DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt képviselõtársaim! A most beterjesztett áfa- és fogyasztásiadó- törvényekkel kapcsolatban mindenekelõtt észrevételeznem kell, hogy kis terjedelmû, sokszor felesleges változtatgatásokat tartalmazó olyan javaslatok fekszenek elõttünk, amelyeknél éppen az hiányzik, amire a legnagyobb szükség lenne: nevezetesen a koncepció és a koncepcióváltás. Itt azonban se koncepcióváltással, se új koncepcióval nem találkozunk, csak olyan toldozgatással-foltozgatással, ami nem fogja megoldani az ország gazdasági problémáinak kérdését.
Az áfatörvény indoklása szerint a forgalmi adót a költségvetés legjelentõsebb, folyamatosan emelkedõ, reálértékét folyamatosan megõrzõ forrásként jellemzi. Ha megnézzük a számokat, akkor kiderül, hogy valóban igaz is, hiszen 1996-ban 515 milliárd forint volt az ezzel kapcsolatos bevétel, míg 1997-ben már 627 milliárd forint. Igen ám, de itt tulajdonképpen, ha megvizsgáljuk az emelkedést, akkor látható, hogy nem másról van szó, mint arról, hogy az inflációval való lépéstartást erõlteti a kormány. Ez viszont a Független Kisgazdapárt megítélése szerint koncepcionálisan elfogadhatatlan, mégpedig azért, mert az inflációval való lépéstartás nem elõny, hanem óriási fogyatékosság.
Az ugyanis azt jelenti, hogy Magyarországon, ahol száguldó az infláció, az ország érdeke azt követelné meg, hogy radikális mértékû és gyors leszorítása történjék az inflációnak, így pedig pontosan ellentétes hatást érünk el, sõt - ki merem mondani - az állam egyenesen érdekelt abban, hogy a száguldó inflációt táplálja, mert annak a legfõbb haszonélvezõje nem más, mint maga az állam. Emellett még hozzátenném, az államnak ebben az esetben nem is kell magyarázkodnia, hiszen úgy haszonélvezõje az inflációnak, hogy közben a számokkal való variálás, a számokkal és a statisztikai adatokkal való hókuszpókusz következményeit a saját elõnyére úgy ideologizálja, ahogy csak kívánja.
Sajnálatos módon a forgalmiadó-bevétel nemcsak az inflációval tartott lépést, hanem azt is meghaladta, hiszen az elmúlt években alaptermékeket és -szolgáltatásokat nullszázalékos kulcsból felemelt egy magasabb számsorba tartozó kulcssávba. Így hadd legyen szabad arra utalnom, hogy nullkulcsosból 6 százalékos körbe történtek átsorolások, illetõleg a korábban 6 százalékos tételt elõször 10, majd 12 százalékra emelték. Ezt a folyamatot - tehát hogy a nullkulcsos sávból átkerültek 6, 10, majd 12 százalékos sávba - a Független Kisgazdapárt a lakosság és a gazdaság ellehetetlenítésének folyamatába tartozóként értékeli.
Legyen szabad rámutatnom arra, hogy a kérdéseket most már boncolgatva az európai uniós jogharmonizációs törekvést illetõen, amelyet a most becsatolt javaslatok kifejtenek, a Független Kisgazdapárt helyes törekvésnek tartja. De ugyanakkor rá kell mutatni arra, hogy nem elég mindig az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségünkre hivatkozni, nem elég mindig ennek az elõnyeit hangoztatni, miközben a kormányzat megfeledkezik arról, hogy az áfakulcs Magyarországon - az általános áfakulcsot, nem a kedvezményezettet említem most - 25 százalékos míg ha megnézzük az Európai Unió tagállamainak az áfakulccsal kapcsolatos tételeit, akkor láthatják, hogy Németországban, Spanyolországban vagy akár a nem olyan régóta az EU-tagállam Portugáliában, vagy hogy egy ellenkezõ példát nézzünk Nagy-Britanniában, de nézhetjük Hollandiát vagy Görögországot, Olaszországot vagy a szomszédos Ausztriát, és még lehetne példákat sorolni, bizony az áfakulcs százaléka 15 és 19 százalék között mozog. Az említett országok közül sehol nem fordul elõ, hogy 19 százalék felett lenne. Vessék össze ezt a magyarországi 25 százalékos áfával, és akkor meg fogják érteni, hogy a Független Kisgazdapárt miért hangoztatja: a jogharmonizációnak elsõsorban a kulcsok, az adósávok vonatkozásában kellene megjelennie. Hiszen a gazdaság élénkítésének folyamatában akkor lennénk igazán az európai jogharmonizáció híve, ha mi a kedvezõbb nyugat-európai áfakulcs szintekhez igazodnánk, nem pedig csak általános megállapításokat teszünk az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségeinket illetõen.
