BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A parlament asztalán fekvõ két fogyasztási típusú adó, az általános forgalmi, illetve a fogyasztási adó mellett egy harmadik, a jövedéki adó árnyéka is itt leng a két tervezet fölött. Ugyan ez ügyben a Magyar Demokrata Fórum álláspontját tegnap már elmondtam, de némely kitételére mindenképpen utalnom kell az érthetõség miatt.
Az egész adómódosítás-csomagot egy számomra nem nagyon érthetõ szó, az adócsökkentés lengi körül. Az imént hallhattuk bizonyos ellenzéki pártok oldaláról, és a kormány oldaláról is ez a szó hangzik el. Viszont, sajnos, magában a tervezetben ez nem jelenik meg. Itt már Csikai képviselõtársam az SZDSZ részérõl konkrétan kijelentette, hogy nem az volt a kormány célja, hogy adót emeljen. Ez lehet, de a tervet egy kicsit sikerült túlteljesíteni. És fõleg ezen típusú adók esetében, ezt meg kell jegyeznünk, ugyanis maga a kormány a saját indoklásában jelezte, hogy körülbelül 15 százalékos adónövekményre számít a jövedéki adó körébe tartozó termékeknél.
Természetesen én nem kívánok abba az ellenzéki hibába esni, hogy adócsökkentés mindenhol. Be kell vallanunk férfiasan: a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében nincs reális esélye annak, hogy jelentõs adócsökkentéseket eszközöljünk. Nincs, de akkor nem is kell róla beszélni, és fõleg nem kell róla beszélni kormánypárti oldalon. Az áfatörvény ajánlásában a következõ olvasható: az általánosforgalmiadó-bevétel a költségvetés legjelentõsebb, folyamatosan emelkedõ, reálértékét automatikusan megõrzõ forrása. Ez így van, és azt hiszem, hogy így helyes. A költségvetésnek szüksége van ilyen típusú bevételekre, és függetlenül attól, hogy milyen kormány lesz, ez azt hiszem, hogy így lesz, nem beszélve arról, hogy ezt a rendszert az elõzõ kormány is tevõlegesen alakította olyanná, amilyen most.
Amikor egy törvénytervezetnél koncepcionális átalakítást nem tervez az elõterjesztõ, akkor tényleg mód nyílik arra, hogy finomítsa, összecsiszolja, bizonyos alkotmányjogi kérdéseket újragondolva egyszerûsítse a törvénytervezeteket, és ezáltal ezeket közérthetõbbé tegye. Természetesen ez egyben magának a stabilitás kritériumának is megfelel. Nagyon fontos, hogy amikor ezeket a munkákat végzi a kormányzat, mindenképpen elkerülje új, az általános jogelvekkel ellenkezõ, alkotmányjogilag aggályos pontok, szakaszok beiktatását. Miért mondtam ezt el? Azért, mert sajnos ezen a téren nem történt meg minden, ami megtörténhetett volna.
Az áfatörvénnyel kapcsolatosan elsõként két kérdéssel kell foglalkoznom. Az egyik, ami nincs benne a módosítási elképzelésben a másik, ami eddig is rossz volt a hatályos törvényben, de most még rosszabbra változik. Vegyük sorba!
Az áfatörvény 6. §-ának (3) bekezdése a termékértékesítés címet viseli. Idézem a (3) bekezdést: "E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a termékértékesítés hatósági határozat vagy árverés útján történik." Ez egyébként 1994-ben módosítással került be a most hatályos törvénybe. Tehát a Pénzügyminisztérium úgy gondolja, hogy hatósági árverésen szerzett javak áfát tartalmaznak, így az áfakörbe tartozó vevõ áfa visszaigénylésére jogosult. Ez így jó is. Csak az a gond, hogy a hatósági végrehajtók, akik ezeket az árveréseket vezetik és az Igazságügyi Minisztérium sem tud ezekrõl. Senki nem fizeti be az áfát! Tehát olyan áfa visszaigénylése történik, történhet tömegesen, amire az áfát nem fizették be.
Érdemes végiggondolni, vagy legalábbis logikailag eljátszani azzal a gondolattal, hogy mi történik, ha az APEH a végrehajtást kérõ. Valamelyik adósa nem fizet adót, az APEH végrehajtást kér a végrehajtónál. A végrehajtó a végrehajtási törvény értelmében lefoglalja a javakat, nyilvános árverést ír ki az ott megfogalmazottak szerint, az árverésen a javak elkelnek, a vevõ kifizeti a leütött összeget, a végrehajtó költségei levonása után a maradék pénzt átutalja a végrehajtást kérõnek, az APEH-nak. Kérdés: kinek kellene itt áfát fizetni? Valószínûleg az APEH-nak, mondom én, de ez idõ szerint nem fizet. A vevõ visszaigényelheti-e az áfát? Természetesen visszaigényelheti szerintem, mert az áfatörvény értelmében erre jogosult. Viszont mi van, ha az APEH nem fizeti be saját magának, azaz az államnak az áfát. Megmondom: semmi nincs, ugyanis senki sem fizeti be ezeket az áfákat.
