DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. A vita ezen szakaszában a 11., 12. és a 13. sorszám alatt szereplõ javaslatokhoz szeretnék hozzászólni. E hozzászólás aktuális indokát éppen az adja, hogy személyesen igen aktívan vettem részt a népszavazás-kezdeményezési aláírásgyûjtésben, ezért a gyakorlat oldaláról lennének aggályaim a kormány által beterjesztett javaslattal kapcsolatban.
Nevezetesen ez a javaslat megkövetelné azt, hogy az aláírásoknak a kérdéssel azonos oldalon kell szerepelniük. A módosító javaslatok indoklásában utaltam arra, hogy a polgári törvénykönyv a saját kezûleg írt végrendelet esetében az azonos lapot követeli meg alaki feltételként. Tehát ha folyamatosan vezetik a lapot, és az illetõ a végrendeletét elkezdi a lap felsõ szélén írni, folyamatosan írja, és a lap másik oldalán folytatja, akkor alakilag ez a végrendelet érvényesnek tekintendõ.
Számomra teljesen érthetetlen, hogy ha a lap egyik oldalán szerepel a kérdés, és folyamatosan sorszámozzák az aláírásokat, akkor miért az oldal az érvényességi egység, miért nem a lap. Feltételezhetõ az az állampolgárokról, hogy aláírják egy üres lap egyik oldalát, és utána a másik oldalra majd rá fogják nyomtatni azt az Országos Választási Bizottság által hitelesített kérdést, amelyiknek a támogatására gyûjtenek aláírásokat? Én azt hiszem, hogy nem.
Ha egy polgári demokratikus jogállam kritériumaiból indulunk ki, akkor a népszavazás-kezdeményezések esetében vagy pedig az egyéb aláírásgyûjtések esetén nem kell feltételeznünk azt, hogy a kezdeményezõk minduntalan be akarják csapni az államot, és illegitim, illegális eszközökkel próbálnak meg aláírásokat gyûjteni. Nem beszélve arról, hogy ennek jelentõs költségkihatása is van, 200 ezer aláírás összegyûjtéséhez igen sok lapot kell nyomtatni. Ha ennek csak az egyik oldalára lehet aláírásokat írni, értelemszerûen kétszer annyi lap szükséges az aláírásgyûjtéshez, mint ha oldal lenne az egység. Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy nem lehet probléma az, hogy oldal helyett lap legyen - és hozzáteszem, értelemszerûen folyamatosan sorszámozva vannak az aláírások -, nem hiszem, hogy ez bármiféle problémát felvessen.
Szintén gyakorlati kérdés a 12. pontban szereplõ módosító javaslatom, amely arra irányul, hogy a személyi azonosító helyett azzal egyenértékû legyen a természetes személyazonosító adat. A jelenleg hatályos törvény szövegének egyébként ez felel meg. Sajnos, hozzá kell tennem: megint az élet bizonyította, hogy az állampolgárok jelentõs része nem tudja fejbõl a személyazonosító jelét. Ez a 11 karakterbõl álló adat a régi személyi igazolványokban szerepelt, az új igazolványokban nincs benne. Odajött az állampolgár aláírni az ívet, és amikor következett az a rubrika, hogy szíveskedjen a személyazonosító jelét beírni, azt mondta, hogy hát, azt nem tudom.
(19.50)
Volt aki a személyazonossági igazolványa jelére próbált asszociálni, volt aki a társadalombiztosítási kártyáját vagy az adóigazgatási azonosító jelét húzta elõ, hogy annak a számát írja be. Ha ilyen problémával állunk szemben, akkor viszont meg kell nézni, hogy az állampolgár személyének az azonosítására egyéb adatok alkalmasak-e. A jelenlegi törvény szerint a természetes személyazonosító adatok: anya neve, születési helye a születési dátummal kiegészülve ugyanolyan jól tudják azonosítani az illetõt, mint a személyazonosító jel.
Vissza kell kanyarodnom egy kicsit a törvényjavaslat részletes vitájában korábban elmondottakra. Mi a jogalkotó szándéka? Meg akarja- e nehezíteni alaki szabályok beiktatásával a népszavazási kezdeményezésekhez szükséges aláírások gyûjtését, vagy pedig elfogadván az alkotmányban biztosított demokratikus intézményt, a szükséges feltételek támasztása mellett azért segíteni akarja, hogy ez a fajta közvetlen hatalomgyakorlás megvalósulhasson. Nekem az a határozott véleményem, hogy ezt elõ kell segíteni, és ha a személyazonosító jel mellett egyéb olyan módon tudja az illetõ a személyazonosságát hitelt érdemlõ módon igazolni, amely az állami adatbázisból ellenõrizhetõ, akkor ezt lehetõvé kell neki tenni.
A harmadik problémám, hogy a javaslat szerint az aláírásgyûjtõ ívet az aláírásgyûjtõ polgár aláírásával el kell látni. Itt az aggályom kettõs. Egyrészt semmifajta ellenõrzési lehetõsége nincs a hatóságoknak, hogy utólag azt az olvashatatlan krikszkrakszot, ami, mondjuk, egy aláírást jelent, azonosítani lehessen az illetõ személlyel. Másrészt pedig nem teljesen értem, hogy miért van szüksége a hatóságnak arra, hogy azonosítani lehessen magukat a gyûjtõ személyeket, kivéve, ha feltételezem, hogy az illetõk eleve bûncselekményt kívánnak elkövetni, mert olyan személyek aláírását kívánják odahamisítani, akik valójában nem is írták alá ezeket az aláírásokat. Ez azért rossz feltételezés, igen tisztelt képviselõtársaim, mert aki aláírásokat hamisít, az nem a saját aláírását fogja odaírni az aláírásgyûjtõ ívre - saját magát nem fogja "lebuktatni." Akkor pedig mi szükség van egy olyan állami kontrollra, amely lehet, hogy az érintett személyeket, akik egyébként részt vennének az aláírásgyûjtésben, elgondolkoztatja, hogy nyilvántartásba fogják venni, vagy ha valahol mint aktív kezdeményezõnek szerepel az aláírása - nem mint passzív résztvevõé, mert aki önmagában aláírja a gyûjtõívet, azt én passzívnak nevezem -, utólag lehet, hogy valamiféle büntetésben fog részesülni.
Nem nagyon látom az indokát ennek, ezért az elhagyását javaslom, s kérném, hogy a tisztelt Országgyûlés ezt támogassa. Köszönöm szépen.