BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A személyi jövedelemadóról és a társasági adóról szóló törvénytervezet nincs egy súlycsoportban. Azt hiszem, ennek a két törvénynek ilyetén való tárgyalása nem szerencsés dolog, ugyanis óhatatlanul eltolódik a személyi jövedelem irányába a vita, ugyanis ez a fontosabb, sokkal fontosabb ebbõl adódóan a társasági adóról csak pár szóban esik, eshet szó. Én személy szerint nem kívánok a társasági adóval foglalkozni, ugyanis tegnap képviselõtársaim nagy részét elmondták annak, amit én elmondhattam volna, ebbõl adódóan az idõt a személyi jövedelemadó tárgyalásával kívánom kitölteni.
Vannak országok, ahol kissé viccesen, de megszívlelendõen azt tartják, hogy az emberölés bocsánatos bûn, az adócsalás megbocsáthatatlan - és ez mélyen beivódik a társadalomba. Magyarországon a szocializmus évei után nehezen alakul ki az az adófegyelem, ami fejlett demokráciájú országokban már általános. Meg kell mondanom, hogy ennek a lassú kialakulásnak megvannak, megvoltak az okai, és én saját véleményemet ezzel kapcsolatosan 1996. október 9- én a Ház elé is tártam. Emlékeztetõül megismétlem, mert sajnos, aktuálisak azok, amik akkor elhangzottak. "Az elmúlt hetek politikai, gazdasági vitái sajnos, nem teremtettek jó légkört az adótörvények vitájához. Amikor az állampolgár nap mint nap arról hall, hogy ki, milyen indokkal, milyen megbízás alapján hány milliót síból ki a köz bukszájából, az önkormányzatok pénzébõl, akkor nem nagy hajlandóságot mutat az önök, a kormány által elképzelt 530 milliárd szja befizetésére." Mint említettem, sajnos, ez ma is így van. Ebbõl adódóan mindannyiunknak, függetlenül, kormánypárt vagy ellenzék oldalán ül valaki, oda kell hatni, hogy az adófegyelem erõsödjön. Ugyanis ez minden állampolgár érdeke.
Az elõttünk fekvõ szja-törvénytervezet-módosítással kapcsolatban elhangzott jelszavak: jogharmonizáció, adóteher-enyhülés, egyszerûsítés, nem igazán fedezhetõk fel a tervezetben. De errõl már tegnap elég sok szó esett, úgyhogy én inkább a tervezet konkrét megismertetésével foglalkozom. Mondandóm elsõ részében azt kívánom önök elé tárni, amivel nem foglalkozik a tervezet.
A 65. § (3) bekezdése - egyébként ez ma is hatályos - adókedvezményt ad a szövetkezet azon tagjainak, akik szövetkezetüknek tagi kölcsönt nyújtanak, és így ez után a tag a kamatot adómentesen veheti föl. De - és itt van a probléma - csak abban az esetben, ha a szövetkezet 1993. december 31. elõtt alakult. Ezt mi így alkotmányellenesnek tartjuk, és ez ügyben az Alkotmánybírósághoz is fordultunk. Ha ugyanis a parlament támogatni kívánja a szövetkezet tagját, aki a szövetkezetnek tagi kölcsönt ad, akkor nem különböztetheti meg aszerint a szövetkezeti tagokat, hogy a szövetkezetük mikor alakult, '93 elõtt vagy után. Attól félünk viszont, hogy az Alkotmánybíróság döntése olyan döntés lesz, ami ezt a kedvezményt eltörli, és azok a szövetkezetek sem kaphatják meg, amelyek ezt eddig megkapták. Ezért célszerû lett volna ezt ebbe a módosításba belefogalmazni, és így kiterjeszteni minden szövetkezet tagjára ezt a kedvezményt.
Sajnálattal vettük tudomásul azt is, hogy a törvénytervezet a gyermekeket nevelõk gondjait nem kívánja enyhíteni. A Bokros-csomag óta - emlékezzünk, akkor vették el a 3000 forint/gyermek/év kedvezményt a családoktól - folyamatosan kérjük, hogy a családok, a jövõ Magyarországa érdekében ezt a kedvezményt kapják vissza. Sajnos, ez ez ideig sem történt meg. A Bokros-csomag után ígéretek hangzottak el ugyan, hogy családi pótlékban kapják meg a pénzt utána a családi pótlékot is jövedelemhatárhoz kötötték, tehát azt is elvesztették. Idén is kísérletet teszünk arra, hogy esetleg kormánypárti képviselõtársaim elfogadják, félek tõle, hogy nem nagy sikerrel.
