IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Ez a törvénycsomag valóban idõszerû és fontos. Fontos, hogy megfelelõ idõ álljon rendelkezésre az önkormányzati szférában, elsõsorban a helyi önkormányzatoknál, hiszen talán az illetékekrõl szóló módosítás a fõvárost és a megyéket érintõen kevesebb problémával néz szembe, hiszen olyan módosítások szerepelnek az illetéktörvény módosításánál, melyeket egyrészt az idõ folyamán a tapasztalat alakított, másrészt pedig a törvényi környezet változott meg olyan mértékben, hogy mindenképpen szükséges a beavatkozás.
Természetesen gondok azért jelentkeznek, hiszen az illeték megosztása a kormányzat és a megyék, illetve a fõváros között egy olyan helyzetet teremt, hogy ennek a fenntartási költségei és egyéb, ezzel kapcsolatosan felmerülõ kiadások valójában nem teszik igazából nyereséges tevékenységgé az illetékkiszabást. Lehet vitatkozni is azon, hogy itt valóban egy bevételorientációt kell fenntartani, de ahhoz, hogy az érdekeltség fennmaradjon és jól mûködjön, azt valószínû mindig figyelembe kell venni, hogy az illetékek kiszabásánál, különösen ilyen inflációs ráta mellett, amely már évek óta fennáll, anyagi vonatkozásait tekintve ezeket a kérdéseket is figyelembe kell venni.
A módosításokkal egyet lehet érteni, hiszen talán ide kapcsolódik, és ezzel is erõsíteném az elõbb elmondottakat, hogy például egy névváltoztatás kérelme eddig ezer forint volt, most a javaslatban ötezer forint ez az érték. Ha meggondoljuk, hogy ez milyen tortúrával jár, mennyi kiadást eredményez, akkor ez természetes. Talán nem is biztos, hogy szerencsés egy ilyen alulméretezett illetékkel a névváltoztatást mindenképpen egy könnyû - legalábbis anyagilag könnyû - eljárássá tenni. Úgyhogy ezzel is messzemenõen egyet lehet érteni, kivételesen itt még talán magasabb értéket is meg lehetne határozni.
A gépjármûadó és az iparûzési adó vonatkozásában talán két dolgot kellene kiemelni. A gépjármûadó esetében természetesen a közvélemény igényével is egybeesik, hogy preferáljuk azokat a jármûveket, elsõsorban azokat a nagy haszongépjármûveket, amelyeknek zaj- és károsanyag kibocsátása sokszor elviselhetetlen mindannyiunk számára. Tehát ez mindenképpen egy üdvözlendõ dolog. Meg kell azonban nézni azt a kérdést, hogy ez hogyan néz ki önkormányzatonként. Természetesen azok az önkormányzatok még így is nehéz helyzetbe kerülhetnek, ahol ez a mérték lényegesen a jelenlegi felsõ határ alatt van megállapítva.
(11.10)
Természetesen lehetõség van arra - és ezért szükséges a megfelelõ idõ biztosítása -, hogy ezeket a módosításokat az önkormányzatok elvégezzék, de mindenképpen bevételkieséssel kell számolniuk.
Ugyanez a helyzet az iparûzési adónál, és itt talán még azzal is vitatkoznék, amit Gaál Gyula képviselõtársam megemlített, hogy az önkormányzatok adóbevételei, ha lassan is, de növekednek. Ez a növekedés, ha az inflációt is figyelembe vesszük, akkor már megkérdõjelezhetõ.
Itt mindjárt azt a kérdést is föl kell tennünk, ha már az önkormányzati szférában mozgunk, hogy hogyan áll az államháztartási reform, hogyan állnak azok az ígéretek, amelyek azt vetítették elõre, hogy az önkormányzati területen az újraelosztásban nagyobb részt biztosítunk ennek a területnek. Valóban az államháztartás alrendszere ez az önkormányzati szféra - de mekkora alrendszere? Ha az összes adóbevételt, az egész újraelosztási szisztémát nézzük, akkor meg kell állapítanunk, hogy jelentõs elmaradásunk van - amit Gaál Gyula képviselõtársam is említett - a régóta vagy hagyományosan jól mûködõ piacgazdasági országokhoz képest.
Mit lehet tenni? Természetesen, ha nincs átfogó államháztartási reform, akkor nagyon nehéz ezt a kérdést rövid idõ alatt és jelentõsen módosítani. De arra mindenképpen figyelnie kellene a törvényhozásnak, hogy ez évente valamilyen módon, valamilyen szisztéma szerint növekedjen, és biztosítsa azt a lehetõséget, hogy a helyi elosztás - mindannyian tudjuk, hogy mennyi elõnye van a közvetlen helyi visszaosztásnak - növekedjen.
Jelen pillanatban, ha összegezzük a három módosítást - tehát a gépjármûadóról, a helyi adókról és az illetékekrõl szóló módosítást -, akkor meg lehet állapítani, hogy mindenképpen jelentõs lemaradás következik be az önkormányzati szférában, figyelembe véve az inflációs állapotokat is.
