DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, hogy Sebõk János képviselõtársamnak azt a kérdését, amelyet feszegetett, részben megoldja maga a népszavazásról szóló törvény egésze, részben pedig megoldja Bihari Mihály képviselõtársunk javaslata. Tudniillik ezt az eljárási rendet maga a törvény részletesen szabályozza, és nem szeretném az általános vitával kapcsolatos álláspontokat megismételni. Másrészt pedig a megelõzés intézményét Bihari Mihály képviselõtársunk javaslata megfelelõen rendezi, ezért is támogatta az alkotmányügyi bizottság ezt a javaslatot. Maga a képviselõ úr is felismerte, illetve észrevette, hogy a Bihari-féle javaslat rendezi a problémát.
Ami pedig a párhuzamos népszavazások kezdeményezését illeti, nem tudom, szabad-e utalni arra - egy kicsit összemosódott a vita -: végül is Sepsey Tamás képviselõ úr javaslatát azért nem támogattuk - és ez a délutáni ülésen egyszer már mások szájából elhangzott -, hisz gyakorlatilag a törvényalkotás egész mechanizmusát a végtelenségig húzhatja e javaslat megvalósulása. Az Országgyûlés jóformán egész addig nem tudja - ha valaki kezdeményez valamilyen tárgyban népszavazást - meghozni a döntését, nem tud törvényt alkotni, amíg az a népszavazási procedúra e javaslat szellemében meg nem valósul, és nincs az a korlát, ami a Bihari-féle javaslatban, hogy a kezdeményezés korlátlan mennyiséget is jelenthet egyidejûleg. A válaszunk gyakorlatilag - szeretném megnyugtatni frakciótársamat - hellyel- közzel megegyezik az õ szándékával.
Amit még megemlítenék a részletes vitában szintén a képviselõ úrhoz kapcsolódva: sem az alkotmánymódosításnál, sem pedig a népszavazásról szóló törvény módosításánál nem kívántunk eltérni attól a modelltõl, amely arról szólt volna, hogy nincs két-háromféle népszavazás és két- háromféle eljárással mûködõ népszavazás, hanem az eljárásban az Országos Választási Bizottság az egyik sarokpont, a másik pedig az elrendeléssel kapcsolatosan az Országgyûlés. A harmadik pont - a bevált hagyományok szerint - a köztársasági elnök eljárási aktusa.
Nem lett volna értelme, és talán nincs értelme annak, hogy a három típusú népi kezdeményezés, illetve a két népszavazási forma között különbséget tegyünk abban a tekintetben, hogy ki fogadja el, ki indítja el, és milyen eljárási szabályokat alkalmazunk külön-külön. Inkább az egységesítés irányába kívántuk elnyomni a szabályozást, és e tekintetben gyakorlatilag vita sem volt - vagy jelentõsebb vita nem volt - a parlamenti pártok között. Tehát a második sarokpont mindenképpen az, hogy az Országgyûlés konkrét egyedi aktusához kötjük a népszavazás elrendelését.
Az aktusok tartalma szerint teszünk különbséget. Az egyik a kötelezõ elrendelés a 200 ezer fölött. A másik a lehetõség, hogy elrendeli az Országgyûlés a népszavazást. A harmadik pedig az, hogy kötelezõen megtárgyal egy adott kérdést az Országgyûlés a nép kezdeményezése alapján. Mind a három az Országgyûléshez kötõdik mint a szuverenitás egyik letéteményeséhez. Ha ebben eltérõ modelleket alkalmazunk a konkrét aktus tekintetében, mindegyikhez más eljárási szabályt kellett volna alkalmazni. Más szerepe lenne az Országos Választási Bizottságnak - ebben a rendszerben ugyanaz a szerepe végig - , más szerepe lenne a köztársasági elnöknek is például az ügydöntõ tekintetében, hiszen akkor akár még az elrendelés napját is megmondhatná az Országos Választási Bizottság. Úgy gondolom, ezek az érvek talán elégségesek ahhoz, hogy meggyõzzem a képviselõ urat arról, hogy nyugodt szívvel megszavazhatja a népszavazásról szóló törvényjavaslatot.