A magyarországi közfelfogás is egyezik a Független Kisgazdapárt ilyen megítélésével. Utalhatnék arra, hogy hány, tulajdonképpen elszomorító vicc jelent meg azzal kapcsolatban, hogy mi gyûrûzik be nyugatról és mi gyûrûzik be keletrõl, és a lakosság mindenütt azt kifogásolja, hogy amíg nálunk magas adókulcsok vannak, addig nyugaton az adókulcsok kedvezõk, de nyugaton a bérek magasak, de nálunk a bérek alacsonyak, csak az árak magasak. Úgy gondolom, hogy a jogharmonizációs kötelezettségnél ezekre a tényekre is figyelemmel lehetne a kormányzat.
A Független Kisgazdapárt másik észrevétele, hogy nem érvényesül a gazdaságpolitikai preferencia, amit mi a mostani beterjesztések rendkívül komoly hibájának tartjuk. Azt állítjuk, ez egy olyan koncepcionális tévelygést jelent, amely már eleve ellehetetleníti, hogy a kormányzati beterjesztések olyan kedvezõ gazdasági következményeket vonjanak maguk után, ahogy azt a kormányzat feltételezi.
Legyen szabad itt kifejezetten a tárgyi adómentesség körére kitérnem, tehát hogy tévedés ne essék, a hatályos törvény 30. §-ának megváltoztatásával kapcsolatos elképzelésekre hadd utaljak itt. Ha abból indulunk ki, hogy az autópálya-építést, az autópálya-fenntartást és az autópálya-üzemeltetést illetõen mi Magyarország koncepcionális érdeke, akkor hadd mondjam rögtön a Független Kisgazdapárt indítványát.
(10.10)
Kérem, mi nem most kezdjük mondani, évek óta hangoztatjuk, de most már nagyon nagy nyomatékkal húzzuk alá: bizony, áfamentességet kellene biztosítani.
Számos alkalommal rámutattunk arra, hogy milyen gazdaságpolitikai tévedés az, hogy egyrészrõl azok a koncessziós autópálya-építések, amelyek olyan magas úthasználati díjakkal járnak, amelyek a magyar lakosság jelentõs része számára megfizethetetlenek, tulajdonképpen nemcsak azt jelentik, hogy egy másik gazdaságpolitikai koncepció megvalósítását lehetetlenítik el, a turizmus fejlõdését; de utalnék a legszegényebb térségeknek a teljes elszigeteltségére, arra, hogy miután már a vasúti jegyek is megfizethetetlenek, az ilyen autópályák létesítésével éppen a legnagyobb nyomorban élõ lakosságot szinte arra predesztinálják, hogy a nyomoruk növekedjék.
Tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja szerint bizony, ezek a szempontok mindenképpen szerepet kellene hogy játsszanak az adótörvények koncepciójának a meghatározásánál. Ezért tehát mi módosító indítványokat fogunk beterjeszteni, annak érdekében, hogy teljes áfamentességet fontoljon meg a Ház ebben a körben. Ezt mi egy jelentõs gazdaságélénkítési folyamat kezdetének ítéljük meg.
Ki kell térnem a háztartási energiára, hiszen a 12 százalékos állami haszon olyan elképesztõen nagy, amelyet a Független Kisgazdapárt olyan szövegkörnyezetben kíván a kormányzat figyelmébe ajánlani, hogy ne nyerészkedjen a kormány, hagyja abba a lakosság sarcolását, ne legyen haszonélvezõje az inflációnak. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy legyen érdekelt az energiaár-robbanás megállításában.
(A mosolygó Akar Lászlóhoz fordulva:) Lehet, hogy ez a pénzügyi államtitkár úrnak nagyon tetszik, de azért én arra gondolnék, hogy az államtitkári pozíciója nem a nevetgélésre jogosítja fel, hanem arra, hogy a lakosság anyagi szükségleteinek kielégítése tárgykörében ésszerû, jó intézkedések meghozatalát kezdeményezze.
Úgy gondolom, hogy a pénzügyi kormányzat elfogadhatatlan sarcok kivetésével igyekszik a lakosságot még inkább ellehetetleníteni, hogy aztán majd nagy kegyesen a választás évében valami kis kedvezménnyel azt a látszatot keltse, mintha most már egy eredményes gazdaságpolitikai koncepció megvalósítása végén a sötét alagútból kezdenék kivezetni az országot.
Kérem, ami a háztartási energiát illeti, hadd legyen szabad rámutatnom, hogy ilyen állami részesedés mellett és ilyen elképesztõ kulcsok mellett a lakótelepek lakossága teljesen el van lehetetlenítve. Ma már a lakótelepen élõ emberek a legnagyobb jóakarat mellett sem tudják megfizetni tömegesen az elképesztõ költségeket, nem tudják megfizetni a kisjövedelmû emberek - nemcsak lakótelepen, máshol sem. Ezért a Független Kisgazdapárt nem csinál titkot abból, hogy mi a nullszázalékos kulcsnak az alkalmazására fogunk módosító indítványt beterjeszteni.