Felvetõdik a kérdés, hogy úgy gondolja-e a kormány, hogy erre a problémára is a 40. § (5) bekezdése - amivel majd késõbb foglalkozom - adja a megoldást. Mivel jogelméletileg az árverésen történõ szerzés eredeti szerzésmód, az elõterjesztés dogmatikai szempontból is igen helytelen azért, mert ezt nem tárgyalja, és ezt a kérdést nem oldja meg. Itt lenne az ideje egyébként, hogy az Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium ebben a kérdésben megállapodásra jusson egymással, amit én már személyesen kezdeményeztem, de sajnos, eredményre nem jutottam.
Az elõbb említett 40. § eddig is rossz volt a törvényben, de sajnos most még rosszabb lett vagy lesz. Ez a bizonyos (5) bekezdés már jelen formájában is alkotmányossági aggályokat vethet fel. Ez a bekezdés tavaly óta kimondja, hogy "kezesként felel a vevõ az eladó be nem fizetett áfatartozásáért mindaddig, amíg a vételárat teljesen meg nem fizette. Követelés megvásárlása esetén a követelés fejében vásárló vevõ kezesi felelõssége áll fenn mindaddig, amíg az eladó nem teljesít az adóhatóság felé." Sajnos, ez a szabályozás nem került ki a hatályos törvénybõl, és nem került be az elõterjesztésbe, sõt az elõterjesztõ a kezességet készfizetõ kezességgé alakítaná át. Egyik képviselõtársam az MSZP részérõl ezt az imént támogatta, nagyon sajnálom. Megmondom õszintén, itt olyan problémák vetõdnek fel ezzel kapcsolatosan, amik a késõbbiekben rendkívül negatív módon hatnak ki.
(10.30)
Általánosságban csak annyit, hogy egyébként sem helyes, hogy adójog magánjogi kötelmek beépítésével próbál meg utolérni adócsalókat. Nem ez a cél. Ezek szerint, aki halasztott fizetéssel vásárol, készfizetõ kezességet vállal. Azért vállal készfizetõ kezességet, akit õ alig ismer vagy egyáltalán nem ismer, nem ellenõriz, nem ellenõrizhet, nem befolyásolt szállító, fizet-e áfát vagy sem. Nincs befolyása arra, akinek ezt az áfát be kellene fizetni. Így tehát most már az sem lesz követelmény, hogy egyáltalán megkíséreljék behajtani az adótartozást az adóstól, az rögtön behajtható lesz a vevõtõl.
Képviselõtársaim, gondolják végig, milyen negatív hatásai lesznek ennek! Elõször is: lelassul a kereskedelmi forgalom. Ugyanis a szereplõk a lehetõ legtöbb bástyával támasztják alá a megállapodásaikat, szerzõdéseiket, félvén ettõl a fenyegetõ helyzettõl. Másodszor: egy olyan, immár gazdaságot meghatározó tényezõ, mint a bizalom kerül veszélybe, amit már egyszerûen fejlett gazdaságú országokban vizsgálnak. Mi a bizalmi helyzet abban az országban, és ez a gazdaság növekedését meghatározó tényezõvé lépett elõ. A módosítással nálunk egy fordított folyamat fog elindulni: ez a bizalom el fog tûnni. Nem beszélve arról, hogy az a kormányzati elképzelés, amit júliustól vezetett be, hogy a készpénzfizetést üzleti felek között lehetõleg csökkentse, szintén veszélybe kerül, sõt, egyesek szerint rendkívüli módon megerõsödik újra a készpénzfizetés, ugyanis senki se akar olyan helyzetbe kerülni, hogy esetleg banki átutalási, vagy egyéb okok miatt ellene forduljon az APEH.
Tudvalevõ, itt nyilván sokan emlékeznek rá, június 1-jétõl az egymillió fölött készpénzzel fizetõ ügyfelek kemény szankciókkal találják szembe magukat a kormány részérõl. Nem beszélve arról, hogy ez a kormányzati elképzelés egy csalássorozatot indíthat el, de mindenképpen indukál. Ha a fõadós színlelt fizetésképtelenséggel áll elõ, az APEH egybõl a készfizetõ kezes ellen fordul. Nem is vizsgálja azt, hogy a fõadós miért nem fizet, ott van a készfizetõ kezes, és õellene jogszerûen immáron, ha ezt elfogadták, fordulhat, és rajta behajtja a követelést. Nem beszélve arról, hogy ez esetben a károsult kétszer is fizethet, mert könnyen elõfordulhat, már folyamatban volt a fizetés, és figyelembe véve a hazai bírósági helyzetet, évekig futhat a pénze után, ha egyáltalán hozzájut.
