljesen magánalapon mûködik az egész történet, és az államnak a felügyeleti tevékenysége is igen elenyészõ vagy alacsony.
Tehát mi választottunk egy modellt, amely az európai gyakorlatnak és az európai hagyományoknak nagyjából megfelel. Ezt a gyakorlatot vette át ez a törvény, és egy jó szabályozás keretei között került az Országgyûlés elé.
A lényege ennek a törvényjavaslatnak végül is az, hogy egy ellenõrizhetõ, mindenki által hozzáférhetõ, a kisember számára is játszható - és ez nagyon fontos -, tehát nem kaszinótípusú, az egyszerû ember számára is játszható és áttekinthetõ játék keretében lehet fogadásokat kötni, amelyek valahol közösségi célt fognak szolgálni. Ez a közösségi cél részben az állam bevétele, részben pedig a sporttevékenység folytatásához szükséges eszközök biztosítása.
Én ennek elõrebocsátásával ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe ezt a jól sikerült törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)