Különösen az iparûzési adó állítja nagyon nehéz feladat elé az önkormányzatokat, hiszen az önkormányzatoknak ez mindig nagyon nagy feladat, hogy a saját termelõ- és kereskedõ-, illetve banki szférájukkal egy jó megállapodást kössenek. Ha figyelembe vesszük azt, hogy 2000-ig gyakorlatilag száz százalékkal megemeli az önkormányzatok lehetõségét az iparûzési adó kivetésének mértékére vonatkozóan, akkor egy nagyon komoly kérdés merül föl: hogy hogyan is fog ez hatni a helyi vállalkozói körre. Hiszen ha most három éven keresztül csökkentjük - és ez a megoldás végeredményben nagyon üdvözlendõ, hogy hároméves idõtartamot ad ennek a váltásnak -, ez akkor is egy folyamatos csökkenést jelent a termelõ szférában, amit természetesen szintén igazságosnak kell hogy ítéljünk, és talán ezért nem támogatnám, amit Puha Sándor mint bizottsági elõadó fölvonultatott, hogy talán egy évet kellene várni ezzel, hiszen tovább fönntartanánk azt az igazságtalanságot, amely a termelõ szférát évek óta érinti.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyûlés alelnöke foglalja
el.)
Viszont ha megnézzük, hogy milyen nagyságrendben nehezedik az iparûzési adó terhe ezután a kereskedelmi és a banki szférára, akkor megállapíthatjuk, hogy ez akár elérheti a 200 százalékot is. Nyilvánvaló, ha jelen pillanatban még nem is érzünk ilyen ellenállást, de meggyõzõdésem, hogy ez az adókivetések után egyre jobban fel fog erõsödni, és közelítõ számítások birtokának hiányában nem tudom megmondani, hogy mennyire lesz ez erõs vagy hogyan fog jelentkezni, de mindenképpen ismét foglalkozni kell ezzel a kérdéssel.
Nem gondolom, hogy a jelenlegi kiélezett helyzetben egy gazdálkodónak, egy kereskedõnek vagy a termelõ szférában dolgozónak, vagy akár egy kis banknak így kell ma dolgozni; ma is jelentõs tehertételt jelent egy, a lehetõségekhez képest magas százalékban kivetett iparûzési adó. Ha most egy kiskereskedõt nézve ez megemelkedik ennek a 200 százalékára, akkor elgondolkodtató, hogy milyen módon fogja tudni kezelni ezt a kérdést. Tehát nekem az a jóslatom, hogy ez a kérdés mindenképpen visszakerül a tisztelt Ház elé, elég rövid idõn belül.
Egyébiránt a módosításokkal, különösen az illetékek vonatkozásában messzemenõen egyetértünk, és támogatólag kezeljük, természetesen finomításra néhány esetben szükség lesz az adóalap-megosztásnál merülnek fel kérdéseink ezzel kapcsolatban, és van még néhány olyan terület, ahol érdemes meggondolni, hogy lehet-e finomítani, lehet-e tovább javítani azt a helyzetet, amelyet ezzel a törvénnyel elõ tudunk idézni a vállalkozó szférában, különösen a lízingcégek kedvezményadásával. Logikus és jogos is a kettõ összevonása, tehát ha gépjármû-forgalmazással is és ingatlanforgalmazással is foglalkozik, akkor együttesen 75 százaléknál megkapja a kedvezményt. Az meggondolandó, hogy egyáltalán ezek a lízingcégek bizonyos piaci szegmensekben így is versenyképesek-e. Én nagyon sok olyan visszaélést érzékelek - talán nem is visszaélés, hanem egy olyan megkerülése vagy kikerülése a törvénynek -, hogy egyszerûen nem él a lehetõségeivel, nem él azzal a szabad kereskedelemmel, amely szükséges volna - különösen a gépkocsi-értékesítések területén -, mivel még ez az érték is nyomja, hiszen a vásárló ugyanúgy ott áll a gépkocsi-átírással és minden egyéb ezzel kapcsolatos költséggel. Tehát mint piaci szereplõ, mindenképpen hátrányban van a jelenlegi egyszerû, spontán cseréhez, illetve eladáshoz viszonyítva.
Érdekes alkalmazása az illetéktörvénynek a külföldi cégek fióktelepi cégjegyzése. Ezzel egyet lehet érteni, hogy cégjegyzést kell végezni egy fióktelep létesítésekor is, de az már igen megkérdõjelezendõ, illetve nagyon sok kérdést vet föl, hogy ez miért pont 200 ezer forint. Jó lett volna, ha kapunk egy olyan számot, hogy mennyi ilyen fióktelep mûködik ma Magyarországon, milyen a forgalmuk ezeknek, tehát hogy valóban reális legyen, ne vessük el a sulykot és ne adjunk esetleg egy nevetséges értéket ennek.
(11.20)
Ez rossz esetben, ahogy itt most 200 ezer forint van meghatározva, ugyanígy lehetne 2 millió forint is, és akkor egy az egyben mondhatnánk, hogy kiválóan megakadályoztuk, hogy külföldiek fióktelepet hozzanak létre Magyarországon. Gondolom, ez semmiképpen nem cél, ezért kérdezem, hogy ezt a 200 ezer forintot mi alapozta meg.
A sértett peres eljárásainál (Az elnök a csengõ megkocogtatásával jelzi az idõkeret leteltét.) szintén támogatandó és üdvözlendõ az illetékmentesség. Az egyéb részletkérdéseket pedig majd a részletes vitában kívánjuk elmondani. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)