Az ingatlan és vagyonértékû jog átruházásából származó jövedelmek adóztatása egy egészen különös történet. Az új kormány hivatalba lépése óta gyakorlatilag minden évben felfordították a törvénynek ezen részét. '95-ig az ingatlanértékesítésbõl származó jövedelmek 50 százaléka az összevont adóalap része volt, és az adótábla szerint adózott. Az, aki viszont ezt a jövedelmét saját maga vagy családtagja részére lakásépítésre kívánta fordítani, az összeg ezen részét kivonhatta adóalapjából, és csak akkor kellett megfizetnie, hogyha egy éven belül nem vásárolt, vagy négy éven belül nem épített egy lakást.
'96-ban a kormány sajátos változtatást eszközölt. Egyrészt az ingatlan és vagyonértékû jog átruházásából származó jövedelmeket rendkívül kedvezõ, csak 10 százalékos forrásadóval adóztatta, és kivonta az összevont adóalapból, másrészt viszont elvette azt a kedvezményt, ami a lakásépítõknek addig megvolt. Ne felejtsük, ez a 10 százalék rendkívül nagy kedvezmény volt, ugyanis akkor az 550 000 forinton felüli jövedelmek 44 százalékos adókulccsal, a 900 000 forinton felüli jövedelmek pedig 48 százalékos adókulccsal adóztak. Azok a családok, amelyek lakást akartak építeni ezekbõl a jövedelmekbõl, akkor is kénytelenek voltak befizetni ezt a pénzt, hogyha már az építkezést elkezdték, és csak akkor kaphatták vissza a pénzüket, hogyha ez az építkezés befejezõdött. Gondolom, nem kell részleteznem, hogy mekkora csapást jelentett ez azon családoknak, amelyek egyébként is pénzhiánnyal küszködtek ez idõ tájt.
1995. november 15-én én fölhívtam a kormány figyelmét, hogy ez mekkora veszély, és - szintén magamat kell idéznem - a következõket mondottam: (Dr. Takács Imre: Klasszikusok. - Derültség.) "Most egy év lehetõséget kell biztosítani a nagyoknak, akik tudják érvényesíteni érdekeiket, hogy megszabaduljanak a jövõ év utáni idõszakban az adó alá esõ fölösleges ingatlanaiktól, és ezt a lehetõséget a legkisebb adóterhek mellett tegyék meg."
(9.10)
A dolog megtörtént. Akkor államtitkár úr azt mondta, hogy: csak nem gondolom... Én komolyan gondoltam, és az adatok sajnos engem igazolnak. Néhány adat: az ingatlanértékesítésbõl származó adózott jövedelem 1994-ben 1937 millió forint volt. 1995-ben 1905 millió forint volt, és 1996-ban ez az összeg több mint 20-szorosára nõtt és 40 ezer millió forint lett. Ennyi összeget vontak ki 10 százalékos adóval tulajdonképpen az adózás alól. Azt hiszem, érdemes megjegyezni ezeket a történeteket és adatokat.
A kormány által most beterjesztett törvénytervezet - tavaly ugyanis egy év után módosították ezt a tervezetet, és 20 százalékra növelték az adókulcsot - most egy teljesen új koncepciót tár elénk. Ennek értelmében 6 éven belül 20 százalékkal adóznak ezek a jövedelmek, 6 év után pedig az adózandó jövedelembõl 10 százalékokat évente le lehet vonni, ebbõl adódóan 15 év után teljesen adómentes az ingatlanértékesítésbõl szerzett jövedelem. Indoklás nincs. Sajnos a lakásépítõk kedvezményeiket megint nem nyerik vissza. Ez még súlyosabb!
A törvénytervezet indoklásában és államtitkár úr expozéjában erõs hangsúlyt kapott a nyugdíjrendszer átvezetésének szükségszerûsége. Ez így igaz. A kormány 2009 után adóztatni fogja a nyugdíjakat, és ez az úgynevezett átvezetés ezt szolgálja. Eszerint a nyugdíjjárulék címén befizetett összegek 6 százaléka levonható lesz az adóból.