Egy nagyon fontos, a modern gazdaságban elengedhetetlen lehetõség, a követelésvásárlás itt teljes veszélyben forog. Ugyanis ilyen körülmények között követelésvásárlásra nem sokan fogják adni a fejüket, nem beszélve arról, hogy ennek a gazdaságban hátrányos következményei lesznek, ugyanis azok a veszélybe került cégek, amelyek esetleg a követelésvásárlás révén más tulajdonba kerülhettek volna és tevékenységüket, munkahelyeiket megmenthették volna, immáron menthetetlenek lesznek. Egy nagyon régi jogintézmény, a követelésbeszámítás el fog halni. Nagyon ajánlom a minisztériumnak ezt a módosítást megfontolni. Ugyanis ezzel segíthetnénk a gazdaságon.
A tervezet még egy pontjával kívánok részletesen foglalkozni, ez a már többször emlegetett déligyümölcs-áfa, 25 százalékról a hazai gyümölcsök szintjére, 12 százalékára történõ lecsökkentésével. Ez az elképzelés szöges ellentétben áll a hazai gyümölcstermelõk érdekeivel. Örülök egyébként, hogy kormánypárti oldalon is hangzott el kritika ezzel kapcsolatosan, mert úgy hiszem, hogy erre még nem érett meg az idõ. Nincs arra szükség, hogy a hazai termelõk immáron a déligyümölcs- termelõkkel is mint konkurensekkel találják szembe magukat.
Gondolom, nem kell magyaráznom, hogy csupán reklám és pénz kérdése az, hogy hogyan lehet rászoktatni az embereket bizonyos olyan termékekre, amiket eddig kevésbé vagy nem fogyasztottak. Gondoljanak csak bele, hogy milyen kevés energiával le lehet szoktatni esetleg a magyar fogyasztókat a hazai alma, körte, szõlõ, szilva vagy egyéb hazai gyümölcsök fogyasztásáról, és rá lehet szoktatni a sokkal elegánsabb papaja, mangó, licsi, ananász vagy esetleg a közismertebb banán fogyasztására. Nincs szüksége a hazai gyümölcstermelõknek, de azt hiszem, a társadalomnak se arra, hogy itt ilyen mesterséges konkurenciával nehezítsük a helyzetet.
Miklós László képviselõtársam kimondta azt, amit én tegnap csak kérdõjellel mertem kimondani, hogy mi lesz a borral. Én tegnap azt mondtam, hogy nyilatkozzon a kormány, nem akarja-e a bort is a jövedéki adókörbe sorolni, s ma elhangzott, idézem: "A bor átmegy a jövedéki törvénybe." Kérem, ajánlom végiggondolásra a dolgot. Ugyanis a hazai bortermelés, szõlõtermelési kultúra, a hazai pincerendszer, üdülõrendszer ezt nem teszi lehetõvé. Nem érdemes játszani a gondolattal. Nemcsak e kormány, hanem általában a kormányok szavahihetõségét veszélyezteti az, ha ilyen meg nem gondolt, vagy nem teljesen végiggondolt gondolat egyszerûen csak fészket rak a tudatban.
A fogyasztási adóval kapcsolatosan egészen röviden szólnék. Való igaz, a fogyasztási adó a jövedékiadó-törvényben leírtak átvezetését tartalmazza, és gyakorlatilag az alkohol, dohány, kõolaj átkerült a jövedéki törvény hatáskörébe. De jelzem - már az elõbb mondtam, de szeretném megismételni -, ide nem vonatkozik, pontosan, ide sem vonatkozik az a többször hangoztatott adócsökkentés, amit itt is hallhattunk ma. Ott nagyon keményen 15 százalék fölötti adónövekedésrõl van szó, és sajnos, az áremelkedés miatt mondom, nincs beszámítva ebbe a 15 százalékba, nem is lehet, a valutaleértékelések kapcsán elõálló áremelkedés.
Azt mondta Csikai képviselõtársam, hogy nem célja, már mondtam, túl jól sikerült. Nem cél lett, hanem elértük.
Egy régi történet jut eszembe ezzel kapcsolatosan. Annak idején, emlékeznek rá, hetvenes-nyolcvanas években bizonyos árak nem emelkedhettek. Nem emelkedhetett például a kenyér ára, és ezt az akkori kormányzat, és úgy látszik, ez a recept túl jó, úgy oldotta meg, hogy bizonyos olcsó kenyerek eltûntek a boltokból, és bizonyos drágább kenyerek voltak csak kaphatók helyettük. Remélem, ez a gyakorlat nem lesz általános e hazában.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezen kritikák mellett az elõterjesztéseket a Magyar Demokrata Fórum nem tartja elutasítandónak. Ha a kormányzat megfontolja, elfogadja, és remélem, hogy így tesz, javaslatainkat, amiket egyébként módosító indítványként is megfogalmazunk, a Magyar Demokrata Fórum támogatja e két törvénytervezetet.
Köszönöm.