Ami most már a lakásépítés kérdését illeti, nagyon fontosnak tartom, hogy a lakásépítés áfáját el kell törölni. Jelenleg 25 százalékos ez a kulcs - a Független Kisgazdapárt a nullszázalékot javasolja. Kérem, a Független Kisgazdapárt az alternatív gazdaságpolitikájában és a privatizációs többletbevétel felhasználásával kapcsolatos országgyûlési határozatijavaslat- tervezeteiben már kifejtette, elõadta, konkrét indítványt terjesztett elõ a lakásépítéssel kapcsolatos teljes áfa eltörlését illetõen. Hiszen mi azt állítottuk és állítjuk ma is, hogy ezzel a módszerrel megduplázható lenne a lakásépítés - egy olyan országban, amelyrõl most már olyan különbözõ adatsorok jelennek meg, hogy mikor csökken ennek az országnak a lakossága 8 millióra, mikor csökken 7 millióra. Egyértelmû, hogy most már körülbelül húsz éve állandóan csökken a nemzet lakosságának a száma.
Bizony, a lakásépítés kérdése nem egyszerûen egy kérdés a sok közül, hanem az egy kiemelkedõen fontos, mondhatni meghatározó jelentõségû ügy. Már csak azért is, mert hadd hívjam fel a kormányzat figyelmét: a gazdaság élénkítésének egyik egészen kiemelkedõ lehetõsége lenne a tömeges lakásépítkezés, rendkívül nagy számban teremtene munkahelyeket. Hivatkozhatom arra, hogy a '95. december 31- éig befolyt privatizációs többletbevételnél, a '96 januári, majd februári parlamenti beterjesztésünknél kiszámítottuk, hogy miként lehetne 72 ezer többletmunkahelyet teremteni a többlet-lakásépítés kapcsán.
Kérem, ne feledjék el, jelenleg ma Magyarországon 4 millió lakás van, ebbõl évi 400 ezer oly mértékben tönkremegy, hogy azt le lehet írni a lakásszámból, ugyanakkor évi 20-25 ezer lakás épül, tehát az avulást és a lakások megszûnését sem pótoljuk most már évek óta. Ezért az áfamentességet mindenképpen szükséges lenne megfontolni.
Ami most már az alanyi adómentesség mértékét illeti, a Független Kisgazdapárt javasolja, hogy évi 2 millió forintról 3 millió forintra kellene azt emelni, és ezen túlmenõen évente az inflációs ráta mértékével is növelni kellene az alanyi adómentességet, különben az alanyi adómentességnek egy olyan csökkenése következik be, amely természetes következménye lenne az infláció növekedésének. Közérdeknek minõsíti a Független Kisgazdapárt, hogy emelkedjen az adómentességi összeghatár, mert elég, ha arra utalok, hogy az elõnyök közül kiemelkedõ, hogy kisebb az adminisztráció az adóalanyoknál, de kisebb az APEH-nél is, ez is egy megtérítést tesz lehetõvé.
A fogyasztási adóról szóló törvényre nagyon kevés idõm maradt, de remélem, majd késõbb még egyszer szót fogok kapni. Úgy gondolom, itt ugyanúgy fennmaradnak a gazdaságpolitika ésszerû céljaival ellentétes mértékek, mint az elõbb hivatkozottakban; javaslatunk ezeknek a nagymértékû leszállítása. Mert különben, ha nem ez a folyamat lesz, akkor nem lehetséges a feketegazdaság visszaszorítása, nem lehetséges a cél elérése a gazdaság élénkítését illetõen; és emellett a pénzügyi kormányzat figyelmébe ajánlom, hogy nem lesz nagyobb az adóbevétel sem, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy amikor például az aranynál leszállították a fogyasztási adót, rögtön lényegesen megnõtt a bevétel.
(10.20)
Itt arra hivatkozhatnék, hogy bármilyen kis bevételt is jelent ez, mégis érdek, hogy ne külföldrõl szerezzék ezt be, de más adónemnél, a társasági adónál felére csökkentették korábban az adót, és 60 százalékkal nõtt a bevétel. Ugyanígy a gépkocsinál is le kellene szállítani a fogyasztási adót, mert alig tudnak gépkocsit eladni, holott most már vannak itt gyárak. Öregszik a gépkocsiállomány (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) - befejezem máris a mondatot -, többet fogyasztó gépkocsik járnak az utakon, nagyobb a balesetveszély, és sokkal rosszabb a biztonságot illetõen a közutak állapota.
Ezért a Független Kisgazdapárt azt javasolja, hogy módosító indítványait a tisztelt Ház fogadja el abban a körben, amelyben jeleztem.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.)