Szeretnék egy példát mondani, hogy mit jelent ez forintban. Ez egy kedvezmény természetesen, és ez a kedvezmény - függetlenül a jövedelemtõl - mindenkit érint. Így akinek 30 ezer forintos jövedelme van, az 450 forintos kedvezményt kap, akinek pedig 300 ezer forintos jövedelme van, tízszer ennyit, 4500 forint kedvezményt kap. Azt hiszem, hogy ez a kedvezményrendszer megint csak nem a szegényeket szolgálja. Európában 17-féle módszert ismernek ennek a kezelésére, ilyet egyetlenegyet sem. Egyébként ezt a kérdést Kis Gyula barátom részletesen fogja önök elé tárni.
A javaslat érdemként emlegeti az átalányadózók és a tételes átalányadózók körének szélesítését. Az igazsághoz hozzátartozik: ez egy kényszermegoldás, ami abból fakad, hogy a kormány felismerte, egyes foglalkozásoknál nem képes a költségelszámolásokat hatékonyan ellenõrizni. Így tehát kényszerbõl engedi meg, hogy bizonyos egyéni vállalkozók 80 százalékot költségként automatikusan elszámolhassanak azzal a feltétellel, hogy egyéb költségelszámolást nem eszközölnek. Mivel a törvénytervezet e szakaszában felsorolt foglalkozásoknál a költség átlagos mértéke ennél nagyobb, ezért a pluszbevételt a kormány kapja meg. (Közbeszólás: A költségvetés!) Tehát ebbõl a vállalkozóknak ilyenformán elõnyük nem származik.
Az elõterjesztõ az adótábla változatlanságát a törvény stabilitásaként, könnyû megérthetõségként, pozitívumként könyveli el. Kimarad viszont az érvelésbõl, hogy ezzel az adózót terheli, ugyanis az infláció okozta hátrányokat az adózó károlja el. Tudvalevõ, az infláció csökkenti a jövedelmek reálértékét, viszont az adókulcs marad a régi.
A Magyar Demokrata Fórum üdvözli a földbérlet után fizetendõ adó önkormányzati tulajdonát, bár nem világos, hogy a behajtáshoz milyen módon szerzi meg az önkormányzat az információkat. A három hektár alatti földterülettel rendelkezõ tulajdonos, ha földterületét bérbe adja, adómentességet élvez az elõterjesztés szerint. Ha a tulajdona viszont meghaladja a 3 hektárt, ezt a kedvezményt elveszíti. Nem teljesen világos, hogy milyen kapcsolatban van a terület és a forint. Ugyanis az adóztatás forintokról, fillérekrõl szól, itt pedig egy területkoncepció keveredik a dologba, és nem attól függ, hogy mennyit ad bérbe, hanem attól, hogy mennyi van a tulajdonában. Úgy érzem, mintha egy kicsit választásikampány-ízû lenne a húzás, de majd meglátjuk, hogy hogyan mûködik.
Nem beszélve arról, hogy itt is visszaköszön az az elõbb említett probléma, hogy a gazdagot támogatja. Ugyanis 3 hektár földnek a bérleti díja - a minõségtõl, a fekvéstõl és egyéb rajta található javaktól függõen - akár tízszeres különbséget is mutat, és itt a kedvezmény tulajdonképpen megint a gazdagabbakat illeti.
A diákoknak ígért ösztöndíj adókedvezményérõl egyetemista barátom a következõt mondta: nem olyan jelentéktelen, mint a félszázalékos nyugdíjemelés volt. Ehhez többet én sem tudok hozzáfûzni.
Tisztelt Parlament! Üdvözlöm, hogy néhány kérdésben, így az õstermelõi fogalom tisztázásában, a fakitermelésbõl származó jövedelmek adóztatása kérdésében valóban tisztázó ez az elõterjesztés, és mivel ilyen nem sok van az elõterjesztésben, ezt csak üdvözölni lehet. Viszont azt kell mondanom, hogy ha a kormány nem fogadja el, nem méltányolja és a parlamenti többség nem támogatja az itt elmondott problémáinkra a megoldást, a módosító indítványokat, a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvénytervezetet támogatni nem tudja.
Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Nagyon szomorúak vagyunk.)